Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-13 / 227. szám
XIII. ÉVF. 227. SZÁM. j^SÉSüteii' TRIANON VIHARA Kolozsvárra sodorta Móricz Zsigmond öccsét, aki elmondja a nagy família izgalmasan érdekes regényét A földmíves nagyapától az unokáigr a világhírű magyar íróig — Tragikus életsorsok> szerencsétlenségek a Móricz-csaladban — Kitől örökölte Móricz Zsigmond az írói hajlamot ? (Kolozsvár, okt. 11.) A háború s az azt követő evek erősen előmozdították az európai népek, de különösen a magyarság szétszóródását. Családok szóródtak szét, idegen világrészek, idegen országok és idegen városok partjaira sodorta a tragikus sorsfordulat a magyar családok sarjait. így történt meg az is, hogy Móricz Zsigmond legfiatalabb öcese, Móricz Kálmán, már közel egy évtizede, liögy Erdélyben lakik. A meZőségi Mécsről alig néhány hete, hogy beköltözött Kolzsvárra, ahol a Dohát úti Reményik villában telepedett le feleségével és öt gyermekével. Móricz Kálmán tiz évvel fiatalabb Zsigmondnál. Középtermetű, őszes- hnju, eleven mozgású ember. Mikor látogatásom célját elmondom, szerényen jegyzi meg, hogy ő szürke és jelentéktelen ember, nem tud ujságiró- nak semmi érdekesebb dolgot mondani. A bátyja azonban ... Levelet vesz elő és büszkén mutatja Móricz Zsigmond legutóbbi levelét. Néhány családi vonatkozású üzenet, szeretetteljes üdvözletek. Egyébként a múltkor irta, hogy megint kínozza a köszvénye. Szeretnék valamit megtudni Móricz Zsigmond életéről, de különösen gyermekkoráról. Móricz Kálmán hozzákezd elbeszéléséhez: _ A Zsiga gyermekkoráról keveset tudok. Tiz évvel vagyok fiatalabb nála s mikor én gondolkozni kezdtem, ő aljkor már nagy diák volt. Ritkán jött haza, komoly dolgokkal foglalkozott és semmi emlékezetes esemény nem történt vele, mig otthon volt. De ha a mi életünk tükrében akarnám visszaidézni az ő gyermekkorát, a szüleinket kellene bemutatnom első sorban. A nagyapa még szántóvető, az apa napszámosból pallér lesz. _ Apám, Móricz Bálint, szántó-vető földmives ember fia. Nem volt több végzettsége négy eleminél. Sátoraijaujheitre gyakran bement, az építkezések alkalmával minden fajta napszámos munkát elvállalt. Lassankint elsajátította az építkezés körüli iparágakat. Később maga is vállalkozni kezdett. Egyike lett a környék legismertebb és legjobban kereső építészéinek. Élete folyamán egy egész sereg középületet, épített. Többek között a sátoraljaújhelyi indóház is az ő munkája. Nagyot lendített a sorsán az is, hogy Pallagi Gusztáv református lelkész! lányát, Erzsébetet Vette feleségül. Édesanyánk árva volt, mikor férjhez ment. Nagyapánk egy nyári fürdőzés alkalmával görcsöt kapott cs belefulladt a Tiszába. Apánk erőteljes és kemény- akaratu ember volt, de a hiányzó műveltséget hallatlan szorgalmával, veleszületett zsenialitásával és ötletességével igyekezett pótolni. Mint apa, kemény pórázra fogott bennünket. Mikor iskolába mentünk, előbb fűrészt, baltát és más szerszámot kellett a munkahelyre vinnünk. De azt hiszem Zsiga kivétel volt. Annál is inkább, mert alig volt otthon. A harmadik gimnáziumtól kezdve Debrecenben és Kisújszálláson tanult, ahol nagybátyánk, a „Légy jó mindhalálig“-ban is szereplő dr. Pallagi Gyula volt az igazgató. Mindnyájan Kisújszálláson, tettük le az érettségit. Apánkat tevékeny és fáradhatatlan embernek ismerte mindenki. A halál is munkaközben érte. A pestmegyei Péezelen nagy kerítést ácsoltak egy újonnan épített ház és az azt körülvevő park köré. A kerítéshez szükséges anyagot a közeli akácfaerdő szolgáltatta. Apánk a fák kidöntésénél a munkások közt foglalatoskodott, mikor egy hatálmas fatörzs ráesett és a fején súlyosan megsebesítette. Ahelyett, hogy megvárta volna a legközelebbi vonatot, Péezelről begyalogolt Pestre. A hosszú ut természetesen nagyon kimerítette s nem sokkal a szerencsétlenség után belehalt sebeibe. Az édesanya. __ Anyánk nem volt az a bizonyos „katonás nagyasszony“. Érzékeny, finomlelkü, dolgos asz- szony, aki gyermekeit a legnagyobb szeretettel nevelte. Ha Zsigmond erőben, invencióban és kitartásban, valamint külsőben apai örökséget hord, akkor egészen bizonyos, hogy a költészethez való hajlamát édesanyánktól örökölte. Anyánk, különösen téli estéken összegyűjtött bennünket a búbos- kemence, később az uj házban a kandalló köré é$ I végetérhetetlen meséket mondott. Többnyire nép- 1 meséket, királyaink történetét és 48-as történeteket mesélt. Sötét árnyak a Móricz-család történetében __Hányán voltak testvérek? _ Zsigmond, Pista, Dezső, Miklós, Kari, Sán dór, Iduska __ felel mosolyogva és skandálva. __ Zsiga szedte a neveinket hexaméterbe. Különben volt még két kis testvérünk. Az egyik tragikus körülmények között halt meg. Négy éves lehettem, a kis öcsém kettő. Egy hétköznap délután, mikor az egész ház munkában volt, édesanyám a kertben dolgozott, a bátyíim pedig a játszótereken szaladgál tak, beállított hozzánk Dezső bátyánk egyik pajtása, elénk állott és azt mondta, hogy Dezsővel összeveszett s minthogy verést kapott tőle, az öcs- csein akarja megbosszulni magát. Választ nem várt, gyufát vett elő zsebéből és meg gyújtotta a bölcsöt, ^melyben kétéves kisöcsénk feküdt, azután elszaladt. A gvapjutakaró sereegve és füstölögve kapott lángot, én az udvarra futottam egy kancsó vizért, mire visszajöttem az egész bölcső lángokban állott, öcsém pedig égő pendelyben visítva tipegett elém. Leöntöttem vizzel, majd mindketten futni kezdtünk édesanyánk felé, aki a kiabálásokra rohanva jött elő a kertből. Közben az én ruhám is lángot fogott s mire édesanyámnak sikerült eloltani rajtunk a tüzet, kisöcsém. holtan esett össze, én pedig a kapott égési sebektől ájulva zuhantam melléje. Egy másik öcsém difteritiszben balt meg. Az előbb említett testvéreim közül is csak ötön élünk már. István bátyám 1915-ben a harctéren esett, el. Huszonegy seb volt rajta, melyek között öt bajonett-szurás. Felesége és 20 éves lánya ma is Pesten élnek. __ Dezső bátyám is tragikus körülmények között halt meg. Budapesten tanár volt. Még a háború ■CT8WBBWM» FIOKOK BRASOV SIBIU KÍVÁNSÁGBA UTAZÓT KULDUHK BÚTOROK. ZONGORÁK: MSZItfflZtfiSRI 14 LI&JOBBAN SZÉKELY* RÉTI ERDÉIYRÉ5ZI BÚTORGYÁR R í nál JÂRGU-MURES előtt kiment Amerikába, Pittsburgban egy jómódú nagybátyjával találkozott, aki a pittsburgi egyetemen segítette a theológiai vizsgát letenni. Jó összeköttetései révén hatalmas egyházközséget kapott, amely mellett a gazdaságát is gyarapithatta. Második házasságából hat gyermeke született. Harmincezer hektár földje volt, ebből négyezer hektáron csak őszibarackot termesztett. — Hét évvel ezelőtt egy mexikói emberrel adásvételi szerződést kötött. Az illető indulatos és vad volt. Egy nap a tárgyalás súlyos nézeteltéré- sekoe fulladt. Dezső bátyánk az Íróasztal mellett ülve hátsó zsebéhez nyúlt hogy egy aktát elővegyen. A mexikói azt hitte, hogy revolverét akarja elővenni s anélkül, hogy egy szót is szólt volna, elővette a pisztolyát és háromszor rálőtt Dezső bátyámra. Azonnal meghalt. __ Ida hugunk Weisz Hugóhoz ment férjhez, Bécsben élnek. A férje lelkes és mániákus gnoszti- kus. Minden erejét és minden keresetét á szektájára fordítja. Négy gyermeküket egyedül Ida tartja el, aki iparművész és szobrász. Móricz Miklós most Pesten lakik. Újságíró. Sándorral iker-testvérek vagyunk. Már tiz esztendeje, hogy nem láttam. Nagy magyar familia. A gyermekek száma és nevei egymásután vegyülnek bele a beszédébe. Öü- kénytelenül megkérdem: __ Hányán vannak a megboldogult Móricz Bálint unokái? __Húszán. Zsigának három leánya van. Dezső hat gyermeket hagyott maga után, István egyet. Nekem öt van, Idának négy, Sándornak egy. Az unokatestvérek nem is ismerik egymást. Móricz Kálmán lakását gyermekkacagás tölti be. Három lány, két fiú. Egészségesek és szépek. Bálint románul tanul. Előjön a könyvvel, melyből egy Coşbuc verset mond fel apjának. A ház asz- szonyának Vörösmarty Perczel Etelkája dednagy- nénje. Könyveket mutatnak. Móricz Zsigmond összes müveit. Dedikálva: „Kálmán öcsémnek és övéinek szeretettel Zsigától". Mindnyájan büszkén kisérik a tekintetemet. Móricz Zsigmond berámázott fényképét nézem, mely főhelyet foglal el a falon. Erőteljes és okos arca változatlan nyugalommal néz a háziakra. Ágnes színésznő akar lenni... Ágnes, a legnagyobb gyermek, aki a ref. leánygimnázium első osztályába jár, hozzám furako- dik és bátortalanul félszemmel édesapjára hunyorítva szólal meg: — Ha találkozik Zsiga bácsival, mondja m^;, hogy kezeit csókolom. És Gyöngyvérnek azt ize- nem, hogy én is színésznő szeretnék lenni. És csókolom őt is. Megmondom, illetőleg megírom. Az idő eljár, egy regi harangkongásu óra nyolcat üt s a Dónát utat feketeség fogja he. Utánam cseng még a gyermekek kedves köszöntése. Hazafelé indulok és forgatóin magamban áz erős és nagy familia sorsát... Móricz Zsigmond regényt Írhatna róla. Kovács JMseft,
