Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-13 / 201. szám

X7ZZ. EVF. 201. SZÁM. GZm ţtrwmiimmim I® m m ICC ÎCD m D ca p ta Akar Ön jő gépselymet dolgozni ???Akkor vegyen | ^Gttéermann gépselymet e p ml B I b! fg^pyiSBlit egész Mnüa: Eme^yei Wistser* Bucureştiy Bßulesard Maria Ha. 8. | Beszélgetés Balogh Jenővel a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáráüal a Vigyázó* hagyaték erdélyi vagyonrészéről és arról a pörről, amely a hagyatékért Románia és Magyarország között folyik *«.• ....... ■■■BRasas^ap»»1-' " Két éven belül kielégfílnek az optánsigények — Hogyan használja fel az akadémia az óriási Vigyázó-alapot tudományos céljai megvalósítására ? — Az akadémia megiratta a kisebbségek jogi helyzetének kézikönyvét — Budapestre kiküldött munkatársunktól — Az akadémia. Hosszú távoliét után, most ismét szemben ülök Balogh excellenciás úrral, aki __ a gyöngébbek kedvéért — a Magyar Tudományos Akadémiának a főtitkára. A fölületesen ítélkező emberekben meg van könnyen a hajlandóság, hogy ne tulajdonítsák azt a jelentőséget az akadémia fogalmának, amelyet két vagy három generáció előtt tulajdonítottak. Az élet eliramlik; a tudományos működés differen­ciálódik; a közműveltség uj területeket hódit inog magának; az irodalom uj szerveket és gócokat lé­tesít. Látszólag: Magyarországon is, más országok­ban is megkerüli az érdeklődés a tudományosság­nak ezt a hosszú éven keresztül leülepedett lcorál- szigetét. De a Duna-parti akadémia meghitt termé­ben éppen oly lelkesedéssel folyik a munka, mint száz évvel ezelőtt — és a munkának folytonossága, intim zajtalan volta csodálatot ébreszt a látogató­ban. Lehetséges, hogy az akadémiának ezt a tradi­cionális légkörét nem is az épület adja meg, hanem Balogh főtitkár egyénisége sugározza ki magából. Én már nem ismertem az akadémia hajdani nagy­nevű főtitkárját, Heinrich Gusztávot, akinek éíet- pályája évtizedeken keresztül annyira összeforrott az akadémia köveivel cs könyveivel, hogy egyesek szerint ő alakította ki azt a típust, amely mintául szolgál arra, hogy külsőleg és belsőleg milyennek kell lenni egy akadémiai főtitkárnak. Lehet, hogy Balogh Jenő is hasonlit nagymultu elődjéhez. Egyéniségükben, emberi és világlátásukban bizo­nyára sok a megegyezés. De ezt a mesterség, a me­tier teszi. A könyvekkel, akciókkal való szüntelen foglalkozás, a tudományos buvárlás, átszellcmesiti az embert és mint amilyen a tudományosság maga, — bizonyos mértékig elvonttá teszi, de ugyanakkor — amint ez ismét a tudományosság ős sajátossága — az élet originálitása nem kallódhatik el, a külön egyéniség felismeréséhez vivő hajszálereknek nem szabad elakadniok. Nos, Balogh Jenő típus is, de egyben vonzó, rendkívül érdekes egyéniség. Egé­szen bizonyos hát, hogy hasonlit Heinrich Gusz­távhoz, de az is bizonyos, hogy teljesen különbözik tőle. Nos, a Magyar Tudományos Akadémia főtit­kára, mint mindig, úgy most is hallatlanul cl van foglalva. Négy-öt szobában dolgozik egyszerre. Az egyik teremben az irodaszemélyzet várja utasítá­sait, a másik teremben egyetemi tanárokkal tár­gyal, bekukkant egy harmadik terembe is, ahol va­lami konferencia folyik, a negyedik teremben pe­dig én kinzom kérdéseimmel, amelyre, mint pedáns ember, majd a gépbe diktálja a választ. Figyelme mindenre kiterjed. Alighanem birtokában van Dionisios-füle titkának: ennek az óriási épületnek cgyetlcn-cgy rezzenése sem némulhat el, hogy ő ne tudjon róla és modern gondolkozásának egyik fő ismervéje, hogy mindazt meghallja, ami csirázik, sőt zajong túl az akadémia épületén is ... Déli egy óra után jöttem a kérdéseimre adott válaszért. Ámbátor egy óra után még a teljes akadémiai appa­rátus működött, a portás már nem akart fölengedni a kegyelmes úrhoz. Csalódottan kísérletezem a por­tással, hogy tegyen kivételt, hiszen ki van szabva az időm, haza kell utaznom. A portás hajthatat­lan. De egyszerre valami igen távoli ablakból le­kiált Balogh főtitkár az udvarra: hát jöjjön fel az az erdélyi újságíró! Nem az lepett meg, hogy Balogh főtitkár ur rést ütött merev elvein, de hogy meghallhatta, ezer munkája között is észrevehette a mi halk diskurzu­sunkat a kapu aljában. Bizonyára ez egy mellékes kis epizód, de __ jellemző. Balogh főtitkár urat azért kerestem meg, hogy mondja: mi lesz a sorsa a Vigyázó hagyaték erdélyi vagyonrészének? Emlékeztettem, hogy ép­pen a mi lapunkban jelent meg egy közlemény az Almásszentmihály község romladozó kastélyáról, amelynek pillanatnyilag nincs gazdája, a bútoro­kat, műkincseket széthordták és a kastélyt körül­vevő három-négyezer holdas birtok sorsa is lóg a levegőben. Amikor ez a sajtóbeszámoló megjelent, senki fölviláensitást az almásszentmihályi Vigyázó birtokról adni nem tudott. Balogh főtitkár ur átveszi a szót: — A végrendelet alapján a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába tartozik az almásszentmiliályi 2723 kataszteri hold legnagyobb részben erdőbintok. Erre a birtokra nézve inég boldogult gróf Vigyázó Fe­renc ur annak idején bejelentette az illetékes bíróság­nál kártérítési igényét és igy ennek az ügynek elintézése összefügg az ismert optáns-üggyel. ■ Arra a kérdésünkre, bogy mik az akadémia infor­mációi: belátható időn belül lesz pénz az erdélyi Vigyázó birtokból? Balogh főtitkár a következőket mondja: — Az akadémia minden szükséges intézkedést meg­tett jogainak érrvénycsitésére. Az arra hivatott jogi képviselők azt remélik, hogy az ügynek elintézése két éven kelül várható. Ez a kijelentés azért is fontos, mert általánosítható minden optánsigénylésnól. Az optánsoknak sejtelmük sincs, hogy mikor fejeződnek be az ügyeik? Egyes kombinációk szerint pár hónap alatt, pesszimisták sze­rint hat-bét évig is elhúzódhat a likvidálás. Miután az akadémia jogi képviselői egyben az optáns kérdés­komplexum technikai lebonyolításának beavatottjai is, mint legjobban informáltak teszik meg azt a megnyug­tató közlést, hogy 2 év alatt az optánsügyek legnagyobb részét elintézik. Balogh Jenő még megjegyzi, hogy a Vigyázó vagyont a budapesti bíróság pontosan egy hó­nappal előbb hozott végzésével adta át a Magyar Tudo­mányos Akadémiának, mint örökösnek és az idevonat­kozó telekkönyvi bekebelezés most van folyamatban. A Vigyázó vagyon jótékony hatását csak az el­következendő esztendőkben fogja kifejteni. De az aka­démia nagy üzeme már is ennek az alapítványnak a jegyében dolgozik. Ez a vagyon lehetővé tette, bogy a mult esztendőben közel négymillió lejt fordíthattak akadémiai célok megvalósítására és ebben az esztendő­ben is ennyit vesznek majd igénybe. Nyolc nagy folyó­iratot ad ki az akadémia, népművészeti kiadványt támo­gat évi 5000 pengővel, kiad egy sereg idegennyelvü ki- adványt és mellesleg kegyeletes célokra is áldoz. Sok- ezer pengős költséggel helyre állította a széphalmi Kazinczy mausoleumot, jövő hónapban feállittatja síremlékét Beöthy Zsoltnak, az akadémia néhai másod­elnökének és báró Eötvös Lorándnak, az akadémia volt elnökének, síremléket állíttat föl Fraknói Vilmos püs­pöknek és elkészíttette már is gróf Vigyázó Ferencnek és Bessenyei Györgynek a szobrát. Túl menne e beszélgetés keretein, ha részletesen ismertetnék az akadémia különböző szakosztályainak a napi életét és aktuális kiadványait. De a nagyobb vál­lalkozások közül meg kell említenünk egyet s mást. Az akadémia kiadja gróf Tisza István összes munkáit, amelynek első kötete már meg is jelent. Kortörténeti szempontból rendkívül fontos József főherceg „Világ­háború, amilyennek én láttam“ cimü munkája, amely­nek most megjelent negyedik kötete az 1917. évi esemé­nyek egy részét tárgyalja és Magyarország, Románia háborús viszonylataira vet fényt. Nagy örömmel kell fogadni- az akadémia uj filozófiai könyvtársorozatát is, amelyben testes munkákban Leibnitz, Bergson stb. müvei jelentek meg, magyar filozófusok originális munkáival egyetemben és amely gyűjtemény évről-évre folytató­dik. Az akadémia föltünéstkeltő kiadványai közül meg kell említenünk Buza László szegedi egyetemi tanárnak a Kisebbségek jogi helyzete cimü közel 500 oldalas könyvét, Németh Gyula uj könyvét A honfoglaló ős magyarság történetéről és Farkas Gyulának a Magyar romantika cimü szép müvét. Az akadémia' különben a jövő hónapban kezdi meg üléseit és első ülésén Ferencz József centennáriurná­nak jelentőségét fogja méltatni. (I. e.) — Egy tdzetnhétévgs leány ataşata a La Manche csatornát. Londonból jelentik: Miss Duncan délameri­kai távuszó-bajnoknő ma éjszaka átúszta a La Manche csatornát Gap Grais Néz és Denver között. A tizenhét- éves fiatal leány 17 és fél órán volt vízben. i! I MEGJELENT AZ UJ f M m r módosított szövegű román és magyar együttes kiadása DR. MIHEÜFFY és MANDEL ügyvédek szerkesztésében. — Ára: 140 lei és portó. Megrendelhető a Keleti Újság könyvoszíályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4

Next

/
Thumbnails
Contents