Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-14 / 202. szám
2 TIU. ÉYF. 202. SZÁM. í— A német és a holland delegátusok Indítványt terjesztettek elő a népszövetségi nagygyűlésen a kisebbségi kérdés rendezésére (Genf, szeptember 12.)' Ä népszövetségi közgyűlés mai délelőtti ülésén Titulescu elnök bejelentette, hogy német és holland részről egy-egy indítványt terjesztettek elő. A német delegáció azt kéri, hogy a főtitkári jelentés kisebbségi kérdéskomplexumát terjesszék az illetékes bizottság elé. Hasonló a kérése a holland delegációnak a leszerelési kérdést illetően, amelyet az indítvány szerint a Il-ik főbizottság elé kellene utalni. Határozathozatal az indítványok tekintetében később történik. A mai ülés első szónoka Belaerts holland delegátus volt, aki sajnálattal állapította meg, hogy az államok az összetartozandóság érzetét csak államférfiaik szólamaiban ápolják, mig a valóságban mereven ragaszkodnak egymással szembeni bizalmatlankodásaikhoz, és gazdasági téren az elzárkózás politikájához. Ennek Belaerts szerint meg kell szűnnie, mert ellentétben van a világbéke követelményeivel és a népszövetségi szellemmel. Elismeri, hogy a háború veszélye a döntőbíráskodás terjedése és más intézmények révén kisebb, mint volt háború előtti időkben, de a tett lépések még mindig nem elegendők. A népeket most már csak az elégítené ki, ha megbizonyosodhatnának afelől, hogy a leszerelést előkészítő biziottság ez év novemberében tényleg utoljára tart ülést és a Népszövetség elérkezettnek tartja az időt arra, hogy a jövő évre a leszerelési világértekezletet összehívja. Bethlen tárgyalásai a kisantant fődelegátusaival. (Genf, szeptember 12.) A lapok élénk figyelemmel kisérik azokat a megbeszéléseket, amelyek a kisantant fődelegátusai és Bethlen magyar miniszterelnök között folynak. Bethlen informálni akarta magát személyesen is a közép és keleteurópai államoknak az agrárkérdésekről vallott felfogásáról, mert mint beavatott helyről közölték, a szom- szédállámok állásfoglalásai fogja determinálni a jövőbeli magyarországi külpolitika irányvonalát. A lapok szerint kisantant körökben rokon- szenvvel fogadták Bethlen közeledését, mert itt is az a felfogás alakúit ki, hogy gazdasági kényszerűség diktálja az egymásra utalt középeurópai agrárállamok gazdasági együttműködését. Ezt megelőzőleg Bethlen Curtius- sal folytatott tárgyalásokat. Curtius és Bethlen tárgyalásai elsősorban a közép és keleteurópai agrárhelyzet körül forogtak. Bethlen: novemberben hivatalos látogatást tesz Berlinben. Henderson genfi beszédéi élesen kommentálfa a francia sajtó (Genf, szeptember 12.) Tegnapi számunkban röviden megemlékeztünk Henderson felszólalásáról. Henderson röviden érintette ezután a páneurópai eszmét és örömmel nyilatkozott arról, hogy Briand, az eszme felvetője, tervezetét a népszövetségi közgyűlés elé terjesztette. Reméli, hogy megbízatása konkrét eredményekre fog vezetni. 27 európai nemzet egyhangú határozattal ismerte el, hogy a világbéke feladata szempontjából életbevágóan fontos, hogy az európai kormányok szoros együttműködést fejtsenek ki a nemzetközi tevékenység valamennyi te rületén. Az angol kormány — amint a kérdésre adott válaszában hangsúlyozta — teljes rokonszenvvel üdvözli ezt a célkitűzést, az is teljes mértékben megfelel a brit kormány felfogásának, hogy a tervbevett együttműködést a Népszövetséggel teljes egyetértésben valósítsák meg. Éppen ezért a végleges elhatározásnak a brit kormány szerint feltétlenül a Népszövetség védnöksége mellett kell megtörténnie. Henderson a továbbiakban sorravette a főtitkári jelentés egyes pontjait és részletezte az angol kormány álláspontját a különböző kérdésekkel szemben. A brit kormány kedvezően fogadja mindazokat a tervbevett rendszabályokat, amelyek a biztonság fokozását célozzák, de hozzájárulását ahoz a feltételhez köti, hogy általános egyezmény létesüljön a fegyverkezések csökkentéséről és korlátozásáról. Az angol kormány meggyőződése szerint ai biztonság és a leszerelés a legszorosabb kapcsolatban áll egymással és a népeket csak akkor lehet valóban megoltalmazni a háború veszélyével szemben, ha ezt az általános egyezményt már -megkötötték. A biztonság mindaldig hiányzik, amig versengő katonai előkészületek folynak, mintahogy napjainkban történik. A brit kormány éppen ezért készséggel fogad el minden olyan intézményt, vagy egyezményt, amely a biztonságot óhajtja kiépíteni, de hozzájárulása csak akkor* lép hatályba, ha a leszerelés nem puszta szólam többé, hanem élő valóság. A Népszövetség sohasem valósíthatja meg a maga elé tűzött céljait, ha nem dolgozzák ki az általános leszerelésre vonatkozó nemzetközi egyezményt. Noha tizenegy év telt el a békeszerződések megkötése óta, eddig még nem váltották be a leszerelésre vonatkozó kötelezettségeiket az államok. Henderson végiül abbeli reményét fejezte ki, hogy már a jövő évben összehívhatják a leszerelési világértekezletet és elintézik a leszerelés ügyét. Henderson rendkívüli hatású beszéde után Beí- legarde haitii delegátus és Cosio Uruguay delegátus szólalt fel. Mindketten a latinamerikai államok gazdasági helyzetét fejtegették és a gazdasági világbéka megszilárdításának síziükségét hirdették. Párizsból jelentik: A francia sajtó élesen kritizálja Henderson csütörtökön Genfben tartott beszédét. A legtöbb lap megállapítja, hogy a leszerelésről szóló fejtegetések ngy hangzottak, mintha azokat Curtius mondotta votaa. A Journal szerint az angol külügyminiszter beszéde teljes egészében a német leszerelési tétel védelmére szolgált. — Egy villamoskocsi kisifejott, öt halott. Koméból jelentik: Odesszában súlyos villámosszeremcsétlen- ség történt. Egy kocsi fékje éppen akkor tört el, amikor a kocsi egy lejtős uccán haladt végig. A zsúfolt villamos egyre növekvő sebességgel rohant végig a síneken, végül kisiklott, feldőlt és öszotört. Az utasok közül ötön meghaltak és 30-an súlyosan megsebesültek. AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (28) Dcrécey Zoltán nyugodtan feküdt a fehérségben tobzódó szanatóriumban, Parraghy mindennap meglátogatta és beszámolt neki azokról az eseményekről, melyeknek elmondását jóinak tartotta. Zoltán ezekből a beszámolókból tudta meg, hogy mi történt Lovelyvel. Mositi már értette, miért nem látogatja meg a leány. Még nehezére esett a kapitánynak a beszéd. Parraghy ezért nem akart terhére lenni, hamar ment mindig. Amúgy is sok Volt a dolga, helyre kellett állítania a „régi jó világot“ az underworldban, amint: nevetve mondta. A zendülés nyomait simitgatta el. Zoltán ráért gondolkozni. Ezek a betegágyi gondolatok súlyos öntépések voltak azonban. A pénz által okozott megbódulást mintha elvitte volna a tüdejét átjárt golyó magával. Undort érzett önmaga iránt, hogy nem fordult vissza menten, amikor kiviláglott előtte ez a bűntársa dalom. Nagy legénykedéssel felégette ugyan maga .mögött a haza- vezető hidat, otthagyott- hivatást, családot; megalkudni azonban mégsem lett volna szabad! A bűn, bűn marad az arany keretezésében is, szépíteni lehet, de eltüntetni nem... — Itt kell jóvátennem a még jóvátehetőt! — parancsolta önmagában. És amíg Mörtey boldogan újságolta az underworld Vfeszaálló regi rendjét és tökéletes fegyelmét, Dcrécey kapitány Denbigh tábornok és Oswestry orvospíóflesszor szövetségébe kiVánikozött. Lovely még a Lincoki-parki hagy ünnep alatt el“ jötíb hozzá. Kedves volt, mint még soha. Szerelmes kislány módján ráborult az ágyra és könnyezve örült a kapitány javulásának. — Soha többé nem fenyegeti az életedet ilyeo veszély, drágám. Rend van már, Zo! Kiráztuk az underworldból az elégedetleneket. Gén. meghalt Uj forradalmárokat nem engedünk többé nyakunkra nőni. Zoltán, megsimogatta Lovely fejét. — Köszönöm, hogy eljöttél, Lovely! Te valóban szeretsz engem és ez jól esik. Meg fogok gyógyulni... Hallom, hogy csapatod csodát vitt véghez... — Csodát. Különösen Orange. Rendkívüli teremtés ez a négerlány. Ha megszervezné Amerika négereit, melegük lenne a fehéreknek nagyon. Szerencse, hogy csak lelkesíteni és merni tud, szervezni nem.... Egy ilyen lány fogja valamikor vezetni a négerek nagy szabadságharcát. — Messze van az még, Lovely! — Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Az a nagy kockavetés, mely a világ sorsát intézi, máról-holnapra is meghozhatja. Mit bánom?! Orange nagy előttem és az enyém. Fekete testvérem. Téged is kedvel, Zo. — Mi von Norryval? Nem hallok róla semmit. — Csak futólag hallottam én is felőle1 valamit. Temet. Ras Zohart temette. Ma. Az éu szabadulásom napján. — Paul mit szól hozzá? — Nem tudom, ügy szöktem ide hozzád, még semmi mást nem mondtak. Zoltán elhallgatott. Sejtelem fogta tel, Norry szerelme sebet kapott. Paul már tudja, azért nem szólt Norryról. Mi fog történni? Lovely összecsókolta Deréceyt és szaladt azzal, hogy reggel megint eljő és azután itt lesz mindig és mindig, amig Zo fel nem gyógyul. Mfcghatva nézőit utána a kapitány, halkan ezt mondta az ajtó felé: — Lovely, még bűnben is szép a szeretem! Beragyog mindent, mint tisztaságot és szennyet egyaránt a Nap! Később felriadt álmából Zoltán: — Norry szerelme sebet kapott... —- czţ vetette fel azonnal a felébredéskor nz agya. — Paul már tudja, azért nem szólt Norryról nekem, Mi fog történni? A hindu báláiba futó lelke megfogta Norryt, nem nehéz kitalálni ezt. Paul tűr, de hamar eldobja Norryt. Nem vár lés nem igyekszik visszanyerni. Kit fog akkor szeretni? Lovclyt. Erre a feltevése forróság lepte el a kapitány testét. Le kellett szorítania a szivét, annyira riadtan felvert az. — Mindenki Lovelyt szereti! Paul is! Régóta keresi Lovely női arcát... A szelíd, kislányos Lovelyt... Le fogja bántani róla a szervező és féktelenséget hajszoló másik Lovelyt, az unterworld királynőjét... Hideg tejet kért az ápolónőtől Zoltán, megitta. Lehiggadt kissé. — Orange-et szereti inkább. Orange forróbb. Vadabb. Hozzáillőbb. Nem olyan okos és ezért szeretésre alkalmasabb. Orange azonban Anburnt szereti... Elválaszthatja-e Paul Anburntől ? Nem. Nincs az a hatalom, amely Jacket és Oranget szétválasztja. Paul tudja ezt. Uj harcot idézne fel az alvilágban. Rá nézve rossz végűt. Meg sem kisérli ezt. Nem marad más hátra, mint ismét csak Lovely! Lovely, Lovely... Engem hazaküld! Ez a gondolat néhány pillanatra örömmel töltötte el. Hazakerül ismét, nyugodt és a becsületnek élő ember lehet. Gazdag, mert a pénzt ezzel a sebesülésével megszolgálta és ezért lelkiismeretfurdalás nélkül megtarthatja. Az öröm azonban csakhamar helyet adott a haragnak : — Kilökni nem engedem magam! Legyen harc, akkor az igazság és a törvény pártjára állhatok legalább! Denbingh mellé! Letöröm őket, megállítom a bünhullámot! Megszabadítom tőlük Amerikát!... Ezt a tisztitó munkát úgyis csak egy idegen végezheti el ittt, aki fanatikus törvénytiszteletében és tájékozatlanságában keresztülgázol a bűnbe szövődött belyi hatalmasságokon ! A harag kiizzitotta megint. Egyszer csak elnevett8 magát: — Szamárság, hiszen csupa feltevés céak az egész... És ha íúilliószor gazemberek, engem aizért szeretnek és felém a rendes, emberi megnyilatkozásaikat adják. Akármilyen szigorú legyek velük szemben, engem kiemeltek a nyomorúságból és jót akartak Velem l .(Folytatjuk.),
