Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-13 / 227. szám
X líép'ise TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAL No'. 24256—627. Civj-Kolozsvár. 1930 október 13, fjét fő illfi ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: #TTe 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 94. mmm ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedéve* 15 pengő. 20 oldalas szám ára 6 lej. Egyes szám ára 20 fillér. CD CD m cd cd CD üi TÎŢ3 TF A HVTT \ Angol-Román bizto- UllllnillA sitó R. T., Bucureşti Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The Kxess insurance Company Ltd. londoni biztosító társaságokkal, amelyek egyúttal a „Britania“ viszontbiztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. — Kartellen kivül! CD ül QO ü CD m ü Uj püspök Szatmáron Irtás Paál Árpád Előre kell boesátanom, hogy amiket elmondani akarok, azt egészen a magam nevében és a magam számlájára mondom. De mégis kérnem kell a Keleti Újság szerkesztőségének a szives engedélyét, hogy Írásomnak helyet, adjon, mert valahol el kell mondanom, ami a szivemen fekszik, s a szatmármegyei magyarság képviselőjeként, de egyszerű, magyar katolikus hívőként is jogot érzek a szólásra. És hol szólhassak, ha annál a lapnál se szólhatok, ahol szinte évtizedes idő óta dolgozom? Ezt a lapot kell kémem tehát, hogy megnyilatkozásomnak helyet adjon, ha esetleg ezzel a megnyilatkozásommal nem is ért egyet. Viszont tudom, hogy sok néma gyermek helyett való megszólalás az én szavam. A néma gyermeknek t. i. az édesanyja se érti a szavát. És én szeretném, hogy bizonyos édesanya végtére értsen meg már minket is és eddigi némaságunkat ne értse félre olyan együgyű és értelemben szűkölködő alázatosságnak, mely szent vallásunk lényegéhez tartozónak kész elhinni azt is, ha e vallás nevében magyarságunkat ütik szivén. Azt állítják az újságokban jött híradások, hogy az egyesitett, uj szatmári és váradi római katolikus egyházmegye élére Fiedler István temesvári kanonok urat nevezték ki püspökké. Róma rendelkezett, az iigy el van intézve, — igy szokták mondani a mi hitünkön lévőknek a figyelmeztetést, ha valami legfelsőbb egyházi elhatározással szemben hajlandók volnánk az elégedetlenségre. Jelen esetben is igen-igen sok romániai magyar katolikus részére el kell hangoztatni ezt a figyelmeztetést. Magam is — ime — a nagy nyilvánosság előtt viaskodom magammal, hogy a figyelmeztetést leikemre vegyem, s hívői alázatossággal meghajoljak előtte. De szabad ez alázatosság mellett könnyes szemmel gondolni arra is, hogy a sokat szenvedett magyarság ismét egy fájdalmas arculütést kapott onnan, ahonnan legkevésbbé érdemelte. Szabad legalább a kezemet fölemelni, hogy azt a szemembe szökött könnyet letörüljem. Nincs szerencsém ismerni az uj püspök urat. De bizonyára érdemes, bitbuzgó és nagyvonalú pap, máskülönben nem esett volna rá felsőbbségémk a választása. Azonban kinevezését mégis olyan magyarázatok kísérték, hogy benne nem annyira a papot, mint inkább a sváb nemzetiségűt nézték, s bizonyos missziója lenne a szaímárvidéki sváberedetü magyarság vissza- németesitése érdekében. Hát ezek a kisérő magyarázatok azok, melyek szivén ütnek és megdöbbentenek. Ezek azok, amelyek révén nem szent vallásunk magasztossága ömlik a leikemre, hanem a megszégyenítés érzése borul re ám. A megszégyenitésé, a meggyaláztatásé, hogy egyházam bizonyos vidéknek a történelmi folyamain el- magyarosodását rossznak, elalaesonyodásnak, helyrehozandó eltévelyedésnek tartja. Hogy magyarnak lenni, magyarrá válni olyan bün-féle, amiért külön német püspököt kell küldeni arra az elvetemült vidékre. És az én egyházam mondja ezt, amelyik a magyar szentek tiszteletére csak éppen a közelmúltban tartott világraszóló ünnepet? Az én egyházam mondja ezt, amelyik a legvadabb és legelmaradottabb népekhez is szeretettel, g megbecsüléssel hajlik oda? Tehát csak mi, az itteni magyarság vagyunk olyan legeslegutolsók, akiket még ez a nagy, melegszívű egyház is kivet a szivéből? Nem hiszem, nem tudom elhinni, s kérve-kérek minden fájó magyar lelket, hogy ne higyje, ne hig.yMironescu miniszterelnök koncentrációs kormányt jósol a közel jövőre Feltűnő kijelentések a kormány elnökének első nyilatkozatában — Vaida személyesen adta át a minisztériumot Míhalachenak — Miniszterek búcsúja és beköszöntője (Bukarest, október 11.) Az uj kormány tagjai már átvették hivatalaikat és az ügyek továbbvitele megindult. A programról hallgatásnak azt a magyarázatát adják, hogy minden marad a régiben, sőt a Maniu visszatérési szándékát is sokan hangoztatják. Mironescu külügyminiszter adott egy nyilatkozatot a nyilvánosság számára s ebben a nyilatkozatban feltűnő kijelentés az, amely egy közelebbről eljövendő koncentrációs kormány szükségét emlegeti. Milyen háttere van ennek a kijelentésnek, nem lehet tisztán mérlegelni. A kormányelnök azt is kifejezésre juttatja ebben a nyilatkozatában, hogy ez a kormány még nem tudja elvégezni az ország konszolidációjához szükséges óriási munkának a minimumát sem. A miniszterelnök program-nyilatkozata Mironescu minisztereim.: hosszabb nyilatkozatot adott a Sudest külföldi sajtóügynökség munkatársának. __ A jelenleg befejeződött válságnak az az egyik tanulsága, hogy II. Károly király tanúbizonyságát adta az alkotmányos, parlamenti formákhoz való ragaszkodásnak. Az én kormányom, sajnos, nem tehetett eleget a király azon kívánságának, hogy a parlamenti ülésszak megnyitását ne halasszuk el. __ Technikai jellegű kérdések és a szükséges előkészítő munkálatok arra kényszerítenek bennünket, hogy kérjük az uralkodótól az ülésszak megnyitásának elhalasztását. Ismétlem tehát, hogy az uralkodó ez alkalommal a parlamenti rezsim születési bizonyítványát állította ki. A krízis lefolyása bizonyítja azt is, mennyire szükséges, hogy az ország megvedessek a belső harcoktól. __Maniu nagy politikai bölcsességgel mutatott rá arra, hogy nehéz órákban hallgatnia kell a pártszenvedélynek és a személyi érdekeket az ország érdekei alá kell rendelni. Az uralkodó a kormány élére hivott és a nemzeti parasztpárt végrehajtóbizottsága felhatalmazott, igy vállaltam a feladatot és megalakítottam a kormányt, amely némi változtatásokkal a régi kabinet tagjaiból alakult, ami azt jelenti, hogy az uj kormány politikája ugyanazokat a célokat, fogja követni, amik az előző kormányéi voltak és ha lesznek kisebb különbségek, úgy ezek csak a kiviteli módszerekben fognak megnyilvánulni. A király kívánságának megfelelően, meg akarjuk valósítani pártunk programját és a nemzeti parasztp&rt nem lehet hűtlen elveihez. __En azt kívánom, a jelenlegi kormányban kilejtendő aktivitás jó előkészitő munka legyen arra, hogy a jövőben összefoghatók legyenek a nemzet összes erői, amelyek hivatva lesznek az ország újjáépítésének minimális programjának megvalósítására. __Ami az ország külpolitikáját illeti — fejezte be nyilatkozatát a miniszterelnök — az én személyemnek a külügyminisztériumban való további jelenléte, bizonyítéka annak, hogy ebben a tekintetben változás nem fog történni. Románia külpolitikája konzervatív. __ A béke gondolatának konszolidációjára törekszünk, ki akarjuk mélyíteni a Népszövetséghez való viszonyunkat. Hivatalban a koriaányelnök. Szombaton délelőtt vették át az uj miniszterek hivatalaikat. A miniszterelnökségen féltizenkettő- kor jelent meg Mironescu, ahol már várták az uj államtitkárok és letették az esküt a miniszterelnök kezébe. Az eskütétel után Mironescu fogadta Puaux bukaresti francia követnek a látogatását. Vaida átadta a belii gyeket Mihalachenak. A belügyminiszterumban féltizenegykor folyt le Mihalache beiktatása, amelyen résztvettek a Bukarestben tartózkodó tartományi igazgatók, a minisztérium összes íőtisztviselői, Bianu sziguranca (Tudósítás Aizk folytatása a 2. oldal il, hasábján) je, akárhogyan az ellenkezőjére kényszerűik is a vele‘való mostoha bánásmódok! Itt valami végzetes tévedés sodrába bonyolódtunk, s lehet a mi hibánk is, hogy ilyen alábecsülés történhetik velünk. Lehet, hogy a vallás szent összetartozandóságába belevegyült az ármánykodó politika, mely nem néz semmi szentséget, ha valamit összetörni akar. Ellenünk pedig, romániai magyarság ellen, igenis megvan az a hatalmi politika, mely az iskolás gyermekek leikébe is, a bölcsőkbe is kész kegyetlenül belemarkolni, s onnan névelemzésekkel és eredetvizsgálatokkal a magyarságot kitépni. Mai számunk 20 oldal Ezzel a politikával függ össze, hogy Szatmár vidékén papok és tanítók ellen üldöző árulkodásokA folytatnak magyarságuk miatt, állásvesztésekkel és fizetésük elvonásával büntetik őket, s iskolákat zárnak be és fenyegetnek a magyar nyelvhez való ragaszkodásuk miatt. Ennek a betetőzése akar lenni, hogy ugyanazon, hatalmi politika exponensei, s hamis aláírásokkal dolgozó és ilyen kérvényekkel árulkodó agitátorai most már a templomok szószékeire és az iskolák vallásta- nitó magyar nyelvére is rá akarnak törni tehetetlen
