Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-05 / 195. szám

XIII. TßVF. 195. SZÁM. gsmrtutsjfy A szamosmegyei falvak népe a király elé tárta tarthatatlan gazdasági helyzetét Több mint egy órás kihallgatáson panaszolták el bajaikat - Őfelsége kijelentette, hogy közelebbről országmentö gazdasági intézkedések fognak történni (Dés, szeptember 3.) A gazdasági válság már ak­kora méreteket öltött a falvakban, hogy a földmivesek naponként tömegesen keresik fel a prefekturákat, sür­gős segélyt és támogatást kérve. Egymást követik a de­legációk, községek, járások, vidékek küldöttségei, ame­lyek szomorú sziliekben rajzolják meg a falusi nép gaz­dasági leromlását és nyomorát. Az ilyen panaszok az amugyis elértéktelenedett gabona folytonosan tartó ár­esésére és a magas adókra vonatkoznak. A megmozdu­lás megyéről-megyére terjedt, amelynek során Számos- megye merész lépésre határozta el magát s ennek az el­keseredésből fakadt határozott magatartásnak már is olyan gyakorlati eredménye van, hogy arra az egész or­szág fel fog figyelni. A szamosmegyei földmivesek vé­gigjárták az ország valamennyi fórumát, rangfokozatok szerint, amig eljutottak a királyig s több mint egyórás kihallgatáson részletesen el­panaszolták az uralkodónak a megye, de egyút­tal az ország nélkülözéseit és már-már tartha­tatlan állapotát, amire a király bejelentette, hogy közelebbről országmentö gazdasági intézke­dések fognak történni és a nép érdekében min­dent el fog követni. Mielőtt az uralkodó elé járult volna a szamosmegyei földmivesek delegációja, tíz nappal ezelőtt a falusi gaz­dák megjelentek a dési prefekturán, hogy attól kérje­nek támogatást. Anélkül, hogy valaki szervezte, vagy felhívta volna őket, a különböző falvakból négyes-ötös csoportokban felutaztak a megyeszékhelyre kiönteni a panaszokat és megnyugtató híreket vinni vissza. így váratlanul öt-hatszáz emberre rugó tömeg gyűlt össze a / megye székhelyén és találkozott a prefekturán, ahol fájdalmasan, de na­gyon alázatosan kérték a prefektust, hogy tegyen va­lamit az érdekükben. A prefektus, dr. Victor Munteanu megszánta a kétségbeesett embereket és memorandumot szerkesztett a nevükben, amit Maniu Gyula miniszterel­nökhöz cimzett. „Kérjük a miniszterelnök urat, — írja az emlék­irat —• hogy sürgősen intézkedjék az eladósodott megye érdekében, amelynek megmentéséhez legalább 150,000.000 lejre volna szükség.“ A prefektus közbenjárását nagy örömmel fogadták az emberek és azonnal több tagú bizottságot választot­tak, hogy személyesen juttassák fel az emlékiratot Ma­niu miniszterelnökhöz. A küldöttség mind földmives em­berekből áll, vezetőjének Todoruţ Andron babdini la­kost választották meg, tagjai között loan Uiran kozár- vári, Yasile Vasai zalhai, Todor Bora oroszfalusi gaz­dák vannak. A bizottság esküvel fogadta, hogy az emlékira­tot illetékes helyre feljuttatja és hogy audien­ciát fog leérni a királytól. — Isten engem úgy segélyen, — mondotta Todo- rut Andron a vezető, hogy a kívánságotok szerint fo­gunk eljárni Bukarestben! És mivel az uralkodóhoz is be akartak jutni, a királyhoz külön kérést intéztek a földmive­sek, amit a megyéből közel kétezer, gazda irt alá. A királyhoz cimzett emlékirat kéri, hogy öt-tizévi mora­tóriummal, olcsó mezőgazdasági hitellel és adóleszálli- tással segítsen a kormány a nép kibírhatatlan hely­zetén. „A király kezében van vagyonunk, életünk, minde­nünk — Írják a földmivesek, a nép elpusztul, segítsen valahogy rajta a király!“ A delegáció felutazott Bukarestbe, ott egyenesen Ghiţa Pop államtitkár, szamosmegyei képviselőt kereste fel, aki Vaida belügyminiszterhez vezette. A bukaresti eseményekről Todoruţ Andron, a küldöttség vezetője nyilatkozik, azonban lelkünkre kötötte, hogy — Dicsérje nagyon az uralkodót és Vaida belügy­miniszter urat, mert nagyon jók voltak hozzánk! — A belügyminiszter ur nagyon szívélyesen fo­gadott és megértett minket. Személyesen kikérdezett mindnyájunkat, még azt is megkérdezte, hogy hány gyermekünk van. Azután átvette mind a két memorandumot és meg­ígérte, hogy minisztertanács elé terjeszti azokat. Megköszöntük szépen és eltávoztunk. Amint az embe­reknek megígértük, őfelségétől akartunk kihallgatást kérni. Még az nap leutaztunk Szinajába, ahol az ural­kodó éppen tartózkodott. A delegációból kettőnket kihall­gatott a marsall, de vonakodott beengedni. Megmond­tuk, hogy szent fogadalmat tettünk az embereknek, hogy a királynak is elpanaszoljuk a fájdalmakat, hétszáz ki­lométert utaztunk ezért, otthon sokezer ember várja a király vigasztalását. Leírtuk, hogy mi járatban va­gyunk s egy fényképpel együtt, ami engemet, mint ka­tonát ábrázol, beküldöttük Őfelségéhez^ aki azonnal audiencián fogadott. Az audiencián az uralkodó rendkívüli szeretettel fo­gadta a földmiveseket. Több mint egy óráig tartott a kihallgatás, azalatt a delegáció részletesen elpanaszolta a megye siralmas állapotát, a pénzinséget, a gabona el­értéktelenedését. Az uralkodó meghallgatta a kérést éa megígérte támogatását. — Nemcsak Szamosmegyében, hanem máshol is ha­sonló a helyzet — mondotta II. Károly király — mindegyik megyén egyaránt kell segítenünk. Ha egy, embernek tiz fia beleesik a vízbe, nemcsak az egyiket akarja megmenteni, hanem mindegyiket. Legyetek nyu­godtak, nemsokára javulás várható, a közeljövőben intézkedések történnek a feltárt kérdésekben, amelyek megmentik az elszegi nyedett népet. A király az egész országnak izent ezekkel a sza­vakkal: tehát közelebbről mentési munkálatok vár­hatók. A delegáció hazament és megnyugtatta az embere­ket, a prefektus is nagyon boldog, hogy a tömegek el­keseredését ilyen eredményes akcióba tudta kanalizálni. Szamosniegye megmozdulásának országos visszhangja van, mert a többi megyékben is nap-nap után keresték fel a prefekturát az elszegényedett nép küldöttségei, amelyekre szintén megnyugtatólag hatnak az uralkodó szavai, amelyek a gazdasági válság mélypontján javu­lást jeleznek az egész ország számára. D. J. Egy brüsszeli leány agyonlőtte szerelmi bána­tában Breethoen grófnak, a jobboldali parlamenti csoport vezetőjének fiát (Brüsszel, szeptember 3.) Hétfőn az egyik brüsszeli kávéházban egy Marie Scbeer nevii 18 éves leány három revolverlövéssel agyonlőtte Breethoen gróf ismert jobboldali szenátor 22 éves fiát és azután ön­gyilkos lett. A nyomozás kiderítette, hogy a fiatal gróf előbb az anyjával, majd a leánnyal folytatott szerelmi viszonyt. Legutóbb szakítani akart a két nővel, amire azok elmondták egymás­nak a helyzetet és elhatározták, hogy végeznek a fia­talemberrel. A leány különben áldottállapotban volt. Ma­rie Scheer búcsúlevelében elmondja, hogy, előbb anyjával akart végezni, de erre nem volt meg a lelkiereje. A revíziós bizottság le sem tárgyalja azokat a költségvetéseket, amelyek deficittel zárainak A belügyminisztérium négy érre visszamenőleg statisztikát kér a községek bevételeiről és kiadásairól (Kolozsvár, szeptember 3.) Az általános gaz­dasági válság egyik természetes következménye, hogy a megyék és községek is anyagilag közel ju- totak a csődhöz. A Keleti Újság annak idején meg­írta, hogy milyen óriási hiánnyal zárultak ez év­ben a megyék és községek költségvetései. Felme­rült, akkor a kérdés, miképpen fogja a kormány módját találni, hogy ezeket a nagy hiányokat pó­tolni lehessen. Az idő azonban telt, noha a törvény értelmében még a mult év őszén el kellett volna ké­szíteni az 1930. évi költségvetéseket. A helyzet azonban az volt, hogy senki sem mert hozzáfogni ehhez a munkához, attól a félelemtől, hogy kiderül a riasztó valóság, a nagy deficit. Végül is kénytele­nek voltak Összeállítani a költségvetéseket, hogyha ki akarták kerülni az adminisztráció működésének teljes megbénulását. Az igy összeállított megyei és községi költség- vetéseket a revíziós bizottságnak kell alapos tanul­mány tárgyává tenni és határozni afelett, bogy a költségvetések a törvényes formákat respektálják-e vagy nem. A kolozsvári revíziós bizottsághoz be is érkeztek a megyék, illetve községek ez évi költség- vetései. Volt olyan megye is, amelynek költségve­tése közel négy millió lej hiányt mutatott fel. Az ilyen megyék kategóriájába tartozott Szamos vár­megye is. A revíziós bizottság a deficit-problémát úgy oldotta meg, hogy egyszerűen visszaküldte a költségvetést azzal a megjegyzéssel: tárgyalják le újból és a kiadásokat redukálják a minimumra. A revíziós bizottság véleménye szerint úgy a megyék, mint a községek költségvetéseiben számtalan olyan tétel szerepel, amelyet el lehet tüntetni, s ezért elvileg kimondotta, hogy mindazon költ­ségvetések, amelyek deficittel zárultak, érdemileg csak azután kerülnek tárgyalás alá, miután a községi, illetve megyei taná­csok másodszor is az összes kiadás csökken­tési eshetőségeket figyelembe vették. Információink alapján megírhatjuk, hogy a költ­ségvetések visszaküldése több esetben eredménnyel jártak. Volt olyan eset is, amikor a prefektus rep­rezentációs költségeit is redukálták. Itt Írjuk meg, hogy a belügyminisztérium ren­deletet küldött az összes prefekturáknak, amelyhez egy statisztikai táblázat volt mellékelve. A rendelet szerint a községi elöljáróságok, a megküldött sta­tisztikai táblázatot kötelesek a legrövidebb időn be­lül kitölteni, feltüntetve az illető falu bevételeit és kiadásait 1926-tól napjainkig. A rendelet vétele után országszerte megkezdődtek ezek a statisztikai munkálatok s rövid időn belül a belügyminiszter előtt lesz az ország megyéinek, illetve községeinek anyagi helyzetképe, a hatóságok tájékozatlanok, • hogy milyen célt szolsál a rendelet ! .......... ~ (d. b.) 40 éves tapasztalat igazolja a Höfer gyermekápoló szerek jóságát

Next

/
Thumbnails
Contents