Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-01 / 192. szám
Cla/"Kolozsvir. 1930 szeptember l Hétfő ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN; 1 évre 1200 lej, félévre 60Q lej, negyed évre 306 lej, egy hóra 100 lej. 20 oldalas szám ára 6 lőj. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Saerk.esztőség ér kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 04. XI1L évfolyam 192-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. fes szám ára 28 fillér. TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 2425«--927. Adóhajfás csendörszuronnya! Irta: Paál Árpád Amennyire ki lehetett venni a miniszter urak egymás közötti vitáiból és a kormány gazdasági bizottságának az erős töprengéseiből, a kormánynak szándéka és akarata mutatkozik, hogy a népesség nyomorba jutott állapotán valahogy segitsen. Kiszámították a miniszter urak, hogy a föld népének kilencvenezermilliő lejnyi összegűre megy az eladósodása, s úgy is tervezgették, hogy ezt a rengeteg terhet olcsóbb kamatozású kölcsönnel az államnak egy nagy földhitelbankja venné át. Hogy jó-e a terv, vagy nem, arról persze lehet vitatkozni. De minden vitától eltekintve, maga a terv világos bizonyítéka annak, hogy a kormány annyira tud a nép gazdasági válságáról, mint akár a sújtott és terhelt nép maga. Hiszen annyira felfogja a baj nagyságát, hogy még az adósságot is magára akarja venni, csak éppen valami könnyeb- bitést tudjon ezen a réven elérni. Mégis ugyanaz a kormány most kiadja azt a rendeletet, hogy csendőri karhatalommal kell hajtani az adót. Hogy foglalás nélkül kell árverezni az adóért; hogy el kell vinni a bútorokat és munkaszerszámokat is az úgynevezett adóalanytól; hogy nem lehet a vasúttól, vagy más állami intézménytől meg- kapniok a magánosoknak a maguk követeléseit, míg adójuk kifizetését nem igazolták; hogy még magános vállalatok se alkalmazhatják a munkanélkülit, ha ez nincs rendben az adójával: ezeket, az adórendeleteket mind megértjük. Azt is megértük, hogy az adóhivatali és pénzügyigazgatósági főnökökre a minisztérium egyenesen az elesapatás terhét mondotta ki, ha adófizetési halasztást engedélyeznek, vagyis ha nem lesznek kegyetlenek. Most már azt is megértjük, hogy az adóbehajtás kegyetlenségére a kenyérvesztés kegyetlenségével utasított tisztviselők mellé odaállították a csendőrszuronyt. Miért ez a túlságosan kihangsúlyozott büntető hadjárat? Hadjárat az ország népe ellen, melyről maga a kormány is tudja, hogy nyomorban van. Ez a föllépés minden jó várakozást elront, amit a kormány a népen való segítés tervével fölkeltett. Vagy ez a terv csak hangulatcsillapitás kedvéért röppent föl, s csak akkor lesz ebből is valami, haV nem lesz az országban egy fillér adóhátralék se? " Ez megint nagyon kegyetlen áltatás volna. Meg kell állapítanunk tehát, hogy az adóhajtó sordonság és a kormány népsegitő terve között világba kiabáló nagy az ellenmondás. Saját építeni akarásainak a rombolása ez. Vagy hát mire is kell az a folyton fokozódó adó, mely igen sok részben volt oka a nép eladósodásának? Hiszen általános jelenség, hogy az utóbbi években az adósságcsinálások főként azért történtek, mert az illetőnek az adóvégrehajtást csak kölcsönpénzzel lehetett elkerülnie. Hát mire is kell ez a nyomasztó adó? A kormány legújabb tervei szerint arra is, hogy azokból nagy központi pénztárakat csináljanak. Eddig is sok központi pénztárt csináltak. Mindenkinek valami népsegités lenne a rendeltetése, a nép helyett való fizetés erre vagy arra a közcélra. És amint mondtuk, legújabb . tervezgetcs szerint az állam már olyan bankot is akarna csinálni az adóból, bogy az a iöldnópénck az adóssá- gát fizesse. Tehát az állam által annyira követelt adónak igen sok része arra való volna, hogy vele olyan intézményeket létesítsenek, ami a nép bajain könnyítsen. Nem körülményes doleg-e, hogy ezt mind adó- fokozással és adószigorral akarják elérni? Hiszen maga az adómérséklés, meg a halasztásoknak és az adóalanyok kímélésének az, egyszerű módja is egyenlő volna ma a ncpsegitéssel. De arra adót szedetni, sőt tüzzel-vassal, még csendörszuronnya! is hajtatni, hogy uj és uj központi pénztárak legyeErdélyi magyar mintavásár n\jilt meg Kolozsváron A református kollégium virágerdöi között az erdélyi magyar népművészet népipari gyűjteményeit áilitották ki — Méhészet, képzőművészet, mezőgazdasági termékek, erdélyi különleges iparágak kiállítása (Kolozsvár, aug. 30.) Kiállítás, mintavásár, hirtelen meg sem mondható, melyik név illeti meg azt a nagyon szép, nagyon érdekes kertet, amivé a Farkas- utcai öreg kollégium épületét és boltivek közötti udvarát varázsolták. Sokan, akik arra indulnak, nem. is sejtik, milyen látványosság tárni eléjük. Virágerdők, szinpompás gruppok, pálmaligetek között, hová az egymással is versengő mükertészek hordották fel hatalmas társzekereken Legdiéddgetettebb tarka növényeiket, az erdélyi magyar léleknek egy része helyezkedett el: a szép, művészi, korszerű termelés törekvése. Az a törekvés, amely az rrdéívi niüqrzéket, rátermettséget, müizlést, az erdélyi földből t.-f-riadzott ősi népművészet örökért ékeit igyekszik közkeletű kinccsé temui és a modern piacon értékesíteni. Kiállítás, mintavásár, az-ember nem is tudja, hogy melyik illik erre az összeállít árra • közismert szavak közül. Gyönyörű erdélyi kirakat-, ami nem ölelt fel mindent, de amit összeszedett, az sok szépet-, kedveset, értékeset, hasznosat, mutat. A mértékek igy is mennyire t úlnőtték azt a keretet, amit a rendezőség elképzelt«. Az Erdélyrészi Méhész Egylet rendezte félszázados jubileuma alkalmából, nem adott hozzá se állam, se város, se kamara és semmiféle közintézmény egyetlen fillér segélyt sem, pedig az ilyen kiállításoknak a büdzséalapját a szubvenciók szokták képezni. Ez a kiállítás azt mutatja, hogy mit lehet önerőnkből felmutatni és azt, hogy önerőnkből lehet a fejlődés utján messzire haladni. Aki ezt a kiállítást megnézi, az nemcsak sok szépet lát, de sokat tanul és belenézhet egy kicsit azokba az erdélyi kincsekbe, amik a miénk, mert a miénk a termelő erő képessége. fl megkönnyezett népművészet Mai számunk 20 oldal A kiállításra felvonult az erdélyi háziipar kápráztató szépsége. A kiállítás a méhészeké ugyan és komoly részt foglaltak le maguknak, de csak egy részt és ezt <is megosztották a mezőgazdasági különleges termékek kiállítóival. Annak sem lehet nevet adni, hogy milyen iparág van képviselve, A kifinomult perzsa* szőnyeg-ipartól a varrottasii, a tulipános bútortól a gyára képkeretig, de szobrászművészeitől a művészi li- noleummetszetig sok minden van itt, amiket nem lehet elhatároló vonalakkal rubnikázni gyűjtőfogalmak alá. Mintagyüjtemenyek vására. S a háziipar feléiénkitésének, értékesítésének munkáján a nó'szövetségek dolgoznak és e kiállítás sikerén is sokat fáradoztak. A kalotaszegi varrottasoknak olyan két terme van, aminek kiállított anyagát bármely világváros nemzetközi mintavásárára büszkén oda lőhetne vinni. Kónya Gyuláné, a református nőszövetség szervezője, mert ezé a nőszövetségé a kalotaszegi, kiállítás. olyan lelkes odaadással magyaráz, hogy könny belábad a szeme, amikor elérzékenykedve raodnja: — Tessék megnézni ezt a hatalmas mánkat, négygyermekes szegény asszony készítette, ki csak akkor év rá, éjjel, dolgozni, mikor a kicsinyed már elaludtak. Milyen szegények most ezek az asszonyaink és milyen gyönyörűen dolgoznak, csak lenne áldás a munkájukon. Az irottas retikültől a hímzett függönyig, kincses- ház tárlata ez, amiknek két kalotaszegi ruhás lány, Makfalvy Annus lés Kovács Erzsi a felügyelőjük, A katolikus missziós nővérek különösen a. székelyszentkirály» vertcsipkéknek a finom gyűjteményét tárták fel, amelyek szintén világversenyre is igényt tarthatnának. Az unitárius nőszövotség egy torockói szobát rendezett be, színes bútorokkal, a varrottasoknak Toroczkóról behozott gyönyörű gyűjteményével. (Folytatása a második oldalon.) nek, amik visszacsatornázzák a nép közé a fölhajtott adót, ez túlságosan mesterkélt eljárás. Amellett költséges is, mert hiszen a fölhajtásokra való kiküldetések, a karhatalmak, a szuronyok, a népsegitő pénztárak igazgatói és hivatalnokai, ezek mind pénzbe kerülnek. Szóval azt a pénzt fogyasztják, amit a kormány a nép segítésére szeretne íölhajtatni. Észre keli vennünk, hogy államunk pénzügyi rendszere ilyen hiábavaló körülményeskedések hibájában szenved. Azért nyomasztó és bajokozó a nép gazdasági életére nézve, nemhogy azt könnyíteni tudná. Sok a túltervezés benne, sok a föllengös akarás. Népbajokra intézményeket akar, s ezt azon a módon akarja megvalósítani, hogy a népbajokat szaporítja, tetézi és fokozza. Ez valami olyan eljárás. mint mikor valakit szántszándékkal koldussá tesznek csak azért, hogy neki esetleg alamizsnát adjanak. Azt mindenki látja, hogy világszerte komoly gazdasági bajok vannak, s ez a békeszerződések örökségeként feküdt rá Európa népeire. Valahol az európai népközösség egyensúlytalan állapotában fészkel a bajok oka, s ennek mesterkélt diplomati- zálással és háborús készülődésü bizalmatlansággal nem lehet végét vetni. A bizalmatlanság okából létesülő összes hivatali rendszerek és egyéb berendezkedések mind túlköltekezések és célszerűtlen költségek, s ezek nyomják a mi államunkat is a körülményes népsegitő pénztárak mellett. Valahol itt kell megfogni a dolgokat, s nem ugv, hogy túladóztató pénzügyi politikával akarjunk máról-holnapra nagy állammá lenni, vagy nagyhatalmak kapcsolatában tetszelegni. Az ilyen túlzott politika népeink érdekével ellenkezik. Az ilyenből áll elő az a magunkról való megfeledkezés, mely a nép tagjait egyszerűen csak számnak veszi, amit a végtelenségig lehet szorozni. S a szorzásból kijönnek a milljárdok, még az adómilliárdok is. És a magában önteltté vált politika azt hiszi, hogy ami a szorzásból kijött, annak a népből is ki kell jönnie. Ez az, ami borzasztó tévedés. Ha pedig kegyetlenséggel és cseaidőrszuronnyal is erőltetik, liát akkor még borzasztóbb tévedés.
