Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-11 / 225. szám

2 /Kfenmf Z1II. tYV. 125. SZÁM. A képviselő ur szemétről összeszedett barbároknak nevezte a prefektus hallgatóla­gos beleegyezésével a feivinczi magyarokat, akiket viszont a primár a nyelvüknél fogva szeretne felakas?tatni, mert anyanyelvükön akartak esküt tenni (Fclvinc, október 9.) A „Keleti Újság“ nem ré­gen foglalkozott azzal a vitával, amely a felvinci ma­gyar tanácsosok eskütétele ügyében az illetékes ható­ságok előtt lefolyt és amelynek eredménye az volt, hogy ezek a hatóságok kimondták azt a hihetetlennek hangzó határozatot, hogy az anyanyelven nem lehet letenni az esküt. Erre a magyar tanácsosok jogi képvi­selője, dr. Bartha Ignác fellebbezést nyújtott be, amelynek adatai megdöbbentő bizonyossággal tárják fel a tanácsválasztást és az azt követő magyarellenes hajsza súlyos valóságát. A felvinci választás még a meglepetésekben nem szűkölködő választási botránj’ok között is ritkítja pár­ját. Itt történt meg, hogy hatven régi magyar választót egyszerűen ki­hagytak a névjegyzékből. A kihagyás Juliu Capalneanu képviselő rendeletére történt. Ezzel szemben, hogy a majoritást minél job­ban biztosítsák maguk részére, a gör. kath. Mária egyesület vezetőségét négy tag helyett harminckét tag­gal vették be a névjegyzékbe. Amilyen volt a névjegy­zék megjavitása, ugyan olyan volt a szavazás is. A leg­nagyobb lelki nyugalommal leszavaztatták az összes távollevő román vá­lasztókat, még a tényleges szolgálatot telje­sítő katonákat is, olyan módon, hogy egyszerűen mások szavaztak he­lyettük. Nem is csináltak titkot belőle, maga Capal- neanu képviselő vallotta be. Húsz éven aluli választó­kat is felvettek a névjegyzékbe és leszavaztatták. A magyar delegátusok nem ismerték a veresmarti ro­mán szavazókat, nem őrizhették tehát ellen választói jogosultságukat és csak a választás után jutottak tu­domásukra a legsúlyosabb visszaélések, amelyeket egyébként maguk a veresmarti románok hoztak tudo­másukra. Ezeket a visszaéléseket a fellebbezés tárgya­lása során a magyarok a vármegyei választmány és a revíziós bizottság tudomására hozták, de jóformán vizsgálat tárgyává sem tették, hanem egyszerűen el­utasították a fellebbezést. A megyei választásokat megelőző tárgyalásokon felháborító dolgok történtek. Capalneanu képviselő, aki úgy látszik, indulatos ember és haragjában nem so­kat törődik, hogy mi szabad, mi nem szabad, neki ron­tott a felvinci magvaroknak és többek között A felvinci magyarság fellebbezésében ideális állás­pontra helyezkedett. Rámutatott, hogy az eskünek anyanyelven való bevétele nemcsak állampolgári és ki­sebbségi, hanem egyenesen emberi jog. „Az eskü szentségének olyan természetes követ­kezménye, annak anyanyelven való bevétele, hogy ter- vénybeiktatása nemcsak szükségtelen, hanem az erköl­csi világrend felfogása szerint egyszerűen lealázó len­ne arra az államra nézve, amely ilyen paragrafust ik­tatna törvényei közé. Mert állampolgári, vagy kisebb­ségi jogokat lehet pragrafusokba foglalni, de minden állampolgár értékelje többre hazáját annál, semhogy emberi jogok kodifikálását keresse hazája törvényei között a huszadik században.“ A magasztos érvelés azonban nem hozta meg a kí­vánt eredményit. A válasz elutasító volt. Az indokolás pedig egyszerűen meglepő. Kimondja, hogy a felvinci magyarságnak az a kívánsága, hogy az esküt anya­nyelvén letebesse, egyszerűen alkotmány- é? törvényellen Arra a kérdésre azonban, hogy miért alkotmány- és törvényellenes, választ senki nem tud adni, mert kép­telenség reámutatni a törvény olyan paragrafusára, amely kimondaná, bogy az eskü anyanyelven le nem tehető. Ilyen pragrafus nélkül pedig aa egész indoko­lás jogilag értéktelen. Jellemző az eljárásra, hogy Capalneanu képviselő urék egy bizonyítványt produkáltak, amelyben azt ál­lították, hogy a magyar tanácsosok tudnak románul. Ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak. Ér­dekes egyébként, hogy a kisebbségi tisztviselőket, ta­nárokat, tanítókat tiz éven keresztül folytonos nyelv­vizsgákra hurcolták és tömegesen buktatták el még azokat is, akik tudtak románul és most a felvinci eset­ben egyetlen hatósági bizonylattal jogérvényesen kiál­lították a bizonyítványt olyanok részére a román nyelv ismerete mellett, akik pedig valóban nem tud­nak románul. Sikerült trükk. Szerzői: a képviselő ur és a felvinci primár, akinek felfogására nézve jellem­ző az a kijelentése, hogy ha rajta állana, a nyelvüknél fogva akasztaná fel a magyar tanácsosokat, amiért nem tették le az esküt. így áll a felvinci magyar tanácsosok ügye. Le kel­lett szegezni az igazságnak megfelelően és figyelmébe kell ajánlanunk az uj kormánynak is és mindenkinek, aki az ország sorsának jobbrafordulását a szivén vi­seli. Az illetékes tényezők kötelessége volna gondos­kodni róla, hogy az ilyen hallatlan inzultusok, nemzet- gyalázások és jogtalanságok egyes magukról megfe­ledkezett és elfogultságukban határt nem ismerő em­berek részéről megszűnjenek. Mindenesetre a továb­biakban is figyelemmel kisérjük a felvinciek sorsát. ------------------------------------/wwwvwww^ Â szovjet az affténí konferencia mögött nj szovfetelienes blokk alakulását sejti (Párizs, október 9.) A Paris Soir athéni jelentése szerint a Balkán-konferencián a béke kiépítése érdekében hangoztatták annak szükségességét, hogy a résztvevő államok kül­ügyminiszterei minél gyakrabban értekezlet­re üljenek össze, hogy megvitassák a felme­rült ellentéteket. A Havas távirati irodának Moszkvából érkezett jelentése azt közli, hogy a szovjet lapjai az athéni konferencia kulisz- szái mögött uj szovjetellenes blokk életreke- lését sejtik és emiatt élesen állást foglalnak az értekezlet és Görögország, mint a delegá­ciókat vendégül látó állam ellen. A szovjet kicseréli párizsi nagykövetségének és keres­kedelmi képviseletének egész személyzetét (London, október 9.) A Daily Mail rigai távirata közli, hogy a szovjet ki akarja cse­rélni párizsi nagykövetségének és kereske­delmi képviseletének egész személyzetét. Be­avatott helyről származó információk szerint Moszkvában a nagykövetség és a kereske­delmi képviselet alkalmazottait megbízhatat­lanoknak tartják s ezért történik meg vissza­hívásuk. A rigai jelentés szerint mindazon tiszt­viselőknek, akik a visszahívási rendeletnek eleget tesznek, Moszkvában háromhavi fize­tést helyeztek kilátásba jutalmul, azokat pe­dig, akik a parancsnak ellene szegülnek, va- gyonkobzással és in contumatiam halálbün­tetéssel sújtják. ! >s****s**vwwwwwwwwx A lainzi gyilkos Fellnerné elrablott bundáiról azt állítja, hogy az asszony adta át neki értékesítés céljából Fellner meghurcoltatásáért kártérítésért perli az osztrák államot szemétről összeszedett barbároknak nevezte az egész felvinci magyarságot. Azután honatya* pózba vágta magát és azt bizonyí­totta, hogyan lehet ezerliétszáz felvinci magyartól fél­teni a fontos nemzeti érdekeket. A képviselő ur elfelejtette a történelmet és nem emlékszik még arra az 1912-ben történt barbárságra sem, amikor a magyar tűzoltók a veresmarti románok közül egész tömeg embert mentettek ki az árvízből. Több ilyen esetet hozhatnánk fel, ha volna kinek, de a képviselő ur elfogultságára fölösleges a szót pazarol­ni. A magyarok tizenkét esztendő óta ismerik Capal­neanu képviselő ur magvargyülölctét és nem lepődtek meg ezen a kirohanásán sem, de annál jobban megdöbbentette őket a vármegyei prefektus eljárása, aki egyszerűen eltűrte ezt a nemzet- gyalázást, végighallgatta anélkül, hogy egyet­len szóval is leintette volna a magáról meg­feledkezett honatyát. A „qui facet, consentire videtur“ — aki hallgat, bele­egyezni látszik, álláspontjára helyezkedve hivatali te­kintélyével, támasztotta alá a dühös magyarellenes ki­rohanást, nem gondolva meg, hogy ezzel saját, hazájá­nak presztízsét rontja és uj bajok magvát hinti el az együbtélő népek jó viszonyának rombolásával az or­szág súlyos kárára. Eljárását mindenesetre a kormány figyelmébe ajánljuk. Ilyen előzmények után jött el a tanács alakulási ideje. A primpretor az eskünek anyanyelvén való be­vételét azzal az indokolással tagadta meg, hogy erre nézve a törvényben nincs intézkedés. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a vármegyei választmány is. (Bécs, október 9.) Napok óta folyik a bécsi es~ küdtbiróság előtt a ma is rejtélyes íalinzi gyilkosság főtárgyalása. A vádlott, Bauer Gusztáv kategorikusan megmaradt a tagadás mellett s mivel közvetlen tanú nincs, a vád közvetett bizonyítékok alapján igyekszik a gyilkosságot rábizonyítani Bauerre. Tudvalevő, hogy Bauer a meggyilkolt asszony ékszereit és ruháit el­adta. A vád szerint ehhez a gyilkosság után jutott hozzá, mig a vádlott azzal védekezik, hogy a nagyér- tékü szőrméket Eellner Katalin adta át n>eki értéke­sítés végett. A bundák és Fellnerné bizalma. Az elnök ezután rátér Fellner Katalin bundáira és prémjeire. Megkérdi az elnök, hogy miután Bauer adta el Fellner Katalin összes szőrmd.t, az értük járó pénz nála volt, miért nem érdeklődött soha Fellner Katalin cime iránt és miért nem küldte el neki a pénzt? Bauer kijelenti, hogy Fellner Katalin állandóan változtatta tartózkodási helyét s ő nem tudta, hol ér­heti el. — Mégis csak feltűnő, — mondja erre az elnök — hogy Fellner Katalin ilyen nagyértékii dolgokat adott át önnek nyugta nélkül, holott oly óvatos asszony volt és Fellner Andrással szemben úgy vigyázott, hogy köz­jegyző előtt vett mindent jegyzékbe. Az áruló aranyfogak. Ma megkezdték a tanuk kihallgatását. Előbb azo­kat a tanukat vették sorra, akik Fellner Katalin liolt- 'Iestét megtalálták. A tanuk után Reisberg fogorvost hallgatták ki. Reisberg volt az, aki Fellner Katalin arany-fogai alapján megállapította a hulla személy- azonosságát. A védők tiltakoztak Rcisbcrg' vallomásá­nak bizonyítékként való elfogadása ellen. Arra hivat­koztak, hogy a fogorvos megbízhatatlan ember, akivel már többször megtörtént, hogy páciensei egészséges fogait húzta ki a hibásak helyett. Fellner a budapesti osztrák követségi palotára aspirál. A tárgyalásra megidézték Fellner Andrást lis, aki felutazott Becsbe. Fellner ügyvédjeivel elhatározta, hogy kártérítési pert indít az osztrák állam ellen le­tartóztatásáért, másrészt azért is, hogy felesége bűn­ügyi letétben lévő vagyonát megkaphassa. Az ügyvé­dek még nem határoztak afelől, hogy a pert Becsben, vagy Budapesten indítsák meg. Fellner kijelentette, hogy mivel Budapesten az osztrák köztársaság egyet­len vagyona a követségi palota, a pör megnyerése ese­tén le fogja foglaltatni.

Next

/
Thumbnails
Contents