Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-25 / 211. szám
2 um. *VV. m. BEAM, Károly ftirâlf Kolozsváron (Kolozsvár, szeptember 23.) Jelentette a Keleti Újság, hogy a nemzetközi hegyiversenyeknek felséges vendége lesz, amennyiben Károly király is megígérte megjelenését. A király kolozsvári tartózkodásának programját már összeállították. Eszerint szeptember 29-én délelőtt fél 11 órakor érkezik Kolozsvárra, a délelőttöt kolozsvári intézmények meglátogatásával tölti el, délután pedig a feleki hegyi autóversenyen vesz részt. Esto díszvacsora lesz Károly király tiszteletére az Automobil Klubban. Öngyilkosságot követett el báró Uray János jószágkormányzója (Nagykároly, szeptember 23.) Tegnap revolverrel főbelőtte magát Ehrfeld Gyula, báró Uray János jószágkormányzója. Az öngyilkosság hire nagy megdöbbenést keltett és Ehrfeld Gyulát város osztatlan részvéte mellett temették el. Az ön- gyilkosság oka állítólag anyagi nehézségekre vezethető vissza. A Perjámosi Villamosáramofszolgáltató Bt. a lupényi szénbányával közösen elektrifíkáíja a Bánságot (Temesvár, szeptember 23. Saját tudósitónktól.) Azok a tárgyalások, amelyek a Lupényi Szénbánya Rt. és a Perjámosi Villamosáramot szolgáltató Rt. között folytak, sikeresen befejezést nyertek és a Lupényi megszerezte a Perjámosi vállalat részvénytöbbségét. Megírtuk, hogy a Lupényi vezérigazgatója, Bujoi Joan Temesváron személyesen vezette a tárgyalásokat és ő nyújtotta be a  „Jó Barát“ és „Tábortűz“ 40’— lei beküldése ellenében azonnal megkaphatja a „Minerva“ könyvkereskedéstől Cluj-Kolozsvár, Strada Regina Maria (volt Deák Ferenc ucca) 1 szám temesvári városi tanácshoz azt az ajánlatot, amely az Elgiba ajánlatánál lényegesebben olcsóbb és kedvezőbb feltételek mellett vállalja a Bánság elektrif ikálását. A tervek szerint a Lupényi—Perjámosi 160 millió lejt hajlandó az uj huzalok beszerzésére és felszerelésére invesztálni, a lupényi és a petrozsényi szénbányák szolgáltatják a szenet a temesvári Centrale részére, amely a szükséges villamosáramot terheli. Az ajánlat és a terv igen praktikus és feleslegessé teszi az Elgiba tevékenységét. A szükséges technikai felszereléseket és berendezést a Siexnent __Schuckert cég szállítja. Bujoi vezérigazgató koncepciózus tervét Temesváron nagy örömmel fogadták. Bujoi tegnap részletes tárgyalást folytatott le a Banca Romaneasca temesvári fiókjánál dr. Floseru nagyszentmiklósi esperessel, a Perjámosi elnökével, dr. Bárdossi Augusztin szená- torx-al, dr. Ungar Adolf ügyvéddel, aki a Perjá- mosiak ügyésze és Chinghita Joannal, a lupényi- petrozsényi szénbányák bánsági képviselőjével. Az értekezlet Chinghitat megbízta az administrateur délégéué teendőinek ellátásával. Az elektrifikálási terv megvalósítását közgazdasági körökben nagy örömmel fogadj ák, mert számos munkaalkalmat fog teremteni a Bánság részére. Aki harminc évig lakott a Newyorkban Nem az amerikai világvárosra kell gondolni, csaS a kolozsvári Newyork szállodára. Ennek volt egyfoly- tában bárminő évig a lakója Rosenthal bácsi, akit nem., csak Kolozsvár apraja-nagyja ismert, mint házasság- közvetítőt, hanem Erdély minden pontján voltak hi-1 vei, barátai és természetesen ügyfelei. Rosenthal bácsi ott székelt évtizedszámra a Newyork kávéházban, ott fogadta a házasulandókat, ott dominózgatott a délutáni órákban, úgyszólván egész életét ebben aa épületben élte le. Este aztán szépen felballagott a szállodai szobájába, amely akárhányszor változtak Í3 a tulajdonosok, mindig olcsó áron kijárt neki. Néhai Ozorai bácsi mellett, aki arról volt hires, hogy a kolozs- vári színészeket Szentgyörgyi Istvánnal az élükön, Bécsbe vitte vendégszerepelni, Rosenthal bácsi voit « Newyork legtipikusabb alakja. Ozorai Adolf már régen kidőlt az élők sorából, Rosenthal bácsi azonban meghazudtolta az orvostudományt, amely szerint a nikotin egyik legnagyobb méreg s aki sokat dohányzik, vagy sokat él dohányfüstben, annak nem lesz hossza az élete. A Newyorkban pedig köztudomás szerinti mindig vágni lehet a füstöt. Egyfetlen egyszer forgotí veszélyben Rosenthal bácsi newyorkbeli rezidenciája, A rekvii^lások korszakában kitették a szobájából és csak nagynebezen lehetett megértetni a lakásdiktátorral, hogy ez Rosenthal bácsinak éppen úgy kijár, mint a királynak a civillista. Az utóbbi időben már nagyon megöregedett a derék házasságközvetitő. A kliensek elmaradtak, a lépcsőt som tudta már megmászni és barátai elhelyezték a zsidó aggmeniházba. Mindenki tudta, hogy ez már a vég. És csakugyan, alig nehány hónapig húzta ki Rosenthal bácsi a Newyork és az elmaradhatatlan cigarettafüst nélkül. Meghalt, mert akármennyire is gondosan látták el az aggmenházhan, a régi Newyork kedves márványasztala, a megszokott dominókövek nélkül már nem is volt élet ez az élet, A két öreg, Ozorai Adolf és Rosenthal bácsi azóta; már Iszonyára találkoztak és megbeszélték egymással, mik a kolozsvári Newyork legfrissebb hírei? A temesvári Közgazdaságai •bank beolvad a Ssana bankba (Temesvár, szeptember 23.) A Temesvári Bank és Kereskedelmi Rt., valamint a temesvári Köz- gazdasági Bank Rt. régen tervezett fúziója közelebbről megvalósul. A két intézet igazgatósága október végén megtartandó ülésén fog dönteni az egyesülés kimondása felett. AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (37) — Végre! Valóban, minden elő volt készítve már a lelkekben, a crime wave ellen, a háborút akaró közvélemény vezérre várt csupán. Denbigh nyert üggyel kezdte, a politikusok nem merték teljes erővel támadni mái-. Azok az anyagi politikai és társadalmi okok, melyek Chicago rémséges hírnevét megteremthették, megvoltak meg teljes egészükben; de már a köztisztesség fo.j- togatásától felemelték a kezüket a város lezüllesztői. Megállt a bomlás. A bűn elleni küzdés meddőségét már nem merte hangoztatni senki, egyetlen kérdőjel volt az egcsz Amerika, ki győz 1 A rothadás csirái, persze, még nem szűntek meg. Csak maga a rothadás állt meg. Már nem volt mindenható. A lelkek valahol a mélységük bizonytalanságában ugyan még, de ellene fordultak. Az alvilággal összekötő szálaikat tépdesni kezdték, egyelőre csak óvatosan azonban, nem is nagyon. — Nem tudjuk Denbighet leszereltetni, sem elné- mitani! — felelték az alvilág követelődző urainak. — A nép rokonszenvvel nézi és az a legtöbb részünkről, amit értetek tehetünk ebben a pillanatban, hogy magára hagyjuk egészen! Lehetetlen, hogy a kormányzat megakadályozza ! Mint valami sorsdöntő mondhatatlan, nagy base- ball-meccsre, úgy figyelt a küzdelemre a százlxusz- xnilliós ország. Minden más dolog iránt megszűnt az érdeklődés, sporttá lett a tiszta törvény harca a bűnnel; nézték és nem avatkoztak bele. Chicago magánügye a küzdelem, amint magánügye volt a rablógyilkosok világába való lezüllése is. Azt is nézte és olvasta napról-napra tétlenül az egész megmérlietotlen ország. Abba sem avatkozott bele a szövetségi kormány, nőm állította meg a blináramlatot. Talán még tetszett is nekik a rekord: ilyet mutasson a világ, amit Chicago produkál bűnben1 Lehet e máskép idesülyedni százhuszmilliós ország közepén?! Hidegen dolgozott Denbigh és elszömyesztő erővel az underworld. Önkéntes segítőket ontottak a pályaudvarok mindkét részre, az elhullottak helyébe volt utánpótlás bőven. Memphis, Chicago bünrekordja után nyomban a második város a törvény mocsarasitásában, bőven küldte a gangstercit. Newyork és Philadelphia sem maradt ol Memphis mögött. Denbigh Deréc-eyre bízta a rendőrséget. Captain Zo, így nevezte el valamelyik lap és igy nevezte már az egész amerikai nép, tökéletesen ismerte az alvilág zsoldjában élő „bünelháritó“ szervezetet. Kiszórta az embereket, újakat állított be, akikben rendői-- ösztöne megérezte az ösztönös arravalóságot. Az emberek ezreivel bajlódott naponta, mert lehetőleg mindenütt ott akart lenni és kifogástalan, régi rendőrökből megtett inspektorait is emberfeletti munkára szorította. * Ami Captain Zo Denbigh mellett, az volt odaát Auburn Morleyiiól. Morley már nem volt a régi vezér. Bár minden erejével ellene volt a visszaesésnek, Nowy esete mégis megtörte. — Egy halott győzött le, engem, az élő, erős férfit! Ez a gondolat megbénította; pénzét, hatalmát odaadta volna, csakhogy Ras Zoliar éljen és az élő Ras- Zohar ismét kinozza, Norreya d’Ayalast, Nem értette Norryt, magát látta értéktelennek. Sokszor cinikusan felnevetett, nyers akart lenni, mint a városban csatangoló gangsterei. Hajszolta magát a vadságba. Hiába. Nem tudott durván nézni benső élete eseményeire. Eredendő, még hazulról hozott finomságok torlódtak benne felszínre, az a nótázásbán kifejeződő bánkődás vett erőt rajta egyre sűrűbben, amely itt, Amerikában any- nyira furcsa, amely Parraghy Pál édesapjának azonban annyi éjszakájába, édesanyjának annyi csendes sírásába került, Élt a halott hindu benne is, Amerika égjük hüber- urában és az alvilág érzéseken túllévőnek hitt vezérében. Kiűzte magából, visszatért újra, Leszámoltat!a Parraghy Pált, Horace Hinton Morlejwcl. Érdemes voit ide jutni: ? Nem szebb világ-e valahol Szatmárban az ax elhagyott csendes határ? Morley kettős rémmed küzdött ilyenkor; Ras Zo- Ivarral, meg Parraghy Pállal. Feledést keresett. Lovely a leghívebb bajtárs volt, de mindig távol azért tőle; Lovely a lágy férfiakat szerette, az elgondolkozókat. Zoltánt. Most kezdek olyan lenni! Olyan Lovelynek való! — keseriiaködött Morley és magához emelte Sylvia Sultivant, azt a kis bánná leányt, aki a Gennali-kar- cok ban oly nagy eredményt hozott az alvilágnak. Sylvia Sullivan régen szerette már a vezért. Ez volt az álma, mindene: Morley mellett lehetni, érte élni. Ekkor hagyta el Doréczey Zoltán őket. Azon a napon, amely annyi ítépelődés után hosszú idő óta először hozott Morleynek örömet. Sokáig ült akkor szótlanul a vezér. Sylvia Sullivan kedveskedésein tul-tül, messzire járt; egyedül, ha.llga- I tag területeken. Egy vig kisfiút keresett, Parraghy Palit, akit nem Lehet többé megtalálni soha már... Kicsiny könnycsepp ült MorLy szeme sarkában. Parraglw Pali siratta vele játszópajtását, akit abból a tiszta világból hozott ide ki Morleynek, hogy hallhassa Amerika szegény hübőrura azt a belülvaló muzsikát olykor, ha a szive szomjazik hangjaira. — Elhagy ez is! Mindenki és minden elhagy már! Marad a kockázatok és mérések furcsa eredménye... Az ölembe hullott egykor, félig-meddig akaratlanul is... Most ki kell már tartanom mellette... Ut vissza a régibe nem visz... Igaza van, Zoltánnak, mivé lenne, ha mpst meg nem fordul?... Morley! Az, Morley! Sylvia Sullivan félve nézte urát; keble hevesen járt és a sohasem hallott nyelv furcsa hangjai felza- vartá'k egészen... Morley-Parraghy tekintete a leányra vetődött. Felhördült a vezér, reszkető eimpái között kisüvi- teeít a levegő, torkán kigörgött a hang: — Csak cgj' az ut már! Eredj, Sylvia, öld meg Denbigh tábornokot Mig nem végeztél, szemem elé ne kerülj! Sylvia Sullivan felemelkedett. Arcán mosolygáa játszott, hangja forróm szólt: — Szeretsz? (Folytatjuk.),
