Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-18 / 231. szám
r XIII, 7B7F. 23Í. SZÁM. fözmvzm&M 3 i íí 'r^TTiüiiüT-i I ~ —rTT.~nnsT..s.. ■íTniríi-Biifi»^^ Már €iik és Gyergy© ma^arságát is elvitatják Egy gyorstalpaló tanfolyamot végzett „historikus64 otromba tájékozatlansággal ki szeretné mutatni, hogy az ős-székely megye román eredetű '{'Csíkszereda, október 16.) Annak a szisztematikus elrománosiitó eljárásnak, amely különösen a Székelyföld kompakt tömegben élő magyarságára vetette rá magát már tíz esztendő óta, amely kulturzónákkal, gazdasági és kulturális erőszakosságokkal dolgozik kíméletlenül, igen érdekes dokumentuma jelent meg Theodor Chindea gyergyószentmiklósi állami gimnáziumi igazgató tollából „Adalékok a esik-gyergyói románság történetéhez“ cimü könyve által. Theodor Chindea valamikor a székelykereszturi magyar állami tanítóképzőnek volt Kinda Tódor nevű hallgatója, ahol oklevelet is szerzett. Tanári oklevelét a Kolozsváron hallgatott nehány (kurzuson szerezte meg. Hogy miért küldöttét öyergyószeutmiklósra gimnáziumi igazgatónak, azt az alábbi tények világosan megmutatják. Az igazgató ur azzal kezdte működését, bogy bárom évvel ezelőtt Gyergyószentmiklóson egy román- nyelvű újságot indított meg „Gazeta Ciucului“ címen. Az újság célját maga Jorga szegezte le, aki mindjárt harmadik számában „Cuvântul profetului“ (A próféta szava“ címen vezércikket irt a következő szellemben: „Szivemből örvendek a csiikmegyei első román újságnak, mert éppen Csik az a terület, mely az utolsó évtizedek alatt sok tízezret tüntetett el sorainkból. Vigyétek el a Csik apró házaiban még élő testvéreiteknek újságotokat és szeretettel mondjátok, hogy ime feltámadt az elfelejtett román szó és vigasztalásotokra közétek jött.“ Chindea ur ugyan felirta már a lap első számára, hogy aki a Gazeta Ciuoului szerkesztőségébe belép, az hagyja kívül a politikát. Mondanunk sem kell, hogy az újság mai napig is él és nincsen egyetlen politikamentes száma sem. A sikereken felbuzdulva és úgy látszik az illetékes körök megelégedését látva, nagyobb szabású munkakiadására határozta el maga Tthedor Chindea, Hogy „misszióját“ bevégezze. Nemrégen jelent meg Gyergyószentmiklóson említett könyve „Kábán“ nyomdájában 114 oldalon, 46 forrásra hivatkozva, négy fejezetre osztva és 17 képpel illusztrálva. Sikerült is vele Csikban nagy megdöbbenést kelteni. Nem kevesebbet akar bebizonyítani benne, minthogy Csik időtlen idők óta nem székely, hanem románlakta terület és eredeti lakói tulajdonképpen románok. Úgy látja, hogy Gycrgyó a románság részéről elhagyatott terület és a rosszakaratú magyarositás ellen éppen úgy harcolnak, mint a háború és az egyesülés előtt. Tiltakozik a sovinizmus ellen és beismeri, hogy könyve nem tudományos, hanem népszerűsítő munka és fenti nemzeti célt szolgál. Érdemes tehát kissé alaposabban belenézni az egykori Ghinda Theodor könyvébe. Gyergyő földrajzi elhelyezkedése és nevének „román eredete“. Mindenekelőtt meghatározza a terület helyét, felsorol tiz nagy községet, természetesen román névvel, a magyart meg sem említve cs mindjárt kijelenti, hogy a esikmegyei magánjavak tulajdonát képező terület már a XVI. század előtt moldvai birtok volt és jelzi a Dimitri Cantemir által leirt hátárt és minden lclkiisme- retfurdalás nélkül kimondja, hogy Gyergyó lakói a XVI. század előtt Moldvából jött románok'voltak, kiket a később jött székelyek beolvasztották, javaikat pedig elrabolták. A Gyergyó név magyarázatát Losteiner, Pray, Székely Oklevéltár, Orbán Balázs szerint nem fogadja el, hanem az 1332., 1333., 1334-es pápai regcstrumot említi, mint nóvumot, tudomást se véve Orbán Balázs könyvének második kötetében a 145. oldalon írottakról és a mai kiejtésről. A “román“ Csik és Cíyergyó Minden történelmi felfogás ellenére egyszerűen otl kezdi a gyergyói románság megalapozását,- hogy az ásatásokra hivatkozik, amelyek szerint Gyergyóban már Krisztus előtt élet volt és az ott élők nem lehettek mások, mint szláv-román maradékok, leszármazottak- A XVI. században jött székelység elől a még ottlévő románság a begyekbe húzódott és ezek adták meg a hegyek, patakok, utak kétségbevonhatatlanul román neveit. Mindjárt idézi is tömegesen az ilyen neveket: mint Arehita (Hargita), Buciu (Buesin), Ciugas (Csigás), Catalina (Katalin), Boizas (Bojzás) Loc síb. A folyóknál a prehisztorikus Mures (Maros) néven kívül román szerinte Dragus (Dregus), Oprea (Opia), Párául loc (Lokpataka) stb. Forrásoknál Fantana romana, (Románkut), Fantana sarestilor (Sárák kútja) stb. Utaknál: Mint Drumul romaira (Román útja), Drumul Sarestilor Cosmenilor (Kozmák vésze) Lac- kővésze stb. A magyar történetírók szerint a románok az örményekkel egy időben a XVI. század végén és a XVIII, század elején egyenként jöttek be. Azt kérdezi ezzel szemben az .igazgató ur, hogy miért nincs a Toponimiá- ban örmény elnevezés éppen úgy, mint román. Miért van, hogy se egy örmény, se egy román nem tudja ősei nyelvét. A román toponimiai elnevezések gazdagságából arra következtet, megtagadva előbbi szláv-román elméletét, hogy a román elem a tatárjáráskor jött Gyergyó területére. Nem beszél a székelyek eredetéről, csak kijelenti, hogy a székelyeket is, mint a szászokat a XII, és XIII.-ik században telepitették ide határvédelem céljából. A székelyek a határokról a jól védett Csíkba és Gyergyóba húzódtak és az ott élő román lakosságot elnyomták és magukba olvasztották. Ezekután „minden kétséget kizárólag“ levonja a konzekvenciákat, hogy Gyergyó őslakói románok voltak, amit a bevált módszerrel névvegyelemzéssel igyekszik igazolni. Sorra veszi az egyes falvakat és felsorolja a román neveket. így Gycrgyófalubói az igazgató szerint románok az András, Balta, Bükfejes, Hunyadi, Laczkó, Kádár stb. nevüek. Összesen 32 nevet említ fel. Gyergyócsomafalván 28 román nevet talál, természetesen ezek is a legtökéletesebb magyar nevek, mint Laczkó, Péter, Kozma stb. Alfalu már jobban eresztett. Itt 81 nevet halászott ösz- sze. Természetesen ilyeneket: Simon, Szó'ts, Vákár, Majláth, Csíki, Gábor, Molnár, stb. Gyergyószentmik- lós már csak 46 „román nevet“ adott, a kiváló igazgatónak. Román Szempontból sajnos, hogy ezek szintén törzsgyökeres magyar nevek, de ilyen kicsinységeken nem akadt fenn Chinda Theodor ur. Bács, Bajkó, Fü- líjp, Hosszú, Bobot stb. miért ne lehetnének román nevek, ha az igazgató ur olyanoknak látja. Tekerőpatakról 41, Gyergyószárhegyről 47, Gyergyóremetéről 31 pompás székely nevet vegyelemez és állapítja meg róluk, hogy kivétel nélkül ős román nevek. Hiába hivják Gálnak, vagy Gaálnak, Fejérnek, Szabónak, Sándornak, Burjánnak. Erre aztán jön a konzekvencia. „Az elősorolt nevekből könnyű látni, hogy -a székelyek idejövetele előtt Gyergyó románlafcta vidék volt“. A románok bölcsőjét A1 faluba teszi. Állítását a 85 éves Sára János vallomásával, vérvizsgálattal, antropológiával és minden tudományos alapot nélkülöző fondorisztikával és épitészette! igyekszik igazolni. Rendszertelen, de leghosszabb fejezetében csak önmaga nem jön rá, hogy összes állításait megdönti és elfogadja az egyedül helyes és igaz elméletet, hogy a gyergyói románokat Szdrlieyyi Lázár családja importálta Csíkba, mint olcsó munkaerőt, mert a szabad székelyek — nem mint ahogy ő mondja, lusták — ősi jogaikról még a Lázár család kedvéért sem mondottak le. Azt sem veszi észre, hogy hires falujáról Vaslábról kétszer állítja (78. és lül oldal), hogy 1677-ből való, amikor a esi ki székelység már Í27 éve járta a Somlyói búcsút, amelyre a gyergyói székelyeket István pap még 1556-ban elvezette. 1676 ban Csiksomlyónak már magyar nyomdája volt, ahol 600 oldalas magyar énekes- könyvet nyomtattak. Nagyfokú rosszakarat keli hozzá, hogy amikor könyve 116 és 117-iik oldalán elismeri, hogy a 93 százalékos székely Csikban az egyetlen románnyelvü elemi iskolában 1765 óta mind a mai napig zavartalanul folyt a tanítás román nyelven, „jogtalan alapokból építettnek mondja. Ami pedig a milcovi püspökség és a csíki magánjavak kérdését illeti, jó lett volna hallgatnia, hogy tájékozatlansága és hozzá nem értése ki ne tűnjék, amíg arról Benkő: Mileovya 1—2 kötetét, Radu Rosetti: Despre unguri si episcopiile eat. din Moldova, N. Jorga: Studii şi documente, Weigant: Jahrespcric-hf, Wichmana György értekezését, legalább 20 magyar, a kérdéssel foglalkozó könyvet, a Kodex bándinus stb. el nem olvasta és amig a naszódi és karánsebesi javaknak a múltban és jelenben történő kezelési módját nem tanulmányozta. Könyvének és eljárásának célját a negyedik fejezetben saját maga leplezi le Theodor .Chindea. A következő dm: „Magyarositási folyamat és mellékletek“. Azt állítja, hogy a magyarositás Gyergyóban jelenleg is éppen úgy folyik, mint a háború előtt. Állításának igazolására egy gör. kát. embernek püspökéhez irt kérését melléki i, aki kijelenti, hogy ő minden időben magyar akar maradni. Román nemzeti szempontból halaszthatatlanul fontosnak tartja parocbiák és templomok emelését, melyek mellett jól épített román iskolák legyenek minden faluban. Panaszolja minden kul- turzóna és másfélszeres román tanítói fizetések ellenére, hogy anyagiak és állami segítség hiányában a klíma nehézségei, a kereskedelmi központok hiánya miatt nem jelentkeznek állami szempontból megbízható tanitók. Akikor lesz szerinte román szempontból megnyugtató a helyzet Csikban, ha Gyergyóban és egyéb székely lakott területeken lesz román templom, minden faluban az állam segítségével népbankok fognak virágozni, melyek nagy hitelt, kis kamatra nyújtanak, szövetkezetek szerveződnek, mikor minden faluban román iskola lesz, ingyenesen az állam jól fizetett román tanítókat küld és amikor már nem lesz több állami magyar tanító, akik elnyomoritják a nyelvet, kik nevetséges játékot űznek, nincs képzettségük és kvalifikációjuk, kik semmi iskolai érdekkel sem éreznek együtt. Hozzanak — Írja — a csíki állami középiskolákba a regátból tanulókat, (mintha nem ezt tették már kezdettől fogva), a székely legényeiket katonáknak sorozzák be a regátba, adjanak több pénzt a gyergyói román újságra, amelyben már olyan nevek írtak, mint N. Jorga, O. Ghibus, S. Mehedinţi stb. Tudja, hogy sok inspektor van, de mégis szükségesnek tartja, hogy egy most kinevezendő inspektor kizárólag az elszékelyesilett románok visszarománositásá- nak kérdésével foglalkozzék és ezek érdekeit védje. ,Va- lószinlilsg ez a könyv éppen ezért az inspektori állásért íródott. Ennyi elfogultság, tájékozatlanság és rosszakaratúi! szemben fölösleges is felemliteai a valóságot, hogy a kisebbségi jogokat biztosító szerződések ellenére a székely autonómiát biztositó és más nemzetközi határozatokkal szemben székely gyermekeket állami óvódák, duplán fizetett román állami tanitók, középiskolai tanárok, a népet esendőrőrmesterek, hatóságok és katonaság tudatosan és állandóan románositják. Kétségtelen azonban, hogy a román gondolkodást a maga valóságában mutatja mog Theodor .Chindea ur megdöbbentő könyve. Páldeák Áron. .(WVWWWWWWVVVVVVWWVV^VM Egy issagyar szenátor Isewes vitája Besiesse! a prágai parlamentben (Prága, október 16.) A szenátus tegnapi ülésén Bichier, magyar szenátor felszólalásában azt hangoztatta, hogy Masaryk elnök megértést mutat ugyan a kisebbségi sérelmek iránt, de a, csehszlovák kormány minden vonalon akadályokat igyekszik gördíteni az elnök segítő' szándékai elé. A szenátor beszéde végén azzal vádolja meg a kormányt, hogy Masaryk elnököt már több Ízben nyilatkozatainak visszavonására kényszeritette. Benes, cseh külügyminiszter feltűnő idegeskedéssel hallgatta Bieh- ter szenátor. szavait s mielőtt beszédét befejezhette volna, felugrott és heves támadást intézett a szónok ellen, tiltakozva amiatt, hogy a kormányt ilyen módon részesíti támadásban. Benes Kj eh ter nek adott válaszában azzal vádolta meg a magyar szenátort, hogy beszédével nem volt kisebb célja, minthogy ellentétet akart szítani a köztársasági elnök és a kormány között. Politikai körökben elterjedt hirck szerint egyébként a prágai osztrák követ a kormánytól utasítást kapott arra, hogy Beues csehszlovák külügyminiszternek a cseh képviselőház külügyi bizottságában elmondott expozéja Ausztriát érintő része felől felvilágosítást és magyarázatot kérjen.
