Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-15 / 228. szám
în / Kép> ß TAXA POŞTALA PLA- • TITA IN NUMERAR No. 24256—927. CIuj'KoiCZSvar, 1930 oktiőet 15, ŞzStCÎă JjfiElf A programtalan kormány Igaz, hogy még csak pár napja foglalta el a helyét a rekonstruált nemzeti parasztpárti kormány, de minden más alkalommal ilyenkor már körülbelül tisztában szoktunk lenni azzal, hogy mit várhatunk az újdonsült státusférfiaktól. Megszoktuk ugyanis, legalább a sorra került kormányelnök urak igyekeztek erre rászoktatni, hogy minden uj kormány egy demokráciától, a kisebbségek iránt őszintén érzett lojalitástól csöpögő nyilatkozattal szokta bevezetni a maga uj rczsimjét. Igaz, hogy ezek a kijelentések rövidesen üresen kongó frázisoknak bizonyultak, azonban annyit mégis csak megértek, hogy a kisebbségek feljegyezték maguknak az Ígéreteket és idők múltán ráolvashatták a feledékeny kor- mányférfiu fejére, hogy mit Ígért és mit nem teljesített. Most például leszögezhetjük azt, hogy Maniu két éven keresztül Ígérte a kisebbségi törvényt, tett nem egészen preciz és alkalomadtán sokféleképpen magyarázható kijelentéseket a magyar nyelv jogáról a köz- igazgatási életben és az elmúlt két esztendő végén rezignáltan állapíthatjuk meg, hogy a Maniu-kormány alatt egyetlen lépéssel sem jutottunk előbbre. Vajmi sovány eredmény volt ez a negatívum, de annyit mégis csak jelentett, hogy Maniu legalább szükségét érezte annak, hogy a kisebbségi problémát egy mellékmondatban érintse, nyilvánosan tudomást vegyen arról, hogy Romániának je lentősszámu kisebbségei vannak. Az a körülmény azonban, hogy Miro- nescu miniszterelnök, akit úgy látszik egyedül a minden irányban való túlságos óvatosság jellemez, egyetlen mondatot sem vesztegetett a kisebbségekre, azt bizonyítja, hogy ezt a problémát egyelőre a reménytelen kérdések irattárába helyezték. Kinél reklamáljuk ezek után a sokat emlegetett kisebbségi törvényt! Maniunál, aki e pillanatban semmi más, mint egy zaklatásoktól menekülő globetrotter, aki maga mondja, hogy legsietősebb dolga a pihenés, aligha. Viszont Mironescu, akit a múltban, mint külügyminisztert egyáltalában nem érintettek ilyen gondok és feladatok, nagy lelki nyugalommal mondhatja azt, hogy neki e téren nincsenek tervei, de kötelezettségei sem. Különben is jól emlékszünk arra a vezércikkre, amelyet Mironescu, mint külügyminiszter a világsajtó számos orgánumába elhelyezett és amelyben fenntartás nélküli szerelmi vallomásokat zengedezett a parlament nélküli kormányzás módszereiről. Ez a kormányzási rendszer pedig tudtunkkal a legritkább esetekben veszi kalkulációba az ország kisebbségi népeit, sőt kifejezetten kisebbségellenes. Persze hivatkozhatnánk a nemzeti parasztpárt számtalanszor kifejtett programjára, kezdve a gyulafehérvári határozattól a különböző alkalmakkor elmondott deklarációk egész tömegéig. Sajnos azonban ismerjük a falra hányt borsó szerepét és ezt a szerepet nem szivesen vállaljuk. Tehát inkább csak kötelességszeriien, mint jó reménységgel tesszük fel a kérdést a miniszterelnök inhoz: mi a szándéka velünk! Egyáltalában hajlandó-e tudomást venni arról, hogy Romániában kétmillió magyar, többmilliónyi bolgár, orosz, zsidó, török, rutén kisebbség cl, Jobb- és baloldala tömegdemonstráció kísérte a birodalmi gyűlés megnyitását  kommunisták és nemzeti szocialisták botrányra botrányt halmoztak — A rendbontó tüntetések az éjjeli órákban még nem értek véget (Berlin, október 13.) A német birodalmi gyűlést hétfő délelőtt nyitották meg. A parlament előtt már hajnalban hatalmas tömeg verődött össze. A képviselők korábban érkeztek, hogy részt vegyenek a pártfrakciók megelőző ülésein. A Landvolk, a centrum párt, a kommunisták és a gazdasági párt tartottak üléseket. A kommunisták elhatározták, hogy a megnyitás után azonnal benyújtják javaslataikat és azok rögtöni tárgyalását követelik. Kívánni fogják a Young-terv alapján esedékes fizetések beszüntetését, ezenkívül bizalmatlansági indítványt is fognak tenni a kormány ellen. A teljes ülés délután 3 órakor kezdődött. Két óra óta a tömeg folyton nagyobb és nagyobb lett. A rendőrség erős felkészültséggel tartotta fenn a rendet. A nemzeti szocialista képviselők felsőkabátjuk alatt egyenruhában vonultak fel. Az egyenruha barna ing, gallérján a vezetők arany és ezüst jelvényeket viselnek, a karjukon pedig vörös szalag van bekeretezett horogkcreszttel. A karzatot a tömeg zsúfolásig megtöltötte. A képviselők közül a kommunisták utolsónak vonultak be a terembe. Hitler és egyenruhás hívei a folyosón gyűltek össze és egyszerre foglalták el helyeiket. A 82 éves Herold képviselő nyitotta meg a gyűlést, amelyen a jegyzőket választották meg. (Berlin, október 13.) A német birodalmi főváros lakossága izgalommal várta a birodalmi gyűlés mai megnyitását. Már napok óta nyilvánvaló, hogy a megnyitás alkalmára a szélsőséges pártok felvonultatják tömegeiket az uccára és tüntetéseket fognak rendezni politikai elveik hirdetésére. A tömegtüntetéstől való félelem nem is bizonyult jogosulatlannak. A megnyitás idejére óriási tömegek vonultak fel a birodalmi gyűlés palotája elé, olyan példátlan számban, amekkorára a rendőrség nem készült fel. A tömeg a megnyitás Idejének közeledtére egyre nőtt. Különösén nagy számban vonultak fel a nemzeti szocialisták és a kommunisták, akik a gyülekezés első negyedórájában már elárulták harcias és tettre kész szándékaikat. Közben rendre érkeztek a birodalmi gyűlésre a képviselők, de a nagy tömegben, csak nehézen tudtak maguknak utat vágni. Utolsóknak érkeztek zárt sorokban az ismert barna Hitler egyenruhákban a nemzeti szocialisták parlamenti csoportjának tagjai, karjukon vörös kar- szallaggal s rajta a kampóskereszttel. A kommunista tömeg a birodalmi gyűlés előterében már ekkor lármás tüntetésben tört ki s abcugolta a nemzeti szocialisták parlamenti tagjait. A birodalmitanács ülése, amit Herold korelnök nyitott meg, sizntén izgatott hangulatban folyt le. A korelnök megnyitója közben a kommunisták a szovjetet éltették s a nemzeti szocialisták hangosan abcugolták a Young-egyezményt és követelték a birodalmi kormány azonnali visszalépését. A lárma perceken át tartott. A zsúfolt ülésterem és a hallgatóság aránylag nyugodtan hallgatta a szélsőséges törvényhozók tüntetéseit, amelyek csak akkor ültek el, amikor az elnök elrendelte a képviselők igazolása végett a névsorolvasást. Véres verekedések, antiszemita kilengések Az ülés a szerdai délutáni ülés napirendjének megállapítása után véget is ért. Szerdán választják meg az uj elnökséget és a tisztikart és ugyanekkor bocsátják szavazás alá a képviselői tiszteletdijak húszszázalékos leszállítására vonatkozó javaslatot. Közben az uccán a tizezerekre menő tömegben a politikai ellenséges táborok eleinte elszigetelt, később általánosabbá váló verekedéseket rendeztek s a közbeavatkozó karhatalmat kövekkel dobálták meg. A rendőrség az első órában csaknem teljesen tehetetlen volt a rendbontókkal szemben. Később sikerült a tömeg egy részét a Leipzigerstrassera és a Brandenburger Tor felé szorítania, de a verekedések folytatódtak, sőt a rendbontók a tüntetés nagyszabású voltának dokumentálására üzletek és kávéházak kirakatainak keverésétől sem riadtak vissza. akik valamennyien ragaszkodnak az élet jogához, tekintet nélkül arra, hogy a, miniszterelnököt Maniu urnák, vagy Mironescu urnák nevezik. És ezek a kisebbségek bíznak any- nyira önmagukban, amennyire tudják azt, A sötétség beálltakor a helyzet még nem javult. Mindössze száz zavargót sikerült letartóztatni, de a tömegtüntetést nem tudták likvidálni Antiszemita jelleget öltöttek a tüntetések. A nemzeti szociálisták és kommunisták a késő esti órákban is folytatták a tüntetéseket a német főváros uccáin. Különösen a Leipziger Strassen voltak véres összeütközések a két párt embdrei között. A Titz-féle áruház összes kirakatablakait bezúzták. A rendőrségi erősitések is hiábavalónak bizonyultak a hatalmas dulakodó és gomolygó tömeggel szemben. A nemzeti szocialisták különösen a zsidó feliratú, a kommunisták pedig a nagy és fényes üzleteket dobálták. A Wcrtheimer-áruház kijrakatablakait, valamint a földszinti és emeleti ablakait az őrjöngő tömeg mind bezúzta. A rendőrség még nem ura a helyzetnek. I #W***'*’\*WV* hogy a. programtalanság csak látszólagos és vajmi kétes értékű erény. Mironescu ur rövidesen meg fog győződni róla, hogy a semmi lmon dás politikája nem életélikszir, hanem — harakiri.
