Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-13 / 201. szám

7 Xlll. ÉYF. 201. SZÁM. Németország választ linden az óriási esemény árnyékában történik — Ház­falak, ha jtioUlalak, plakátok, répeék, színházak, repülő- g'épek a pártok szolgálatában — Hitviták (Berlin, szeptember 11.) Szeptember 14: ekkor derül ki, hogy megmarad-e még a par­lamentarizmus látszata Németországban ... Mert előre tudja mindenki: ha tizennegyedi­kén nem kerül olyan parlament össze, amely- lyel Brüning kancellár keresztül tudja haj­szolni a maga adótörvényét, akkor ez a vá­lasztás is hiábavaló volt, akkor ezt a parlamentet is feloszlatják. Uj választásra pedig aligha kerül a sor. Ak­kor pedig az eddigi ál-parlamentárizmus he­lyett a jobboldal diktatúra-kalandja fog kö­vetkezni. Ennek pedig ma még el se képzel­hető következményei lesznek. Ezt ma mindenki tudja Németországban, aki valamennyire is beleüti az orrát a politi­kába. S próbáljon ma valaki „unpolitisch"4, politikamentes -— politikát követni! (mert hi­szen ez is valamiféle politika: a struccé...) Nem lehet behunyt szemmel, bedugott füllel élni Középeurópának ezen a legnagyobb vá­sárján. Valamerre mindenkinek állást kell foglalnia. Berlinben pedig valóságos viharrá növe­kedett a választási agitáció. Plakátokon ordit, röpcédulákról szólongat, repülőgéppel világit be az agyakba; a házak falán, a járdán min­den tilalom és minden lekaparás ellenére is a ragasztások és a felírások szenvedélyessége tobzódik. Teherautók rohannak az uccákon végig, szavalókórusok ordítanak le róluk. Bu- torkoesik cammognak a városon keresztül, te- litüzdelve, teleiirva. A hajó oldalán, amelyik csöndesen siklik a Spree sötét és maszato» vi­zén, választási jelszó harsog. A színházakban aktuális bohózatot, vagy agitációs szirtin (ivet adnak. Az ablakokból zász­lók lengenek: „Válaszd a 4-es lisztát!“ A levél- szekrényedbe felhívást dobnak, telefonon fel­hív egy siri hang és rádszól, hogy csak ez és ez a liszta jogosít, fel a boldogságra. A rádió a hivatalos véleményt próbálja belédbeszélni. Nem mehetsz semerre, hogy ne tudd: sors­döntő órákat élsz, ha akarod, ha nem ... Az uccákon kis csoportokban vitáznak ráérő emberek. Megrendezett viták ezek, ahol előre tudni lehet, hogy ki kinek az érvei előtt hajlik meg. Nem ritkán azonban véres vere­kedések származnak az ilyen hitvitákból. A kiadó termek mindenütt minden este zsúfol­va vannak. És minden valamirevaló párt leg­alább egyszer, de ha lehet: többször is, meg akarja tölteni a híveivel a Sportpalota tízezer emberre szabott termét, ahová mindegyik zászlós bevonulást rendez... Eddig már négyen voltak benne: legelső­nek Hugenberg, aki nyílt császárpárti, job­ban mondva monarchista jelszavakat hangoz­tatott és katonai allűrökkel vonult be; a fas­iszták, akik még a Hitler jelenléte dacára sem töltötték meg a termet; a kommunisták, akik négy zenekarral és a munkanélküliek ijesztő tömegeivel jöttek s végül a szociálde­mokraták, a parlamentnek eddig legerősebb pártja (151 mandátummal!), akiknek a leszo- rulása mindenki előtt kétségtelen s akik mé­gis a legzártabb sorokban jöttek, helyet fog­laltak és — müdalokat hallgattak végig ... A legellenszenvesebben a néppárt agitál. Ez a Stresemann volt pártja, «mely most Scholtz vezetése alatt mind szélsőbb jobbol­dali pozíciót vesz föl és sorra tagadja meg a holt vezér elveit. Mégis mindenütt az ő pla­kátjai vöröslenek, amelyeken g nagy halott kezevonásait utánozva, ez a három szó van: „Válasszátok a pártomat.44 Aláírva: Strese­mann. Ez a kegyeletnélküliség is csak a vá­lasztások előtti atmoszférában születhetett meg. A fasisztapárt (Hitler-féle nemzeti szo­cialista párt) válságos időit éli. A pártról nemrég vált le az Otto Strasser-szárny, amely most sajtóban és gyűléseken a legirtóbb har­cot fejti ki Hitler ellen s egyben a vezér anyagi segédforrásait is megemliti. Nemrég pedig a saját rohamcsapatai lázadtak fel, jobb bánásmódot és nagyobb zsoldot követel­ve. A párt mégis meg fog növekedni a parla­mentben, mert az utolsó választás óta nagyot fejlődött s a mostani választás ennek a fejlő­désnek az eredményét fogja leszögezni. — A centrum (a Brüning kancellár pártja) meg­döbbentően kis hullámokat ver. Annyira biz­tos volna a dolgában! Az uj állampárt, a régi demokratapárt roncsain épült Staatspartei, dolgozik a legtöbb pénzzel: házhoz küld bro­súrákat, az ő plakátjai a legnagyobbak, az új­ságokban hirdet (a mi itt rengeteg pénzbe kerül!) és még úgynevezett névtelen propa­gandát is fejt ki, tudniillik küzd a többi párt ellen, anélkül, hogy önmagát megnevezné. Legszegényesebbek a kommunistáit, akik házról-házra járnak, minden egyes lakásba becsöngetnek, kis agitáló beszédet mondanak és megzörgetik a perselyt, vagy agitációs fü­zeteket adnak el. A szociáldemokraták, akik a szakszervezetektől egymillió márka (negy­venmillió lej) választási pénzt utaltattak át maguknak, a legnagyobb apparátust mozgat­ják meg. Kezdve a rádiótól, le (vagy föl) a ki­világított repülőgépig, minden intézményes propagandaeszközt alkalmaznak. S mindenki tudja Berlinben, hogy a vá­lasztás a tömegek olyan mértékű radikalizá- lódását fogja kimutatni, amilyenre még nem volt példa. A szélsőjobb (a fasiszták) és a szélsőbal (a kommunisták) igen rohamos megnövekedése előreláthatólag lehetetlenné fogja tenni a par­lamenti munkát. A Hitler-párt eddigi tizen­négy mandátuma harmincra is fölmehet, a kommunisták ötvennégy mandátumából hat- van-hetven is lehet: ez együtt több, mint száz, egynegyede a Reichstagnak. A polgári pár­tok közül (csak a nagyobbakat veszem) négy is van, amelyik egymással szemben soha-nem- vegyülő viz és olaj: Hugenberg és a szociál­demokraták, vagy a centrum és a néppárt, vagy az állampárt és a néppárt, vagy Hugen­berg és az állampárt... Ily körülmények között munkaképes többségre vajmi kevés a remény. Hogy mi fog történni, arról nehéz jó­solni. Rozsnyai Pál. Va!6szmííleg kommunista eredetű brosúrát osztogatott az uj közigazgatási törvényről egy soSSőr Déva uccáin, amiért a soflőr és gazdája is az ügyészségre került Déva, szeptember 11.) Szeptember 8-án este a Fehér Kereszt kávéház előtt egy csernovitzi autó állott meg, amelynek soffőrje néhány perc alatt ismeretlen brosúrával árasztotta el a járókelőket. A brosúra cime volt: „Egy kriminális törvényről“ — románul természetesen, amelyben az ismeretlen szerző az uj közigazgatási törvény ellen kél ki s azt kriminális és elpusztítandó alkotásnak nevezi. A dévai rendőrség azonnal figyelmes lett, mintegy hét brosúrát elkobozott, a soffőrt pedig előállította. Kiderült, hogy Lupelovics Vasilének hívják, csernovitzi és Feuer Emanuel csernovitzi utazónak a soffőrje. A brosúra osztogatással kap­csolatban Feuert, mint gazdát is felhivták a rend­őrségre, ahol meg Feuer Grozescu rendörkomiszárt akarta vesztegetni. A komiszár természetesen elzárkózott, de Feuer a tiltakozás ellenére is egy 500 lejest dugott Gro­zescu komiszár zsebébe, amire Grozescu jegyző­könyvet vett fel, az ügyet a jegyzőkönyvvel együtt átadta Bradean rendőrkvesztornak, aki a kihallga­tás után Feuer Emmanuel utazót is a megveszte­getés miatt az ügyészségre tette át, ahol az eljárást _ a brosúra osztogatás miatt sof­főrje ellen, ellene pedig megvesztegetés miatt _ megindították. A brosúra eredetét eddig még nem sikerült kinyomozni, valószínűnek tartják azonban, hogy kommunista eredetű. Csendőrökkel kényszerítik az állami iskolába Csikmadarason a székely gyermekeket Azzal fenyegetik & szülőket, hogy átteszik a határon, ha nem adják gyermekeiket az állatni iskolába (Csíkszereda, szeptember ll.) Alig múlik el nap, hogy ne kelljen megemlékeznünk azokról a megdöbbentő sérelmekről, amelyek iskolaügyi téren újból fokozott mértékben kezdetüket vették. Ezek­nek a szomorú szenzációknak nagyrészét a kultur- zónává nyilvánított Székelyföld adja. Legutóbbi számunkban a háromszékmegyei Imecsfalva esetét mutattuk be, mára pedig Csikmadaras az újabb is­kolai botrány színhelye. Csikmadarason szintén megkezdődött az álla­mi iskola tüzzel-vassal való létesítése és a tanulók erőszakos fogdosása. A beiratkozásokat ebben a kis csíki faluban két kiküldött tanító végzi. Ami különösen hallatlan még az iskolasérélmek eddigi változatos krónikájában is, csendőrsegédletet vettek igénybe. Az asz­talnál ugyanis ott ül egy, vagy két csendőr. A kiküldött tanítók megpróbálják a szülőket le­beszélni, hogy ne adják gyermekeiket a felekezeti iskolába, hanem az állami iskolába Írassák be. Füt, fát Ígérnek, csakhogy sikerüljön a meggyőződésük és magyarságuk mellett kitartó székelyeket eltán­torítani a katholikus iskolától. Mikor nem sikerül szép szóval meggyőzni őket, következik a csendőr szerepe. Ilyenkor a rend és csend éber őre veszi át a rábe­szélés szerepét, természetesen tarkítva komoly fe­nyegetésekkel, amelyek közt ott szerepel a határon való áttevés is. De még ez sem bírta a szülők elha­tározását megváltoztatni. Erre aztán' az ismert mód­szerhez, a névvegyelemzéshez folyamodtak. Egy­másután utasítják el a Dombi, Horváth, Salamon, Zsuk, Hajdú stb. családncvüeket és azzal a kije­lentéssel, hogy románok, a színtiszta székelyeket beírják az állami iskolába. Hiábavaló a szülők min­den panasza, könnye, nincs könyörület. A madarasi eset nem áll magában. A vármegye több községében hasonló a helyzet. A hallatlan és minden kultúra szégyenét jelentő eljárásra ezúton is felhívjuk a közoktatásügyi kormány figyelmét. Az állam presztízsének ártanak, amikor a legele­mibb népjogokat figyelmen kívül hagyva, ilyen dolgokat megengedhetnek maguknak az alsóbbfoku hatóságok minden törvény ellenére. A „Jó Barát“ és „Tábortűz“ 40 — lei beküldése ellenében azonnal megkaphatja a „Minerva“ könyvkeres­kedéstől Cluj-Kolozsvár, Strada Regina Maria (volt Deák Ferenc ucca) 1 szám ®Wi

Next

/
Thumbnails
Contents