Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-14 / 202. szám
ir* ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94. XIII. évfolyam 202-ík szám ------------------------------------------íEsssaaí-----ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Claf-Koldzsvár, 1930 szeptember 14 L TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IX NUMERAR No. 24256—927. îl íiopaoll ÉOIlÉp Ha Presan tábornok kap meghívást királyi audienciára akkor sok bukaresti lap hozzáfűzi a hírhez: megbízást fog kapni kormányalakításra. ^Ugyanezt Írták Titulescuról, majd Mironescu külügyminiszterről, amikor megjelentek Szinajában. .Általában: a bukaresti sajtó igyekszik minden kezébe került hirt a lehető legnagyobb keretbe be- ,rámázni. S nincsen számára nagyobb esemény, mint icgy kormányváltozás. A mi különleges politikai viszonyaink között sokféle elképzelésnek van valószínűsége, illetőleg lehetősége és az is bizonyos, hogy egy kormányváltozás, különösen ami hirtelen üt be, az egész országot felrázó esemény itt. Mindemellett, ha feltesszük a kérdést, hogy van-e kormányválság, a leghatározottabb nem-mel kell rá felelni. Nincsen. Van parlamenti többség, amelynek kormánya áll az ügyek élén s válság két körülményből fejlődhetik ki: ha a többség megbomlik, vagy ha az uralkodó és a kormány közötti viszony a bizalmat meglazítja. Azonban az ország olyan súlyos gazdasági krízisbe sülyedt, amely minden pillanatban leránthatja a hatalomról a kormányt. Ha Presan tábornok megjelenik a királynál audiencián, mégis szó esketik s a dolgok természete szerint bizonyára szóba is esett a kormányzás kérdése, mint ahogyan Titulescuval és minden ilyen belpolitikáiig fontos személyiséggel az uralkodó közli a kívánságait, benyomásait, esetleg terveit. Ma már nem titok, hogy Károly király szeretne összehozni egy olyan kormányt, amelyben minden párt vállalja a felelősségnek egy részét. Mert az uralkodó elképzelésében nem a hatalomnak, befolyásnak, rangnak-módnak a személyek közötti szétosztásáról van szó, hanem a felelősségről. Ez a magyarázata^ annak is, hogy az ilyen képzeletbeli kormányt már eleve „áldozatok kormányá“-nak nevezik. Ebben a súlyos helyzetben, amikor a költség- vetés egyensúlyát a külföldi tőke fogja a kezében s nem engedi a bevételek leredukálását, ha bele is pusztul az adófizető polgárság, nagy szó a felelősség. A mostani kormány vállalta ezt a felelősséget és hajszolja az adót, azonban a többi nagy felelősséget csak a programban vállalta, a valóságban nem veszi magára. Csak a kisebbségi jognak a törvényes rendezésére kell gondolnunk, ami nélkül nincsen konszolidáció s nincsen meg az állami berendezkedés nyugalma, de ez a kormány is csak halogatja. Jellemző erre a felelősség-helyzetre a nép- szövetségi kölcsön fel-felütődő hire. Egyik kormány sem mer még odáig sem elmenni, hogy megfontolja, mit jelentene ez az ország gazdasági válságára, mert a kérdéssel való komoly foglalkozás már súlyos fegyvert ad a pártharcban az ellenzék kezébe. Ma egy népszövetségi garanciával szerzett kölcsön nem olyan könnyen keresztülvihető, mint lett volna nehány esztendővel ezelőtt, de a román közvélemény bevette akkor, hogy az állami szuve- rénitás nagy csorbát szenvedne s azóta nem is foglalkoznak vele. Általában nagyon sok súlyos problémája van az országnak, amikről az az uralkodó véleménye, hogy pártkormány nem tudja, mert nem meri megoldani. Mindenik pártkormány a saját életét félti az ellenzéki agitációtól, demagógiától, vitától, kampánytól. S ez igy is van. Kiröppennek a korteslégkörben jelszavak, amelyekről európai gondolkozást! pártvezérek tudják, hogy voltaképpen az országra károsak, de nem mérnek ellentmondani, sőt sokszor, igen gyakran ők maguk is tovább fújják. Az uralkodó arra gondol, hogy egy olyan pártközi kormány, amelynek nincsen pártellenzéke, vállalhatja a felelősséget és végrehajthat programot, mert nem lenne ki nagy akadályokat gördítsen eléje. De a mai viszonyok között egy ilyen elképzelésnek a megvalósítása, ilyen pártköziségnek az jösszehozatala majdnem lehetetlennek látszik. Amig erre nincsen meg a komoly kilátás, nem valószinü, hogy az uralkodó kormányváltozást kezdeményez-, zen csak a változás kedvéért. Hogy erről folynak megbeszélések és tárgyalások, az bizonyos, de egyelőre csak jövendőbeli terv, ami akkor lesz aktuális, ha a tárgyalásoknak a nem remélt eredménye bekövetkezik, vagy ha más okból kifolyólag a kor(Kolozsvár, szeptember 12.) A Stewart útépítési ügy bonyodalmai egyre szélesebb hullámokat vetnek. Jelentettük, hogy a Viitorul, a liberálisok félhivatalos lapja levelet közölt, amely szerint a Westminster angol bankház kijelentette, hogy a román államnak a Stewart- ccggel kötött üzletéről előzőleg nem szerzett tudomást és minden, a bank nevével kombinációba hozott megállapodásról szóló Mr Alaptalan. Ez a levél valósággal bombaként hatott az ország közvéleménye előtt. A bukaresti lapok, különösen az ellenzéki újságok ismét nagyszabású panamáról Írnak és az egész Stewart-ügyet, mint politikai aknát kezelik és helyezik el a kormány ellen. Ismert, hogy az utak autonóm központjának, amely ezt az egész útépítési üzletet csinálta, az elnöke dr. Moldovan tartományi igazgató, aki legutóbb is elnökölt az autonóm központ ülésén. A gyűlés után Moldovan tartományi igazgató nyilatkozott a Keleti Újság számára és kijelentette, hogy a Stewart-cég komoly és megbízható, az útépítés csak azért nem kezdődött meg, mert az állam az angol bankház hozzájárulását várja. Alig hangzott el a nyilatkozat, a Viitorii 1 jött a nagy leleplezéssel. Tehát ismét Moldovan tartományi igazgatóhoz fordultunk, aki a Viitorul cikkével és általában a bukaresti ellenzéki lapok cikkeivel kapcsolatosan nyilatkozott: — Én is csak a lapokból szereztem tudomást az állítólagos újabb fordulatról. Őszintén szólva, nem lepett meg a Viitorul hangja és az a levél, amelyet közzétett. Most a Stewart-ügy a liberálisok vesszőparipája. A Viitorul levelét olvastam és arról nem mondhatok mást, mint azt, hogy apokrifé ■ — Aki ismeri a mi speciális viszonyainkat, tudja jól, hogy a bukaresti szélsőséges sajtónak meg van a mány helyzete felborulna. De hogy ezzel a gazdasági krízissel meg kellene birkózni, az nem szorul magyarázatra s a kormány eddigi birkózásának nem sok az eredménye, azt a polgárság a saját bőrén érzi. receptje az apokriff levelek gyártására. Mert nem tudom feltételezni a Stewart-cégről, amelyet egész Európában ismernek, hogy a 'Westminister bank előzetes hozzájárulása nélkül operált volna. Maga Titulcscu volt az. aki a szerződés megkötése előtt nagyon jó információkkal szolgált a cégről. Titulescuról pedig még a legnagyobb rosszhiszeműséggel sem lehet feltételezni, hogy nekünk és a kormánynak megtévesztő információkat adott volna. — Kijelentem, hogy az utak autonóm központjának az ülése óta nem voltam Bukarestben, amit most mondottam, azok az én személyes impresszióim az ügyről. Nem hívhatom össze az utak autonóm központjának az ülését, mert annak egyik igazgatója Amerikában van, több tagja pedig külföldön tartózkodik. Valószínűnek tartom, hogy a Westminister bankház és a Stewart-cég rövidesen tisztázzák a kérdést és akkor kiderül, hogy a Viitorul apokriff levelei csak arra voltak jó, hogy a kormány elleni kampányt alátámasszák. Egyébként a Curentul, amely már régóta kampányt folytat a kormány ellen a Stewart-üggyel kapcsolatban, most állításainak beigazolását láltlja a Westminster bank levelében és a kormány erről kiadott kommünikéjében. A Cuvântul az angol bank válaszából azt a következtetést vonja le, hogy ilyen módon a szerződés, amely körül annyi lármát csaptak, amelynek a megkötésénél banketteztek és a román állam hitelét és presztízsét tetté,k játék tárgyává, semmis. A lap cikke azztal feje* ződik be, hogy konzekvenciaképpen várják Madgearu miniszter lemondását. Többszázezer ember részvéte mellett temették el Hass Józsefet a budapesti katholikus pantheonban (Budapest, szeptember 12.) Pénteken délelőtt 10 órakor vitték át Foss József koporsóját a parlament kupolacsarnokába, ahol a ravatalt percek alatt elborították a koszorúk. Az egész csarnokot fekete díszbe húzták. Tizenegy órakor a magyarországi újságírók testületileg jelentek meg a ravatalnál és koszorút helyeztek diszelnökük koporsójára. Az egész útvonalon, amerre a temetési menetnek el kellett vonulnia, a házak erkélyeit fekete drapériával vonták be. Az Egyetemi templomban lévő fettholikus pantbeonban Vass sírhelyét ki kellett bővíteni a koporsó nagysága miatt. A holttestet pénteken délután 4 órakor temették el többszázezer ember részvétele mellett a parlamenti kupolacsarnokból. A katafalkot több mint 2000 koszorú boritotta, közöttük a kormányzóé, Bethlen miniszterelnöke és a feleségéé és a Vas- családé. A család koszoPontban 4 órakor érkezett meg EortHy kormányzó és kezdetét vette a gyászszertartás, amelyet Serédy hercegprímás nagy papi segédlettel végzett. A katafalk körül 12 ezüst kandaláberen kívül 102 óriás-gyertya égett. Az Alkotmány uccában, a Vilmos császár utón, a Muzenm körúton és a Kálvin téren, az Egyetemi téren százezrekre menő tömeg állott sorfalat. A közlekedést a temetés egész tartamára felfüggesztették. A rendet 1200 rendőr és a cserkészek tartották fenn. A kormányzó beszéde után Wlassits Gyula felsőházi és Almásig László képviselőházi elnök, majd Klebelsberg kultusz- miniszter búcsúztatták Vass Józsefet. Az Országház téren az összes városok, egyesületek, iskolák, intézmények kiküldöttei sorakoztak. Vass koporsójába édesatyja sírjáról hozott honi földet helyeztek el. A menet pontban fél 5 órakor indult meg. ruján a szalag Vass prelátusi cingulusa volt. |fWWVWWVWVWVWWWW‘<W\A<WVWWWVWV<A^WlWWV^AA^WyWW4 le'ÉBü farinai! igazgató apónak mondja a fetminsíer-taMiáz levelét 1 — mm in — i,] 1 '■ A bukaresti sajtó fenntartja állításait s követeli Madgearu eltávolítását Mai számunk 12 oldal
