Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-03 / 193. szám
XIII. eVF.193. SZÁM. Székelyudvarhelyen súlyosan megadóztatják az autó tulajdonosokat Kétezer lej kauciót és ezer lej havi dijat kell fizetniük „önként“ (Székelynd varhely, szeptember 1.) A napokban különös küldöttség járult a székelyudvarhelyi prefektus elé. Már a külsőségek sem voltak mindennapiak. A székelyudvarhelyi teherautó és személyszállítók társaskocsi tulajdonosok vonultak fel hosszú sorban kocsijaikkal a prefektura elé « mindegyik kocsin tábla lógott: „de vânzare — eladó“ felirattal. A prefektus nem volt otthon s igy a deputációt Pelcer főjegyző fogadta. A demonstráció magyarázata a következő: A felvonulást megelőző' napon megjelent a székelyudvarhelyi rendőrségen a segesvári „Casa Autonomă al Drumurilor“ hivatal egyik tisztviselője és felhivatta a rendőrségre az összes székelyudvarhelyi teherautó és társaskocsi tulajdonosokat lés egy rendeletet olvasott fel előttük, közölvén annak aláírását. A rendelet érdekes dolgokat tartalmazott. Eszerint minden olyan tulajdonos, akinek autója nem több egy tonnásnál, kétezer lej kauciót kell, hogy lefizessen a fenn- tebb említett hivatalhoz s ezenkívül augusztus 1-töl visszamenőleg ez évre 1000 lej havi dijat is kell még fizetnie, amig ennek eleget nem tesznek, nem érvényes a közlekedési igazolványuk s ha azonnal nem fizetnek, mindennapi késedelem további ezer lej felszámítását vonja maga után. A rendelet akceptálásán kívül még egy „Oferta“ feliratot viselő nyilatkozatot is alá kellett volna imiok, amelyben az áll, hogy saját jószántukból ajánlják fel a jelzett összegeket. Ezen(Berlin, augusztus végén.) Egy összetört, vinnyogó, keresztüllőtt ember, ötvenéves vasutas, került a törvény kezére... Az ember el se hinné róla, hogy ölt. Nem: gyilkolt. Előre megfontolt szándékkal, évek óta melengetett párázó vággyal, két ember életét oltotta ki Brüggemann Gusztáv, a különben példáséletü váltófelvigyázó. Megölte az asszonyt, akit kiolthataitlanul szeretett... Azt hinné az ember, hogy ötvenéves fejjel már mindenkinek nyugta van a halálos szerelemtől... hogy aki odáig elintézte vagy el nem intézte az emberi vias- kodást a legkiszámíthatatlanabb, a legnyugtalanítóbb és a legkáprázatosabb érzéssel, az, ha nem is mindig megelégedve, de — elfáradva tekint le egy bizonyos magaslatról a szenvedélyre. Dehát ebben az esetben sem volt úgy, ahogy lennie kellett. S ami itt még érthetetlenebb, az az, hogy valósággal példás életű ember volt ez a megszállott Brüggemann a kifelé való életében; annyira rendes életet élt, hogy még egy kis házravalót is ösz- szespőrolt magának. A házat meg is vette... a szomszédok szerint: nagyon olcsón és azért, mert előre tudva volt, hogy halálos baj éri. Abból a házból még egyetlen lakó se került ki baj nélkül... A szerény kis vasutas hosszú évek óta csökönyös kitartással tette a szépet Adelheid Mutternek, akinek szinte hónapról-hónapra megismételte komoly házassági ajánlatát. A leány nem hallgatta meg; máshoz ment. A kis vasutas nem tágított; továbbra is az asszony közelében maradt. Sőt, hogy bármikor is a közelében lehessen, Brüggemann feleségül vette az asszony nővérét, aki előtt nem is titkolta azt, hogy miért nősül... Nincs mit csudáim azon, hogy ez a házasság nem volt boldog. S talán az robbantotta ki a végzetes tettet, amelyre Brüggemann károm revolverrel és 110 tölténnyel készült, hogy az asszony végre is megunta ezt a kulissza-házasságot és egyszerűen odábbállt. A férj egyedül maradt a halálosan kínzó szerelemmel. És Adelheid? Ez külön fejezet, amihez elsősorban is ismerni kell a német nőket. A férfival játszó, gúnyos démon-itt szinté ismeretlen jelenség. Nem beszélünk a stoglitzi, dahlemi, grúne- waldi villanegyedekről, amelyeknek gyönyörű parkok között vezető sétányait vadul kerékpározó siildőtónyok vakmerő csapata teszi életveszélyessé; ez az ifjúság, ez a kör, amelyből Adelheid került ki, a német kispolgár köre, még ma is nem csökkenő respektussal nézi a férfit, aki, miután a német faj isten kiválasztott népe s a férfi a teremtés koronája, elvitathatatlan fénylő magasságban áll a másodrendű nő felett. kávül tudomásukra hozták, hogy a teherautóknak nem szabad személyeket szállitaniok kocsijukon ,csupán a soffőr mellett ülhet egy személy. így tehát valaki saját teherkocsiján nem viheti hozzátartozóit, családtagjait, fizethet értük külön szállítási költséget. Az autótulajdonosok vonakodtak aláimi ezt a nyilatkozatot s ez ellen vezették demonstráló deputáció- jukat a prefekturára. Az uj közlekedési törvény ugyanis nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyekre alapítható lenne a fenti pénzszerzési kísérletezés. A deputációt fogadó Pelcer főjegyző biztosította az autótulajdonosokat, hogy mindenben segítségükre fog lenni és addig is, amig az ügy nem rendeződik, nyugodtan közlekedjenek. A főjegyző megnyugtató kijelentései nem érték el azonban a kívánt hatást, mivel az autótulajdonosok felhívása ellenére sem mernek újat huzni a „Casa Autonomă al Drtunurilor“-al. Elhatározták, hogy a kérdésben memorandumot fognak átadni a prefektusnak és közbenjárást kémek. Különben telefonon érdeklődtek a szomszédos városokba®, hogy ott is történtek-e hasonló rendelkezések a teher- és társaskocsi tulajdonosokkal szemben. Kiderült, hogy sem Segesváron, sem pedig Marosvásárhelyen se hire, se hamva nincs ilyen rendelkezésnek, amelynek terrénumául úgy látszik, csupán Székelyudvarhelyt szemelték ki a jószimatu tisztviselők. Ha tehát Adelheid Müller már ott tartott, hogy nem bizélgett neki a hódolat és a férfi szavaira gúnnyal mert felelni, akkor viszont Brüggemann tartott már ott, ahol az érzelem kontrollja kivihetetlen s a lealázás érzése csak vérrel, fegyverrel, öldökléssel kompenzálható. És igy esett, hogy a csodaszép Nowarresban, Berlin paradicsomi kertes kisvárosi szomszédságában, két emberéletet oltott ki egy letört, megalázott, évek óta szerelmi méreggel etetett ember. A kis kertes házban, amelyet egy élet szorgalma árán szerzett meg Brüggemann, ál-pálmák és ál-buja őserdei vegetáció tövén, két gúnyosan felclgető asszony életét oltotta ki egy szempillantás alatt egy-egy revolvergolyó. Adelheid Müller és a barátnője, egy ötvenéves asszony, (aki a jó szórakozás derűs mosolyával hallgatta egy darabig a két ember szócsatáját), vérbenfagyva maradt fekve a földön. A gyilkos a tett után menekülni akart. Előre el volt készítve a biciklije, ruhát és élelmet pakkolt fel reá és a félelemtől félőrülten vágott neki az erdei útnak. A csendőrök azonnal üldözőbe vették. A gyilkos két revolverrel is lövöldözött rájuk, de a golyók nem találtak. Brüggemannra még ekkor sem akartak lőni. A német karhatalom, ha nincs felsőbb parancsa, példás önfegyelemmel viselkedik. Brüggemannra se lőtt volna rá a csendőr, ha mindezek után megállóit volna. De nem állt meg. Még ekkor is többször kiáltottak rá... csak azután kapott egy lövést a vállába. Ötven év roncsolt és semmivé tett épülete, két kioltott élet vijjogó vádja, a fuldokló rémület rohanása... még vagy száz métert biciklizett a gyilkos a találat után... azután lehullott a földre. Megadta magát. A sebe nem súlyos, sajnos. így megérhetjük, hogy a részeseivé leszünk egy bünpernek, amely semmit se tisztázhat, senkinek se szerez kielégülést és semmit sem old meg. Még egy embert tesz tönkre... de ebben az emberben már úgyis ott furt-mart a raptus, az őrület, a csak egyetlen emberhez való halálos hűség soha fel nem sziyódó mérge. Németország, nem. a nagy szerelmi szenvedélyek földje. Egészen bizonyos, hogy a Brüggemaiín-per Ítéletének indokolásában a vádlott példás hivatali élete súlyosan fog latba esni és mellé hangolja a német kispolgár véleményét. Ez a szenvedély, amely halállal végződött és közben harminc hivatali, becsületes munkában eltöltőit évről hozza magával, a bizonyítványt: ez a szenvedély ebben a tényben igazán nem tudni, hogy igazolja-e vagy pedig tagadja önmagát. Rozsnyai Pál. Kerületi dalünnepély Nagyborosnyón A Nagyborosnyói Ref. Egyházi Dalárda szeptember 7-én orgonaszenteléssel egybekötött zászlószentelési ünnepélyt rendez a következő programmal; Délelőtt 10 órakor orgonaszenteléssel egybekötött ünnepi Isten- tisztelet a ref. templomban. A két gyülekezeti ének után a Székelyudvarhelyi Ref. Dalkör vegyeskara Rink: Miatyánk cimü müvét adja elő. Azután imádkozik és az orgonát megáldja: Bajkő György esperes. Utána Bach-fugát játszik orgonán Butyka Kálmán ref. teológus. Végül a gyülekezet éneke zárja be az istentiszteletet. Délelőtt 11 órakor díszközgyűlés és zász- lószentelés a templomelőtti téren a következő sorrendben: 1. Them: Dalünnepen. Előadja a jubiláns dalkör. 2. Megnyitó beszédet mond: Demeter Béla kerületi elnök. 3. Jeligéiket éneklik: A Székelyudvarhelyi Kökösi, Kézdialbisi, Uzoni, Gidófalvl, Feldobolyi, Fákéi, Brassó—dersty-utl, Fotosl, Kézdlvásárhelyi és Nagyboros- nyói református dalárdák, valamint a Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda. Az éneklés alatt a dalárdák zászlóit megkoszorúzzák a koszorús lányok. 4. Tárcza— Szabó Jenő: Székely dalosok jeligéje. Éneklik az összes férfikarok. Vezényel Mirtse Dénes kerületi karnagy. 5. A zászlóanya bevonulása és üdvözlése, 6. Szügyi: A néma légben. Előadja a jubiláns dalkör. 7. Ünnepi beszédet mond Vásárhelyi János püspökhelyettes. a dalosszövetség alelnöke. 8. Delly-Szabó Géza: Zászlószentelés. Előadja a Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda. 9. A jubiláns dalárda és a zászló történetét ismerteti Kováts Árpád, ref. lelkész, elnök, 10. Veress Gábor: Dalunk. Előadja a Székelyudvarhelyi Ref. Dalkör férfikara. 11. A zászló feldíszítése és a zászlószegek beverése. 12. Hoppe—Lavotta: A reményhez. Előadja a jubiláns dalárda. 13. Délután 1 órakor bankett. Délután 4 órakor dalünnepély a következő műsorral : 1. Tárcza—Szabó Jenő: Székely dalosok jeligéje. Éneklik az összes vegyeskarok. Vezényel: Butyka Vilmos, a jubiláns dalárda karnagya. 2. Gróf Zichy: Szerenád. Előadja a Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda. 3. Metz: Ballada. Énekli a Kökösi Ref. Dalárda. Karnagy; Fazakas András. 4. Lindblad: Gőzhajón. Előadja az Uzoni Ref. Templomi Dalárda. Karnagy: Zathureczky Gyula, 5. Méder: Dalegyveleg. Előadja a Kézdialbisi Ref. Dalárda. Karnagy: Turóczy Árpád. 6. Révfy: Sir a nóta. Előadja: Kézdivásárhelyi Ref. Dalárda. Karnagy Kovács József. 7. Este van, este van... Dalegyveleg. Előadja az Udvarhelyi Ref. Dalkör vegyeskara. Karnagy: Benkö József. 8. Révfy: Népdalok. Énekli a fotosl Ref. Dalárda. 9. Énekel a Gidófalvi Ref. Dalárda. Karnagy: id, Orbán László. 10. Tárcza—Joánovits: Dalfüzér. Előadja a Brassó— Derestye-uti Ref. Ifjúsági Dalárda. Karnagy Baykő László. 11. Zöld: Meg-megcsendül. Előadja a Fákéi Ref. Dalárda. 12. Gáspár: Tárogató búgó hangján... Énekli a Feldobolyi Ref. Dalárda. 13. Bedö—Borsay: Estharangok. Énekli a Kézdivásárhelyi Ref. Dalárda. 14. Ivánfy—Méder: Ha meghalok, visszajárok... Előadja az Uzoni Ref. Dalárda. 15. Mendelssohn: Tavaszi dal. Előadja a Nagybo- rosnyói Ref. Dalárda. Este 9 órakor táncmulatság lesz a községháza nagytermében. Zászlóanya: Nagyborsonyói Kónya Györgyné, szül. Herszényi Herszényi Gizella. A jubiláns dalárda elnöke: Kováts Árpád, ref. lelkész. Karnagy: Butyka Vilmos ny. igazgató-tanitó. Az énekkar 35 tagból áll. * * * A Temesvári „Lyra“ kultur- és dalegylet zászlószentelési ünnepélyét szeptember 14-én tartja, melyre az összes dalegyleteket meghívja. * * vA Küküllődombői Unitárius Dalkör jubileuma. A Küküllődombói Unitárius Dalkör folyó évi szeptember hó 7-én (vasárnap) fennállásának 80 éves évfordulója alkalmából jubiláris ünnepélyt rendez, a környékbeli magyar dalárdák közreműködésével. Az ünnepély keretében egyúttal felszenteli a dombói nőktől adományozott diszlobogóját s leleplezi néhai Kis György József, volt alapitó karnagy és néhai József Dénes volt karnagy életnagyságu arcképeit. Az ünnepély után a helybeli temetőben az elhunyt dalosvezetők sirjait fogják megkoszorúzni. Ugyanaznap este dalosestélyt is rendeznek, amelyen a környékbeli magyar dalárdák szerepelni fognak. Az ünnepély iránt megyeszerte nagy az érdeklődés. A részletes programmot lapunk későbbi számában fogjuk közölni. M. G. megrendítő tragédia Berlin mellett Az ötvenéves váltóőr kisiklott élete — Elvette a húgát a szeretett nőnek, hogy mellette maradhasson és mégis kettős gyilkosságot követett el
