Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-17 / 204. szám
7 ZII1. ÉVF. 101. SZÁM. Menekvés a munkanélküliségből Irta: Paál Árpád Az önmagunkban való ellcnmondások kegyetlen korszakát éljük mostanában. A gabona olcsó, s mégis, vagy éppen azért éhség gondja fenyegeti a félvilágot. Felgyüjtött pénz sok van az egyes gyűjtő helyeken, s mégis vagy éppen azért drága a kamatja. Dolgozni való is rengeteg sok van, mert a háború sok mindent összerombolt, az embereket is óriási szükséghelyzetbe taszította, tehát emiatt és evégett sok-sok helyreépiteni való volna. Tehát lenne dolgozni való igen sok, sokkal több, mint bármikor ezelőtt, s mégis vagy éppen azért a munkanélküliség gondja ránehezedik mind jobban, mind végzetesebben az emberek társadalmára. Ez a ránknehezedő munkanélküliség a mi országunk társadalmának is a nagyobb felét fojtogató módon elborította. Szomorú bátorsággal mondhatjuk, hogy csak igen vékony felső rétegeknek van meg az életbéli bizonyossága, a vagyoni és kereseti szilárdsága, s a holnapra cs holnaputánra való biztos kilátása. Nem csalódunk (bár csalódnánk!), ha azt állítjuk, hogy a munkának és kenyérnek a hiánya kétségbeejtő valóság a társadalom egyharmadrészében, s ennek a hiánynak az elkövet kezése fenyegeti a társadalom további egy- harmadrészét. Az ország társadalmának kétharmad- része fuldoklik a munkanélküliség világában. Es ebben a többségben mi, a magyar kisebbség szinte maradék nélkül vagyunk. Mert van látható munkanélküliség, mikor már utcára kerül az ember és mohón kap az eldobott bagó után, amivel a korgó gyomrát elkábithas sa. De van láthatatlan, magába süppedt, elrejtő zött, szégyenkező munkanélküliség is, vagy vai olyan látszatos munkabeli elfoglaltság is, ami mé; nem panaszkodik, de reménye nincs semmi, vág a holnapi munkája és annak a keresete fölött má ott borong a kilátástalanság. Ott borong az a ti: dat, hogy még ha dolgozik is, ha alkot is, ha termi is, ezt mind nem tudja értékesíteni. Ezzel a látha tatlan munkanélküliséggel, ennek a végzetével va gyünk elborítva. Jó megértés végett meg kell különböztetnünk hogy lusták, tunyák, dologkerülők is bőven szap' ritják a munkanélküliek táborát. De vannak ; ilyen munkaellenesek közül igen sokan abban a sorsban is, ahol a munkanélküliség nyomorát he. ismerik. Nem ezekről az érdemtelen munkanélküli ékről van szó, akiknek az igazi nevük csak az le hét, hogy napkpók, vagy élősdiek. Nem ezeklő van szó, hanem nz életet megérdemlő, a jobb sorsr méltó, a dolgozni tudó és dolgozni akaró munka nélküliekről, azoknak a látható és láthatatlan nag; tömegéről. Isten csapása-e rajtuk az a kegyetlen ellenmor dás, hogy mikor annyi sok volna dolgozni való mégis munkanélküliek, vagy a munkanélküliség ör vénye fenyegeti őket? Nemcsak a népi alapréte gekre mered reá ez a kietlenség, hanem a közé] osztálybeliekre is. Azokra a középosztálybeliekre, akik népük szellemi szükségleteit volnának hivatv kielégíteni, vagy magasabbrendü munkában jár; tosak, vagy a termelés egészségesebb irányítása és nagyobb kiterjedésű példaadásait szolgálhatnák Ezeknek a középosztálybelieknek is egy a sorsul a népi alaprétegekkel, az egyszerűbb dolguakkal Egyformán munkanélküliségben tengődnek, vagy annak a holnap-holnapután való elkövetkezése zu dúl rájuk ijesztő aggodalomként. Isten csapása-r ez rajtuk? Bizony nem felső végzet ez, hanem emberi hatalmaskodásoknak és tulakarásoknak a következménye. A háború is az volt, a-háború utáni vi- lágosztozás is az volt. Az osztozásból kivirult a: államokon való követelések szédületes pénzösszege vagyis az összes államok irtózatos eladósodása mely a véradó után minden népből az élet össze pénzre váltható erejét is ki akarja szivattyúzni Emiatt világszerte megriadt a termelés mindéi központja, mindenütt a minél kevesebb költségi munkára törekszenek, hogy annál több önhaszno tudjanak megtartani. így állott elő a leépítése folyton tovaterjedő földrengése, mely egyre t egyre több embert tesz földönfutóvá. Emberi önzéseknek, emberi haszonvágyaknak, s emberi tulakarásoknak az ipditásából származott ez a válság. Mikor pedig igy válsággá fejlődött, akkor ugyanazok az elindító emberi gyarlóságok nem bírnak a lavinázó baj görgeteggel, tehát idegesek, kapkodok és még önzőbbek lesznek. Es igy a válság csak még gomolygóbb, még vastagabb ködü fog lenni, s ráterjed gázbombák füstölése módján a társadalom mind több, mind nagyobb és mind ártatlanabb rétegeire is. Ebből való megváltás csak az lesz, ha valami, elemi hatalom elűzi ezeket a gázbombázókat. Addig is pedig a menedéket ott kaphatjuk meg a magunkhoz való összehúzódásban, az egyszerű otthonok tetőzete alatt, a magunk szomszédi és testvéri összetartásának az elvonuló csöndességében. Ki kell kapcsolnunk magunkat azokból a világtermelési és világegységesitő áramlatokból és tulaka- rásokból, melyek az embereket csak arra használják, hogy hol tömeggé halmozzák össze, hol szét- üjják őket az éhség és munkanélküliség világtájai felé. Menekülnünk kell haza, kis falvak és kis vámosok megviselt falai közé, a rokonságokhoz, a lé- ekbeli és nyelvbeli rokonságokhoz is, s meg kell isztanunk egymással az utolsó falatot. És le kell gyszerüsitenünk az életet, hogy egymáson segíteni adjunk. Meg kell szoknunk a rongyokat, a gyön- ébb étkezést, a hiú mulatságokról való lemondást, ’. magunkért való legdurvább munkát és az cgy- zerü kezdetlegességekkel való megelégedést, s cgy- ,nást erről a szegénységről kell megismernünk és íegbecsülnünk. A további fejlődés is csak ebből tud kibonta- ozni, s nem nagy világtervek megvalósitásából. \z otthonukba visszavonuló emberek a köztük levő (Kolozsvár, szeptember 15.) Nehány héttel ezelőtt "■ Bianu Jenő, a központi rendőrség vezérigazgatója rdekes beadvánnyal fordult a kolozsvári városi tanács- ■oz. A beadvány azt indítványozta, hogy Kolozsváron :irályi palotát építsenek. A beadvány nemcsak Kolozs- ároo, hanem az egész országban nagy feltűnést kel- '• 11. Bianu dr. a királyi palota építésének a módozati is megjelölte. Az ő elgondolása szerint a palotát özadakozásból építenék fel, a város adja a helyet s íz erdélyi és bánáti nagyobb eégek pedig építőanyagot. Mihail polgármester a maga részéről nagy öröm, ícl karolta fel az indítványt és olyan értelmű nyilat- ozatot tett, hogyha Kolozsvár város sok millióra ru- ó állami tartozásait kifizetik, akkor a város nemcsak ngyen ad helyet, hanem egy jelentősebb adománnyal éti meg a királyi kastély felépítésének az alapját! A •mit hét folyamán Mihali Tivadar polgármester hosszabb ideig tartózkodott Bukarestben s utjának egyik ólja volt, bogy a felépítendő királyi kastély ügyében- iuhaitolódzék. Bukaresti tartózkodása után Szinájában királyi kihallgatáson jelent meg s valószínűnek látszik, hogy itt a felépítendő kolozsvári palota ügye is szóba került. A Keleti Újság munkatársa Bukarestből való hazatérése után megkérdeat© Mihali Tivadar polgármes- erifc, hogy a királyi palota felépítése ügyében milyen i ámyu megbeszélések és megállapodások történtek Bukarestben, illetve Szíriájában? — A királyi audienciáról -nem nyilatkozhatom. logy ott mi történt, nem tartozik a nagy nyilvánoság elé. — Az uj királyi palota felépítéséről folytatott ta- iácsikozásokról sincs semmi mondanivalója? —■ kérdezők Mihali polgármestert. — Az ügy még nem jutott olyan stádiumba, hogy :rról pozitiv formában nyilatkozzam. A maii nehéz gaz- lasági viszonyok között nem szabad elhamarkodni egy 'yen nagyszabású terv keresztülvitelét. Egyelőre csak ínyit mondhatok, hogy megbeszéléseket folytattam <3 ndügyminiszter úrral. Valóban szóba került a királyi palota felépítésének a gondolata is. Abban állapodtunk más otthonbelieket igen természetesen nem támogathatják, mert a magukhoz tartozó embereket kell támogatniok. A világönzéssel szemben ki kell fejleszteniük az otthonok védekező és saját véreihez ragaszkodó önzését. Munkát csak egymásnak adnak, jövedelmeiket csak egymással osztják, s tartózkodnak minden olyan kiadástól és erővesztéstől, amely az életjavak szerényen összekuporgatott lehetőségeit az otthonon kívülállóknak juttatná. Ekként minden otthon körül valami gazdasági rendszer alakul ki, mely egy-egy vidéknek, vagy egy-egy összetartozó népnek az egyszerű, de annál több szeretettel élő szervezettségévé válik. A mi megpróbáltatott magyar kisebbségünket is csak ez az otthonhoz húzódása, s a maga otthonának az egy néplélekben való összefüggése fogja a munkanélküliség óriási válságában megmenteni. Csak az, ha csupán magát pártolja, munkaalkalmait maga közt osztja meg, a maga emberei részére tartja számon, s ha túlzó hasznok önzéséről okvetlenül lemond az együvé tartozók közösségében. Más népek és más lelki közösséghez tartozók is mindenütt ösztönszerüen ezt fogják tenni. Nem tehetnek mást. Az ösztön a természetből folyó parancs. Minden egyéb világterv, mely az egész világot egyetlen emberi akarat hiúsága szerint akarja megmenteni, az mind csak erőszakoláshoz vezet, mi csak szaporíthatja a bajokat. A népek a maguk otthonérzésével fogják gyakorlativá tenni azt a szeretetet, amit hatalmi elméletek mind hiába kísérleteznek. Az önmagukba visszahúzódó, a maguk (és csak a maguk) gyermekeihez ragaszkodó otthonok az életnek fogják adni azt a természetes rendszert, hogy az emberek mind-mind megtalálják a közelállóikat, s jót tudjanak tenni ezekért kölcsönösen. Az otthonok rendszere igy fogja kijavítani azt, amit az emberek világába markoló, világegységesitő, világkihasználó tulakarása annyira elrontott. Az önzés miatti világválságot az otthonok jótevő önszeretete fogja tőlünk eltávoztatok meg, hogy egyelőre az akciót nem kezdjük meg. Október első napjaiban Kolozsváron az egyetem jubiláns ünnepségeket tart, amelyen Károly király, Mária királyné és a kormány összes tagjai réssfvesznek s itt fog megtörténni az első komolyabb lépés a királyi palota felépítésére vonatkozólag. — Egyelőre ebben a nagyfoinitosságu és kényes természetű ügyben többet a nagy nyilvánosság számára nem mondhatok. Miihali polgármester rezervált nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy illetékes helyen a terv vagy legalább is az a mód, ahogyan a királyi palota felépítését tervezték, nem talált kedvező fogadtatásra. Valószínű, hogy a királyi palotát Kolozsváron felépitik, de más feltételek mellett, mint azt eredetileg tervezték. ‘/WWWW^VVVVVVVVWV^WlC.-V'íWJVW^ Manoilescu egy temesvári zászio- szenfelésen (Temesvár, szeptember 15.) A Lira vasutas dales zeneegylet vasárnap jól sikerült zászlószentelési ünnepélyt tartott, amelyen megjelent a Temesváron tartózkodó Manoilescu közlekedésügyi miniszter is és az első szeget verte be a felavatott zászlóba. A zászlóanya láncú Déniesmé volt, a józsefvárosi vasuiti műhely főnökének neje, resztvettek az ünnepélyen Maiorescu katonai igazgatósági vezértitkár, Balta főpolgármester, a megyei prefektus és még számosán. A zászló- avatás után díszközgyűlés volt, amelyen a miniszter is beszédet tartott. Kijelentette, hogy mihelyt az ország gazdasági helyzete megengedi, a vasutasok és a vasúti nyugdíjasok fizetését, emelni, illetve rendezni fogják. Este 200 terítékes bankett zárta be a Lira ünnepségét. Tegnap délután Manoilescu, Bocsanára és onnan ltosicára utazott. Linen a miniszter visszautazik Bukarestbe. LESZ-E KOLOZSVÁRON KIRÁLYI PALOTA ? Míhali Tivadar polgármester nyilatkozott bukaresti útjáról és kijelentette, hogy csak októberben lesz döntés a kolozsvári királyi palota sorsáról
