Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-11 / 225. szám
2 /Kfenmf Z1II. tYV. 125. SZÁM. A képviselő ur szemétről összeszedett barbároknak nevezte a prefektus hallgatólagos beleegyezésével a feivinczi magyarokat, akiket viszont a primár a nyelvüknél fogva szeretne felakas?tatni, mert anyanyelvükön akartak esküt tenni (Fclvinc, október 9.) A „Keleti Újság“ nem régen foglalkozott azzal a vitával, amely a felvinci magyar tanácsosok eskütétele ügyében az illetékes hatóságok előtt lefolyt és amelynek eredménye az volt, hogy ezek a hatóságok kimondták azt a hihetetlennek hangzó határozatot, hogy az anyanyelven nem lehet letenni az esküt. Erre a magyar tanácsosok jogi képviselője, dr. Bartha Ignác fellebbezést nyújtott be, amelynek adatai megdöbbentő bizonyossággal tárják fel a tanácsválasztást és az azt követő magyarellenes hajsza súlyos valóságát. A felvinci választás még a meglepetésekben nem szűkölködő választási botránj’ok között is ritkítja párját. Itt történt meg, hogy hatven régi magyar választót egyszerűen kihagytak a névjegyzékből. A kihagyás Juliu Capalneanu képviselő rendeletére történt. Ezzel szemben, hogy a majoritást minél jobban biztosítsák maguk részére, a gör. kath. Mária egyesület vezetőségét négy tag helyett harminckét taggal vették be a névjegyzékbe. Amilyen volt a névjegyzék megjavitása, ugyan olyan volt a szavazás is. A legnagyobb lelki nyugalommal leszavaztatták az összes távollevő román választókat, még a tényleges szolgálatot teljesítő katonákat is, olyan módon, hogy egyszerűen mások szavaztak helyettük. Nem is csináltak titkot belőle, maga Capal- neanu képviselő vallotta be. Húsz éven aluli választókat is felvettek a névjegyzékbe és leszavaztatták. A magyar delegátusok nem ismerték a veresmarti román szavazókat, nem őrizhették tehát ellen választói jogosultságukat és csak a választás után jutottak tudomásukra a legsúlyosabb visszaélések, amelyeket egyébként maguk a veresmarti románok hoztak tudomásukra. Ezeket a visszaéléseket a fellebbezés tárgyalása során a magyarok a vármegyei választmány és a revíziós bizottság tudomására hozták, de jóformán vizsgálat tárgyává sem tették, hanem egyszerűen elutasították a fellebbezést. A megyei választásokat megelőző tárgyalásokon felháborító dolgok történtek. Capalneanu képviselő, aki úgy látszik, indulatos ember és haragjában nem sokat törődik, hogy mi szabad, mi nem szabad, neki rontott a felvinci magvaroknak és többek között A felvinci magyarság fellebbezésében ideális álláspontra helyezkedett. Rámutatott, hogy az eskünek anyanyelven való bevétele nemcsak állampolgári és kisebbségi, hanem egyenesen emberi jog. „Az eskü szentségének olyan természetes következménye, annak anyanyelven való bevétele, hogy ter- vénybeiktatása nemcsak szükségtelen, hanem az erkölcsi világrend felfogása szerint egyszerűen lealázó lenne arra az államra nézve, amely ilyen paragrafust iktatna törvényei közé. Mert állampolgári, vagy kisebbségi jogokat lehet pragrafusokba foglalni, de minden állampolgár értékelje többre hazáját annál, semhogy emberi jogok kodifikálását keresse hazája törvényei között a huszadik században.“ A magasztos érvelés azonban nem hozta meg a kívánt eredményit. A válasz elutasító volt. Az indokolás pedig egyszerűen meglepő. Kimondja, hogy a felvinci magyarságnak az a kívánsága, hogy az esküt anyanyelvén letebesse, egyszerűen alkotmány- é? törvényellen Arra a kérdésre azonban, hogy miért alkotmány- és törvényellenes, választ senki nem tud adni, mert képtelenség reámutatni a törvény olyan paragrafusára, amely kimondaná, bogy az eskü anyanyelven le nem tehető. Ilyen pragrafus nélkül pedig aa egész indokolás jogilag értéktelen. Jellemző az eljárásra, hogy Capalneanu képviselő urék egy bizonyítványt produkáltak, amelyben azt állították, hogy a magyar tanácsosok tudnak románul. Ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak. Érdekes egyébként, hogy a kisebbségi tisztviselőket, tanárokat, tanítókat tiz éven keresztül folytonos nyelvvizsgákra hurcolták és tömegesen buktatták el még azokat is, akik tudtak románul és most a felvinci esetben egyetlen hatósági bizonylattal jogérvényesen kiállították a bizonyítványt olyanok részére a román nyelv ismerete mellett, akik pedig valóban nem tudnak románul. Sikerült trükk. Szerzői: a képviselő ur és a felvinci primár, akinek felfogására nézve jellemző az a kijelentése, hogy ha rajta állana, a nyelvüknél fogva akasztaná fel a magyar tanácsosokat, amiért nem tették le az esküt. így áll a felvinci magyar tanácsosok ügye. Le kellett szegezni az igazságnak megfelelően és figyelmébe kell ajánlanunk az uj kormánynak is és mindenkinek, aki az ország sorsának jobbrafordulását a szivén viseli. Az illetékes tényezők kötelessége volna gondoskodni róla, hogy az ilyen hallatlan inzultusok, nemzet- gyalázások és jogtalanságok egyes magukról megfeledkezett és elfogultságukban határt nem ismerő emberek részéről megszűnjenek. Mindenesetre a továbbiakban is figyelemmel kisérjük a felvinciek sorsát. ------------------------------------/wwwvwww^ Â szovjet az affténí konferencia mögött nj szovfetelienes blokk alakulását sejti (Párizs, október 9.) A Paris Soir athéni jelentése szerint a Balkán-konferencián a béke kiépítése érdekében hangoztatták annak szükségességét, hogy a résztvevő államok külügyminiszterei minél gyakrabban értekezletre üljenek össze, hogy megvitassák a felmerült ellentéteket. A Havas távirati irodának Moszkvából érkezett jelentése azt közli, hogy a szovjet lapjai az athéni konferencia kulisz- szái mögött uj szovjetellenes blokk életreke- lését sejtik és emiatt élesen állást foglalnak az értekezlet és Görögország, mint a delegációkat vendégül látó állam ellen. A szovjet kicseréli párizsi nagykövetségének és kereskedelmi képviseletének egész személyzetét (London, október 9.) A Daily Mail rigai távirata közli, hogy a szovjet ki akarja cserélni párizsi nagykövetségének és kereskedelmi képviseletének egész személyzetét. Beavatott helyről származó információk szerint Moszkvában a nagykövetség és a kereskedelmi képviselet alkalmazottait megbízhatatlanoknak tartják s ezért történik meg visszahívásuk. A rigai jelentés szerint mindazon tisztviselőknek, akik a visszahívási rendeletnek eleget tesznek, Moszkvában háromhavi fizetést helyeztek kilátásba jutalmul, azokat pedig, akik a parancsnak ellene szegülnek, va- gyonkobzással és in contumatiam halálbüntetéssel sújtják. ! >s****s**vwwwwwwwwx A lainzi gyilkos Fellnerné elrablott bundáiról azt állítja, hogy az asszony adta át neki értékesítés céljából Fellner meghurcoltatásáért kártérítésért perli az osztrák államot szemétről összeszedett barbároknak nevezte az egész felvinci magyarságot. Azután honatya* pózba vágta magát és azt bizonyította, hogyan lehet ezerliétszáz felvinci magyartól félteni a fontos nemzeti érdekeket. A képviselő ur elfelejtette a történelmet és nem emlékszik még arra az 1912-ben történt barbárságra sem, amikor a magyar tűzoltók a veresmarti románok közül egész tömeg embert mentettek ki az árvízből. Több ilyen esetet hozhatnánk fel, ha volna kinek, de a képviselő ur elfogultságára fölösleges a szót pazarolni. A magyarok tizenkét esztendő óta ismerik Capalneanu képviselő ur magvargyülölctét és nem lepődtek meg ezen a kirohanásán sem, de annál jobban megdöbbentette őket a vármegyei prefektus eljárása, aki egyszerűen eltűrte ezt a nemzet- gyalázást, végighallgatta anélkül, hogy egyetlen szóval is leintette volna a magáról megfeledkezett honatyát. A „qui facet, consentire videtur“ — aki hallgat, beleegyezni látszik, álláspontjára helyezkedve hivatali tekintélyével, támasztotta alá a dühös magyarellenes kirohanást, nem gondolva meg, hogy ezzel saját, hazájának presztízsét rontja és uj bajok magvát hinti el az együbtélő népek jó viszonyának rombolásával az ország súlyos kárára. Eljárását mindenesetre a kormány figyelmébe ajánljuk. Ilyen előzmények után jött el a tanács alakulási ideje. A primpretor az eskünek anyanyelvén való bevételét azzal az indokolással tagadta meg, hogy erre nézve a törvényben nincs intézkedés. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a vármegyei választmány is. (Bécs, október 9.) Napok óta folyik a bécsi es~ küdtbiróság előtt a ma is rejtélyes íalinzi gyilkosság főtárgyalása. A vádlott, Bauer Gusztáv kategorikusan megmaradt a tagadás mellett s mivel közvetlen tanú nincs, a vád közvetett bizonyítékok alapján igyekszik a gyilkosságot rábizonyítani Bauerre. Tudvalevő, hogy Bauer a meggyilkolt asszony ékszereit és ruháit eladta. A vád szerint ehhez a gyilkosság után jutott hozzá, mig a vádlott azzal védekezik, hogy a nagyér- tékü szőrméket Eellner Katalin adta át n>eki értékesítés végett. A bundák és Fellnerné bizalma. Az elnök ezután rátér Fellner Katalin bundáira és prémjeire. Megkérdi az elnök, hogy miután Bauer adta el Fellner Katalin összes szőrmd.t, az értük járó pénz nála volt, miért nem érdeklődött soha Fellner Katalin cime iránt és miért nem küldte el neki a pénzt? Bauer kijelenti, hogy Fellner Katalin állandóan változtatta tartózkodási helyét s ő nem tudta, hol érheti el. — Mégis csak feltűnő, — mondja erre az elnök — hogy Fellner Katalin ilyen nagyértékii dolgokat adott át önnek nyugta nélkül, holott oly óvatos asszony volt és Fellner Andrással szemben úgy vigyázott, hogy közjegyző előtt vett mindent jegyzékbe. Az áruló aranyfogak. Ma megkezdték a tanuk kihallgatását. Előbb azokat a tanukat vették sorra, akik Fellner Katalin liolt- 'Iestét megtalálták. A tanuk után Reisberg fogorvost hallgatták ki. Reisberg volt az, aki Fellner Katalin arany-fogai alapján megállapította a hulla személy- azonosságát. A védők tiltakoztak Rcisbcrg' vallomásának bizonyítékként való elfogadása ellen. Arra hivatkoztak, hogy a fogorvos megbízhatatlan ember, akivel már többször megtörtént, hogy páciensei egészséges fogait húzta ki a hibásak helyett. Fellner a budapesti osztrák követségi palotára aspirál. A tárgyalásra megidézték Fellner Andrást lis, aki felutazott Becsbe. Fellner ügyvédjeivel elhatározta, hogy kártérítési pert indít az osztrák állam ellen letartóztatásáért, másrészt azért is, hogy felesége bűnügyi letétben lévő vagyonát megkaphassa. Az ügyvédek még nem határoztak afelől, hogy a pert Becsben, vagy Budapesten indítsák meg. Fellner kijelentette, hogy mivel Budapesten az osztrák köztársaság egyetlen vagyona a követségi palota, a pör megnyerése esetén le fogja foglaltatni.
