Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-13 / 227. szám

f XIII. UVF. 227. SZÁM. ben semmiféle éghető, robbanékony anyag ne legyen. Az már maga is óriási veszedelmet rejt magában, hogy a léghajók lebegtetésére a hidro géműm gázat használják. Ez rendkívül gyúlékony és mint az „R. 101“ szomorú vége mutatja, irtózatos katasztrófák előidézőjévé válha- tik. Hidrogéniummal töltött léggömböknél, de általában légi jármüveknél, katasztrofálissá válhatnak a levegő elektromos kisülései, a villámcsapások. Nemrégiben Ame­rikában járt szerencsétlenül egy repülőgép, villámcsapás következtében. Elképzelni is rettenetes, hogy egy száz­ezer köbméternyi hidrogéniumot tartalmazó léghajónál milyen irtózatos katasztrófát idézhet elő a villámcsapás? Különben kísérleteik folynak a repülő jármüvek villám- csapástól való megvédése tekintetében és reményünk le­het arra, hogy fognak valamelyes megoldást találni a biztonság növelése érdekében. A legbiztosabbnak az olyan léghajók nevezhetők, amelyeknek lebegte­tését nem égő gáz végzi. Ilyen gáz a hélium. A liidrógénium minden előnye mellett a héliumnak megvan az a kiváló tulajdonsága, hogy nem ég. A héliummal töltött léggömbök tehát uagy lépést jelentenek a légi közlekedés biztonságának megvalósulása felé. A hélium azonban rendkívül drága és alkalmazásának ez határt szab. A jövő fogja megmutatni, hogy e tekintetben a technika milyen megoldá-t fog kieszelni ? A robbanó motorok kiküszöbölése a légi közleke­désben ma még teljesen lehetetlen elképzelés. Lehet gon­dolni a villamos hajtóerő alkalmazására, de az akkumu­látorok uagy súlya miatt ez ma kivihetetlennek látszik. Különben a villamosság sem tüzveszélynélküli. A min­dennapos rövidzárlat és szikraliizek igazolják ezt. Állí­tólag az „R. 101“ esetében is villamos szikra okozta a katasztrófát. Szóval tűz nélkül még ma a levegőben nem tudunk közlekedni. Ez pedig a veszedelmek egész sorozatát rejti magában 1 Az időjárás okozta bajok elleni védekezés nagy lé­pésekkel haladt előre, a rádió által közvetített hírek fel- használásával. A mai időjárási megfigyelések kétségkí­vül nyújtanak valami alapot a légi közlekedés bizton­ságához. Ez a biztonság azonban nem kielégítő és nem csalhatatlan. A rádió, illetőleg szikrartáviró hireit te­hát nem lehet mindig készpénznek venni! Különösen a zivatarok és viharok jóslása bizonytalan. A viharzónák pedig a léghajózás legnagyobb veszedelmét alkotják. Ezek mellett általában az alacsony levegőnyomásu he­lyeket kell a légi közlekedési eszközöknek kikerülniök. Az „B. 101“ katasztrófáját bizonyára az a barpmetrikus minimum idézte elő, amely Kolozsvár felett hétfőről keddre virradó éjszaka vonult át, heves szélviharokkal. Az óceán közelében borzalmas erejű* lehetett ez a vihar, hiszen nálunk is óránként átlag egy milimétert esett hétfőn a légsulymérő. Az ilyen gyors sülyedés mindig heves vihart, orkánt' jelent. Ez az európai kontinens nyugati partjai felé fokozottabb mértekben szokott je­lentkezni. • A cardiiigtóni légikikötő büszke árbocára felrepült a gyász lobogó. Az acél horgonytorony hiába várja a hatalmas alluminium léghajót. Anglia büszkesége a 350 méter hosszú ós 50 m. magas ,JR. 101“ porrá és hamu­vá változott. Az emberi elme azonban ebbe nem fog be­lenyugodni és uj madár születik a porból, hogy a leve­gőt meghódítsa az emberiség számára. A technika hala­dását lassítani lehet, de megállítani soha! Fi Pitin ft T? flYPYtf* rl.r Elfemáttéfc az 1 iOft áldozatait 4 temetésen rés sí vett Ecke ster dr., a Grat Zeppelin parancsnoka is Ezek koporsóinak aluminiumlapjára felvé- sették az áldozat nevét és születési évét, a többi áldozat koporsójának alumíniumlapjain ez a szöveg szerepel: Ismeretlen repülő, meg­halt 1930 október 5. Thompson lord, légügyi minisztert nem lehetett a halottak között fel­ismerni, mig Sefton Erancker polgári repü­lésügyi főbiztos személyazonosságát kétség­telenül megállapították. A temetési menet délelőtt tízkor indult el a parlament előtti térségről és délben tizen­két órakor ért a pályaudvarra. Ahol a menet elvonult, az uccákon és tereken mindenütt óriási tömeg állott sorfalat. A rendőrség már reggel nyolc órakor elzárta a kocsiforgalom elől azokat az uccákat, ahol a menetnek el kellett vonulnia. A temetés Cardingtonban délután négy órakor ment végbe. Vaida, mint a „demokrácia áldozata.“ Vaida belügyminiszter távozásáról is felvilá­gosítást kérünk az erdélyi tartományigazgatótól. — Vaida miniszternek újból kiújult a régi be­tegsége. Orvosainak tanácsára, ha csak nem akar életével játszani, megint Karlsbadba kell utaznia. — A miniszter is érzi, hogy egy kicsit hihetet­lenül hangzik a fenti nyilatkozat, amelyet alaposan megcáfol a következő szobában időző egyik nem­zetipárti politikus, aki szintén ismeri a kulissza- titkokat, azt a meglepő kijelentést teszi, hogy Vaida a demokrácia áldozata. Szerinte a belügyminiszter a demokráciát kísérleti nyűiként kezelte. Azt gon­dolta, hogy az ókirályságban is annyira megérett a lakosság a demokráciára, mint Erdélyben s ezért olyan jogok gyakorlását engedélyezte, amelyek nem egyszer rendbontásra vezettek. Nem akartunk vitá­ba szállni Vaida tántoríthatatlan hívével, éppen: ezért egy szkeptikus mosollyal le is zárluk a Vaida személye körüli purparlét. Megkérdeztük még Moldován dr.-t, mennyiben felelnek meg a valóságnak a tartományi igazgatók lemondásáról szóló verziók? Nem volt szó a tartományi igazgatók lemondásáról. __ A mi lemondásunkról szó som volt, hiszen az, ami az utóbbi pár nap alatt lejátszódott, nem is volt kormányválság, csak az elnök személyének ki­cserélése. Maniu azonban köszönetét fejezte ki ne­künk, hogy miniszterelnöksége alatt támogattuk. Végül azokat a hírlapi támadásokat hoztuk, szóba, amelyek kifogást emeltek az ellen, hogy Mol- dováu miniszter az igazgatóság épületébe akar be­költözni. __Örülök, hogy szóba hozta ezt n kérdést, ___ mondja a tartományi igazgató. Csodálatos, hogy az ellenzéki sajtó azt nem vette észre, hogy egész se­reg kishivatalnok lakik középületben. Ugylátszik, csak nekem nem szabad a tartományi igazgatóság egyik szerény lakását elfoglalnom. Pedig könnyen megtörténhetik, hogy olyan sürgős ügyek adódnak elő, amelyek azonnali intézkedéseket tesznek szük­ségesekké. Közelebbről különben statisztika készül el a kolozsvári összes állami hivatalokról s a köz­épületekben lakó tisztviselőkről. Megnyugtatom azonban jóakaróimat, hogy csak tavaszig fogom igénybevenni a tartományi igazgatóság épületében levő lakrészemet... D. B. As R 101 ka tasztrófáfához — Az időjárás és a légi közlekedés — A „Zeppelin“ tudós parancsnoka Eckener, mikor először átrepülte az óceánt, azt a megállapítást tette, hogy a légi közlekedés legnagyobb nehézségeit az idő­járás változásai okozzák. A „Graf Zeppelin“ léghajót is leszorította első útja alkalmával egy légörvény a tenger szinére, a vihar a léghajó-kormány szerkezetét megrongálta és csak Eckenerék hősies magatartásának köszönhető, hogy nem következett be a katasztrófa. A „Zeppelin“ sikeresen végrehajtott földközi útja után Eckenernek még inkább megerősödött az a felfo­gása, hogy a repülés egyetlen nehézségét ma a levegő­ben lejátszódó meteorológiai események képezik. Vagyis a repülés kérdése ma tulajdonképpen meteorológiai probléma. Ha a meteorológiai veszedelmeket legyőzi az ember, technikailag korlátlan ura lesz a levegőben való közlekedésnek. A technikai kérdések közül egy van, amit egyelőre nem tudnak megoldani. Ez az, hogy a léghajók és re­pülőgépek motorjait robbanó anyagok hajtják. A „Graf Zeppelin“ léghajó gépeit hidrogénium gáz hajtotta. En­nek az az előnye, hogy a levegőnél könnyebb gáz lévén, nem képez a léghajón holt súlyt, hanem maga is hozzá­járul a léghajó lebegtetéséhez. Az „R. 101“ motorjait nyersolaj hajtotta, ennek hátránya, hogy nehéz és arány­lag kisebb errőkifejtésre képes, mint a hidrogénium gáz, viszont nem olyan robbanékony, mint a hidrogé­nium. Az angol óriásléghajónál a nyersolaj-tüzelőszer annál is inkább megfelelt, mert méretei sokkal nagyob­bak voltak, mint a „Zeppelin“ méretei, a léghajó tehát aránytalanul nagyobb súly lebegtetésére volt képes, mint a „Zeppelin“. Akár a hidrogénium, akár a nyersolaj esetében a motorok villamos gyújtással dolgoznak. Rendkívül ügyelni kell tehát arra, hogy a motorgondolák közelé­(Newyork, október 11.) Vargas ezredes, a Rio Grande de Sül .állambeli forradalmár hadsereg vezére csapataival Sao Paolo felé nyomul előre. Délen a döntő küzdelem közvet­lenül küszöbön áll. A brazil hadiflotta felke­lőkhöz pártolt matrózai aknarakó hajókon több déli kikötő előtt aknákat helyeztek el, hogy a szövetségi kormány vizi utón ne tud­jon csapatokat a déli harctérre vetni. Északbraziliában két állam kivételé­vel az összes államok a forradalmá­rokat segítik. A felkelők vezérei kiáltványt bocsátottak ki, melyben a kormánycsapatokat arra szólítják fel, hogy pártoljanak át a forradalomhoz amely meg fogja újítani az államot s minden­kinek a jelenleginél jobb sorsot fog biztosí­tani. A szövetségi kormány is proklamáeiót adott ki Brazilia népéhez s ebben azt han­goztatja, hogy a hatóságok a felkelés első meglepetése után most már országszerte visz- szanyerték akcióképességüket s elő fogják mozdítani a kormány azon törekvését, hogy a lázadást mihamarabb likvidálja. Á kor­mány; nagyszámú és megbízható haderő felett rendelkezik s harcba is indítja a rend és nyu­galom helyreállítása érdekében. (Newyork, október 11.) A Buenos Ayres- ben megjelenő lapok táviratai szerint Sao Paolo államban a kormánycsapatok és a forradalmá­rok előőrsei között megtörtént az első összecsapás. A felkelő csapatokat Costa és Várgas ezrede­sek vezetik. Az Associated Press jelentése közli, hogy északon a szövetségi hadseregnek több mint fele átpártolt a felkelőkhöz, akik Rio de Janeiro felé menetelnek. A kor­mány uj tartalékok behívását határozta el. Észak- és Délbrazilia, valamint a szövet­ségi főváros között a telefon- és táviróösszo- köttetések megszakadtak, mert a forradalmá­rok elvágták a vezetékeket. A vasúti forgal­mai csak kis szakaszokon és átszállásokkal bonyolíthatják le, mivel a felkelők serege hi­dakat, alagutakat felrobbantott, hogy a esa- patszállitásokat lehetetlenné tegye. (London, október 11.) A Szent Pál székes­egyházban gyászistentisztelet volt az E. 101. léghajó katasztrófája áldozatainak emlékére. A királyt a walesi herceg képviselte. Ott vol­tak a Londonban akkreditált diplomaták, a kormány tagjai és a birodalmi konferencia delegációi. Eckener dr., a Graf Zeppelin parancsnoka szintén Londonba, ‘ érkezett, hogy résztve- gyen a temetésen. A parlament előtti teret tegnap egész nap és ma éjjel is hatalmas tömeg lepte el. A közönség süni sorokban járult a Westmins­ter csarnokban felravatalozott koporsók elé. Az áldozatok közül tizennégynek si­kerűit személyazonosságát megál- lanitani. A brasilia! forradalmárok és a kersnánycsapatok közi megtörtént az első összecsapás A szövetségi hadseregnek tchh mint a fele átpártolt a felkelőkhöz

Next

/
Thumbnails
Contents