Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-22 / 209. szám

iS Vigyázat! Mindnyájunkat érhet baleset! Vigyázat! MEGÜTHETI Ön is az 1 mllilé Ui főnyereményt MEGÜTHET! XIII. ÉVF. 20*. SZÁM.____________ ___________mwnmm ha sürgősen megveszi 100 leiért a Mentő Sorsjegyet, melyet minden városban árusítanak, Folyószámla „Albina“ banknál. Vidéki rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében a Központi Sorsjegyiroda Cluj-Kolozsvár, Str, Memorandului 16 sz. gyorsan szét küldi Látogatás a üilágQirességgé tett Qozel földjén \ - u—q^Bp—1 .....■ Tjogyan oátt betektív regényből „vígjáték“ a Trabin apó föfbjén tatáit prefjisztórikusnak tartott leletből? — Jnterju az öreg Trabin-nal és Tílorlet boktorraj a glozefi refikviák első felfebezőjével (Glozel, szeptember 20.) Alig egy kőhajitás- nyira gyógyulásra váró gyomorbajosok isszák a kutak vizét a fedett Colonade végében, a tőszom­szédságban pedig, a „misszionáriusok házában” Franciaország forróövi kolóniáin májbajt kapott hittérítők reménykednek a gyógyulásban. Hatal­mas fehér humuszos gazdag arabok végzik ren­des, a kúrához tartozó napi sétájukat és beszél­getnek ugyancsak Vichyben gyógyulást kereső amerikai milliomos kollégáikkal. Pergőnyelvü francia kofák kinálgatják portékáikat a fürdőven­dégeknek. Semmi jel sem mutat arra, hogy itt, eb­ben az egyemeletes kis házban lakik egy külö­nös, szelíd, értelmes fürdőorvos, aki három év óta világkapacitásokkal vitázik, nemzetközi kon- troverziáknak áll a középpontjában. ~ Mindössze egy szerény kis réztábla ékeske­dik az ajtón, rajta a felírás. Docteur A, Móriét fürdőorvos Fogad: 2-4-íg­Én délelőtt kopogtatok Móriét doktor ajta­ján, mert nem betegügyben keresem. Móriét dok­tor pedig csak délután afánlgatja a Vichy vizet betegeinek, délelőtt azonban archeológus. A vi­lághírűvé lett Glozel-ügy főszereplője, aki három év óta harcol, vitázik és küzd azért, hogy bebizo­nyítsa a világnak, hogy Glozelben megdöbben­tően érdekes leletek kerültek napvilágra, hogy az a kampány, amit a glozeli leletek ellen indítottak, félreértés, tévedés és rosszakarat szülöttje csak. — Glozel — meséli a 40 év körüli, kissé kö­vérkés; borotvált arcú és szaporabeszédű doktor Móriét, miközben autóján kihajt velem a Vichy- től alig fél óra autózásra fekvő Glozelbe, nem egyszerű tudományos probléma, nem is archeoló­giái vita, több az emberi történelem egyik uj meg­írásra váró fejezeténél is. Mert a glozeli detektiv- regény vígjáték. Az emberi rosszindulat, korlá­toltság és kicsinyesség elkeseredett küzdelme a tudományos igazságok ellen. Hatalmas hegyfokok, erdős dombok között kanyarog az autó pompás utakon. Móriét doktor pedig mesél: Fradin apó felfedezése. — Közel három éve annak, hogy az öreg Fradin papa, akinek a földjén a világhíressé lett leleteket találtuk, szántogatás közben furcsa ka­vicsból és csontból készült csecsebecséket talált a földben. Fradin apó egyszerű parasztember, nem sok ügyet vetett hát a dologra. Hazavitte a kis unokájának a talált holmit, az meg spárgára fűzte, nyakába akasztotta és elbüszkélkedett ve­lük az iskolában a társai előtt. A kis vidéki isko­lának történetesen igen értelmes tanítónője volt. A tanítónő meglátta a Fradin unoka csecsebe­cséit és kérdezősködni kezdett. — Nagyapó találta kinn a réten, sok van ilyen arra minálunk. — mesélte a kicsi. A tanítónő jelentést tett a felettes hatóságá­nak, a felettes hatóság átirt a kerületi archeoló­giái társaságnak és megbízta, hogy nézzenek utána, miféle leletek azok a Fradin apó földjén. Ennek a társaságnak tagja volt történetesen a kerületi vizsgálóbíró is, aki szabad óráiban archeológiával is foglalkozott. Öt küldték ki hát a hely színére, nézzen utána a dolognak, A de­rék biró ki is hajtatott Glozelba, kiballagott Fra­din apó földjére, turkál egy kicsit a barázda nyo­mokban, aztán igy szólt az öreghez: — Hát öregem, itt bizony ásogatni kellene egy kicsit, mert sok érdekes holmi van itt a föld­ben. úgy látszik. — Hát biz’ az van, — hagyta rá Fradin apó. Csakhogy hát hogyan ásogassak, amikor nekem trágyát kell hordanom a földre, szántanom kell, meg takarmányt vinni a jószágoknak. — Egy-két napig azért ásogathatna öreg, erősködött a vizsgálóbíró. — Nem bánom, ások én, jól van. — felelte Fradin, csak fizessék meg a munkát, hogy nap­számost fogadhassak magam helyett a házi mun­kára. 50 frankért. A biró megharagudott, Hogyisne, amikor ez a makacs paraszt még két napi munkát is sajnál a tudomány szolgálatában. Jelentést tett hát az archeológiái egyesületnek. Hogy szólt a jelentés nem tudom. Csak annyit tudok, hogy a társaság letárgyalta az ügyet, el is utasította Fradin apó kívánságát és az évkönyvbe ezt irta a társaság fő­titkára az évi jelentésben: „Glozel közelében prehisztorikusnak látszó leletekre akadt egy odavaló földműves, Monsieur Fradin a földjén. Két napi munkadijat, azaz ötven frankot kért, hogy ásásokat kezdjen. A társaság kiküldött szakértője megtekintette a leleteket, de azokat nem találta elég érdekeseknek és igy b ki- vánt munkadij nem látszik indokoltnak.” ... Ezt a jelentést olvastam én a társaság évkönyvében, — folytatja elbeszélését a doktor. Magam is régóta foglalkozom archeológiával, ér­dekelt hát a dolog, kihajtattam Glozelbe. Mind­járt első ránézésre nagyon érdekesnek látszott előttem a dolog és azért azt ajánlottam Fradin apónak, hogy nemcsak az ötven frankot bocsá­tom rendelkezésére, de többet is, kétszázat, ötszá­zat. csak ásson, ne kímélje a munkát. Én nem ké­rek semmi ellenértéket, amit talál, az övé lesz. csak a közzététel joga az enyém. Magam is ottmaradtam Glozelben. magam is ásni kezdtem és igen megdöbbentő leletekre buk­kantam. A dolognak természetesen hire ment or. szágszerte és ekkor kezdődött meg a furcsa béka­egér háború a glozeli leletek ellen. A glozeli szenzáció. Emberi és állati csontokat találtunk, rovás­írással teleirt cseréptáblákat, finomabb és durvább kivitelű használati és műtárgyakat, rajzokkal éke­sített kavicsokat. A leletek mindenekelőtt azt lát­szottak bizonyítani, hogy: 1. Glozel helyén a történelem előtti időkben ember élt; 2. hogy ezzel a népfajja! egyidőben az irareszarvas is élt ezen a vidéken (pedig hát a tu­dósok azt hitték, hogy az iramszarvas a paleolit korszakkal kipusztult Európának ezen a részén); 3, hogy ez a népfaj már igen fejlett írásjele­ket használt, ez az írás régebbi keletű, mint min­den más írás, amit eddig ismertünk és ezzel meg­dől az a teoria is, hogy az írás Keletről Nyugatra származott és hogy csak a történelmi korral ke­letkezett. A féltékeny, tudósok harca. Ezek a felfedezések sok hivatalosan elismert, ősz tudós élete munkáját és gyümölcsét tette vol­na semmivé. Azok tehát, akik tudományos igaz­ságaikat látták veszélyben forogni azzal, ha a glozeli leletekről kiderül, hogy autentikusak, iszo­nyú izgalommal kezdtek rágalmazó hadjáratokba. Tagadták, Glozel autenticitását, egyszerűen azért, mert nem egyezett teóriáikkal. Monsieur Julien, az Akadémia tagja, a legelkeseredettebb antiglo- zeliánus, aki hatalmas könyveket irt az Írás kelet­kezéséről, például kijelentette: „A glozeli cserép­tábla leletek nem lehetnek valódiak, mert senki sem fogja velem elhitetni, hogy a cseréptáblák nem Cézár légióival együtt érkeztek Galliába. A másik elkeseredett antiglozeliánus Mon­sieur Dussaut. a Louvre egyik archeológusa, aki­nek ugyancsak sok kötetre menő prehisztorikus teóriáit látszottak a glozeli leletek megdönteni. De mindenkinél elkeseredettebb antiglozeiíá- nussá lett a derék vizsgálóbíró, aki sehogy sem tudta megbocsátani Glozelnek, hogy őmaga an­nakidején nem tulajdonított fontosságot a le­letnek. — Természetesen ama tiszteletreméltó tudó­sok mellett, akik dolgozószobájuk csendjéből teoretikus meggondolások alapján tagadták Glo­zel hitelességét, sokan akadtak, főleg külföldön, elfogulatlan nagy tudósok, akiket nem feszélye­zett a francia hivatalos tudomány állásfoglalása cs akik eljöttek a helyszínére, hogy saját szemük­kel, saját vizsgálódásuk alapján, saját kutatásaik­ból győződjenek meg a tudományos igazságról. Fradin apó múzeuma. Az autó a sima országutról göröngyös kerti útra tér. Néhány perces döcögés után egy hatal­mas trágyadomb mögül kibukkan Fradin apö há­za. Egyszerű fatáblára mázolt iromba betűk jel­zik a Glozel-muzeum ici-pici bejáratát. Az ajtó­ban ott vár ránk Fradin apó elnyűtt parasztruhá­ban, bánatosan lekonyuló szalmakalapban. Azokról a percekről kérdezem Móriét dok­tort, amelyek közel egy év óta folynak a Glozel- ügy körül és amelyek sokat foglalkoztatják a francia és a külföldi lapokat. A hamisítás vádja. • — Két per folyik tulajdonképpen. — meséli Móriét. Az egyik Parisban, ezt Fradin meg a fia indították rágalmazóik ellen, A másik per itt fek­szik a szomszédos Moulin bírósága előtt. Ezt a derék vizsgálóbíró ur és barátja egy másik ama­tőr archeológus, az idevaló államügyész indítot­ták Fradinék ellen, hamisítás vádja címén. Külön érdekessége ennek az utóbbi pernek, hogy nem is a moulini. hanem a Cusset-i biróság elé tartozik. Azonban hosszú hónapok óta nem sikerült kiesz­közölnünk, hogy azt áttegyék a valóban illetékes biróság elé... A párisi pert nem tárgyalhatják le adejig, amig a moulini perben nincs ítélet. Az ál­lamügyész ur azonban nem túlságosan biztos a dolgában. Nem meri a pert tárgyalásra vinni. — Fél-e a vádtól Fradin apó — kérdezem. Az öreg Fradin, aki Lourdes-ba zarándokolt, fia távollétében egyedül képviseli itt most a Fra­din családot és akinek a kis hepe-hupás birtoka, Móriét doktor szerint, ha sikerül a leletek való­diságát bebizonyítani, milliókat ér, minden külö­nösebb emóció nélkül, de szilárd meggyőződéssel feleli: — Nem félek biz én, aminthogy nem fél a fiam sem. Nem vagyunk mi hamisítók, kérem. Ho­gyan is tudtunk volna mi egyszerű földmives em­berek ilyen ravaszságot kieszelni, amivel tudós városi urakat tudna félrevezetni. Én nem félek a pörtől. Állok elébe. Nem veszíthetjük mi el azt kérem. (Aztán egyet sércintve a pipája mögül, na­gyon határozottan hozzáteszi:) — Nem lehet elveszíteni azt, amiben igaza van az embernek. Tilos. Aigner László.

Next

/
Thumbnails
Contents