Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-29 / 215. szám

15 XIII. ßVF. 215. SZÁM. NAGYSZEBENI MOZAIK Ti* uccát ocveznek el a magyarokról — A szászok és magya­rok fokozatos kultnrközelcdése - A német Kulturamt minden Németországban megjelent könyvet díjtalanul megkap — Állat­kert létesült a villanyos vasúti forgalom élénkítésére — A Theresianum késhegyig menő pőre az állammal — Nagyszeben­ben a cigányok kisebbségi alapon rendezkednek A nagyszebeni magyarság knltnrélete (Nagyszeben, szeptember 27.)' Art mon3jált ne­kem Nagyszebenben, hogy a szebeni városi tanácsba sohasem választottak meg magyar városi talnácsost és lám, most kisebbségi sorsban, két magyar tanácsos is ül a városházán. Ezt az — ha lehet e szóval élni — előzékenységet — mert a népek életében soha sincsenek előzékenységek, csak jól megfontolt okosságok — a magyarság nem a románságnak köszönheti, halbem a szászoknak. Akármennyire is hadban áll a szász kisebb­ség is a román többségi néppel és szenved az erősza­kosan elnyomó politika súlya alatt, Nagyszebenben mégis a szász értelmiség dominál, a szászok adják meg a városi tanács, az egész városi közélet karakteréi. Nos, a szászok két városi tanácsosságot ajánlottak fel a magyarság képviselőinek, sőt tiz uccát is. Ez úgy értelmezendő, hogy az uccák átkeresztelésénél a azebe- ni városi tanács hajlandónak mutatkozik tiz uccát ma­gyar jelesek után elnevezni, Tiz magyar nevű acea egy olyan városban, ahol a magyarság letagadhatatlanul kisebbségben van, olyan tény, amely összehasonlítva például Kolozsvárral, ahol a lakosság zöme magyar, ahol indokoltabb, hogy a vezetés színét is a magyarság adja meg, mégis megfojtják a magyar felszólalást, egyetlenegy uccaelnevezést sem akarnak a magyarság számára biztosítani, nyilvánvalóvá teszi, hogy nálunk mindenről lehet beszélni, csak „túlfűtött'’ magyar- igények indokolatlan követelődzőéről nem. • A szászok, ez az elzárkózott, egymagának élő nép, mind jobban és jobban megtalálja a magyarságban a maga sorstársi közösségét, mind jobban rokonszenve­zik a magyar kisebbség mindenfajtája megmozdulásai­val — egyik legérdekesebb megfigyelése pár napos sze- beni tartózkodásomnak. Ennek főoka, hogy a román kormányzat kisebbségi politikájában a szászok is épen úgy csalódtak, mint a magyarok. E csalódásokkal és megpróbáltatásokkal szemben felkészülten áll a szász nemzet és a maga többévszázados „kisebbségi’’ gya­korlatával csak szolgálatára lehet az ottani magyar­ságnak. A szász nemzet reprezentánsai állandó baráti kapcsolatokat tartanak fenn a magyarság ottani veze- tőegyéniségeivel, sokszor felvilágosító munkát végez­nek: miként kell megszervezkedni, miként kell megta­lálni azt az életformát, amely alkalmassá teszi a ki­sebbséget a maga szellemi és anyagi birtokállományá­nak további átmentésére f A szászoknak különleges In­tézményei vannak, amelyek tanulmányozásra mél­tóak. Ott van a Selbathilfe-intézmény, amely kamat­mentes kölcsönt biztosit tagjainak, hogy építkezhesse­nek. Ez a szász összefogás olyan erős, vagyonilag any- nyira megalapozott, hogy vele egyetlen más romániai lakásépítő akció sem tudja felvenni a versenyt. Igaz, ide külön szász mentalitás szükséges. Mig más inté­zetek adminisztrációiknál legalább 2 százalékát elköl­tik a megforgatott tőkének, a szászok Selbsthilfje ugyanezt háromnegyed százalék adminisztráció-költ­séggel teszi meg. A Selbsthilfe egészen originális módon nemcsak Nagyszeben, de az egész szász nyelvterületet megszervezte és az épülő villanegyedek képe mutatja, hogy ez a lakásépitőakeiő komoly intézmény és a ta­gok újabb éa újabb bevonásával mind nagyobb jelentő­séget fog találni a szász közösségben. I * Felkerestem Richard Csákit, a német Xulfununt vezetőjét, aki szivesen kalauzolt ebben a megint egé­szen sajátos szász intézmény labirintusaiban. A Kul- turant összekötőszerv a romániai németség és a külföldi német kulturközösségek között. Szerve a szász nép­művelésnek. Az egész intézmény csak tizennégy segéd­erővel dolgozik, de ez az aránylag kis személyzet ál­landó dinamikai mozgásban tartja a szászok népi éle­tét. Vándorkönyvtárakat rendez be, „kulturautói’’ van­nak, amelyek könyvekkel, vetítőgépekkel, filmteker­csekkel, újságokkal száguldozzák be a falvakat. A Deutsches Kulturant részt vesz a német színházi tár­sulatok beszervezésében — azt hiszem a koncesszió is as ő nevére van írva — évröl-évre főiskolai kurzuso­kat szervez, amelyen a német tudományosság legjobb­jai vesznek részt. Gondoskodik a tanszer beszerzéséről is, van egy Presse Abteilung-ja is, amely a világ összes lapjait bizonyos cimszók szerint feldolgozza és ezt az anyagot bárki számára azonnal elközvetiti. Gondoljuk csak el, hogy milyen praktikus ez a munka egy szász képviselő számára, akinek szüksége van bizonyos gya­korlati kérdésre vonatkozó anyagra és ezt az anyagot a Kulturamt két perc alatt rendelkezésére bocsátja. Ugyancsak ennek az intézménynek van egy Akade­mische Beratungsstel!e-je, ahol minden főiskolai hall­gató anyakönyvezve van ét ahol minden főiskolai hall­gatóról megfelelő gondoskodás történik. A Kulturamt- nak modemül berendezett könyvtára van, amely ugyancsak a szász közösség minden tagjáaak díjmen­tesen kölcsönzi ki & kívánt könyveket. E könyvekhez eljuthatnak a vidékiek is, akik 200 lej évi dij befizetése mellett megválthatják a postai szállítás minden költ­ségét. Nincs az a németnyelvű könyv — mondja Richard Csáki — amelyet na tudnánk az érdeklődők­nek odaadni. — De hiszen az óriási költségbe kerülnek, ha Önök minden megkívánt könyvet azonnal beszerez­nének. Erre, a mai viszonyok között, figyelembevéve épen a német könyveknek magas árait, egy sokkal na­gyobb kiterjedésű kultúrintézmény gépezete sem képes. — 0, — mosolyog a Kulturamfc igazgatója — mi úgy vagyunk beszervezve, hogy nekünk minden német ki­adó teljesen ingyen küldi meg &zt a könyvet, amelyet kérelmezünk. Rendkívül jellemző, hogy ez a k'ulturhivaíal, amely oly önzetlen munkával áll a szász nemzet szolgálatába, anyagi bázisa tekintetében teljesen független a szász nemzetközösségtől és jóformán a maga erejéből tartja fenn magát. Bevételeinek 60 százaléka saját kereske­delmi tevékenységén alapul. Am, e tevékenység alatt távolról sem szabad „üzleti vállalkozást’’ érteni. A Kulturamt folyóiratot ad ki, amely, hogy fenntarthas­sa magát, bizonyos vonatkozásban merkantil alapon nyugszik, a főiskolai kurzusok szintén költségbe ke­rülnek, tehát azt maguknak a kurzusoknak kell kihoz- niok. A Kulturamt kőnyomatost ad ki a szász közösség eseményeiről, ennek előfizetési dijából ismét pénz fo­lyik be az intézmény fenntartására. Almanachot ad ki, évkönyvet, stb., stb. Valóban rendkívüli ötletesség­gel felépített és a kultúra minden területét behálózó intézmény, kezdve a legigénytelenebb népi kultúrától, fel a legmagasabb igényekig, népművészettől a zenéig, kiállításoktól az egyéni diáksegélyezésig. Ezer és ezer apró probléma fut itt össze és ennek bizonysága, hogy egy év alatt elintézett akták száma a húszezret is meghaladja. Természetesen ez ez intézmény is, mint sok más, a szászok népegyéniségére, egy pyelv, — egy vallás — egy társadalmi osztály — véralkatára szabott és úgy, ahogy megvalósult, egyedül csak ott valósulhatott meg. Minekünk másképpen kell megoldani a feladatokat — de a technikai kivitelben, mozgékonyságban, racionali­zálásban sokat tanulhatunk tőlük. * Kedvem volna hosszasabban imi azokról a kultúr­intézményekről, amelyekkel egész Romániában csupán a szászok rendelkeznek. A hires Bruckenthal-muzeum- ról, amely újabb osztállyal bővült. A Jungewaldban létesített állatkertről — Románia egyetlen zoojáről. Ezt as állatkertet igen nagy költséggel pár évvel ez­előtt a szász villanyossági társaság létesítette. A villa­nyos a város közepétől a Jungewaldig egy jó félórai távolságba visz ki és hogy a villanyosforgalom emel­kedjék és így az egész vállalkozás rentabilisabbá vál­jék, a villanyos társaság ötletes módon kieszelte az ál. latkertnek a tervét. Célját alighanem el is érte, mert hétköznapokon is igen nagy számban mennek ki a ki­rándulók ebbe a gyönyörű parkba. De inkább beszéljünk a nagyszebeni magyarság kulturéletéről. Szeben végvára a magyarságnak és azok a feladatok, amelyek a lelkiismeretes magyar kultur- emberre nehezednek, ebben a városban fölöttébb meg­sokasodnak. Mondanunk sem kell, hogy a magyarság­nak heroikus munkát kell folytatnia, hogy intézmé­nyeit fenntarthassa. Szebeni tartózkodásom alatt ven­dége voltam Badilla Jánosnak, az ottani Theréziánum SZEPLŐ, májfolt és egyéb bőrtisztátalanság biztosan eltűnik, ha azt naponta néhányszor egy-két kávéskanál Mack-féle „KAISER BORAX“ félliter vízben készült oldatával meg­nedvesíti. Valódi csak piros doboz­ban, térdeplő női alakkal, mert ki­mérve nem kapható. igazgatójának. Nem tőle, hanem környezetétől tudom, hogy évek óta milyen kegyetlenül idegölő harcot kell folytatnia, hogy ezt a hatalmas épülettömböt megtart­hassa a magyar árváknak. A Tberesiánum Mária Te­rézia alapítása volt, kizárólagosan katolikus intéz­mény, ennek bizonyságául az alapitólevelen kirül min­den okmány megvan. Mégis az történt, bogy egy szép napon megjelent egy román bizottság nála és követelte, hogy azonnal adja át az egész épületet. Es a gyoccs és rövid utón való átvételi kísérlet azonban Badilla ren­díthetetlen ellenállásán hajótörést szenvedett, Később azonban az épület felét mégis elfoglalták a románok, beköltözködtek, egy krajcár bért sem fizetnek az épü­let bérletéért, amelyet annak teljes bútorzatával vet­tek birtokukba. Ezt a szociális intézményt, tulajdon­képpen minden országban akár felekezeti, akár nem felekezeti alapon is áll, a kormányzatnak kellett tá­mogatni, de a kormányzat nem ad semmit és a There- siánum igazgatójának nap-nap után megújuló találé­konyságára van bizva, hogy az árvaházat és a vele kapcsolatos római katolikus elemi iskolát fenntarthassa. A jog és erőszak e niebelungi küzdelme Nagysze­ben más magyar kulturintéményeinéi is megismétlő­dött, nem egy helyen a jogeszme keserves bukásával. Fájdalom, ezúttal nincs terünk kalandozni a jogfosz­tások gyászos dzsungeljében, — inkább mosolygóbb lankák felé vezetjük az olvasót. Az optimizmus kis fészkébe, amelynek hajlékot a magyar polgári kör ad. Ez a szerény eszközökkel működő kör olyan kultur- munkát végez, amelyet nem lehet megemlítés nélkül hagyni. Rengeteg nehézségekkel beszerez minden er­délyi szépirodalmi könyvet, hetenként egyszer irodal­mi megbeszélésekét tart, amelynek keretében megvi­tatják a magyarság kulturális népi és gazdasági prob­lémáit. Csöndesen, zajtalanul egy baráti társaság ve­rődött egybe, amely nem engedi kialudni a magyar Vesta-lángot. Dr. Kedves András, Vemszter Géza, ár. Kóbori József, Trigarszki Rezső stb. ennek a baráti egyesületnek a tagjai, akik főképpen kulturális oldal­ról karolják fel a magyar problémát. Behelyezve tevé­kenységüket a szebeni magyarság életébe, jelentőségük megnő és kiszélesedik. *■' Furcsa, érdekes, elragadó város ez a Nagyszeben három kultúrájával, három népiségével. Az igazsághoz tartozik, hogy Nagyszeben a román kultúrának is ősi fészke és nem véletlen az, bogy annakidején a Consi­liul Dirigent éppen ebben a városban tal alta meg mű­ködésének középpontját. A szebeni románság knltui- életébe nem tudtam eléggé bepillantani, de megnéztem az Astra gyűjteményeit, amelyek valóban értékesek é3 amelyek élén egy kiváló tudása szakember áll. És vé­gül, kuriózumként megemlítek egy egészen tipikus és ismét egyedülálló népi szervezkedést: a cigánymozgal­mat. Nagyszeben, gondolom, az első város, ahol a ci­gányság öntudatra ébredt és kisebbségi alapon próbál szervezkedni. A nagyszebeni cigányságnak tradíciói vannak, a Tberesiánum mindenkori igazgatója törté­nelmi okmányok szerint „vajdája” volt a cigányoknak. A cigányok népközösségéből több intellektus! Ls kike­rült, akik bár óvatosan, de öntudatosan tartják össze kis közösségüket és számukra az alkotmányos életben is szerepet igyekeznek biztosítani. (h) Az észt és tét! divat legszebb anyaga! excksslv választékban megér A legújabb szövésű original angol é? francia anyagok kabátokra, kosztümökre és ruhákra az összes divat színekben Sima és mintás angol bársonyok kabátokra, ruhákra és pongyolákra. Szolid anyagok GBtNWMJI ÉS STBIMER NŐI 9IVATKÜLÖNLEGE5SÉGEK ÁRUHÁZA KOLOZSVÁR, FŐTÁR 12. Szolid árak ■PW0*

Next

/
Thumbnails
Contents