Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-26 / 212. szám

XIII. ÉVF. 212. SZÁM. Bnghciescu soyinizmusánali hözahtatásiigyi katasztrófa is fenyeget A háború óta egyetlen évben sem jelentkezett annyi tanuló az iskolákban, mint az idén — Az állami középiskolák egy részét le kellett építeni — Egyetlen megoldás a felekezeti oktatás Kolozsvár, szeptem-er 24.) Nehány nap óta folyik az iskolákban a tanítás. Az iskolai év kez­dete tehát már áttekinthető. Az iskolák nagy ré­széből már be is érkeztek a jelentések a főhatósá­gokhoz és ezekből már is meg lehet állapítani, hogy a háború óta egyetlen esztendőben sem jelentkezett annyi tanuló az iskolákban, mint ebben a tanévben. Ez a megállapítás egyaránt áll úgy az elemi, mini a középfokú iskolákra. Több helyen, mint Kolozsvárt is, az elemi is­kolák kevésnek bizonyultak és töbp párhuzamos osztályt kellett felállítani. A középiskoláknál a tanügyi kormány ötven tanulóban kontingálta a lét­számot és már a legtöbb helyen párhuzamos osz­tályokat állítottak fel. mégis százával kellett visszautasítani a jelentke­zőket. Csak a kisebbségi középiskolák­ban az alsó három osztályban mintegy ezerrel szaporodott a tanulók létszáma. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy. ma, ami­kor katasztrofális gazdasági viszonyok között élünk és amikor az életlehetőségek a jövőre nézve alig biztatnak szellemi pályákon, a szülők minden áldozatot meghozva igyekeznek gyermekeiket is­koláztatni, ami helyes és egyben örvendetes is. A meglepő csak az benne, hogy ez a mentalitás, tiz év óta csak most érezteti ilyen feltűnő módon a hatását. Az is igaz, hogy sohasem volt annyi tandíj mentességért és kedvezményekért való kér­vény az egyes iskoláknál, mint éppen ma. A legszegényebb ember is igyekszik gyermekének neveltetését biztosítani. A gazdasági viszonyok a naponkénti csődök, az iparos és kereskedő tár­sadalom anyagi kilátástalansága a nehány évvel ezelőtt hangoztatott és ajánlott ipari és kereske­delmi pályákra nézve nem volt biztató hatással. Megélhetést nem igen mernek remélni ezeken az emberek és ezért újra a lateiner pályák felé for­dult az érdeklődés. Ezen a téren talán még rosz- szabb a helyzet, mint a gazdasági pályákon, de a szülők úgy gondolkoznak, hogy megfelelő szak- képzettség és nyelvismeretek mellett mégis több lehetőség nyílik gyermekeik számára. Biztosra ve­hető, hogy a szellemi proletárok száma szaporod­ni fog és a természetes szelektálódás révén csak a legjobbak tudnak úgy ahogy érvényesülni. Min­denki abban reménykedik, hogy a túlterhelt és már fulladozó életlehetőségeknek meg kell vál- tozniok, egy uj. egészségesebb iránynak kell jön­nie. ami talán több-kevesebb idő múlva kedvezni fog az uj generáció elnelyezkedésének. Termé­szetesen a jövő mutatja meg, hogy mennyiben van igaza ennek a felfogásnak. A felekezeti iskolák taunlóbőségének azonban nem az az oka, hogy megszűnt a borzalmas nyo­más, amelyet egy évtizeden keresztül érezniök kellett. Enyhülés természetesen tapasztalható ezen a téren is, de tulajdonképpen az iskolapoli­tika lényegében nem igen változott. Az egyedüli és kizárólagos magyarázata ennek a ténynek, az. hogy az Anghelescu-féle iskolapolitikát meg­buktatta maga az élet. A tüzön-vizen államosító és minden más, különö­sen a kisebbségi oktatást megfojtani akaró Anghc- lescu-féle politika anyagi erők hiánya miatt csőd­be jutott. Képtelenség annyi iskolát felépíteni, azt a hatalmas közoktatásügyi tehertöbbletet vál­lalni. amelyet a volt tanügyi diktátor elindított. Ezért a Maniu-kormány kénytelen volt kisebb helyeken az állami középiskolák nagyrészét leépí­teni. A hivatalos lapban egész tömege, jelent meg az egyes középiskolák leépítéséről szóló jelentéseknek. Az igy felszabadult tanulóifjúságnak azonban el kellett helyezkednie s az újabb jelentkezőket ezek a megszüntetett, iskolák már nem vehették fel, s innen magyarázható a tanulói létszám növeke­dése. A felesleges és anyagilag meg nem alapozott iskolák leépítésével azonban a probléma nincsen megoldva. Az állam képtelen a kisebbségi oktatást pótolni. kevésbbé fogja tudni. Pedig megpróbáltak már minden módszert. Mintegy 400 kisebbségi iskolaépületet vettek el és legalább névlegesen magyar szekciókat állítot­tak be, amelyeket azonban még a legnagyobb ter­ror alkalmazásával sem voltak képesek benépesí­teni. Az iskolaépitési kényszerrel különösen olyan helyeken forszírozták az állami iskolát, ahol már volt teljesen megfelelő, szép múltra visszatekintő, kitűnő kisebbségi iskola. A kulturzóna felállítá­sával különösen a Székelyföldre feküdtek rá, ahol a legszebben ki van építve a kisebbségi oktatás. Száz és száz fölösleges állami iskola terhelte meg e miatt a politika miatt az államkasszát és nyo­morította meg az amúgy is túlterhelt nép anyagi képességeit. Az elfogult sovénpolitikának végül is az államháztartás adta meg az árát iskolai té­ren is. így vált a közoktatásügy az állam egyik leg­nagyobb problémájává. Be kell látnia a kormánynak, hogy ha igy tart a helyzet, pár év múlva a kultúra is ezen az utón katasztrofális helyzet elé kerülhet. Szakítani kell tehát az eddigi gondolkodásmóddal és elfogultságokkal. Tiz esztendős tapasztalat kel­lett hozzá, hogy az illetékes tényezők eljussanak annak a belátásához, hogy az állam, amint eddig sem volt képes, ezután még kevésbbé lesz abban a helyzetben, hogy a kisebbségek kikapcsolásával a közoktatásügyet modern európai nivón tarthassa. Egyetlen lehető megoldás tehát az, hogy a kisebbségi oktatást minden tehertételtől meg kell szabadítani, az államival telje­sen egyenjoguvá tenni, vissza kell adni azt az elvett 400 iskolaépületet, amely amugyis az iskolafenntartó egyházakat illeti meg és végül méltányos államse­géllyel meg kell adni a felekezeti isko­láknak is az anyagi lehetőséget, hogy hi­vatásuknak megfelelően terjeszthessék a kultúrát. Egy ilyen elhatározás, higgadt és megfontolt be­látás az ország népét olyan terhektől szabadítaná meg, amelyekkel ma feleslegesen teljesítőképessé­gének az utolsó vércseppjét is kisajtolják fölösle­ges iskolaépítések és fenntartások révén. Hatal­mas nagy tétel az. amit igy valóban nem lukrativ módon épületekbe vernek, de amely összegeket az államháztartás másképpen értékesíthetne az or­szág javára. A törvényben ez a meggondolás már kifejezésre is jutott, sajnos, a végrehajtás rendén nem mindenhol érvényesül a törvény intenciója. Az uj iskolaév tanulságait a kormánynak is le kell szűrnie és politikáját ezek a realitások kell, hogy irányítsák. Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy mennyi okulást merit a közoktatásügyi kormány ezekből a valóságokból. Az élet maga mutatta meg a helyes utat és irányt, amelyben az együttélő né­pek javára dolgoznia kell, ha valóban az ország érdekeit tartja szem előtt. Fegyveres katonával árusította a jegyeket a saját céljára rendezett népünnepélyre a leszerelt őrmester Végül Petrozsénybe szökött, ahol letartóztatták (Budapest, szeptember 24.) A magyar válogatott csapat, mint már többször említettük, vasárnap Drez­dában, Németország reprezentativ együttese ellen ját­szik. A mérkőzés igen nagy fontossággal bir, mivel hosszú ideje már — mióta Magyarországon a profesz- szionizmust bevezették, — hogy a két ország hivatalos válogatott csapatai nem találkoztak. Ezért Magyarország legjelentősebb őszi válogatott mérkőzésének tartja a drezdai találkozót s a vasárnapi bécsi meccset is, mint erre való előkészületet tekintette. A bécsi mérkőzés sze­rencsésen végződött, a győztes csapat azonban több pon­ton átalakításokra szorul. A válogatóbizottság legutóbbi ülésén összeállított egy csapatot, amely azonban még nem végleges, mivel több pontra nem egy, hanem két, sőt három játékost jelöltek ki s a döntés valószínűleg csak az elutazás napján történik meg. Ez a csapat a következő: Angyal — Mándi, Korányi — Lika (vagy harsá­nyt), Kompóti, Berkessy — Török, Takács U (vagy Barátlcy, vagy Avar), Turay, Hires, (vagy Spitz), Már a múltban sem tudta, a jövőben pedig még {2 itkos. (Déva, szeptember 24.) A hatósági segéd­lettel kikényszeritett jegyfélelem érzéseit varázsolta vissza Vulkán lakossága körében egy vulkáni leszerelt őrmester, aki távozása előtt a cserkészek felruházása javára nagy­szabású népünnepély rendezését vette terv­be és valósította is meg. Az ünnepélyhez ter­mészetesen közönség kell, emiatt az őrmes­ter, aki az újoncok előtt valóságos mumus volt s aki valószínűleg ezért is szerelt le, to­vább szolgáló őrmester létére, fegyveres ka­tona kíséretében járt házról-házra, a venni nem akarókat nem éppen udvarias szavakkal traktálva. Amikor azonban az őrmester látta, hogy a jegyekkel rendben van a dolog, észrevette, hogy az ünnepélyhez még sok mindenre van szükség. Pénze azonban nem volt. Fogta ma- gáiiehát és a kereskedőket kereste fel, akik­nél 100 lejtől 4000 lejig hitelt vett igénybe azzal a feltétellel, hogy előadás után mindent szépen megfizet. Az előadás a legnagyobb sikerrel le is folyt. Ezt nem lehetett eltitkolni a kereske­dők előtt sem, akik most már követelték az adósság kifizetését. Sőt Lupényben két zsák lisztet is vett a garnizon pecsétjével ellátott bonra s mindezek után, amikor már a köve­telőzések veszedelmes méretet kezdtek ölteni, fogta magát s angolosan meglépett, hadiszállását Petrozsényba tette át, ahol a vulkáni sziguranca egyik alkalmazott­ja aztán letartóztatta. Összeállították a magyar csapatot a Magyarország—Németország válogatott mérkőzésre Az osztrákok ellen győztes csapatot több helyen megerősítették Tehát a jobblialf cs a két összekötő helye nincs még véglegesen betöltve. Valószínű azonban, bogy az első­sorban említettek, lesznek az illető posztok tulajdono­sai, esetleg Barátkyt fogják felhasználni, a még mindig rossz kondícióban levő Takács II. helyett. Románia nemzeti tenniszbajnokságait ez évben elő­ször rendezi meg az országos tenniszszövetség az FSRT. A tenniszszövetség munkájának hatása meglát­szik már azon is, hogy az idei nemzeti bajnokságok lesznek az elsők, amelyen Erdély majdnem minden vá­rosának jobb játékosai résztvesznek. Ugyanis eddig a bukaresti terinislyezérek nem igen fordítottak gondot arra. hogy az erdélyiek is megjelenjenek az ottani ver­senyeken. A mostani bajnokságokon Erdély a követke­zők által lesz képviselve: Marosvásárhelyről Réthi, Aradról Székely, Nagyváradról Zizovits Lenke, Liszka Manei s Marton Lily, Kolozsvárról Rosinné, Arató Klári, Benedek, Szász B., Metianu, Serb, Farkas, Lú­gosról Hamburger, A versenyek csütörtökön kezdődnek és befejezésük, hacsak az időjárás megengedi, vasárnap lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents