Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-29 / 215. szám
& S SiézüiDlísar iteststtsü Küszöbön a forgalmi adó törlése Pénzügyminiszteri leirat arról, hogy a javítással foglalkozó iparosok nem fizetnék forgalmiadét — Mi az eljárás, ha az adót már kivetették (Kolozsvár, szeptember 27.) A „Magyar Kisipar“ cimü rovatunkban állandóan harcoltunk és harcolunk még ma is a forgalmi adó eltörléséért. Ez az adónem kíméletlenül és indokolatlanul sújtja a kisiparosságot, amely kongresszusain, összejövetelein és minden más alkalommal harcol, hogy a forgalmi adót eltöröljék. Legutóbb Kolozsváron volt gyűlés, amelyen indokolt érvek és kifakadások hangzottak el a forgalmi adó kivetése és behajtása ellen és az itt felhozott sérelmeket emlékiratba foglalva a pénzügyminiszterhez küldöttek. A memorandum ugylátszik a pénzügyminisztériumot foglalkoztatta, mert most leiratot intézett a kolozsvári kisiparos szövetség fiókjához, amelycben enyhítéseket tesz a forgalmi adó kivetésénél. Ez a pénzügyminiszteri leirat az egész kisiparosság egyetemét érdekli, mert nemcsak beismerését tartalmazza annak, hogy a forgalmi adó sérelmes, hanem engedményeket is tesz. A miniszteri leirat szerint a jövőben mindazok a kisiparosok, akik csak javítással foglalkoznak, a forgalmiadó alól teljes mentesítést nyernek, viszont azok az iparosok, akik javítással és uj munkákkal foglalkoznak, 75 percentes forgalmiadó elengedésben részesülnek. A miniszteri leirat szerint a pénzügyminisztérium továbbra is fenntartja a forgalmi a<j.ót, mert szerinte erről törvény intézkedik. Ugyanakkor pedig burkolt formában beigéri, hogy rövidesen uj törvényjavaslatot terjeszt a törvényhozó házak elé, amely a kisiparosság vállairól a forgalmi- adót végleg le fogja venni. A kolozsvári kisiparosok szövetségéhez a minisztériumi leirat már megérkezett, most csak az a kérdés, hogy a kézmüiparosok milyen módon és eszközökkel érvényesítsék a maguk számára a leiratban foglalt kedvezményeket. Ismerjük szomorú közállapotainkat, tudjuk azt, hogy a minisztériumok rendelkezéseket adnak ki, de az alantas hatóságok azt nem hajtják végre és igy a kisiparosok nagy része a minisztérium által biztosított kedvezményektől elesnek. Nagy hiba, hogy a pénzügyminiszteri rendelet arra vonatkozólag nem tartalmaz intézkedéseket, hogy a kisiparosság hogyan járjon cl, hogy a teljes forgalmi, illetve a 75 százalékos adókedvezményt igénybe vehesse. Mi a magunk részéről úgy látjuk a kérdést: minden kisiparos hatóságilag igazolja, hogy vagy csak javítással foglalkozik, vagy pedig javítással és uj munkákkal. Égy ilyen hatósági bizonyítvány becsatolása mellett azután a miniszteri rendeletre való hivatkozással kérni lehet, hogy az illegálisan kirótt forgalmi adót részben, vagy egészében engedjék el. Ebben az évben a forgalmi adó kivetések megtörténtek. Ez azonban nem jelent annyit, hogy az igazságtalanul megadózott kisiparosok utólag is ne érvényesítsék a jogaikat és ne kérelmezhessék a forgalmi adók törlését, Mindenesetre az volna a legjobb, ha a minisztérium gyorsan elkészítené az nj törvényjavaslatokat és a forgalmi adót törölné. Mint értesülünk, csak az őszi hónapokat várják, hogy meggyőződhessenek arról, hogy a költségvetésben előirányzott adók befolynak-o; ha a költségvetés különben biztosítva lesz, akkor az uj törvény rövidesen a kamara és a szenátus elé kerül. Addig is minden iparos a szükséges okmányokkal felszerelt kéréssel forduljon a felebbezési hatóságokhoz és ott kérjék a forgalmi adó eltörlését, illetve mérséklését. Hágaié posztó&gynökfik árasztották el He! ozsvárt ^—1■ 1 Bűit határoztak, a szabéík és poáttókereskeefőfe az ygfnokSk törvénytelen működése eiíen ? ír Iá és elmondotta a szatmári kongresz- szuson Szabó Béni országgy. képviselő Az a feladatom, hogy a kézműipar általános helyzetétől előadást tartsak. A szél» megbízatásnak rövid formában kívánok eleget tenni, tekintettel arra, hogy a kézműipar kétségbeejtő helyzete amúgy is eléggé ismert. A kézműipar mai helyzetéről beszélve, az embernek önkéntelenül az az érzése támad, mintha egy földrengés által szétdult, hajdan virágzó városban járna, ahol az egykori eleven, fejlődő élet helyett a pusztulás képét, a kétségbeesés jeleit lehetne látni. Ez a szomorú kép teljes mértékben talál a hires, sokszáz esztendős erdélyi kisiparra, amely teljesen romokban hever és a romok mellett tönkrement, lerongyolódott iparosok állanak, tehetetlenül nézve éhező családtagjaikat. A világhírű erdélyi kisipar, amelyenk termékei egykor északon a Balti-, keleten a Kaspi-, délen a Földközi-tengerekig, nyugaton pedig Becsig jutottak el, a háború után szomorúan visszafejlődött, elvesztetté versenyképességét és ma a régi tradíciókban gazdag kisipar nem jelent már kézműipari művészetet és ezáltal elismerést, dicsőséghez és hírnévhez vezető utat, hanem jelenti a mérhetetlen közterhek viselőjét, a sovány mindennapi kenyér elesett harcosát. Az anyagi függetlenségben és jólétben élő erdélyi kézmüiparosság az utóbbi öt esztendő alatt teljesen leszegényedett és birtokállományának 70 _80 százalékát veszítette el. A kisipar és kisiparosság végzetes katasztrófájának a bekövetkezését objektiv megállapítás szerint három főokra lehet visz- szavezetni. Az első az, hogy a háború utáni nehány esztendő kedvező konjunktúráját a -kisipárosság nem tudta kedvezően kihasználni, megfelelő előrelátás hiányában ezeknek az éveknek a hozamát nem tudta gazdaságosán beosztani, hanem nagyobb arányokban kezdett dolgozni, mint amelyet a későbbi rossz gazdasági évek elbírtak. Az innen származó veszteség azonban a mai állapotnak, illetve gazdasági csődnek nem több, mint tiz százalékát jelenti. A mai állapotokat másodsorban a háború utáni, mind erősebben jelentkező világgazdasági helyzet idézte elő, amelyet azonban Románia mérhetetlen gazdagságával könnyen ellensúlyozhatott volna, ha az elmúlt 12 esztendő alatt az államhatalom tényezőit nem önös és kicsinyes érdekek irányítják. A kézműipar katasztrófáját harmadsorban s úgyszólván a legnagyobb részben a mindenkori kormányok és főhatóságok idézték elő, részben azokkal az intézkedésekkel, melyet közvetlenül, vagy közvetve a kisiparral és a kisiparossággal kapcsolatosan tettek és részben azon intézkedésekkel, amelyeket elmulasztottak tenni. Itt mindjárt előtérbe lép az egyenlőtlen, igazságtalan közteherviselés, amelynek a során a kéz- müiparosságot úgy kezelték, mintha nem ennek az országnak a polgárai, hanem valamely afrikai gyarmatnak a lakói volnának. Az adóvégrehajtók naponta százakat tesznek földönfutókká, nem törődve azzal, hogy ezzel az állam gazdasági épületének a fundamentumát ássák alá. Egy másik baj az állami támogatás teljes hiánya, a kisiparosoknak a közszállitásókból való teljes kizárása, rossz vám- és külkereskedelmi politika. A törvényhozás ipari vonatkozású működésével kapcsolatosan utalok arra, hogy a parlamenti ülésszak megnyitásánál a trónbeszéd megjelölte az uj, egységes ipartörvény letárgyalását, azonban erre mai napig sem került sor, talán a következő ülésszak fogja ezt a nagyfontosságu törvényt letárgyalni. Itt ismételten kell hangsúlyozni, hogy a törvény elkészítésénél és letárgyalásánál minden kisipari tényezőnek meg kell mozdulnia, hogy az ország végre olyan ipartÖrvényc kapjon, amely a mai lehetetlen állapotok megszüntetését vonja maga után és elősegíti a kézműiparnak a régi nívóra való visszaemelését. A mai kétségbeejtő állapotok között, amikor a kisipar és a kisiparosság az Örvény szélén áll, teljes drámai erővel rá kell mutassak mindazokra a kérdésekre, amelyeknek orvoslására további halasztásnak helye nincs. Mi, az országnak legtürelmesebb, legtöbbet dolgozó polgárai, panaszunkat, sérelmünket, az eddigi szokásoktól eltérően, el kell juttatnunk fiatal, tettre kész királyunknak, aki minden bizonnyal megértéssel fogja kezelni az ország derék, dolgozó iparos polgárainak panaszait is sérelmeit. (Kolozsvár, szeptember 27.) Az 1884. évi ipartörvény, mely Erdélyben ma is érvényben van, megengedte, hogy az iparos és kereskedő bárhol minták előmutatásával rendeléseket gyüjthessen. Ez a rendelkezés azonban az 1900. évi törvénycikkel módosításon ment keresztül, amely szerint úgy a belföldi, valamint a külföldi iparosok, kereskedők, vagy ezek megbízottai az iparos, vagy kereskedő lakóhelyén kivül akár mintával, vagy anélkül megrendelések gyűjtése végett csak olyan iparosokat, vagy kereskedőket kereshetnek fel, akik üzleti köbükben a szóban forgó áruk eladásával, vagy felhasználásával foglalkoznak. Ezen tilalom alól kivételt képeznek az irodalmi és művészi termékek megrendelésének a gyűjtése. A kihágásokat egy hónapig terjedhető elzárással és 20 _600 koronáig’ terjedő pénzbírsággal sújtja a törvény. A pénzbírság a román ipar és kereskedelemügyi minisztérium egyik intézkedése következtében lejre átváltoztatva 600 _18.000 lejre változtatható át. A most, idézett törvény tóég arról is intézkedik, hogy a tilalom ellenére létrejött ügyletet a megrendelővel szemben hatálytalanítani lehet. Habár ezek a törvényes intézkedések még máig is fennállanak, az utolsó időkben, különösen Kolozsváron nagyon elszaporodtak az olyan ügynökök, akik állami és magánhivatalokban, magánházaknál megrendeléseket gyűjtenek és különösen eredeti angol szöveteket ajánlanak vételre és pedig olyan feltételek mellett, hogy a szövet egyenesen az angol gyárból a megrendelő eimére érkezik. Ezzel nz eljárással azonban már nagyon sok vevőt megkárosítottak, mert a laikus vevő rendszerint elfelejti megkérdezni, hogy kit illet a szállítási és vámköltség és amikor a szövet megérkezik, csak akkor látja, hogy ugyanazt a szövetet kolozsvári 1 üzletekben, vagy a szabójánál olcsóbban szerezhette volna be. Ez az üzletkötés már annyira elharapózott, hogy az ügynökök havi részletekben kínálják a portékájukat. Ez még a tisztességesebb módja a szövetekkel való házalásnak, do vannak olyan esetek is, amikor az ügynökök rafiinált trükkökkel dolgoznak, hogy a megrendelőket félrevezessék. A legismertebb módszer az, hogy az ügynökök angol, olasz, vagy amerikai szökevény tengerésznek adják ki magukat és vásárlásra angol jegyzésű, de belföldi silány minőségű szöveteket árusítanak. Ezeknek a visszaéléseknek a megszüntetése érdekében a kolozsvári szabóipari szakosztály választmánya, kiegészítve a szövetkereskedők kiküldötteivel, szerdán este az ipartestületben népes gyűlést tartott, amelyen elhatározták, hogy a sérelmeiket memorandumba foglalják és azt a kereskedelmi és iparkamarai elnök s az ipartestületi elnök vezetése alatt a tartományi igazgatóságnál át fogják adni. A küldöttség kérni fogja a tartományi igazgatót, hogy a jövőben az ügynököknek az állami, megyei és közhivatalokba való belépését tiltsa meg. Továbbá megbeszélték azokat a védekezési eszközöket, amiket alkalmazni fognak a házaló posztóügynökökkel szemben. A városokban 800, a falvakban csak 500 lakosra adnak itálmérési engedélyt. Az uj szeszadótörvény intézkedései kimondják, hogy a károsokban minden 800 lakos után lehet csak kiadni italmérési engedélyt, ami azt jelenti, hogy az italmérések száma a jövőben felére fog csökkenni. A törvénynek egyik uj intézkedése az, hogyha az engedélyezett meghal, az engedély hatályát veszti, tehát nem örökölhető és újat helyette nem adnak ki. A kávéházak, vendéglők, klubok, bodegák, a jövőben specialis engedélyt kapnak. Az ideiglenes engedélyek sorsa is bizonytalan. A füszerkereskedők, akiknél eddig poharazni lehetett, az uj törvény megjelenése után nem szolgáltathatnak ki szeszesitalt.
