Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-24 / 210. szám

3

XTTT. 2TF. 310. SZÁM.

Ma niu „i n kogrxitóban “ rt

és nyilatkozott a Keleti Újság munkatársának

Egyetlen pozitiv kijelentés egy „dehogy" arra a kérdésre: távozik-e Stan Vidrighin ?

Interjú Maniu miniszterelnökkel az autó lépcsőjétől a Boila-pâlota lépcsőjéig

(Kolozsvár, szeptember 22.) Már a közönség is tudja, hogy Maniu Gyula miniszterelnök mindig in. kognitóban szeret utazni. Véletlenül jutott tudomásunkra, hogy a miniszterelnök ma délután 3 órára Kolozsvárra érkezik és Boila Romulusnál száll meg, továbbá, hogy szalonkocsiját azzal rendelte Kolozs várra, hogy a félhetes gyorsvonathoz csatolják. Ezek nek az információknak birtokában jelentünk meg Boila dr. lakásán és érdekes, hogy a szobalány is alaposan ki van oktatva, mit kell válaszolnia az újságírónak.

— Megérkezett a miniszterelnök urî

A kérdésre ijedt arccacl néz rám a diplomata ;zo- balány, mintha kérdené, honnan tudom? Megmondom, hogy biztos tudomásom van arról, hogy a miniszterelnök ur vagy ide érkezett, vagy pedig rövid idő alatt megérkezik.

— ügy van, kérem, de a miniszterelnök ur csak holnap délután lesz Kolozsváron.

Egy kissé csalódottan indulok a kapu felé. Pár perc múlva autó kanyarodik be a fürdő' uceába s megáll Boila Romulus palotája eló'tt. A kocsiból elsó'nek Boila Zakariás, a Patria főszerkesztője száll ki. Utána Maniu Gyula alakja tűnik fel, kezében nagy virágcsokrot tartva. Meg kell jegyeznünk, hogy Maniu azok kö zé a politikusok közé tartozik,akik az újságírókkal min denről szeretnek beszélni, csak éppen a politikáról nem.

— Honnan jön, miniszterelnök ur?

— Balázsfalváról, illetve Felsőbányáról.

— S meddig tartózkodik Kolozsváron? — kérdezzük tovább.

— Egy órát s azután utazom tovább, Bukarest

felé.

Eddig minden akadály nélkül kaptuk a válaszokat, de ugylátszik, Maniu is észrevette, hogy a politika vizeire akarunk átevezni, mert kijelenti, hogy kolozsvári tartózkodása magánlátogatás. Mi azonban tovább kérdezünk:

— Megy-e miniszterelnök ur, szabadságra?

— Dehogy kérem, de . . .

Egy percre megakad a beszélgetés. A következő pillanatban azonban már mondja is Maniu, hogy nincsen abban a helyzetben, hogy politikai nyilatkozatokat tegyen. Mi azonban tudva azt, hogy akkor szoktak a legérdekesebb dolgokról nyilatkozni a politikusok, amikor „nem akarnak nyilatkozni“, újból kérdezünk:

— Mi igaz a Mihalaehe kombinációból?

— Erről sem mondhatok semmit, különben már megírták az újságok.

Újabb kérdés:

— Meneszti-e a kormány Stan Vidrighin vezérigazgatót?

— Dehogy! ... S itt a miniszterelnöknek eszébe jutott előbbi elhatározása, hogy nem mond semmit s a választ nem folytatja tovább. De a dehogy szóból meglehet érteni, hogy Stan Vidrighin ur továbbra is kezében tartja a vasút kormánykerekét.. (Mellesleg meg jegyezve, most érkezett vrísza Svájcból, ahol szabadságát töltötte és újólag átvette a CFR vezetését.)

Mindezek egy pár méternyi távolságú utón történnek s Maniu álandóan hangoztatja, hogy inkogni tóban van itt. Újságíró tarsolyomban azonban volt még néhány kérdés.

— A gazdasági válság enyhítésére milyen intézkedéseket akar foganatosítani a kormány?

— Erről talán a szakminiszter ur nyilatkozhatik, — válaszolja Maniu miniszterelnök.

Észreveszem, hogy ezzel a válasszal már búcsúzik is és éppen ezért, mielőtt a lépcsőre tenné a lábát, még mondok annyit, hogy minket a kormánysajtó állandóan azzal vádol, hogy rossz információkat közlünk s ezzel a kormánynak nem a legjobb szolgálatot tesszük külföldön. Azt a szerény kérdést térjesztjük tehát elő, hogy ne csak a kormánysajtó kapjon hiteles nyilatkozatokat, hanem az ellenzéki sajtó is.

Éppen, amikor befejeztem szavaimat, az ajtóban Boila Romulus jelenik meg s Maniu barátságosan kezet nyújt: „A viszontlátásra.“

Demeter Béla.

Izgatás és lázadás vádját emelték dr. Kotzó Jenő magyarpárti tagozati elnök és két biharmegyei község huszonnyolc

tanácstagja ellen

Törvénymagyarázat, amelyből monstre por lesz — Titkos feljelentésre indult meg az eljárás

(Nagyvárad, szeptember 22.) Rendkívüli megdöbbenést és nagy feltűnést keltett egész Bihar megyében az az eljárás, amely a Magyar Párt nagyváradi tagozatának elnöke és két község vezetősége ellen indult. A sokat hangoztatott demokráciára jellemző esetet az alábbiakban ismertetjük.

A Magyar Párt biharmegyei tagozatának elnöksé ge dr. Kotzó Jenő elnök és dr. Kovács Árpád főtitkár aláírásával még május 16-án körlevelet küldött a vidéki tagozatokhoz, amelyben tudomásukra hozta, hogy az uj közigazgatási törvény 462-ik paragrafusa szerint a községek mentesittetnek minden olyan költségtől, amelyet eddig az állami ágazatok fentartások címén viseltek. Megerősíti ezt a törvény 549. paragrafusának második bekezdése is, amely szerint a község semmi fenntartási segélyt nem ad az államnak, tehát állami iskolák feltartására sem kell fizetni semmit, mért ezzel szemben a törvény 164. paragrafusának el ső pontja csak a községi iskolák építését és fenntartását hárítja a községekre. Ha tehát felsőbb hatóságok az állami iskolák fenntartásához való hozzájárulást mégis kívánnák, az ellen fokozatos jogorvoslattal kell élni és az előforduló esetekről kérünk azonnali értesítést.

Nagyvárad, 1930 május 16. Magyar testvéri üdvözlettel: Dr. Kovács Árpád főtitkár, dr. Kotzó Jenő «inök.

Senkinek eszébe nem jutott, hogy még ebből baj is lehet. Különösen olyan körülmények között, amikor a magyarpárti tagozat paktumot kötött a kormányzó párttal. A komoly következmények azonban nem maradtak el. A körlevelek postán elmentek az egyes tagozati elnökökhöz. Az intézkedést egyébként az a körülmény váltotta ki, hogy az uj közigazgatási törvény labirintusában a falusi lakosság nem tudott cl igazodni és állandóan kérdésekkel ostromolta a párt vezetőségét. A legtöbb tagozat, aziránt érdeklődött, hogy a községeket milyen uj terhek terhelik és kifejezetten, hogy az állami intézmények fenntartásához hozzá kell-e járulniok. Erre ment a körlevél a tagozatokhoz, amelyben a vezetőség kizárólag a törvény rendelkezéseire hivatkozik. Hangsúlyozza, hogy amennyiben mégis a törvénnyel ellenkező kívánságokkal lépnek fel a hatóságok, az ellen fokozatos jogorvoslatokkal kell élni.

A rákövetkező hetekben megalakult községi tanácsok a kérdésben már határoztak is. Julius 4.én a Monitorul Oficialban megjelent az egyszakaszos törvény, amely szerint a közigazgatási törvény 462. paragrafusa, — amelyre a körlevél hivatkozik — az 1930 évre nem alkalmazható, mert a költségvetés nem ilyen értelemben készült. Ennek értelmében a megyei tanácsok be is illesztették tehát ezeket a tételeket az olyan községek költségvetéseibe, amelyek kihagyták.

Ilyen előzmények után érte a nem várt meglepeti*

az egész bihari magyarságot a körlevéllel kaposola tosan.

A nagyváradi ügyészség ugyanis a körlevél miatt eljárást indított Kotzó Jenő dr. el len törvényelleni izgatás címén és a székelyhídi járásban lévő Bihardiószeg 16 tar nácstagja, Köbölkút község 12 tanácstagja ellen pedig törvényelleni lázadás címén.

Kotzó elnök ellen az a vád, hogy a körlevéllel a tör. vény betartása ellen izgatott, a tanácstagokat pedig törvényelleni lázadás miatt vonták felelősségre. Mára idézte be Lunguţin vizsgálóbíró Kotzó Jenő dr.-t és a diószegi tanácstagokat az ügyben, holnapra pedig a köbölkutiak kerülnek sorra.

A kihallgatottak egyértelmüleg tiltakoztak a vád ellen, Kotzó Jenő dr. külön is hangsúlyozta, hogy a körlevél éppen a törvényekre oktatta ki a tagozati elnökségeket. A vádlott községi tanácsosok azt vallották, hogy

ők sem a Magyar Párt, sem senki másnak a felhívására nem jártak el, hanem kife jezetten a törvény alapján saját önkormányzati jogukat gyakarolták.

Leszögezték, hogy a határozatot az ügyben a módosított egyszakaszos törvény kelte előtt hozták. Tény az, hogy Kiss Kornél főszolgabíró annak idején vizsgálatot tartott Bihardiószegen annak megállapítására, hogy milyen alapon tagadták meg az állami iskola és állami intézmények támogatását és már ekkor meglehetős agresszíven lépett fel, úgyhogy sejteni lehetett a későbbi következményeket. Meglepő', hogy Bihar megye egyetlen járásából sem érkezett ilyen feljelentés, csak a székelyhídi járás két községe ellen jártak el. Hogy ki a feljelentő, azt ma még nem lehet tudni. Kézen fekszik azonban a feltevés, hogy az eset összefüggésben: van a nagyváradi alpolgármester választása ügyével. Ismeretes, hogy a Magyar Párt paktumot kötött a választásra nézve a nemzeti parasztpárttal és feltétel volt, hogy dr. Lázár Aurel lesz a polgármester, egyik alpolgármesteri székre pedig a párt Soós Ist- > vánt jelölte. A megalakulás előtt azonban nehézségek merültek fel, amelyeket a napokig tartó tárgyalások sem oszlattak el. Julius 6-án, délután Lázár Aurel dr. lakásán újabb tanácskozás volt a parasztpárt vezetői, Kotzó Jenő dr. és Soós István között, akik nem adták fel a párt által elfoglalt álláspontot, mire Lázár d-r. a következő kijelentést tette:

„Kezembe került a Magyar Párt egy körlevele, amelyet a vidéki megbízottakhoz intézett, amely sokkal súlyosabb lazításokat ttartalmaz, mint bármilyen kommunista röpirat.“ Kotzó dr. és Soós István fel.

háborodva tiltakoztak lázitás és a terrorizálás ellen, A támadt vitában Pogány József tanácsos kijelentette, hogy meg van a körlevél, amelyben arról van szó, hogy a községek nem kötelesek hozzájárulni az állami iskolák fenntartásához. Az izgalom fokozódott, úgyhogy az egész értekezlet félbeszakadt. Soós István nem lett alpolgármester, de a lázitási pör megszületett. Lehetetlen összefüggést nem látni a két eset között. A vádlottak minden törvényes eszközt megragadnak annak kiderítésére, hogy ki a feljelentő, mert valakinek felelnie kell a hamis vádért. Az eset kimenetele elé rendkívül érdeklődéssel tekintünk