Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-05 / 195. szám
mmm XIII. ÉVF. 195. SZÁM. Kolozsvár város költségvetését 128 millió lejben állapították meg Az «î közgyűlési szeptember 19-ére tűzték ki és itt fogják újból megválasztani a helyettes polgármestereket (Kolozsvár, szeptember 3.) Kolozsvár város költségvetése végre elkészült. Már hetek óta szakbizottságok tárgyaltak és megpróbáltak minden lehetőt, hogy a bevételi tételekét növeljék, ugyanakkor pedig a kiadásokat csökkentsék. A bizottság munkájával elkészült és ma már a sajtóval hivatalosan is közölték, hogy a múlt évi 192 millió költségvetéssel szemben folyó évre 128 millió lejben állapították meg a költségvetés mérlegét. Tagadhatatlan, hogy a kiküldött szakbizottság nagy körültekintéssel járt el és az adott viszonyok között mindent elkövetett, hogy a súlyosan igénybevett. adófizető polgárságra nehezedő terheken könnyítsen. Ahogy a költségvetés elkészült, Mihail Tivadar dr. polgármester Bukarestbe utazott, hogy a szakminisztériumokban és a kormány tagjainál az állam hozzájárulását és más állami tartozások kifizetését sürgesse. Még a redukált költségvetés is a mai nehéz gazdasági viszonyok között csak akkor tartható egyensúlyban, hogyha a kormány jóindulatú támogatása nem lyésik, ha az állami hozzájárulást pontosan fizetik és az állami hivatalok által igénybe vett városi házak után pontosan fizetik a lakbéreket. Mihali polgármester elutazása előtt megállapította a jövő városi közgyűlés programját. Megírtuk nehány nappal ezelőtt, hogy az egybehívott közgyűlést nem lehetett megtartani, mert a tagok megfelelő számban nem jelentek meg. Az uj közgyűlést szeptember 19-én délelőtt 10 órára hív- . ták össze és azon nemcsak a most összeállítóit költségvetést tárgyalják le, hanem a helyettes polgármesterek választása is meg fog történni. A közgyűlés iránt az egész polgárság körében nagy érdeklődés nyilvánul meg, mert amint hirlik, a kuzisták blokkja ismét mindent el akar követni, hogy a helyettes primárok megválasztásánál zavart keltsenek s a kartellben résztvevő pártközi megállapodást felborítsák. A jövő közgyűlésen állapítják meg a polgár- mesternek, négy helyetes polgármesternek a fizetését és az állandó bizottság tagjainak az ülésen- kénti napidiját, a zseton rendszer alapján. Mihali polgármpster elutazása előtt nyilatkozott a most működő állandó bizottság munkájáról. _ Nem hallgathatom el __mondotta — hogy az uj állandó bizottság, amely a legutóbbi választás alkalmával jutott be a városházára, sok jóakarattal és ügyszeretettel dolgozik. Csak a város polgárságának az érdekeit tartják szemelőtt és a szakbizottsági üléseken, tanácsüléseken politikamentesen intézik a város dolgait. Eddig még mindig békés utón, közös megállapodással történt. Legritkább esetben került a sor szavazásra. A szőnyegen levő tárgyhoz mindenki hozzászólott és aki megtudta- a bizottság tagjait győzni a maga igazáról, pártkülönbség nélkül minden kérdésben keresztül tudta vinni az akaratát. _ Meg vagyok győződve arról, hogy a blokk tagjai a jövőben a közgyűléseken is több mérsékletet tanúsítanak és különösen nem fogják kiélezni az ittélő nemzetiségek közti ellentéteket. Mihali Tivadar polgármester nyilatkozata meglehetősen optimista színekben vázolja fel a jövőt. Mindenesetre Kolozsvár polgársága élénk figyelemmel kiséri, hogy mi történik a városházán. A mult keserű tapasztalatai megtanították arra, hogy a városi politika iránt a jövőben nagyobb érdeklődést tanúsítson. Különben nagy kíváncsisággal várjuk, hogy a szeptember 19-cro összehívott közgyűlésen a blokk tagjai milyen magatartást fognak tanúsítani. Minden esetre ettől a magatartástól függ, hogy botrányok szintére lesz-e a városháza, vagy a komoly munkához lehet már végre hozzáfogni. Ma a kisebbségi tanácstagok fel vannak készülve ^arra, hogy a városi közgyűléseken izgalmas botrányok helyett termékeny munkát végezzenek s ebben az elhatározásukban nem tudják a botrányok megfélemlíteni. A najgyvá^atii pályaml varon a magyar lapokat laesis szaksad magyarul áraiul ém a trafikodnak id kizárólag románul kell beszélni (Nagyvárad, szeptember 3.) A túlzó sovinizmusnak szerda reggel a nagyváradi vasúti állomáson újból kivirágzott egy vadhajtása. Valamelyik magasabbrangu vasúti főtisztviselőnek valószínűleg fáj, hogy a nagyváradi pályaudvaron magyarnyelvű lapokat árusítanak, illetve, hogy az újságárus asszony a magyar lapok neveit magyarul kiáltja és magyarul beszél a hozzá magyarul szóló, magyar utasokkal. Szigorú utasítást adott tehát az állomásfőnök- ség, hogy a maga részéröl utasítsa Szabó Teréz asszonyt, a pályaudvari ujságkioszk bérlőjét, hogy újságárus asszonyának, aki a vonaton lévő utasoknak árulja a lapokat, tiltsa meg, hogy magyar utasoknak a magyar lapokat magyar nyelven kínálja. Nehogy merjen az újságárus magyarul beszélni az utasokkal vagy bárkivel is a pályaudvaron (szólt a szigorú parancs), mert akkor nemcsak az újságárus asz- szonyt dobják ki, hanem kiteszik a több, mint 20 év óta a kioszkot bérlő Szabó Teréz asszonyt, egy vasutas özvegyét is a kioszkból és pedig azonnal, máról-holnapra. És nehogy az legyen a látszata a dolognak, mintha csak magyar lapok ellen irányulna a vasutas rendelkezés, a szigorú utasítás úgy szólt, hogy a pályaudvari trafikvst is fel kell szólítani, nehogy magyarul merjen beszélni vevőivel, mert akkor azonnal megvonják tőle is a koncessziót. Ilyen szigorú urak vannak a vasútnál. Meglátjuk, vájjon ezentúl nem fog-a a bukaresti gyors többet késni és belyreáll-e a vasút rendje azzal, hogy a magyar nyelvet a pályaudvaron betiltották. Bizonyára ilyen rendelkezésekkel akarja a vasút behozni azt a nagy deficitet, amely alatt most szenved. Mindettől eltekintve, hogyan gondolják, hogy ne beszéljen magyarul a magyar lapjait árusitó asszony, aki lapjait természetesen magyar utasoknak kínálja. A Keleti Újság tudósítója az ügyben egyébként kérdést intézett az állomásfó'nökséghez, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy az ellen nincs kifogás, ha az asszony a lapok címét magyarul kiáltja — még jó, hogy a Keleti Újság cimét nem kell lefordítani — azonban egyebet nem szabad az utasokkal magyarul beszélnie. A trafikos kisasszonynak is be kell tartania e szigorú utasítást és a tőle magyarul dohányárut kérő tapasztalatlan átutazó magyar vásárlónak semmit, sem válaszol, hanem csak szelíden mosolyog. ö. b. AMERIKA HÜBÉRURAI Irta:- KILIÁN ZOLTÁN (21.) Az olasz toporzékolt dühében. Akiktpl akár halálos fenyegetés, akár szövetségajánlás módszerével pénzt kaphatott volna, mind voqogatta a vállát és várta az eredményt. Tudták, hogy halálos küzdelemről van szó; inkább fogadtak a döntésre egymásközt; 5:2, ez volt a fogadások aránya Chicago népénél Morlcyék javára. — Öt, kettő ellen! — mormogta Gennali. — Majd lesz kétszáz is az öt ellen, Gennali javára! Folytonos támadásokkal kell megjavítani az oddsat! Állt a harc városszerte. A közbanditák vérüket hullatták vezéreik érdekeiért, hol az egyik, hol a másik párt maradt arra az órára és arra az uecára a győztes, mert a másik órában és másik uceában már ismét folyt a csata. A bandák örökös egymásellen vívott harca azonban ártatan emberekből is bőven szedett áldozatot. Apró iskolásfiucskák és leánykák hullottak el, apák zuhantak reggel izésközbeui holttan az asztalra és a gáztűzhelynél főző asszonyokat érte el a másnak szánt halál. Senki nem lehetett bizonyos afelől, hogy autója nem keveredik-e bele a legbékésebbnek látszó tájakon hirtelen ezkbe a harcokba?! Nem huzzák-e ki a kocsi gazdáját egymásra lihegő banditák, hogy az aszfaltra dobott tulajdonosok helyett száguldanak tovább a gépekkel ?! Kihez fordultak volna panaszaikkal az emberek \ A rendőrség a vállát vonogatta. Nincs ereje és eszköze a megfékezéshez. Kár is volna fékezni őket, egyik főbanda majd csak felülkerül és akkor megint békesség lesz. Valójában a rendőrség Morleyék pártján volt, mindég bűncselekményt a Gewnali-pártra kent és ezeket a kinevezett bűnösökéit Lovely hadai segítettek kinyomozni. Uccai harcokba azonban sohasem elegyeditek bele a rendőrök csapatai. Jól ismerték a világnak azt a legősibb következményét, hogy a verekedőkéit szét- választót a verekedők verik agyon. — Nap értem, — mondoitta Derécey Zoltán Parraghynak — annyi embere elpusztult már Gennali- nak! Pénze is alig van; mégis bírják! — Mert nemzeti ügyet csináltak belőle, fiam! Az olasz nép nenţzeli Ügyét! — Ugyan, kérlek... — nevetett a kapitány. ■— Igen, ha mondom! Egy nemzet emberei sem csinálták volna ezt igy utána. Ezeknél szinészkedéssel is meg lehet szerezni az utánpótlást. Chicago csatornáiból előkotornak mindem tartalékot! Most már a „nemzeti“ lelkesedést a hatóságok is szítják, igy akarnak megszabadulni a beolvadni nem akaró szennyes fehérektől, akik az amerikai népnek kellemetlenek. Hogy mi veressük agyon őket— — Hallatlan! — Nekem elvégre mindegy. Pénzűink van, tehát emberanyagunk is van. A számlát majd megfizetik! * Lovely női csapata azt az utasítást kapta, hogy lélve vagy halva, kerítse elő a megölhetetlen embert. Gennali viszont megesküdötfy hogy két napon belül vége Lovely- nek és ezt meg is üzente. Ras Zohart azonban még nem látta senki1. Aki hindu Chicagóban akadt, mind elmenekült vagy meghalt. — Jöjj! — mondta Lovely Deréceynck. — Megkeressük a hindut. Sejtem, hol lehet... A kapitány vonakodott. Végre is, mi közöm nekem elţhez az egészhez, gondolta magában. Családom van, amelyhez vissza akarok térni! Lovely nem sokat kérdezte azonban. Belekavolt és vitte. — Nesze, ez a tied! — szólít az udvarban és egy kitűnő ismétlőpisztolyt nyújtott át neki. — Azt hiszem, ma szükségünk lesz rá. Siettek. Chicago mérhetetlen. Lovely még a mérhetetlenségen is túl levő ismeretlen tájakon vezette a kapitányt. Sötét vad uccukon; házakon be, rosszagu folyosókon és emeleteken át, zsúfolt szobákba be, azokból ki, ahol senkisem szóit hozzájuk és ők sem hederitettek senkire. Régi pesti razziák jutottak Derécey eszébe. Lovely szépségén nem változtatott semmi keret. Nyugodtan ragyogott le az emberekre, akik ismerni látszottak őt. Olykor megállt a leány, visszafordult, megcsókolta a kapitányt: — Cun’ning, not? Amerikai nyelvjárásban annyi ez, mint: vonzó, bájos, izgató. Amolyan amerikai „guszta“ dolog. Derécey nem tudott mit felelni erre, csak elmosolyodott. — Istenem, ha Giitus ezeken a helyeken látna! —? harapott az ajkába, mikor Lovely ismét megindult. — Mi történik még ma volem?! Sohasem hittem volna a budai csendes ucca gimnáziumában, hogy életem leggyönyörűbb nőjével a megölhetotlen emberre vadaszom Chicago sikátorain! Jámbor indámtörténotek és Verneregények ! — Ki vagy te igazán, Lovely? — kérdezte hirtelen. — Morlcy azt mondta a minap, nem is sejted, Zo, kicsoda Lovely! A leány nşm fordult hátra a kérdésre. Ment csak •tovább. —• Az élet kockázata vagyok, Zo! Mindaz, ami cun’ning. Szaladok bele minden nagyba és félelmetesbe. A néha jövő vihar nekem nem elég. — Ki nevelt ilyenre? Nem volt édesanyád? Erre már megállt Lovely. Arca forróba váltott, szeme a lélek millió liektowattjának bekapcsolását mutatta: — De volt! Férfiak voltak a kockázatai... Silány és ostoba férfiak, kiket a női élet szépségeinek és értékeinek fújnak fel gyáva asszonyokon diadalmaskodó erkölcsök!... Volt édesanyám, Zo, akit összerugdaltak és megtiportak, akit otthagytak... Ez az anyáin nevelt arra, hogy ne a férfi legyen az életem, hanem a világ maga! A világ pem a férfiaké, az én kezemben is lehet az erő... Kockázom a nagy mindennel, a férfi már csak epizód, mint eddig a nő a férfiak életébe». Nem tart örökké az élet, játssz nagy dolgokkal, erre tanított az anyám. (Folytatjuk.,
