Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-05 / 195. szám

’T ?! xaxynmuh 6 XIII. ÉVF. 195. SZÁM.- ■■ ------------------- — Komáromi Kacs Endrét,. a kiváló festőművészt a Nemzetközi Asztronómiai Társaság tagjai sorába választotta A kitűnő festő egyike a legte iváióhb csillagászoknak (Budapest, szeptember 3.) A Nemzetközi Asztro­nómiai Társaság- legutóbbi kongresszusán rendes tagjai sorába választotta Komáromi Kacz Endrét, az ismert kitűnő festőművészt. Ez alkalomból felkerestük a művészt Horthy Miklós- uti lakásán, ahol a műterem széles tetőterraszáról szokta kémlelni a csillagos ég rejtelmeit. Az elegáns műterem egyik sarkában hatalmas teleszkóp áll és a művész a refraktor elé telepedve, halk hangon kezd csillagászati élményeinek előadásába. Meggyőzően ma­gyaráz és ritmikus, kerek mozdulatokkal kiséri monda­nivalóit : — Körülbelül Megkérdeztem, liogy melyik csilaggal foglalkozott a legtöbbet: —- A Holddal — válaszolja. Itt van a közvetlen közelünkben és mégis a legnagyobb rejtelem szá­munkra. Nekem van egy feltevésem — folytatja. — Mint tudjuk, a Kant-Laplace-elmélet szerint a Hold a Földből kiszaladt bolygó, amely a Saturnus gyűrűihez hasonló módon vált le a földről és azóta bolygóink kö­rül kering. Egyes észlelők mégis olyan jelenségeket tapasztaltak a Holdon, amelyeket nem lehet beleillesz­teni ebbe az elméletbe. Például Ebert azt tapasztalta, hogy egyes helyeken vándorló árnyékcsikok mutatkoz­nak napfelkeltekor, amelyek a Nap delelésekor eltün­nek, pedig ezeknek a vonalaknak akkor is ugyanott kel­lene lenniük, ha csak a Hold anyaga nem valami rej­telmes áttetsző anyag, amelyet kozmikus por fed vasta­gon. A Hold anyagáról ugyanis nem tudunk semmit. Az én feltevésem szerint a Hold valamely távoli világ bolygója, a Föld vonzókörébe sodortatott. Ezzel a krá­terképződmények keletkezését is meg lehet magyarázni. Az elmélet meglep, de Komáromi Katz hozzáfűzi: — Talán valamikor pontosabban is meg fogom mindezt állapítani. Majd ha elkészül sashegyi kis há­zam, ahol ismét alkalmam lesz kutatásaimat foly­tatni. .. A műterem falán aranyos fényfoltok táncolnak. Komáromy-Kacz, a festő-csillagász, -még halkan meg­jegyzi. — Sokan azt mondják, hogy a csillagok szemlélete, a végtelenség gondolata csiiggedéssel tölti el az embert. A végtelen tér előtt életünk és tudásunk semmivé zsu­gorodik össze. Engem — mondhatom — boldogsággal tölt el az élet tudata, ha látom a messzi csillagokat és áhitatosan gondolok azokra a titokzatos erőkre, ame­lyek a kozmoszt kormányozzák... (—túr.) Az agrárreform munkálatok befejezését újabb intézkedésekkel tették lehetetlenné A birlokbahslyezésí munkálatokhoz szükséges hitelről nem gondoskodott a főldnaivelésügjyi minisztérium harminc évvel ezelőtt kezdtem el komolyan foglalkozni a csillagászattal, — kezdi. — Igaz ugyan, hogy gyermekkorom óta von­zott a csillagos égboltozat rejtelme és esténként ha­nyatt fekve a mezőn, órákig elbámészkodlam a Gön- cöl-szekerén, a Kis és Nagymedvén és a Sarkcsillagon. — Később Flammarion könyveit olvastam szere­tettel és mikor nővérem (jgyallára került, alkalmam volt betekinteni az obszervatórium munkájába és Kon- koly-Thcgó Gyula útmutatása után szakkönyvoket kezdtem tanulmányozni. E könyvek lapozgatása köz­ben támadt az a gondolatom, hogy én, a festő a gyönyörű égi csodákat talán job­ban le tudnám rajzolni, mint a csillagászok. A bolygókat ugyanis roppant nehéz fotografálni az at­moszférikus eltérés miatt és a csillagászati könyvekben rendszerint rossz felvételeket találtam. A feladat ugyan — bár a téma költői — nem sok művészetet ki­van, sőt ezt néha kizárja. Csak az a fölénye van meg tn festőnek, hogy szeme és keze könnyebben és jobban oldja meg a feladatot. Hevde optikai gyárából egy 122 mm.-es refraktort hozattam. Mivel a műszert nem tud­tam céljaimnak felhasználni, magam szereltem át. Bi­zony, ez nehéz mesterség volt, — teszi hozzá moso­lyogva — különösen egy olyan laikus számára, mint én voltara. Szeme fiatalosan csillog és élénken folytatja: — Lerajzoltam a bolygókat különböző állásaikban, hosszú éjszakát töltve a távcső előtt. Rajzaim tetszet­tek és Hartman, a kiváló asztronőmus, akkor a göttin­gai obszervatórium igazgatója, meg is hivott a göttingai egyetemre, hogy tartsak ott előadást egy szemeszteren keresztül a planctografiáról. A meg­hívást nem fogadhattam el, mert a látást nem lehet megtanítani, különösen egy ilyen rövid szemeszter ke­retében. A műteremben megkezdett és befejezett képek kö­zött, begediitokot fedeztem fel, egy pompás faragott széken. (Komáromi Kacz Endre remekül hegedül.) A faragott székre bíborvörös drapéria van dobva. Mar­káns arcára í'ávetődik a késő délutáni napfényben úszó drapéria reflexe. Szomorúan mutat a teleszkópra. — Sajnos az észlelési viszonyok napról-napra rosz- szabbodnak. Az óriási forgalom állandóan rezgésben tartja az épületet és ma már csak igen ritkán viszem' ki készülékemet a forraszra. Különben is nehéz munka, mert egy darabban nem lehet a távcsövet kiszállítani. A csillagászati észlelés nagyon relativ valami és — ez talán idegenül fog hangzani — de Keppler óba a bolygók megfigyelésében nem haladt sokat a tudomány. — Legnagyobb csillagászati élményem lí)l8-ban volt, mikor egy. este a Sas csillagképében egy uj fényes csillagot vettem észre. Ez volt a Nova Ayuliae. Óriási szenzációként hatott ez re ám. Táviratilag közöltem fel­fedezésemet az ógyallai obszervatóriummal, ahonnan a i;i'di nemzetközi intézethez továbbították bejelentése­iét. I)e sajnos, elkéstem, mert egy amerikai csillagász megelőzött. Keppler óta nem jelent meg az égboltoza­tén ilyen fényes csillag. Hatalmas albumot vesz elő az antik fiókos-szek­rényből. Bolygórajzait tartalmazza a vaskos kötet, amelynek címlapján a következő felírás van aranyos betűkkel: „Urania birodalmában töltött éjszakák emlékei.“ Csodálatosan finom rajzok kerülnek elő az album­ból. Gondos és hajszálpontos ábrák: bolygókról, köd- ióltokról, napfoltokról. — Büszke vagyok ezekre, — mondja, — de azért ne higy.jc, hogy egyedüli piktor vagyok, aki a csillagá­szattal foglalkozik. Bornemissza Gábor, Tscby Kálmán és Eaksányi Kálmán szintén lelkes amatőr-asztronc- tuosok. (Kolozsvár, szeptember 3.) Az agrárreform beindí­tásának tizedik évében ez a probléma még mindig nincs véglegesen likvidálva. A forradalom utáni években hoz­záfogtak ugyan a földosztáshoz, amit úgy ahogy el is végeztek, de korántsem kielégítő módon. Ma ódaadtak valakinek egy darab földet, holnapután aztán elvették. A búzát nem az aratta le, aki elvetette. Ez az állapot olyan helyzetet teremtett, hogy joggal alakulhatott ki külföldön az a vélemény, hogy nálunk a tulajdonjog kérdése még gyermekcipőben jár. Ebből a visszás helyzetből hármas hátrány szárma­zott. Először is a hiteligénylések alkalmával keletkeztek bonyodalmak, mivel hiába volt valakinek két hold földje, amit a törvény biztosított, arra nem vehetett fel kölcsönt, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem volt rákebelezve. Másodszor, mivel a birtokba helyezések nem történtek meg, a gazda nem művelte meg úgy a földet, mintahogy kellett volna. Attól tartott, hogy őszire meghizlalja a földet s tavasszal másnak az ekéje fog benne szántani. így a gabonanemíiink minőségileg leromlottak, ami nagyrészben hozzájárult a gazdasági válság előidézéséhez. Természetes, hogy a külföldön azt a gabonanemüt veszik, amely minőségileg a legmaga­sabb nívón mozog. A harmadik hátrány pedig az lenne, hogy a korábbi birtokosok az agrárreform beindításá­nak tizedik évében sem kapták meg azt a minimális ösz- szeget sem, amelyet kisajátított földjeik után megálla­pítottak. Sőt még azt a csekély kényszerbérletet sem kaphatták meg, ami a kártalanítási dij kiutalásáig ne­kik járt. A Maniu-kormányuak egyik programmpontja volt az agrárreform problémájának végleges likvidálása. A mult év folyamán a csigalassuságu birtokbahelyezés kissé gyorsabb tempóban kezdett mozogni s mindenki azt hitte, végre likvidálják a kérdést. Annál nagyobb meglepetésként hat, hogy a földmivelésügyi minisztérium nem gondosko­dott a szükséges hitelről, hogy a birtokbahe- lyczési munkálatokat ez évben is intenziven folytatni tudják. Ennek ellenére a munkálatokat mégis tovább folytat­ták, úgy ahogy lehetett, természetesen megint azzal a „gyorsasággal“, mint a nemzeti parasztpárt uralomra- jövetele előtt. A napokban egy másik rendelet érkezett, amely a legtöbb kataszteri mérnököt, akik eddig a kérdéses munkálatokat folytatták, meg nem ha­tározott időtartamra a kolozsvári kataszteri központba rendelte. A rendelet szerint azért szükséges ez a tisztviselői ösz- szevonás, hogy a területszámitást ellenőrizzék. Ez az újabb intézkedés aztán teljesen megbé­nította az agrárreform problémáinak likvidá- lási munkálatait. Számtalan esetben félbemaradnak most a birtokbahclye- zési munkálatok. A lakosság viszont a legnagyobb bi­zonytalanságban van, közeleg az őszi vetés ideje és a gazda nem tudja, melyik földben szánthat. Ez a két utóbbi felsőbb intézkedés másfelől újból elhalasztotta a birtokosoknak járó kártalanítási dij kifizetését. Az a visszás helyzet is előállott, hogy a földbirtokosok nem­hogy a kártalanítási dijat kapták volna meg, hanem még azt az összeget sem, amelyet már legtöbb esetben a községi elöljáróságok behajtottak kényszerbcrlet cí­mén a lakosságon és más községi kiadásokra fordították. Mihalache földmivelésügyi miniszternek kötelessége, hogy haladéktalanul intézkedjék ez ügyben, mert ami­lyen nemtörődömséggel kezelik ezt a dolgot, éppen olyan nagy hátrány származik belőle az ország lakos­ságára nézve. ~«If-«» ........................... I I. -l" ..LI'.'L* 1. L.'Jl mi tíí ! I a \ ! MEGJELENT AZ UJ módosított szövegű román és magyar együttes kiadása m. MitfELFFY él DR. «»EL ügyvédek szerkesztősében. — Ára: 140 lei és porió. Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4­Ni

Next

/
Thumbnails
Contents