Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-18 / 231. szám
gbxtnm XIII. ÉVF. tăi. SZÁM. Keresztcsont fájdalmak ellen használjon Sloan's ldniment-et Miért kell Önnek ezen nehéz és nyomasztó tájdalmakat elviselnie, amikor ezektől egy kevés Sloan's Liniment használata mellett megszabadulhat. Sloan’s Liniment könnyen felszívódik — bedörzsölés nélkül is — felmelegiti és megnyugtatja a beteg szöveteket és megszünteti a fájdalmakat. Tartson kéznél mindig egy üveg Sloan’s Liniment-et, miután használata könnyű és nem hagy foltot a bőrön. Reuma, boszorkányszurás, isiás és minden más hasonló fájdalmakat megszüntet a Sloan's Liniment. Sloan’s Liniment Megszüntet minden fájdalmat A t. közönség részért; egy üveg óra 75'— lei A kisebbségi iskolák pusztításának uj módszere Az anyagi lehetőségektől tervszerűen megfosztott iskolákat a magánoktatási törvény alapján zárják be — A kormányok ugyanakkor nem teljesítik az államnak a nemzetközi szerződésekben, az alkotmányban gyökerező és egész sereg törvényes intézkedéssel előirt kötelességét anyagi téren sem a kisebbségi iskolákkal szemben (Kolozsvár, október 16.) Tiz év óta tart már a kisebbségi kultúrintézmények szisztematikus pusztítása. [Csodálatos leleményesség kell hozzá, hogy ezekből az aknákból még mindig nem fogytak ki a mindenkori kormányok. A legelső hatalmi ténykedés, amely maga után Vonta a kisebbségi kultúrintézmények lassú halálát, az agrárreform volt. Az iskolafenntartó hatóságokat, az egyházakat megfosztották attól a vagyonuktól, amelyekből fedezniük kellett az iskolák fenntartásának kiadásait. Ugyanakkor azonban, amikor iskoláink ellen ezt az aknát felállították, jól tudták, hogy ilyen utón óriási nehézségeket fog jelenteni az iskolafemntartó hatóságoknak a kultúrintézmények kiadásainak fedezése. Mikor pedig elérkezettnek látták az időt a terv végrehajtására, meghozták azt a magánoktatási törvényt, amelynek egyik legfőbb intézkedése kimondja, hogy csak abban az esetben engedélyezik a felekezeti iskolák működését és adják meg azoknak a nyilvánossági jogot, hogyha rendelkeznek a szükséges anyagiakkal a kiadások fedezésére. Természetesen emellett arról sem feledkeztek meg, hogy számtalan olyan követelést támasszanak didaktikai, tanügyi és egészségügyi téren az iskolákkal szemben, hogy azoknak kielégítése emberfeletti munkát vegyen igénybe. Ennek a súlyos helyzetnek ellenére a kisebbségek képesek voltak napi szerény háromszori étkezésüket is kettőre redukálni, csakhogy az iskola felépüljön és minden tekintetben megfeleljen az előirt szigorú követelményeknek. Olyan tanerőket alkalmaztak, akiknek tudása nem mindennapi. Sem higiéniai, sem didaktikai szempontból nem lehetett kifogást tenni ellenük. Hiába volt minden jóakarat. Hiába igyekeztek az iskolafenntartó hatóságok a törvények parnasszuízait megmászni, az állam azt sem engedte meg, hogy a törvényes kötelezettségeinek eleget tegyen. Ugyanabban az időben, amikor megindult az akció a felekezeti iskola felépítésére, megjött a szigorú miniszteri rendelet: haladéktalanul fel kell építeni az állami iskolát, Egyszóval: karhatalmi eszközökkel kényszeritették a lakosságot, hogy először az állami iskola céljaira adja oda összekupor- gatott fillérjeit, hátha mire az épület készen van, kifogy a pénzből a lakosság is és a felekezeti iskolára nem jut. Ez az a politika, amely mindenáron, uton-utfélen a kisebbségi iskolák életére tör. Ugyanakkor azonban az állam megfeledkezett arról, hogy viszont sttlyos kötelezettségei vannak a kisebbségekkel, illetve azok kultúrintézményeivel szemben, nemcsak jogi, hanem anyagi téren is. Megfeledkezett azokról a nemzetközi szerződésekről és törvényekről, amelyek előírják a kisebbségi kultúrintézmények anyagi támogatását. Tehát ugyanakkor, amikor az állam velünk szemben kulturális téren megszámlálhatatlan követelést állít fel, mi az ilyen hatalmi intézkedésekre nem válaszolhatunk mással, mint oly irányú követelésekkel, amelyekre jogalapot szolgáltatnak nemcsak a nemzetközi sezrződésck, hanem az országban érvényben lévő törvények és rendelkezések is. Hol van 0,2 államnak jogcíme arra, hogy bezárja a kisebbségi iskolákat azért, amiért a kályhába kerülő darab fa nincsen négy részre hasítva, amikor az ö kötelessége annak a napszámosnak megfizetni a diját, akinek a fát fel kellene darabolnia? ! Fel fogjuk sorakoztatni mindazokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik nekünk, hogy mi is éppen olyan eszközökkel lépjünk fel az állammal szemben, mint amilyen eszközöket használ az, amikor kisebbségi kultúrintézményekről van szó. Először is az 1919-iki párizsi egyezmény 10-ilc paragrafusának második bekezdése kötelezővé teszi többek között Jlománia számára is, hogy arányosan támogassa a kisebbségi kultúrintézményeket. Román közjogászok szerint s köztük elsősorban Paul Negulescu, a bukaresti egyetem jogi fakultásának tanára közigazgatási jogi értekezésében a párizsi egyezmény idevágó intézkedését tárgyalva, megállapítja, hogy az állam, megye, avagy község, egyenlő arányban kell, hogy támogassa úgy a többségi, mint a kisebbségi iskolákat. Ezt nemcsak a párizsi egyezmény, hanem az alkotmány is előírja, amely nem ismer megkülönböztetést a kisebbségi, avagy többségi nép között, amikor jogok és kötelezettségekről van szó. Ez az elv az állami oktatásról szóló törvény 161-ilc paragrafusában van legelőször lefektetve. Eszerint azokon a helyeken, ahol kisebbségek laknak és az állami iskolán kívül felekezeti iskola is van, az állam arányosan kell, hogy támogassa a felekezeti iskolákat is. Ez lenne tehát az a bizonyos államsegély, amelyet egyenlőtlen mértékben is alig akarnak megadni. Jogunk érvényesitésére egyetlen lehetőségünk a közigazgatási per, amivel az államot az arányos államsegély fizetésére bényszerithet- nők. Ez ügyben felkerestük Maniu Cassius egyetemi tanárt, a közismert román jogtudóst, aki nyilatkozatában a fenti álláspontot igazolta. A közigazgatási törvény biztosítja annyira a községek autonómiáját, hogy ennek következményeiképepn a községi tanácsoknak meg legyen a joguk arra, hogy a kisebbségi kultúrintézmények támogatására bizonyos összegeket vegyenek fel a költségvetésekben. Vagyis a községi tanács törvényes alapon szavazhat meg a kisebbségi kultúrintézményeknek anyagi támogatást, sőt kötelessége is támogatni. Erdélyben már is van egy nehány község, ahol a helybeli községi tanácsok segélyezik a felekezeti iskolákat. De menjünk tovább. A legutóbbi liberális kormány olyan értelmű rendeletet adott ki, amely szerint azokon a helyeken, ahol csak felekezeti iskola van, az állami iskolának járó összes segélyeket a felékezeti iskoláknak utalják ki. Nincsen tudomásunk róla, hogy ezt a rendeletét visszavonták volna. A Maniu- kormánynál is néhanapján, ellenséges intézkedések mellett utat tört egy-egy kisebbségekre nézve kedvező rendelkezés is. így legutóbb egy rendelet látott napvilágot, ami a következőket mondja: „Az olyan községek, amelyekben a kisebbségek jelentékeny számban vannak, az iskolai bizottságok járuljanak hozzá a felekezeti iskolák fenntartásához, ami — úgymond a rendelet — igazságos dolog, mivel a jövedelem az összes állampolgároktól különbség nélkül hajtatik be.“ Ugyanakkor a közoktatásügyi minisztérium átszervezéséről szóló törvény (megjelent a Monitorul Oficial 1930 julius 1-i számában) 186-ik paragrafusának 4-ik bekezdése igy hangzik: „A bármilyen községek által a költségvetésben iskolai célokra előirányzott összeget arányosan kell felosztani az összes helyi iskolatanácsok között, akár államiak, akár felekezetiek A jelzett rendelet arra jogosit fel, hogy az iskolaszékeiktől kérhetjük az anyagi támogatást. Hogyha folyamodványunkat nem veszik figyelembe, az iskolaszék ily irányú határozatát meg kell felebbezni. Ez a helyzet a 186-ik paragrafusnál is. Kémünk kell a községi tanácstól, hogy a törvény szelleméhez híven járjon el. Itt. is, hogyha a kérésünket nem teljesítik, közigazgatási per utján kényszerithetjük a községet arra, hogy szub-i vencionálja a kisebbségi kultúrintézményeket. íme, elég tekintélyes számú intézkedés jogosit fel arra, hogy az államtól követeljük velünk szembeni kötelezettségeinek teljesítését. Mindaddig azonban, amig az állam nem teljesiti velünk szemben kötelezettségeit, hiszen kötelessége jó példával előljárni, sem erkölcsi, sem jogi alapja, sem pedig jogcime sincs rá, hogy anyagi kérdések miatt iskoláink kapui fölé gyászlobogót tűzzön ki. D. B. Huszonnégy évnídn dili vérbosszút apja gyilkosán (Miskolc, október 16.) Bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság történt az Ózddal teljesen összeépült Bolyok községben, melynek lakói csaknem kivétel nélkül gyári munkások és tisztviselők. Bojki Zoltán 30 éves gyári munkás 27 késszurással meggyilkolta Csató János 50 esztendős kisbirót. A gyilkosságnak, amely lázban tartja az egész községet, rendkívül érdekes és a magyar viszonyok között ritkán előforduló háttere van. A gyilkos, aki már régóta készült a büntény- re, vérbosszut állt apja meggyilkolása miatt. A bűntény előzményei körülbelül 25—30 esztendőre vezetnek vissza. A kilencszázas években a legjobb barátok voltak Bojki Imre és Csató János. Együtt legénykedtek, az évekig tartó barátság után azonban a körülbelül huszonhétesztendős két férfi összekülönbözött. Okot erre az adott, hogy mindketten ugyanabba a leányba szerettek bele s emiatt ellenségekké váltak. A leány Bojki hoz ment feleségül. A házasságból három gyermek született, köztük a mostani gyilkos Bojki Zoltán. 1906-ban, tehát huszonnégy évvel ezelőtt, a volt jóbarátok egy szüreti mulatságon összetalálkozva. ittas állapotban összevesztek A dolognak az lett a vége, hogy Csató ^ János agyonszurta Bojki Imrét, amiért szándékos emberölés cimén Ijétesztendei fegybázra ítélték s ezt a büntetését a váci fegyházban ki is töltötte. __ ^ A három Bojki-gyerek közül Zoltán, a legidősebb, 6 éves volt, amikor apját holtan hozták haza a szüreti mulatságból. A családfő elvesztése nagy nyomorba taszította Bojkiékat, s a gyerekek a legnagyobb nélkülözések között cseperedtek fél. Bojki Zoltán serdülő fiú volt, amikor Csató büntetésének kitöltésével kiszabadult a __ fegyházból és hazament falujába. Bojki Zoltán már ekkor megfogadta, hogy bosszút fog állani apja meggyilkolása miatt. Bojki több napon át lesett Csatóra, ele eredménytelenül. Kedden este hét^ óra^ után sikerült egyedül találnia a hazafelé tartó Csatot. Kiugrott búvóhelyéről, egy kapu aljából s gyorsan, számtalanszor döfte kését Csató testébe. Csató már a földön feküdt élettelenül, a megvadult ember azért még folyton vagdalta, szúrta áldozata holttestét.^ A lármára sokan kifutottak. Ezeknek láttára Bojki még két utolsót döfött a holttestbe, azután elmenekült. A gyilkost szerdán délelőtt sikerült elfogni a putnoki állomáson.
