Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-13 / 201. szám
7 Xlll. ÉYF. 201. SZÁM. Németország választ linden az óriási esemény árnyékában történik — Házfalak, ha jtioUlalak, plakátok, répeék, színházak, repülő- g'épek a pártok szolgálatában — Hitviták (Berlin, szeptember 11.) Szeptember 14: ekkor derül ki, hogy megmarad-e még a parlamentarizmus látszata Németországban ... Mert előre tudja mindenki: ha tizennegyedikén nem kerül olyan parlament össze, amely- lyel Brüning kancellár keresztül tudja hajszolni a maga adótörvényét, akkor ez a választás is hiábavaló volt, akkor ezt a parlamentet is feloszlatják. Uj választásra pedig aligha kerül a sor. Akkor pedig az eddigi ál-parlamentárizmus helyett a jobboldal diktatúra-kalandja fog következni. Ennek pedig ma még el se képzelhető következményei lesznek. Ezt ma mindenki tudja Németországban, aki valamennyire is beleüti az orrát a politikába. S próbáljon ma valaki „unpolitisch"4, politikamentes -— politikát követni! (mert hiszen ez is valamiféle politika: a struccé...) Nem lehet behunyt szemmel, bedugott füllel élni Középeurópának ezen a legnagyobb vásárján. Valamerre mindenkinek állást kell foglalnia. Berlinben pedig valóságos viharrá növekedett a választási agitáció. Plakátokon ordit, röpcédulákról szólongat, repülőgéppel világit be az agyakba; a házak falán, a járdán minden tilalom és minden lekaparás ellenére is a ragasztások és a felírások szenvedélyessége tobzódik. Teherautók rohannak az uccákon végig, szavalókórusok ordítanak le róluk. Bu- torkoesik cammognak a városon keresztül, te- litüzdelve, teleiirva. A hajó oldalán, amelyik csöndesen siklik a Spree sötét és maszato» vizén, választási jelszó harsog. A színházakban aktuális bohózatot, vagy agitációs szirtin (ivet adnak. Az ablakokból zászlók lengenek: „Válaszd a 4-es lisztát!“ A levél- szekrényedbe felhívást dobnak, telefonon felhív egy siri hang és rádszól, hogy csak ez és ez a liszta jogosít, fel a boldogságra. A rádió a hivatalos véleményt próbálja belédbeszélni. Nem mehetsz semerre, hogy ne tudd: sorsdöntő órákat élsz, ha akarod, ha nem ... Az uccákon kis csoportokban vitáznak ráérő emberek. Megrendezett viták ezek, ahol előre tudni lehet, hogy ki kinek az érvei előtt hajlik meg. Nem ritkán azonban véres verekedések származnak az ilyen hitvitákból. A kiadó termek mindenütt minden este zsúfolva vannak. És minden valamirevaló párt legalább egyszer, de ha lehet: többször is, meg akarja tölteni a híveivel a Sportpalota tízezer emberre szabott termét, ahová mindegyik zászlós bevonulást rendez... Eddig már négyen voltak benne: legelsőnek Hugenberg, aki nyílt császárpárti, jobban mondva monarchista jelszavakat hangoztatott és katonai allűrökkel vonult be; a fasiszták, akik még a Hitler jelenléte dacára sem töltötték meg a termet; a kommunisták, akik négy zenekarral és a munkanélküliek ijesztő tömegeivel jöttek s végül a szociáldemokraták, a parlamentnek eddig legerősebb pártja (151 mandátummal!), akiknek a leszo- rulása mindenki előtt kétségtelen s akik mégis a legzártabb sorokban jöttek, helyet foglaltak és — müdalokat hallgattak végig ... A legellenszenvesebben a néppárt agitál. Ez a Stresemann volt pártja, «mely most Scholtz vezetése alatt mind szélsőbb jobboldali pozíciót vesz föl és sorra tagadja meg a holt vezér elveit. Mégis mindenütt az ő plakátjai vöröslenek, amelyeken g nagy halott kezevonásait utánozva, ez a három szó van: „Válasszátok a pártomat.44 Aláírva: Stresemann. Ez a kegyeletnélküliség is csak a választások előtti atmoszférában születhetett meg. A fasisztapárt (Hitler-féle nemzeti szocialista párt) válságos időit éli. A pártról nemrég vált le az Otto Strasser-szárny, amely most sajtóban és gyűléseken a legirtóbb harcot fejti ki Hitler ellen s egyben a vezér anyagi segédforrásait is megemliti. Nemrég pedig a saját rohamcsapatai lázadtak fel, jobb bánásmódot és nagyobb zsoldot követelve. A párt mégis meg fog növekedni a parlamentben, mert az utolsó választás óta nagyot fejlődött s a mostani választás ennek a fejlődésnek az eredményét fogja leszögezni. — A centrum (a Brüning kancellár pártja) megdöbbentően kis hullámokat ver. Annyira biztos volna a dolgában! Az uj állampárt, a régi demokratapárt roncsain épült Staatspartei, dolgozik a legtöbb pénzzel: házhoz küld brosúrákat, az ő plakátjai a legnagyobbak, az újságokban hirdet (a mi itt rengeteg pénzbe kerül!) és még úgynevezett névtelen propagandát is fejt ki, tudniillik küzd a többi párt ellen, anélkül, hogy önmagát megnevezné. Legszegényesebbek a kommunistáit, akik házról-házra járnak, minden egyes lakásba becsöngetnek, kis agitáló beszédet mondanak és megzörgetik a perselyt, vagy agitációs füzeteket adnak el. A szociáldemokraták, akik a szakszervezetektől egymillió márka (negyvenmillió lej) választási pénzt utaltattak át maguknak, a legnagyobb apparátust mozgatják meg. Kezdve a rádiótól, le (vagy föl) a kivilágított repülőgépig, minden intézményes propagandaeszközt alkalmaznak. S mindenki tudja Berlinben, hogy a választás a tömegek olyan mértékű radikalizá- lódását fogja kimutatni, amilyenre még nem volt példa. A szélsőjobb (a fasiszták) és a szélsőbal (a kommunisták) igen rohamos megnövekedése előreláthatólag lehetetlenné fogja tenni a parlamenti munkát. A Hitler-párt eddigi tizennégy mandátuma harmincra is fölmehet, a kommunisták ötvennégy mandátumából hat- van-hetven is lehet: ez együtt több, mint száz, egynegyede a Reichstagnak. A polgári pártok közül (csak a nagyobbakat veszem) négy is van, amelyik egymással szemben soha-nem- vegyülő viz és olaj: Hugenberg és a szociáldemokraták, vagy a centrum és a néppárt, vagy az állampárt és a néppárt, vagy Hugenberg és az állampárt... Ily körülmények között munkaképes többségre vajmi kevés a remény. Hogy mi fog történni, arról nehéz jósolni. Rozsnyai Pál. Va!6szmííleg kommunista eredetű brosúrát osztogatott az uj közigazgatási törvényről egy soSSőr Déva uccáin, amiért a soflőr és gazdája is az ügyészségre került Déva, szeptember 11.) Szeptember 8-án este a Fehér Kereszt kávéház előtt egy csernovitzi autó állott meg, amelynek soffőrje néhány perc alatt ismeretlen brosúrával árasztotta el a járókelőket. A brosúra cime volt: „Egy kriminális törvényről“ — románul természetesen, amelyben az ismeretlen szerző az uj közigazgatási törvény ellen kél ki s azt kriminális és elpusztítandó alkotásnak nevezi. A dévai rendőrség azonnal figyelmes lett, mintegy hét brosúrát elkobozott, a soffőrt pedig előállította. Kiderült, hogy Lupelovics Vasilének hívják, csernovitzi és Feuer Emanuel csernovitzi utazónak a soffőrje. A brosúra osztogatással kapcsolatban Feuert, mint gazdát is felhivták a rendőrségre, ahol meg Feuer Grozescu rendörkomiszárt akarta vesztegetni. A komiszár természetesen elzárkózott, de Feuer a tiltakozás ellenére is egy 500 lejest dugott Grozescu komiszár zsebébe, amire Grozescu jegyzőkönyvet vett fel, az ügyet a jegyzőkönyvvel együtt átadta Bradean rendőrkvesztornak, aki a kihallgatás után Feuer Emmanuel utazót is a megvesztegetés miatt az ügyészségre tette át, ahol az eljárást _ a brosúra osztogatás miatt soffőrje ellen, ellene pedig megvesztegetés miatt _ megindították. A brosúra eredetét eddig még nem sikerült kinyomozni, valószínűnek tartják azonban, hogy kommunista eredetű. Csendőrökkel kényszerítik az állami iskolába Csikmadarason a székely gyermekeket Azzal fenyegetik & szülőket, hogy átteszik a határon, ha nem adják gyermekeiket az állatni iskolába (Csíkszereda, szeptember ll.) Alig múlik el nap, hogy ne kelljen megemlékeznünk azokról a megdöbbentő sérelmekről, amelyek iskolaügyi téren újból fokozott mértékben kezdetüket vették. Ezeknek a szomorú szenzációknak nagyrészét a kultur- zónává nyilvánított Székelyföld adja. Legutóbbi számunkban a háromszékmegyei Imecsfalva esetét mutattuk be, mára pedig Csikmadaras az újabb iskolai botrány színhelye. Csikmadarason szintén megkezdődött az állami iskola tüzzel-vassal való létesítése és a tanulók erőszakos fogdosása. A beiratkozásokat ebben a kis csíki faluban két kiküldött tanító végzi. Ami különösen hallatlan még az iskolasérélmek eddigi változatos krónikájában is, csendőrsegédletet vettek igénybe. Az asztalnál ugyanis ott ül egy, vagy két csendőr. A kiküldött tanítók megpróbálják a szülőket lebeszélni, hogy ne adják gyermekeiket a felekezeti iskolába, hanem az állami iskolába Írassák be. Füt, fát Ígérnek, csakhogy sikerüljön a meggyőződésük és magyarságuk mellett kitartó székelyeket eltántorítani a katholikus iskolától. Mikor nem sikerül szép szóval meggyőzni őket, következik a csendőr szerepe. Ilyenkor a rend és csend éber őre veszi át a rábeszélés szerepét, természetesen tarkítva komoly fenyegetésekkel, amelyek közt ott szerepel a határon való áttevés is. De még ez sem bírta a szülők elhatározását megváltoztatni. Erre aztán' az ismert módszerhez, a névvegyelemzéshez folyamodtak. Egymásután utasítják el a Dombi, Horváth, Salamon, Zsuk, Hajdú stb. családncvüeket és azzal a kijelentéssel, hogy románok, a színtiszta székelyeket beírják az állami iskolába. Hiábavaló a szülők minden panasza, könnye, nincs könyörület. A madarasi eset nem áll magában. A vármegye több községében hasonló a helyzet. A hallatlan és minden kultúra szégyenét jelentő eljárásra ezúton is felhívjuk a közoktatásügyi kormány figyelmét. Az állam presztízsének ártanak, amikor a legelemibb népjogokat figyelmen kívül hagyva, ilyen dolgokat megengedhetnek maguknak az alsóbbfoku hatóságok minden törvény ellenére. A „Jó Barát“ és „Tábortűz“ 40 — lei beküldése ellenében azonnal megkaphatja a „Minerva“ könyvkereskedéstől Cluj-Kolozsvár, Strada Regina Maria (volt Deák Ferenc ucca) 1 szám ®Wi
