Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-24 / 210. szám

XIII. ÉVP. 210. SZÁM. __ Tekintettel arra, hogy az esztendőnek már háromnegyed része eltelt és igy a költségvetés nagy­részben a már lebonyolított pénzforgalom utólagos megállapításait tartalmazza, nem kivánjuk a vá­rosháztartás folyamatát megakadályozni, ezért ál­talánosságban a költségvetést hajlandók vagyunk megszavazni. Egyes részleteknek a kiragadásával pedig az egész költségvetési rendszeren segíteni, ja­vítani most nem tudunk, s ezért egyetlen tételnek a kivételével részletekben is elfogadjuk. Határozott tiltakozásunkat jelentjük be az ellen, hogy a felekezeti, kisebbségi iskolák fenntar­tásához való városi hozzájárulás cddiff is elenyészően csekély ősszegét egy bánival is leszállítsák, jt ragaszkodunk a teherviselő lakosság és a közok­tatási feladatokat végző iskolák számarányának megfelelő összegnek a követeléséhez. Megállapítjuk, hogy az 1927. évi költségvetésben a városi tanács 1 millió lejt szavazott meg a kisebbségi iskolák szá­mára, amiből azonban egy bánit sem fizettek még ki s amit a mult évi költségvetésben 290 ezer lejre, a mostaniban pedig 250 ezer lejre redukáltak le. Megállapítjuk, hogy a román nyelvű elemi iskolák számára a mult évi 3,900.000 lejjel szemben az idei költségvetés 4,500.000 lej hozzájárulást irányzott Délután az ülés megnyitása előtt a magyar tanácso­sok megbeszélést tartottak. Az ülésteremben a költség­vetés részletes felolvasására került sor. Amikor Stroia György szociáldemokrata arról beszélt, hogy a 60—80 lejes napszámért dolgozó tizenöt uccaseprő elbocsátásá­val nem lehet a leépítést megoldani, akkor a hallgató­ság padjain feltűnő csoportok helyezkedtek el. Stroia beszéde után a csoportból felállóit az egyik ember és bekiál­totta románul az elnök felé, hogy most ő akar beszélni. A tanácsosok meglepődtek s rászóltak, hogy nem lehet, mi az. De az idegen nem tágított s körülötte néhányan azt kiáltották, hogy igenis hallani akarják. A Bornemisa Sebastian hátamögötti második padsorból a másik hívatlan ismeretlen szónok kezdett kiáltozni, hogy igenis beszélni akarnak. Socol képviselő felállott, rendet csináló szavakkal, de ez a második szónok kiáltozni kezdett: — Itt nemcsak képviselő beszélhet, mi is. A soha még nem látott meglepő jelenet tovább fej­lődött. Az elnök meglepetésében csengetett, szavakat mondott, szavakat keresett, de az idegenek csak kiál­toztak. elő, egyetlen iparos tanoncotthon 100 növendéké­nek a segélyezésére pedig 1,600.000 lejt. A város a közoktatásügyre 8 milliót fordit. Ezzel szemben az arányosság, a közteherviselés egyenlősége és a jog- egyenlőség elvének a mérlegét meg sem közelitjük, ha azt kérjük és javasoljuk, hogy az idei költség- vetésbe a felekezeti, (kisebbségi) iskolák fenntar­tásához való hozzájárulás összegeként az egymillió lejt a tanács állítsa vissza. Annak a polgárságnak, amelynek képviseletében a tanácsban helyet foglalunk, elvitathatatlan meg­győződése, hogy vele szemben a város ezzel tartozik. Ezeknek az előrebocsátása és határozott kije­lentése után a költségvetést,, ha az együttműködés lehetséges, általánosságban megszavazzuk, részle­teiben pedig csak a kifogásolt tételre nézve teszünk javaslatot. A jövőre nézve a költségvetés gyökeres átalakítása iránti kívánalmunkat nyomatékosan fenntartjuk s az igy megszavazott költségvetést a jövőre precedensnek semmiképpen nem tekintjük. Zágoni István, amikor szavait befejezte, kiment az elnöki asztalhoz s a felolvasott nyilatkozatot letette az elnöki asztalra, a jegyzőkönyv számára. A terem még zúgott, amikor Mihali polgármester az ülést hirtelen felfüggesztette s a zajban alig hallha- tóan közölte, hogy délután 4 órakor lesz a folytatás. Bornemisa Sebastian felállott s azt mondta, hogy a román blokk tanácsosaitól távol áll ez a jelenet, azzal nem értenek egyet. Mögötte az idegen nem érthette meg a Bornemisa szavait s azt kiáltotta, hogy úgy van, ő blokkista. Jönnek a rendőrök. A szolgálatot teljesítő polgári ruhás rendőrtisztvi- selőt behívták a terembe, aki odament a második szá­mú ismeretlen szónokhoz, mert az előbbi közben leült és társaival együtt elhallgatott. A rendőrtisztviselő meg­kérdezte a zavargótól, hogy tanácsos-e? Az idegen or­dítozta, hogy nem, de polgár. A tisztviselő ki akarta ve­zetni, de az idegen pem engedelmeskedett. Majd két rendőr és egy detektív mentek oda és megfog­ták, hogy kivigyék. Közben az ülést az elnök elfeledte meglepetésében felfüggeszteni s mindez nyilt ülésen zaj­lott le, mig az idegen belátta, hogy távoznia kell. Átvit­ték az ügyészséghez. A tanácsülést végre tovább lehetett folytatni s a költségvetés letárgyalása az esti órákba húzódott. Az ülés folytatásáról a Keleti Újság holnapi számában adunk beszámolót. Nemzetközi bőr, cipő és szőrme­áru kiáliitás bukaresti irodájához bejelentették részvételüket a kiállításra és he­lyeket béreltek a Regal pavilion- ban : D. Modornlţă, W. Jaworsky bukaresti nagyiparosok, továbbá a kolozsvári és temesvári „Der- mata“ gyárak jelentékeny cso­portja, a „Carmen“ gyár Nagyvá­radról, nemkülönben számos más iparos és termelő a bőr- és cipő­szakmából. — Kiállítási helyek ki­bérlése a kiállítás kereskedelmi Irodájában, Calea Victoriei No. 16, Pasagiul Villacros, eszközölhető. Chilében is kitört a forradalom (Newyork, szeptember 22.) A lapoknak jelentik a chilei határról, hogy Chilében a for­radalmi mozgalom elhatalmasodóban van. A forradalmárok több helyütt hatal­mukba kerítették a középületeket és átvették a közigazgatást. A kormány csapatokat küld a forradalmárok ellen. Úgy hírlik, hogy néhány csapattest megtagadta a felkelők ellen vonulást. Az or­szágban a helyzet zavaros. Az Egyesült Államokban akkreditált chilei követ e hírekkel kapcsolatban kommü­nikét tett közzé a lapokban, melyben közli a nyilvánossággal, hogy a forradalmi mozgalom Chilében meghiúsult és az országban most már mindenütt helyre- állott a rend és nyugalom. AMERIKA HÜBÉRURAI írta: KILIÁN ZOLTÁN (36) Mi csak védekezünk! Felrázzuk az elaltatott Justieiát Î Felrázzuk a megdermedt törvényt, törvényhozót, törvényszéket, bírákat, esküdtbirákat! A bűn diktatúrája ellen fogtunk fegyvert a tisztes­ség és a becsületes munka nevében! A város népe fellélegzett: — Végre! Aznap délelőtt, bár egy sereg katona őrizte, össze­omlott Denbigh háza a Michigan Avenuen. Kaszárnyák gyulladtak ki és a Grand Central pályaudvaron, meg az Union pályaudvaron kisiklottak a vonatok. A város közepén levő dokkokban tűz ütött kii. A Michiganen elsülyedt két hatalmas gőzös... Az alvilág felelt. Denbigh felkészült erre. Már jöttek seregestül a férfiak, önkéntes harcosok a bűn ellen, akiket megra­gadott a tábornok férfiassága. Merhették-e azonban válogatás nélkül felvenni a becsület csapataiba valamennyit? Ki adott biztosíté­kot arról, hogy a becsület önkéntesei nem az alvilág liivatásosai-e? Egyelőre ezért csak a katonáiban bizott a tábor­nok. Chicago megváltóinak nevezte őket, keresztes csa­patnak, melynek győzedelmeskednie kellett! A mocsárba jutott törvény felemolőinek! Chicagó megváltóiért azonban felnyúlt a mocsár. Az alvilág két legnagyobb ereje fonta köréjük a csábító hálót: Lovely nőcsqpata, meg a pénz. Férfiak e!l«i jó katonák lettek volna Denbigh emberei. A pénz ellen azonban kevés férfit szült még édesanya a vilá­gon. Chicagóba pedig nem jutott ezek közül egy sem. A pénzt 'is, az amazonokat is fegyverbe szólították Amerika liübérurai. Denbigh sorai kezdtek ritkulni. * Lihegő, sápadt ember erőszakolta be magát a tá­bornokhoz. — Az ön csapatai fogynak, tábornok! Meg kell fordítanunk a harcot! Engedjen engem rendelkeznit — Ki ön, ember? Mit tud? Mit akar? — Szövetséget önnel! Munkakört! Ledönteni a bűn diktatúráját! Az ő táborukból jövők! — Beszéljen! — Gyónok! Röviden ez az élettörténetem; hallgassa meg, tábornok! Denbigh bólintott, a sápadt ember beszélt. Keve­set, kurta szavakban. Kezetfogtak. — Mr. Derécey, — mondta Denbigh a két fiának, akik keresték apjukat sürgős hírrel. — Rendőr. Euró­pai rendőr. Hozzánk jött az underworldból. Csapatot toboroz önálló hatáskörrel. Az önkéntesek már nem jöttek hiába ezentúl. Az uj kapitány szemükbe nézett és besorozta őket. Fia­talt, öreget egyformán. Tüstént munkát is adott. Ve­zetett. Lelkesedése ragadósnak és tartósnak bizonyult. Agya, szive megtisztult a furcsa sártól. Ragyogott. Eszmék adtak nekik fényt, melyeket gyenge pillana­taiban otthagyott a kapitány valamikor. Már ismét egy volt az eszmékkel. Ember volt, megingott. Mindenki meginog olykor. Eszméknek visszaadni magát életre-halálra, ez kevés megingott embernek sikerül. Aki eléri mégis: fennsőbbrendü ember már. Viszi a többit. Diadalról.diadalra, mert az ő igaz­sága nagyobb, mint a próbát nem tetteké. Derécey Lovely női banditáit irtotta kegyetlen szigorúsággal mindjárt az első pillanattól. Ezeket tar­totta a legveszedelmesebbeknek Cranget, iparkodott! kézrekeriteni, ha ez a fehér négerleány nem árthat, a csapat többi tagja sem lesz többé annyira vakmerő. Az underworld nem mutatott nagy meglepődést Derécey megtérése és Denbighhez való csatlakozása miatt. A kapitány maga is elcsodálkozott ezen, sem Morleytől, sem Lovelytől nem kapott visszahívó vagy fenyegető üzenetet. Ismerte ugyan az alvilág szigorú törvényét: „aki az underworldot elhagyja és ellene bármit is vét, halállal bűnhődik!“ — ettől a „törvény“- től azonban már nem félt Derécey Zoltán. Erőt érzett magában a gigászi birkózáshoz, diadalsejtése vezette, a bűn ellen, ámdeazért tisztes vitézei voltaka“h-qzmn Denbigh önkéntesei a tisztesség keresztes vité­zei voltak a bűn ellen, ámde azért tisztességes haszon­ért. Azzal tisztában kellett lenniük, a bűnt eltiporni akaró hadjárat vezetőinek, hogy az alvilág elpusztí­tása nyomán minden hiviik helyet akar az elüzöttek állásai közül, Derécey ezt nyíltan hirdette; sőt Den- bighhel a pénzszerző módokat is jobban megszerveztet­te. Az alvilágnak fizetett adókat vagy a személyes bűn elleni szolgálat, vagy a fizetés elé állította, — Mi történik, ha az underworld is követeli a pénzt? Újra fizessünk? — kérdezték a meggyötört em­berek. Derécey azt felelte erre, hogy mindenkit meg­védnek Denbigh emberei, ne fizessen gangsteradót senki. A polgárok felsóhajtottak és a legtöbben azt mondották: — Most már kétszeres gangsteradót fizetünk; egy­szer azért, hogy a banditák ellen megvédjük magunkat; másodszor meg a banditák elleni küzdelemért! Melyik az olcsóbb módszer?! Mindenki a washingtoni szövetségi kormány be­avatkozását várta. Amerika hübérurai is. Denbigh jó amerikai volt ahhoz, hogy a központi kormány fellépésének elejébe vágjon. Hirtelen kipat- tantott vállalkozása számolt az amerikai ember lelküle- tével: az elszánt nekivágás Amerikaszerte megnyerte a becsületes és az inkább a becsületesség felé hajló em­bereket : (Folytatjuk,), Ismeretlen emberek veszik át a szót

Next

/
Thumbnails
Contents