Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-10 / 224. szám

3

LerekviráHák a katonaság számára a kolozsvári kisgazdák összes lovait

Minden lovat elvisznek és megakad az őszi betakarítás

(Kolozsvár, október 8.) Az a lőrekvirálás, ami az Őszi hadgyakorlatokra folyamatban van, a magyarlakta vidékekről sok panaszt szaggatott fel a szegény emberek leikéiről. Hogy milyen kíméletlenséggel és a mai nyomorult gazdasági viszonyoknak a tökéletes figyelmen kivül hagyásával szedik össze a szegény emberek lovait, arra élénk példa a kolozsvári kisgazdáknak a megnyomorított helyzete, amibe a lórekvirálásokkal dön-i tötték s amiről a kolozsvári Magyar Párt intézőbizottságának ülésén mondották el panaszaikat.

A kolozsvári kisgazdáknak az egész lóállományát 1c- rekvirálták a hadgyakorlatokra, úgy, hogy minden állatot, aminek ló a neve,

ha beteg, ha nyomoréh, girlies, vagy paripa, mind lefoglalták

és a napokban akarják elszállítani. A kolozsvári kisgazdáknak nincs is más lovuk, csak olyan, amit igavonásra és gazdasági munkára használnak. Nincsenek itt lótenyészetek és nincsenek feleslegesen tartott, a munkában nélkülözhető hintólovak és szinte elképzelhetetlen is, hogy tudják ezeket a kimondottan igavonó párákat a hadgyakorlaton használni. A kolozsvári kisgazdák a kolozsvári élelmi piacra termelnek s ennek a foglalkozásnak

most van a legégetőbb betakarítási ideje s éppen ezekre a hetekre esik a hadgyakorlat, október második felére és november első napjaira. Erre az időre esik az őszi kolozsvári nngyvásár is és általában ezeken a napokon szerzik be a háztartások téli szükségleteiket. A lórekvirálásnál a legcsekélyebb mértékben sem vették figyelembe, nemcsak a kisgazdák érdekeit, hanem az általános gazdasági érdekeket sem.

Az intézőbizottság ülésén Szabó József városi tanácsos ismertette azt a helyzetet, amibe a lórekvirálá- sok miatt a kisgazdák jutottak. A párt összeállított egy küldöttséget, amely szerdán délelőtt előbb a polgármestert kereste fel, majd a tartományi igazgatóságnál jelent meg és adta elő & panaszt. A polgármester szintén megjelent a küldöttség hívására a tartományi igazgatóságnál, hogy igazolja a kérésnek a város szempontjából! jogosságát. A tartományi igazgatóságnál a küldöttség ígéretet kapott a sürgős közbenjárásra.

'XIII. FVF. m SZÁM. 7

ugyanis minden évben százával küldi a közönséggel érintkező alkalmazottait hathónapos angliai nyelvkurzusra s nem prepotencia angol utitársam hidegvére sem, amellyel ebben a távoli országban a maga nyelvén kérdezősködik, mert erről minden angol és amerikai a prospektusokból tud. A nyelvek tanulása terén egyébként a Svájci csodálatos teljesítményekre képes. Nagy segítségére van itt a kis ország nyelvi összetétele: három nagy nép nyelvét játszva megtanulhatja, csak a szomszéd kantonba kell áttennie tevékenységének szinterét. Az angol nyelvtudásért viszont a legnagyobb áldozatokat hozzák. Évekig knporgatja a svájci kifntófin és pincérleány a garasait, hogy néhány hónapos nyelvkurzusra olmehessen Angliába. Ami érthető is, mert az angollal kereseti lehetősége megduplázódik.

Amikor erre mifelénk a legjelentéktelenebb hirdetmény és nceai tábla nyelve körül is harsog a nemzeti türelmetlenség és vibrál az érzékenység, mulatni kell, amikor az ember látja, hogy a svájciak a magúik szabályszerű háromnyelvű feliratai fölé milyen kedves egyszerűséggel helyeznek például angolnyclvü hivatalos táblákat, melyek jegyváltás és egyéb elintéznivalók dolgában adnak készséges felvilágosítást. "Vannak helyek, ahol az ember egyszerűen több angolnyelvii felírást lát mindenfelé, mint egyebet.

A sváje" k azonban ezt az ő különleges helyzetüket nemcsak ilyen anró udvariasságokkal hangsúlyozzák ki.

Külön fejezet ezen a téren a tanintézetek dolga. Svájcban az ország sajátságos népösszetételének folyománya az, hogy igen nagy a különböző iskoláknak a száma. Ez különösen a magasabbfoku oktatásnál tűnik fel. Az alig négymilliós orszagocskának nem kevesebb, mint hét egyeteme van s ebben a számban nem foglaltatik benne még a világhírű zürichi technika. Ezek az iskolák is épen Svájc helyzete folytán, mindig erősen vonzották az idegeneket. Ma a svájciak ennek a hajlandóságnak iskoláik interaacionális kiszélesítésével minIsmét baj van a cégfeliratokkal

A rossz közegészségügyi törvény és a túlbuzgó városi főorvosok Alit mond a párizsi egyezmény és a legfőbb állandó,* közigazgatási tanács ?'

(Kolozsvár, október 8.) Megint baj van a címfeliratokkal. Már-már azt hittük, hogy az erőszakosan romauizaló törekvések elcsendesedtek. Itt nem gondo- lünk politikai és kulturális területekre, ahol a sovinizmus meg ma is viral és tombol. Csak az ipari és kereskedelmi életre céloztunk, sőt kifejezetten a cégtáblákra, amely területen a világ minden részében a legnagyobb szabadság uralkodik. Ezúttal nem akarunk másra utalni, mint az 1919—i párizsi egyezményre, amelynek 8-ik paragrafusa kifejezetten megengedi, sőt biztositja, hogy a

kereskedelmi és ipari életben bármilyen nyelvet szabadon lehet használni.

Évekkel ezelőtt Erdélyben és a Bánátban heves harcok dúltak a cégtábla feliratok körül. Különösen a magyar nyelvet vették üldözőbe a hatóságok. Sok helyen meg sem engedték a magyarnyelvű cégfelirat használatát, más helyen pedig kétszeres cégtáblaadóval sújtották azt a kisebbségi iparost vagy kereskedőt, aki anyanyelvén merészelte a cégfeliratát kiírni.

Később belügyminiszteri rendeletek jelentek meg, amelyek a túlbuzgó hatóságokat leintették és megengedték a kisebbségi nyelv használatát a cégfeliratoknál is. A cégtáblák kérdése azonban meg ezek után sem jutott nyugvópontra. A helyi hatóságok megengedték ugyan a kisebbségi nyelv használatát, de megkezdődött a földalatti munka. Feketelistára került az a kereskedő vagy iparos, aki magyarnyelvű cégfeliratot használt és az adókivetéseknél a soviniszta bizottságok gondoskodtak arról, hogy a kisebbségi kereskedőknek egyszersmindenkorra elmenjen a kedve a magyar nyelv használatától.

Már-már azt hittük, hogy ez a soviniszta hullám végleg elcsendesedett és a magyar kereskedő és iparos olyan cégfeliratot használ, ami érzületének és kereskedelmi érdekeinek a legjobban megfelel. És ekkor jött az uj közegészségügyi törvény. Több cikket irtunk az elhamarkodott, kisebbségellenes s a gyakorlati életben a helyét meg nem álló törvényalkotásról. Ezúttal a törvény egy újabb homályosságára, illetve hibájára mutatunk rá, amely csak a napokban vált aktuálissá.

Az uj törvény 3G2~ik paragrafusa az alábbi, könnyen félreérthető kitételeket tartalmazza: „Bármilyen természetű gyógyszer, bármilyen formában, egyszerű, összetett vagy gyógyszerkülönlegesség alakjában csak gyógyszerészek által készíthető, kezelhető, és adható cl és csak „Farmacia“ név alatt engedélyeden kaput megnyitnak. Ez különösen a kereskedelmi szakiskolák és a leánynevelő intézetek rohamos szaporodásában mutatkozik meg. Kereskedelmi iskola néhány esztendő leforgása alatt közel hatvan nyilt meg. A leánv- nevelő-intcmátusoknak pedig se szeri se száma. Hiszen egyedül Lausanne-ban majd kétszáz ilyen intézet, pen- zionátns sfb. van. A legújabb idevágó svájci találmány pedig az, hogy a világhíres magaslati gyógyhelyeken nyitnak meg rendre különböző iskolákat, hol tüdőbetegek gyógyulást találhatnak és egyúttal tanulmányaikat folytathatják. Pavos-ban például állandóan egyetemi tanfolyamok folynak s ha a világgazdaság krízise egyszer talán elmúlik, rövidesen meg lesz az állandó davosi egyetem, hol a gazdagok tüdőgyenge ifjúsága tanulással várhatja meg válságos éveinek elmúlását.

A béke és zavartalanság, melyet Svájc semlegessége és nemzetközisége ma nyújt, olykor különös fordulatokat is teremt.

A történelem azt. tanítja, hogy a svájci szövetséget, az Eidgenossensehaft-ot 1292-ben a három őskanton Schwyz, Uri és Unterwalden azért alapította meg, hogy megvédelmezzék a németrómai birodalomhoz való közvetlen kapcsolatokat a Habsburg grófok hatalmaskodása ellen, kik a landvogt-i hivatalt, melyet betöltötték, uralkodói hatalommá akarták átalakítani. Ötszázesztendős ragyogás után összedőlt a Habsburg világ- hatalom. Ma pedig egyedül Baselben két .Habsburg morzsolja a száműzetés unalmas napjait. Az egyik Jenő főherceg, ki évek óta a Les Trois Rois szállodában lakik s a Baseli uccák népszerű öregura, kit a sof- főrök Herr Erzhcrzognak szólítanak. A másik pedig a sokat hányódó Wölfling Lipót, ki itt valami szerény hivatalt tölt be s a minap még a köztársasági érzelmit baselieket is megbotránkoztatták azok az intimitások, melyekkel az egyik itteni moziban az ismert Habsburg- filmet konferálta. Néhány kilométerre Baseltól pedig még ma is áll Habsburg vára.

zett gyógyszertárakban.“ Természetes, hogy a „Farma- eia“ szó jelen esetben kizárólag a gyógyszerész és droguista kiárusító helyiségeket megkülönböztető felírásra vonatkozik és semmi esetre sem a cegfelírásra.

A rossz, homályos és könnyen félreérthető törvény kitétele azonban alkalmat nyújtott a túlbuzgó hatósági orvosoknak arra hogy

a gyógyszertárakkal szemben kellemetlenkedjenek és belekössenek a magyar cég- felirásokba.

Ezúttal csak két esetre hivatkozunk, amelyek

élénk bizonyságai a törvény félremagyarázásának. Nagyszebenben a városi főorvos felkereste

Kerzberg Henrich gyógyszerészt és felszólította. hogy a magyar és német feliratot szedje le, mert ezt szerinte igy írja elő az uj közegészségügyi törvény és csak a „Farmacia“ szót hagyja meg.

Ez éppen Nagyszebenben történt, ahol a kisebbségi nyelvek használata tekintetében ős idők óta a legnagyobb szabadság uralkodik és még abban az időben is, midőn a sovinizmus Romániában a legmagasabb lánggal égett, a hatóságok megtűrték a német és a magyar nyelv használatát a cégfeliratoknál.

Be ugyanez megtörtént Kolozsváron is, ahol a városi főorvos ugyancsak felszólította Hintz Györgyöt, hogy cégfeliratában a „Farmacia“ szót használja.

Mindenesetre csodálkozunk a túlbuzgó főorvos urakon, akik nemcsak rossz törvény interpretátoroknak bizonyultak, hanem türelmetlen sovinisztáknak is. Ha egy politikus soviniszta, arra még lehet mentséget taj lálni, de egy tisztviselő, egy városi főorvos ne politizáljon és ne avatkozzék olyan dolgokba, amihez nem ért és amihez semmi köze sincs. Ha a főorvos urak olvasni tudnának, akkor még a törvény homályos szövegét sem értenék félre. Felvilágosításukra és túlbuzgó lelkiismeretűk megnyugtatására közöljük velük, hogy a legfőbb állandó közigazgatási tanács 410—924. szánni határozatában kimondotta, hogy

a hatóságok idegen nyelvnek nem tekinthetik azt, amelyet egy etnikai kisebbség az ország határain belül beszél.

Ugyanez a legfelsőbb fórum egy ízben határozatot hozott arról is, hogy egy kisebbségi nyelven irt cégtábla nem adóztatható meg magasabb összeggel, mintha az román nyelven volna kiirva. A legfőbb, állandó közigazgatási tanács, amely minden esetre hivatottabb a törvény interpretálására, mint a főorvos urak, ezen határozat kimondásánál az 1919-i párizsi egyezmény 8-ik paragrafusára hivatkozott, amely nemcsak Romániára, hanem minden országra egyenlő hatállyal, egyszersmindenkorra kimondotta, hogy a kereskedelmi és ipari életben bármilyen nyelvet lőhet használni.

Ebből a túlbuzgó és sovinizmustól csöpögő főorvos urak okulhatnak, de okulhatnak a kisebbségi kereskedők és iparosok is, akik között még mindig nagyon sokan akadnak olyanok, akik cégfelirataikban nem merik használni a magyar nyelvet.

Heves földrengés vornilS végig Bajorországon, Tirolban és Svájc keleti részén

Münchenben a iakosok kiestek Agyaikból

(Becs, október 8.) Bajorországban, Tirolban, Svájc keleti részében és Salzburgban ma éjjel rendkívül erős földlökéseket észleltek.

Münchenben több városrészben a lakók kiestek ágyaikból s több épületen nagy repedések keletkeztek. Eddig kárt sehonnan sem jelentettek.

A budapesti földrengést jelző intézet műszerei ma éjfél után 29 peekor 700 kilométer távolságból jelezték a földrengést. A műszerek maximális kilengése 3 mm. volt és a földlökések 12 percen át tartottak.

A Bodeni-tó környéken, Friedrichskafenben, továbbá Karlsruheban, Ileidelbergben és Freiburgban is érezték a földrengés hatásait. A Stuttgart közelében levő Wogenheimban és Radelsburgban olyah'üMSrős volt ma. éjjel a földrengés, hogy a szeizmográfok a földlökések kezdetén kikapcsolódtak s rengést nem jegyezhettek fel. Valószínűnek tartják, hogy a földrengés főiészke az Alpokban volt. A tiroli Ehrwaldban szekrények mozdultak el a lakásokban helyeikről és az uceákra tódult lakosság az éjszakában fénytüneményeket figyelt meg, amilyeneket csak meteorhulláskor lehet tapasztalni.