Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-29 / 215. szám
14 Kin. *VF. CIS. 89A«. szerkesztőségéi)» megyek fa bizalmasén közlöm a gazdasági szerkesztőre! az összes aggályaimat, anélkül azonban, hogy egy szót is emlitenék Mr Rainshore eltűnéséről. Szerdán reggel megkezdődik a textiltröszt- részvények zuhanása, én ellenben még akkor is hajlandó leszek arra, hogy részvényeim eladása áráról tárgyaljak. Hagyok alkudni magammal. Barátaink fel fognak keresni, hogy mentsék, ami menthető és én azzal hagyom ott őket, hogy előbb önnek kell táviratoznom. Szerdán délután felkeresem a Morgen Journal riporterét és közlöm vele, Mr Rainshore eltűnését. Az újság természetesen Ostendébe sürgönyön, ahol igazolni fogják ezt a hirt. Csütörtök reggel a textiltröszt részvényei tovább zuhannak. Akkor felkeresem többi barátainkat a Thorg Morton-Btreeten és megbízom őket, hogy vásároljanak. Minden textlltrözzt-részvényt, ami a londoni, newyorkl, vagy párisi tőzsdén kapható, vegyenek fel. — Hát utazzék fiam, Isten nevében, fejezte be a beszélgetést Cecil. — Ha egy kis szerenosénk van, hetvenig is lemegy az a részvény! V. — Úgy látom a szeméből, Mr. Thorold, — mosolygott a fiatal leány — hogy fel akar kérni táncra. Helyes, ez a tangó az öné. — Maga minden gondolatolvasók királyát — hajolt meg a fiatalember és a parkett felé vezette Geraldinet. Ez csütörtök este történt, féltlz óra tájban, amikor a fiatal leány és a milliomos véletlenül találkoztak a tükörfényes, csillogó táncterem egyik sarkában. Geraldine Rainshore gyönyörű volt, sarkigérö, merészen egyszerű estélyi ruhájában. A szeme versenyt csillogott egyetlen káprázatos ékszerével s egész lényével szokatlanul pajzán és fiatalos Jókedv áradt. — Hm, hát visszatértek már Brüsszelből? — kérdezte táncközben Cecil, legfőképp, hogy elterelje figyelmét a lány Igéző szépségéről. — Igen, éppen a diner-re érkeztünk meg. De hová tette apát? Még egyáltalában nem láttuk! Cecil összeráncolta a homlokát: — Ah, — mondotta kelletlenül, titokzatos arccal — egy kirándulást tettünk s csak az Imént Jöttünk meg... — Az ön yachtján? Cecil bólintott. — Akkor Is Jelentkezhetett volna már aa apai Hiszen ön is itt van! — Mr. Rainshore nem a legjobb hangulatban Van. Egy kis baleset... — Mi? Ml történt? Beszéljen... — Nem. nincs semmi baj. Kedden, amikor elutaztak, édesapja nagyon árván és egyedül érezte magát. Hogy felvidítsam kissé, meghívtam egy éjszakai yachtkirán- dulásra Calais felé, hogy a francia partvidék holdfényes szépségében gyönyörködhessünk. Alig indultunk azonban el, másfél óra múlva eltörött a kormány, — Képzelem, milyen dühös volt apa! — Nem, azt nem tudja elképzelni Geraldine, Le kellett horgonyoznunk. Szerencsére a tenger nyugodt volt és az idő csodaszép. A javítás azonban kerek negyven órát vett Igénybe. — Volt elég ennivaló a yachtem? — Bőségesen. Minden. — Akkor apa mégis csak megvigasztalódott, S mikor futottak be a kikötőbe? — Alig egy félórája. Úgy gondolom, aa édesapja nem várta magukat még ma estére, mert ahogy átöltözött, azonnal a játékterembe sietett, hogy pótolja az elveszett két éjszaka mulasztásait. A beszélgetés elakadt. Hallgatva lépegettek és hajladoztak egy darabig a tangó ritmusára. Majd Geraldine hirtelen megszólalt: — Köszönöm, elég volt! Bocsásson meg, de nagyon fáradt vagyok. Jóéjszakát. A hatalmas óra, a zenekar emelvénye felett alig háromnegyed tizet mutatott. — Olyan sietős? — kérdezte Ceoll. — Igen — felelte a fiatal leány. Aztán megszorítva a fiatalember kezét, hozzátette: — Legutóbbi rövid beszélgetésünk óta a szövetségesemnek tekintem. S ezért meg fog most bocsátani nekem.,, A fiatal milliomos felelni akart, amikor a terem sarkában mozgolódás és zűrzavar támadt. — Az édesanyja! — kiáltotta Cecil. — Ugylátszik nem Jól érzi magát. Mrs. Rainshore csillogó, fekete selyemruhájában, sápadtan és remegve állt az egyre szélesedő embergyürü közepén. Táncosán reszkető kezében egy ujságlapot tartott. — Simeon meghalt! — válaszolta és az ujságlapot kiejtve kezéből, aléltan roskadt a körülötte összesereglö férfiak karjába. Geraldine utat tört magának az embersürüben és első mozdulatával a lehullott ujságlapot kapta fel. A Newyork Herald párisi kiadása volt s a lap élén kövér, nyugtalanító betűk ordították: „Mr. Simeon Rainshore rejtélyes eltűnése.“ —• Az a gyanú, hogy öngyilkosságot követett el az ismert pénzember. — Nagy árzuhanás a textiliparban, 72-re estek a részvények. Az árzuhanás tovább tart. VI. — Drága jó Rebekám! Esküszöm neked, hogy élek! Rainshore ecettel dörzsölte felesége homlokát és az embersereg közepén minden Igyekezetével azon volt. hogy megállítsa azt a görcsös, szinte hisztérikus zokogást, ami az asszony hatalmas, kövér alakját félelmetes táncba kényszeritette. Geraldine és Cecil ott álltak SAKK Rovatvezető: Dr. Bródy Miklőa. 200. sz. feladvány. Subrahmanyam S. és Sundara P. S-töl (India). (A „British Chess Federation" ezévi nemzetközi feladványversenyén dicsérettel kitüntetve) Sötét: Kd6, Bc3 és h4, Fb3 és g3, Ha5 és «3; gy.: b5 (8). b c d e Î g h abcdefgh Világos: Ke$, Vb2, Bc8 és h5, Fe6 és h8, Hd8 és e7 (8). Mâîî kél lépésben, (Megfejtési versenyünkön 2 pontot számit.) Az augusztus 31-én közölt 197. sz. feladvány (Scheel) mellék megfejtésesnek bizonyult, miért is a beérkezett megfejtéseket a versenyből törülnünk kellett. Majdnem mindegyik fejtő megtalálta a mellékmegfejtést: (1. Be7), viszont a szerző intenciójára (1. Be3) csak kevesen jöttek rá. A szerző intenciója: 1. Be3, t. sz. 2. Bf-e4 (fenyegetés) FXe4. 3. VXe4 £ (2. — t. sz. 3. Bd3ţ ). A) 1. — Fbl. 2. Be—e4, FXe4. 3. VXe4+ (vagy: 2. — t. sz. 3. Bf5 4 ). B) 1. — Ha5, 2. Bd4+ stb. C) 1. — Fc2, 2. KXc2 stb. Sakk-hírek. Az első női sakkor Berlinben a Friedrich-strassei Imperator kávéházban alakult meg. A hamburgi sakk-olimpiász legjobb egyéni ered- i menyei: Aljekin 9 (9-ből), Rubinstein 15 (17-ből, ‘ játszmavesztés nélkül), Flohr (Csehszlovákia) 14 és fél (17-böl), Havasi (Magyarország) 12 (14-böl) és Kash- dan (USA) 14 (17-böl A stubnyafürdöi versenyt egy kisebb verseny követte Szent-Ivánon. Lillenthal beigazolta stubnyai győzelmének realitását, mert Bohrral fa QamboaaaJ együtt ex aequo lett 1—2—3-ik. i fa B-ik Stoner (Amerika) fa Walter (Pozsony). 142. sz. játszma. (Játszották a hamburgi sakk ollmplájzoa.) Világos: Rubinstein Sötét: Maróczy 1. d2—d4 Hg8—fő 2. o2—c4 e7—e6 3. Hbl—c3 Ff8—b4 4. e2—e3 ----------Rubinstein újítása, amely ellen még nem találtak elég hatásos ellenlépést. A következetes folytatás a figurák cseréje lenne, azonban ez, nagyon meggondolandó, mert a cl futó, később túl nagy hatáskörhöz jutna. 4. ---------- 07—cB 5. Hgl—e2 c5Xd4 6. e3Xd4 d7—dö 7. a2—a3 — — — Egyszerű lépésekkel éri el világos a jobb Játékot A futót most sötét nem tudja jól lecserélni, 7. ---------- Fb4—a7 8. c4—c5 ----------Világos vezérszárnyl gyalogtöbblete megvan. Sötétnek tehát vagy a királyszárnyon, vagy a centrumban kell ellenjátékot keresnie. 8. ----------- b7—b# 9. b2—b4 bSXcö 10. d4Xc5 e6—eö 11. f2—Í4 ----------Sötét a fenyegető vezérszárnyi gyalogok előnyomulását a centrum gyalogok játékba hozatalával akarja ellensúlyozni. Rubinstein azonban érti a módját, hogy a sötét gyalogcentrumot gyorsan szétrombolja. 11. ----------- dö—d4 12. f4Xeö d4Xc3 13. VdlXdS+ Ke8Xd8 14. e5Xf6 Fe7Xf6 15. Fel—e3 ITb8—c6 16. 0—0—0 + Kd8—c7 Világos gyalogjait a vezérszárnyon megtartotta, mig a sötét centrumot szétrombolta. Világos tehát előnyben van, bár sötét fejlődése jó és Így még erős figura harcok következnek. 17. Fe3—f4+ Kc7—b7 18. g2—g3 Fc8—f5 19. Ffl—g2 Ba8—e8 20. b4—b5 Be8Xe2 21. Fg2Xc6 +•' Kb7—c8 22. Bdl—dö ----------Ezzel világos tempót nyer a döntö lépéshez. 22. ----------- Ff 5—e6 23. b5— b6 a7XbS 24. c5Xb6 Be2—b2 25. Bd5—a5 Sötét feladta, mert nehány lépéses matt elkerülhetetlen. SS®! a !®®!si©g£ság; ssa©stanáfean ? calea Reg. Férd. 70. EEESSEE©! FLEKKED otthonában! ßAQOg VAB&ASBÉIjES, «Kifelejtő borok! -Zfc Ettől miiéi torok! QÍÍIII^ÍSÍHb mellette. — Ami ezt a piszkolódást illeti, — bömbölte Rainshore az ujságlap felé bökve, amikor felesége rohama lecsillapodott s ök visszavonulhattak a kiváncsi tekintetek elöl a terem sarkába, — ezt a maga yachtkirán- dulásának köszönhetem, Tharold! kiváncsi vagyok, mit tenne maga most a helyemben? — Textilrészvényeket vásárolnék, mindenesetre! — hangzott a válasz. — Ez helyes. En is igy teszek. E pillanatban egy rendőrtisztviselö sietett végig a termen s a szállóigazgató társaságában egyenesen a két milliomos elé lépett: — Monsieur Rainshore? — En vagyok. — Newyorkból és Londonból egész sereg távirat érkezett a rendőrfőnökségre, amelyek az ön halálának részletei felöl érdeklődnek! — De én élek, amint látja, — A kalapját megtalálták a tengerparton, — A kalapomat? — Igen. A bélésben benne van a neve. — Akkor az nem az én kalapom, Sir. — Ne izgasd magad, Simeon — könyörgött Mrs Rainshore, még mindig csipogva. ... Alig távozott el, megfelelő kimagyarázkodás után a rendőrtisztviselö, egy másik jelentkezett, egy párisi detektív, aki nyersen tette fel kérdéseit és gyanakodva hallgatta a magyarázatot. Aztán egy ifjú, keleti külsejű hölgy küldte oda a névjegyét: — Eva Fincastle, The Morning Journal. Mögötte a riporterek egész hada szorongott. Rainshore bezárkózott szobájába és a haját tépte dühében. Minden percben rákopogtak. — Elek, élek! — üvöltötte a millomos — hányszor mondjam, hogy nem követtem el öngyilkosságot. De ha még tovább zaklatnak, egy kis erős felindulásban elkövetett emberölésért nem felelek! Az ajtót azonban újra, erélyesen megrázta valaki. — Kinyitni I — kiáltotta egy rémült férfihang. — Ez Harry! — suttogta Geraldine Cecil felé. — Kérem, menjen ki és nyugtassa meg. Most, késő éjszaka, már nem juthat apa elé. Cecil kisietett a folyosóra, néhány szót váltott a fiatal arisztokratával, aztán mindketten lementek a buffetbe s egy-egy pohár sziverösitö konyak mellett folytatták a beszélgetést. — Maga és az a szőke, furfangosfejü kópé nagyon közel voltak már ahhoz, hogy elrontsanak mindent. De én végigjártam, hallja-e és rendbehoztam mindent... ... Fenn, elsöemeleti fogadószobájában pedig Mr. Simeon Rainshore hüledezve és szédülten olvassa azt a levelet, amit az imént hozott számára Cecil Thorlon szemtelen képű inasa: — Kedves Rainshore — igy szólt a levél — mellékelten talál egy csekket a borítékban, amely százezer fontról szól. Ez képviseli egy részét annak az aranymennyiségnek, amelyért az aranyparton — az ön biztatására — kinyújtottam a kezemet s amit összemarkolnom sikerült. A csekk a londoni tőzsde kasszanapjára van keltezve. A mult hétfőn eladtam önnek huszonöt- ezer részvényt az ismert trösztpapirokból, kilencvenhá- rom, hiromnyolcados kurzuson. Akkor ezek a részvények még nem voltak a birtokomban, azóta azonban ügynökeim összevásárolták éspedig meglehetősen előnyösen, hetvenkettes árfolyamon. A nyereségem mintegy félmillió dollár. Es most közlöm önnel. Mr. Rainshore, hogy ez a félmillió dollár, amit Vaix-Lowry urnák fel kell mutatni, hogy leánya kezét elnyerhesse. Bizonyosra- veszem, hogy ön állja a szavát. En nem akarok hasz-; not huzni ebből a kis tranzakcióból, még a yachtom: kormánykereke kijavításának költségeit is elengedem sj meg vagyok róla győződve, hogy a tröszt hamarosan kiheveri ezt a kis érvágást. Számomra elég az, hogy megmutattam, mégis csak lehet aranyat találni az aranypart homokjában is. Készséges hive: G. Thorold. • • » S másnap reggel két világrész közönségének adták hirü) a napilapok Mr. Harry Nigel Vaux-Lowry és Miss Geraldine Rabinshore eljegyzését... Angol eredetiből fordította: Vécsey Leó. (Vége.) ««* 3 keil a kisbabának: Hofer fiiíiiőoor, krém és szappan.
