Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-23 / 235. szám

IM. UVF. 235. SZÁM. Garden-party a botanikus kertben Egy árára jelezték a meghívók az uj botanikus kertben rendezett „tábori ebéd“ kezdetét. Az Angliában oly népszerű garden-partyk mintájára tervezték s zsa­kettet irtat elő, mint kötelező viseletét, amely tudva­levőleg a legdisztingváltabb angol ruhadarab. Háromnegyed egy óra felé már porfelhőben úszik az öntözetlen Majális ucca a felfelé tartó autók nyo­mán. A Botanikus kert bejáratánál szokatlanul kevés érdeklődő várja az eljövendő látnivalókat. A kapuban karszailagos rendezők, akik azonban nem igen ügyelnek arra, hogy csak a meghívottak léphessenek be a Botani­kus kert területére. Az utakon friss gyomlálás nyomai, élénk sárga homokot szórtak szét s habár a Botanikus kert már levetette szinpompás ruházatát, így is üditő látvány a sima zöld pázsit zöldje. Stílusos is a még nem sárguló fü: angol gyep a garden partyhoz. A rendezőség legnagyobb sikerének könyvelheti cl, hogy igazán nagyszerű időt tudott kifogni a garden- partykhoz. A fák koronái sárga ruhába öltöztek, de az erősen tűző nap feledteti, hogy jól benne járunk már az őszben. A legtipikusabb „vénasszonyok nyara.“ Az újonnan épült egyemeletes muzeum-épület előt­ti térségen folynak még az ebéd előkészületei.'A térség legbelső részén három oldalt nyitott ponyvasátor alatt terítik a királyi asztalt. Kihangsúlyozott egyszerűség a jelszó. Nincsenek ezüst készletek és meisseni porcellá- nok, kristályvázák és damaszk térítőik, a legdemokrati­kusabb módon, mintegy hotel vendéglő — nem is a leg­előkelőbb — asztala van elkészítve minden. Ifözcl van már az egy óra s a rendezők még most helyezik el a tányérokat s a közönséget elosztó cédulácskákat. A két végén bekanyarodó, nem túlságosan hosszú asztal­nak a szabad térségre néző részén ül a király, mellette jobbról Mironescu miniszterelnök, másik oldalán pedig dr. Haţieganu Gyula, az egyetem rektora, aki délelőtt lépett magas tisztségébe. Szemben Mária királyné, jobboldalán Miklós herceggel, balján Miron Christ;» patriarchával. Miklós herceg mellett ül a joviális arcú Sărăţeanu, a volt régens. Ennél az asztalnál nyertek még elhelyezést Costachescu közoktatásügyi miniszter, Pop Cicio, a francia és angol meghatalmazott minisz­terek, a királyné főudvarhölgye, a király testőrparancs­nokai, Mihail polgármester és a kolozsvári konzuli tes­tület képviselői. Mintegy 25—30 személy. Á királyi sátor előtt merőleges formában hat hosszú asztal van megtérítve. Minden a legegyszerűbb. Csupasz tányérok s közbül kenyérhalmok, ennyi az egész. A közönség siet helyet foglalni, úgyhogy a ki­rály megérkeztekor, ami negyed kettőkor történt, már az összes helyek gazdára találtak s az azután jövők már csak a kétlábon állás gyönyöreit élvezhetik. A rendező­ség körülbelül hatszáz meghívót küldött szét s a ven­déglőssel háromszáz személy ellátására állapodott meg. Különböző helyeken három zenésztársaság készíti elő instrumentumait. Legtávolabb a katonabanda van, azzal a célzatossággal, hogy amúgy is messze hallszik hangja. A királyi sátor közelében szabályos szalonzene­kar nyert elhelyezést, zongorával, jazz-dobbal, saxofon- nal, billentyűs harmonikával és szmokingha öltözött ze­nészekkel. A harmadik zenei trupp az egyik kolozsme- gyei község rezesbandája. Ahogy a magas vendégek és kíséretük megérkezik, azonnal megkezdik az ebéd szervirozását. A királyi asz­talnál elegáns, fralkkos és fehérkesztyüs pincérek sü- rögnek, a többi asztalokhoz azonban már csak kevésbé jól öltözött pincérek jutnak. A meghívott újságírók — mintegy tizenötön, — kü­lön csoportba tömörülnek. Ebben a csoportban látjuk Clopoţel cs Lázár Ilié képviselőket is. Ennek ellenére, a sajtó egy tál hideg disznóhust kapott, mint a garten- party menüjének első és utolsó fogását, ellenben az előkelőségek soffőreinek, akik mindössze négyen vannak, egy hatalmas tál szendvicset s két tál hideg halat szer­víroznak. Az úgynevezett büffé-asztalnál vagy harminc da­rab vekni és két hordó sör szerénykedik egy tekintélyes kosár alma mellett. Ezt az asztalt a diákság rohamozza meg. A két sörös hordó csaposa állandó permanenciá- ban van. Poharakat nyújtó karok nyúlnak feléje. A vekni is rohamosan fogy, mindenki gondoskodik a ma­ga kiszolgálásáról s mint a legizesebb fogást, fogyaszt­ja el a kitűnő kenyeret. Leghamarább az almáskosár ürül ki. .Vidám az élet az asztal körül. Senki sem veszi tra­gikusan, hogy csupán vekniből, ha szerencséje van al­mából és sörből álló ebédet kell elfogyasztania. Közben felváltva, hol az egyik, hol a másik zenei együttes produkálja magát. A legnagyobb sikere a re­zes bandának van, amelynek muzsikájára lelkes szirbá- issba kezd a fiatalság. A királyi asztalnál már pezsgős üvegek ürülnek. 77a- ţieganu Gyula rektor felköszönti a királyt, Mária ki­rálynét és Miklós herceget. A király áll fel ezután s mondja: — A kolozsvári egyetem békés működésére, taná­rainak és diákjainak egészségére ürítem poharamat. cégét, amikor Révnél kényszerleszállást végzett. Előző­leg délután 2 óraikor kihallgatáson fogadta Károly ki­rály az állomás várótermében, ahol ez alkalommal Fü- zesséri Magda nagyváradi festőmüvésznő két képet nyújtott át a királynak, amelyekben a révi epizódot örökítette meg. Estefelé őfelsége résztvett az egyetem aulájában tartott egyik gyűlésen, ahol megalakult az „Egyetem barátai“ nevű társaság. A király itt is beszélt: — Ti mindnyájan — mondotta a diákoknak — art a nagy munkáscsoportot jelentitek, amelynek s célja a munka, béke és a kultúra. Kérem az ifjú generáció tá­mogatását, hogy célomat, amely az ország javát akad­ja, elérhessem. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — Előre, munkára! Az ünnepség befejeztével őfelsége az állomáson várakozó udvari vonathoz hajtatott. Bucsn az állomásom. Este félhét óra van. Az állomásra megérkeztek mái a kormány tagjai, Mironescu kormányelnök vezetésével.' Itt vannak az összes polgári és egyházi előkelőségek. Természetesen a kisebbségek egyházi és polgári képvi­selői sem hiányoznak. A buesuzkodásra még nem kerül egyelőre soi-, mivel Miklós herceg még mindig nem tért vissza Bonchidáról. Mária királyné a szalonkocsi ablakából tekint kL Mihali polgármester feleségével beszel, aki gyönyörű ibolyaesokrot nyújtott át. Végre megérkezik Miklós herceg s pár perc múlva Őfelsége leszáll a vonatról és seregszemlét tart a kato­naság felett. Közben a zenekar a királyi himnuszt játssza. Rendre kezet fog az állomáson levő előkelősé­gekkel és a közönség cl jenkiáltása közepette az udvari vonat eltűnik a messzeségben. VV vO..VWv-v\z.»-yVWVWV%A/WWVWWSAAA/VWVVvtV^ Aradi Viktor kot órán át tartott vallomásában ismerte be a kommunista kémkedést Állami tisztviselők, katonai mérnökök a száz vádlott között Mota mérnök vatlomása A zene tust húz s mindenki felállva hajtja ki po­harát. Mária királyné érdeklődéssel figyeli a szabadban hullámzó napsugaras képet. A királynén egyszerű, fe­hér selyem ruha van, fehér posztó kalappal, fehér ci­pő és fehér harisnya egészítik ki öltözetét. Károly ki­rály repülőtábornoki egyenruhát, Miklós herceg pedig tengerész admirálisi díszruhát visel. Az ebéd alatt egy­más közt beszélgettek. Fél négykor a király egyik szárnysegéde jelentkezik Őfelségénél, valamit súg a fü­lébe. Károly király bólint s ültéből felemelkedik, jelt adván az asztalbontásra. A Botanikus kert igazgatójá­nak kalauzolása mellett végigsétál a kert romantikus fenyőálléján és a Pasteur ucca bejáratánál aztán beszáll impozáns Lincoln kocsijába, édesanyja mellé. Miklós herceg- már előbb eltávozott. A királyi család elvonulása után a többi meghí­vott is autóba száll, csak nehány szenvedélyes táncos és diáklány lejti tovább a jazz-zeriekar hangjai mellett a tangót. A király a múzeumokban. A Botanikus kertből először Miklós herceg távo­zott. Potárca államtitkár társaságában Bonchiűára uta­zott, ahol megtekintette az állami lótenyészetet. Őfelsé­ge viszont Mária királynéval a Széchenyi téri etnográ­fiai múzeumot és a Máytás király szülőházában levő EKE múzeumot tekintették meg. Ez alkalommal talál­kozott a király Budura Máriával, aki mint ismeretes, elpször kínálta meg ivóvízzel a hazarepülő Károly her­(Bukarest, október 21.) A nagy kémkedési ügyben a hatóságok nagy apparátussal folytatják a nyomozást. A letartóztatottak között katonai személyek is vannak. A vádlottak legnagyobb része román állampolgár, sok közöttük az állami szolgá­latot teljesítő, azonban külföldi állampolgárokat is tartóztatott le a sziguranca, amely szerint sok gya­núsított beismerésben van. Kezdetben az volt a nyomozó hatóságok felte­vése, hogy a szervezet három csoportban dolgozott, most azonban a sziguranca úgy tudja, hogy nem három, hanem tiz különböző csoportja volt a kém­szervezetnek, mindegyik 10 __12 taggal. Sok nő is dolgozott a szovjet részére. A csoportok fészkei ré­Egészséges fo­gak,tiszta lehelet az ,Odol“ által. szint a fővárosban, részint a vidéken voltak. A, legnagyobb , csoportot Aradi Viktor vezette. Aradi Viktor tette a beismerő vallomást, amit 6 órán át adott elő. Előadta, hogyan lett a szovjet kémszervezet tagja és hogyan dolgozott. A kolozs­vári kommunista per lezajlása után könyvszállitások ürügye alatt kapcso­latba lepett a bécsi kommunista központtal, majd a kommunista kémszervezettel is. Eleinte az érintkezések csak gyérek voltak, Bukarestbe köl­tözése után azonban állandó összeköttetést tartott fenn. Rendszeres pénzküldeményeket kapott a bé­csi szovjetközpont részéről és ezekből élt, mivel hogy más jövedelmi forrása nem is volt. Csoport­jába először Szikszay Gyulát vonta be, aki a Facla cimü román lapnak volt a munkatársa. Amikor a Facla megszűnt, Szikszaynak nem volt megélhe­tése és ekkor csatlakozott az Aradi kémcsoportjá­hoz. Aradi különben mintegy négy hónappal ezelőtt Becsbe utazott. Az útlevelet maga Vaida belügy­miniszter engedélyezte neki. A szigurancának már akkor tudomása volt Aradi kapcsolatairól, tudta, hogy instrukciókért megy Becsbe és elősegítette a bécsi utat, hogy ezen a réven jobban beleláthasson a szervezkedés ügyébe. Valóban, amikor Aradi visszatért, fokozott erővel látott hozzá a kémszervezet szálainak kinyomozi- sához. A jelenleg letartóztatásban lévők közül előre­láthatólag sokat szabadlábra fognak helyezni. Ezek olyanok, akik vagy teljesen, ártatlanok, vagy pedig öntudatlan eszközei voltak a minden módot megragadó szovjet kémszervezetnek. Letartóztat­tak olyanokat is, akiket csak láttak Aradival be­szélni. A letartóztatásban maradók száma mintegy száz és ezek ellen a legrövidebb idő alatt megin­dítják a bírósági eljárást. Újabban egyik katonai intézet tisztviselő­jét tartóztattak le, do nevét egyelőre nem köz­ük. Egy másik gyanúsított a sziguranca tisztviselője, Popesen Sebastiáfti, Méta mérnök részletes vallomást tett. Beismer­te, hogy többizben volt Bécsben, ahonnan közí­rókkal küldötte jelentéseit Mosíkfába.

Next

/
Thumbnails
Contents