Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-24 / 210. szám

/< RTJDAPEb TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24258—927. C/aj-Kofczsvâr, 1730 szepîemoer 24 Szerda ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: Z Évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám. ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94. XIII. évfolyam 210-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 penrj'i, félévre 29 pengő, negyedév*! 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. gţ£?aa j ' A magyar sző viharos harca a városházán Izgalmas illésen, zsigó viharban, de mégis magyarul hangzott el a magyar tanácsosok nyilatkozata - Is­meretlen idegenek puccsszerűen vonultak fel, hogy a gyűlést szétzavarják Kolozsvár, szeptember 22.) Nem túlságos könnyedséggel, de a kitartó magatartással végre el le­het érni Kolozsvár város tanácsülésén annyit, hogy ha óriási zajban is, a magyar nyelvű felszólalást végig el lehetett mondani. Az a nyugalom, amit a magyar tanácsosok tanúsítottak, amig ezt elérhet­ték abban az atmoszférában, amit az úgynevezett román blokk a városházára bevitt, kétségtelenül je­lentős emberi teljesítmény. A mai siker még távol áll attól a megoldástól, amit a magyarság számá­ra jog szerint biztosítani kell s ma is csak a terror hangok zuhataga között állották meg a helyüket. Annak a már szokássá vált terrormódszernek, amely hátvédet vonultat fel a tanács üléstermébe, meg volt az a következménye, hogy délután, mikor a költségvetésnek a hallgatóság számára unalmas té­teleit tárgyalták, előlépett egy csoport, megzavarta az ülést. At akarta venni a szót és a bevonult rendőrség tudta csak visszaszerezni a gyűlés folytatásához szükséges lehetőséget. A magyar nyelv joga A délelőtt 10 órára összehívott tanácsülés csak nagyon későn, tizenegy óra körül kezdődhetett meg. Addig a nemzeti parasztpárt vezetői tartottak meg­beszélést Mihali polgármesterrel. A rend fenntar­tására irányuló eszközöket a polgármester úgy ke­zelte, hogy ennek következményei nagyon elfajul­hattak volna. Majd a liberális-cuzista blokkal foly­tattak tanácskozásokat arról, hogy ennek a blokk­nak a kisebbségekkel szembeni eddigi magatartása az ország érdekeire ártalmas. Ezek a tárgyalások azonban — úgy látszik __nem vezettek eredmény­re. A helyzet nem változott a péntek esti botrány óta. Mikor Mibali polgármester a liberális-cuzista blokkal megjelent az ülésteremben, már megmutat­kozott a padsorokba beült csoportok szándéka, mert tapsolni kezdettek. A polgármesternek a publikum e magatartása ellen nem volt egy szava sem. A nem­zeti pártiak még nem voltak a teremben s távollé­tükben nyitotta meg a polgármester az ülést. Catuneau egyetemi tanár, a cuzista román biok éléről a költségvetési bizottság jelentése után szót kért és ezúttal jogilag akart valami magyará­zatot adni a magatartásának, de lényegben nem tu­dott mást mondani, hogy kisebbségi törvény nincs, tehát Romániában nyelvhasználati jog sincs. Az ő magyarázatának konklúziója szerint __ amit nem mondott igy ki — tehát kisebbségi jog sincs Ro­mániában. Ellenben azzal vádolta a magyarokat, hogy provokáló magatartást tanúsítanak. Természetes jog a kisebbségi nyelvhasználat. Socol ’Aurél dr. a román nemzeti parasztpárt kolozsvári szervezetének elnöke állott fel szólásra. Közben a hallgatóságként a teremben ülő csoportok zajongtak és Socol képviselő figyelmeztetésére Mi­hali polgármester is figyelmeztette ezt a hallgató­ságot. Socol Aurél dr. azzal kezdette, hogy az itt élő kisebbségeknek természetadta joguk van anyanyelvűknek a használatára. Ezt a jogot a tanácsüléseken az eddigi uzus is elismerte. A régi liberális tanácsosok, egyetemi ta­nárok annak idején nemcsak együtt dolgoztak a csak magyarul beszélőkkel, de a liberális kormány olyan rendeletet adott ki, hogy nemcsak szóban, de Írásban, a közigazga­tási beadványokban is el kell ismerni a nyelvhasználati jogot. Az Averescu-pártnak a nyelvhasználati jogban messzemenő csúcsai paktumát hozta fel. Bornemissza Sebastian felugrott s az elnök felé azt mondta, hogy Socol képviselő politikát csinál. Ezúttal, már a Socol képviselő beszédének hatása alatt s a nemzeti parasztpárti vezetők erélyesebb fellépésére, a polgármester már nem vette figye­lembe a Bornemissza szavait s a háta mögött sem zúgott a beültetett csoport. Socol képviselő kijelen­tette, hogy azok csinálják a politikát, akik ebből a kérdésből ilyen helyzetet teremtettek. Nemcsak természetes joguk a magyar anya­nyelvű tanácsosoknak __fejtette ki tovább__hogy magyarul felszólalhassanak, de egészséges közigaz­gatást nem is lehet másképpen elképzelni. Hivat­kozott arra, hogy a nemzeti párt kulturemberekhez illően teret ad ennek a jognak. A Catuneanu vád­jával szemben kijelenti, a magyar tanácsosok nem igaz, hogy politikát akartak itt csinálni. Nem igaz, hogy demonstrálni akarnának, hanem azok demon- trálnak, akik őket provokálják. Candrea, a blokk szónoka. A többség megtapsolta Socol képviselő szavait. A liberális Candrea akart felszólalni a blokkról. Amint beszélni igyekezett, Hatieganu Emil pro­fesszor odaszólt: _ Akinek vaj van a fején, as ne menjen a napra. Candrea mind arról akart beszélni, bogy a Keleti Újság mit ir az ő magatartásukról, milyen elítélően számolt be a péntek esti botrányról. Mibali polgármester is többször rászólt, hogy itt nem sajtó­ról van szó. Candrea, amikor arról beszélt, hogy ő a román közvéleménynek ad hangot, Pop Jonel dr. felállott és erős hangon, kipirult arccal jelen­tette ki: — Polgármester ur, tisztelt tanács, Candrea ur a román közvéleményt említette, de nincsen erkölcsi joga arra, hogy a román közvélemény nemében beszéljen. — Ilyen emberek sohasem csinálták volna meg Nagyromániát. Még ez is provokálás. Canarea nyelvhasználati elmélete után újból Catuneanu tanár állott fel s erősítette, hogy a ma­gyar tanácsosok provokálóan viselkednek. Ezt az­zal magyarázza, hogy a névsorolvasásnál is mind magyarul jelentkeznek. A másik oldalról, ahol a kisebbségek, szociál­demokraták ülnek, zugás hallatszik fel, majd összo- sugás arról, hogy meg kell őrizni a nyugalmat. Ragaszkodunk a nyelv jogához Végre az elnök ráterelte a költségvetés tárgya­lására az ülést, közben feszültté lett a hangulat s a magyar tanácsosok egy része kivonult a teendők megbeszélésére. A teremben Marton Ernő és Schwartz Jakab beszéltek románul a zsidó blokk ré­széről. Marton Ernő deklarációt olvasott fel arról, hogy a költségvetést megszavazzák és kérik a zsidó kórház súlyosan leredukált segélyének a költségve­tésbe visszaállitását. Amikor a magyar csoport megjelent ismét a teremben, János Gáspár dr. megválasztott helyettes polgármester kért szót és románul mondotta el rö­viden: __ a provokálás vádját azzal hárítják el a magyarok, hogy ő most románul szól. __A mi álláspontunk__mondotta__a követ­kező: el vagyunk határozva, hogy semmiféle relá­cióban soha le nem mondunk arról, hogy magyarul beszéljünk. Ezzel azonban nem az a szándékunk, hogy tüntessünk a román nyelv, vagy román nem­zet ellen, amellyel mi barátságos egyetértést ke­resünk. • Magyar nyelven. Ezzel János Gáspár dr, leült, akkorra már felállott szólásra Zágoni István dr. és magyarul kezdett beszélni. Az első mondat után már mind­járt meglátszott, hogy a blokknak nincsen semmi más szándéka, mint a kisebbségekkel való együtt­működés megakadályozása. Az előzményekben a magyar csoport mindent megkísérelt, hogy ezt a szándékot tisztázza s ezért előzte meg a Zágoni István dr. beszédét a János Gáspár dr. felszólalása, amire újból kitört a vihar. Candrea, majd Bornemissza adták ki a jeleket a tombolásra, de aztán az egész blokk felállt és kiáltozni kezdett. A magyar tanácsosok és a szociáldemokraták felháborodásuknak adtak kifejezést, de lefékezett nyugalommal viselkedtek. Á blokk igyekezett fül­siketítő lármát csinálni s mögöttük, meg a terem különböző pontjain a beállított publikum-csoportok segítsége most sem maradt el. Zágoni István dr. a nagy zajban ezúttal végigmondhatta, illetve olvas­hatta a magyar csoport nyilatkozatát, amely a kö­vetkező: A magyar nyilatkozat. A városi tanács magyar tagjai kijelentik a kö­vetkezőket: _ Kolozsvár város törvényhatóságának (Mu­nieipium) 1930. évi költségvetése olyan régebbi vá­rosi pénzügyi rendszeren épült fel, amely rendszer­nek a gyökeres megváltoztatását tartjuk kívánatos­nak. Azok a kísérletek, amelyek a nyomasztóan fe­nyegető deficit eltüntetését igyekeztek elérni, oda­vezettek, hogy az összes bevételeknek ijesztően és megen­gedhetetlenül aránytalan nagy részét a személyzeti kiadások emésztik fel, háttérbe szoritva, részben teljesen mellőzve, azokat a közigazgatási, várospolitikai, szociális és kultu­rális kötelességeket, amelyek a városnak, mint pol­gári közösség szervezetének elsőrangú feladatait ké­pezik. Úgy a város hivatalai, mint gazdaságai, üze­mei, intézményei és vagyona alapos vizsgálatot igé­nyednek a munkateljesítmény, a hasznosság és a gazdaságosság szempontjából. Kétségtelenül bizo­nyos az, hogy a lakosság közteherviselési képessége töké­letesen ki van mentve és az eddig ráháritott terhek sokaságát sem tudja hordozni. Minél súlyosabb az általános gazdasági krizis, annál több feladat bárul a városra, e felada­toknak felismeréséről ez a költségvetés nem ad bi­zonyságot, hanem az ellenkezőjét tükrözi vissza. Mai számunk 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents