Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-08 / 172. szám

KBpsrnm&jfc TIU. ZYF. 172. SZÁM. ban, Bukarestbe nem is látogat el és Sziaajából Ve­lencébe fog visszatérni Az anarchista mozgalmakat a U- berálisok pénzelik Az Adeverul szerdai száma nyílt levelet közöl Mi­ta óh« volt prefektus, jelenleg Falciu megyei képvise­lőtől. A nyilt levél a közvélemény figyelmét Miha. lache és Gheorghe Bratianu legutóbbi kijelentéseire hívja tfel, amelyek szerint-a Bratianu Vintila körül csoportosult libe­rálisok támogatják a szélső jobboldali anarchikus mozgalmakat. Bizonyítékul felhozza azt, hogy Falciu megyében egy olyan felforgató tartalmú manifesztumot terjesztettek, amely az Universul nyomdájában készült. Az Univer­sul igazgatója pedig Stelian Popescu, a liberális párt elnöki tanácsának tagja. Ezenkívül az anarchikus mozgalmak sok pénzbe is kerülnek, mivel azok vezetői szegény emberek, csakis egy pénzben erős párt állhat a hátuk megett és ez a tény ismét a liberálisok felé mutat. Tancred két irányba orientálódik A liberális párt belső válsága még korántsem In­téződött- el. Bratianu Gheorghe tovább folytatja ak­cióját s úgy látszik, hogy legújabban magának, Bra­tianu Vintilának eddigi legerősebb személyes hivei kö­zött is akadnak olyanok, akik a párt regenerálását szükségesnek látják. A Dreptatea, a kormány hivata­los lapja, úgy értesül, hogy Tancred Constantinescu, aki — mint ismeretes —, Bratianu Vintila legszűkebb vezérkarához tartozik, tárgyalásokat folytatott Bratia­nu Gheorghével, hogy igy arra az esetre is, biztosítsa magát, ha a fiatal Bratianu lenne a párt elnöke. \ Cuvântul ugyancsak a liberálisok belső válságával fog­lalkozva azt írja, hogy Argetoianu, a párt nagy részé­től eltérően, koncentrációs kormányt 'szeretne és egy ilyenben szívesen tárcát vállalna, sőt egy ilyen kor­mány megalakítására szóló megbízást is elvállalná. Akik a pártokból kikoptak A Viitorul szerdai számában azt azi érdekes érte­sülést hozza, hogy Bukarestben közelebbről meg fog alakulni a Személyiségek Ligája, amely tulajdonkép­pen a parlamentarizmus rendszere ellenzőinek klubja lesz. A lap szerint ennek az alakulatnak azok lesznek a tagjai, akik már minden pártot megjártak, sehol sem tudtak érvényesülni, s most ezen a módon akarnak felszínre jutni. A Viito­rul élénken tiltakozik az ilyen kísérletezések ellen. Hangoztatja, hogy a parlamenti rendszer a civilizáció fejlődésének volt egyik következménye és azt nem le­het máról-holnapra megszüntetni. Megsemmisítették a nagyváradi városi tanács államié választmányának választását (Nagyvárad, augusztus 6.) A nagyváradi városi tanács, mint tudvalevő a mult hónap 7-én tartotta meg első alakuló ülését, amelyen a négytagú állandó választmányt is megvá­lasztották. Ullmann Sándor, mint a dolgozók blokkjának tanácsosa 11 szavazatot kapott, nagy meglepetésre azonban a törvény határo­zott rendelkezései ellenére az elnök nem őt, hanem Pogány József tanácsost enunciálta az állandó választmány tagjául. Ullmann akkor tiltakozott az eljárás ellen és bejelentette, hogy megjelenik az állandó választmány ülé­sén, ahonnan csak karhatalommal engedi ma­gát eltávolíttatni. Közben Ullmannt letartóz­tatták, a dolgozók blokkja azonban az állandó választmány választását megfellebbezte a te­mesvári tartományi igazgatósághoz, ahol szerdán tárgyalták az ügyet.. A bíróság több, mint félórai tanácskozás után kimondotta az állandó választmány választásának megsem­misítését és egyben leszögezte, hogy a dolgo­zók blokkjának joga van egy választmányi helyre. Az Ítéletről előreláthatólag csütörtö­kön érkezik hivatalos értesítés Nagyváradra s a választás megejtésére a városi tanácsot valószínűleg rendkívüli ülésre fogják össze­hívni. A letartóztatásban levő Ullmannt egyébként szerdán a rendőrségről az ügyész­ségre kisérték át. Francia sztrájkoló munkások megtámadták a Belgiumból hozott sztrájktörőket Véres tűzharc a határon, számos sebesüléssel (Párizs, augusztus 6.) Roubaix és Tourcoing- től keletre a belga-francia határon belga munkások és jobbára gubancokból álló ifjúmunkás kommu­nisták között összeütközések voltak A suhantok a sztrájkoló munkások felbiz- tatására erőszakkal meg akarták akadá­lyozni a határon átkelt belga munkások munkába lépését. Mindkét részen számos sebesülés történt, amikor a határőrség is beleavatkozott a verekedésbe és ren­det csinált. Ez nem ment egészen cimán s a küzdő felek a csendőrök közül is tizenhatot megsebesítet­tek. A karhatalom számos letartóztatást eszközölt. Eoubaixban egyébként 82 gyáripari üzem­ben a sztrájk általános. Itt a munkások száma 19 ezer 640 volt. 33 nagy­üzemben 12 ezer 724 munkás közül több mint négy­ezer áll sztrájkban és 65 gyárat a sztrájk nem érint, mert a munkaadók megadták a kívánt emelést. A- francia-belga incidens részleteként közlik, hogy az incidensek azután később is megismétlőd­tek és a nyugalom csak a kora hajnali órákban ál­lott ismét helyre, amikor az országutat mindkét részről megszállták a közeli helyőrségek felriadózott osztagjai. Tegnap reggel óta minden egyes belga munkásszál- litmányt katonai teherautomobilok kisérnek a ha­tárra, ahol azután francia katonaság őrizete mellett mennek tovább a belgák a gyárakba. DEőszkSIfsztet vakolati és üveggyártási célokra, aszfaitpoiácsát burkolásra és szigetelésre csak vagontételben szállít Bitumen Román Aszfaitvallalat Rt. Felvilágosítást nyujt: Kémefh Ákos oki. építészmérnök TSrgu-Mures, Str. Pr. Carol 7. AMERIKA HÜBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (5.) A szőke nem felelt, csak mosolygott. Deréeey za­varban érezte magát, és Mprleyhez fordult: — Most te is beszélj valamit! Múltadat feltártuk már, állj elő a jelennel! Morley huncutul ránevetett a nőkre. Azután fel­állt: — Ha megengeded, kicsit táncolni fogunk előbbi Mindenki felugrott, csak Deréeey maradt ülve. — Én nem táncolhatok! — Magának nem is kell! — intett Norreya d’Aya­las. — Itt hagyjuk Lovelyt maga mellett! Kimennek a terembe. A szakszofon nyugtot nem hagyó bugása-sivitása körülölelte őket odakint. Itt bent az asztal mellett csend lett. Deréeey cigarettát vett elő és megkínálta Lovelyt. — Köszönöm, nem kérek és maga se gyújtson ráí — felelte Lovely. — Inkább csak bOKélgetoi sze­retnék... Volt már Amerikában 1 — Dehogy, Lovely... hogyan lehettem volna, mi­ből 1 — Hol volt eddig? Merre járt már? — Nagyon szép maga, Lovely... , — Haha... Azt akarja ezzel mondani, talán, hogy nem érdemes elmenni innen, mert helyébe jöritoek a szép nők? — Nem... Nem akarok én semmi mást mondani a világon, csak azt egyedül, hogy maga meneyira szép! — A felesége milyent — Kérem, drága Lovely, ne beaceljiink ide nem tartozó dolgokról.., — De én tudni akarom! — ... Nekem mindenesetre szép... m «Kt hiszem, szép másoknak is.., — Ez kedves magától, kapitány. Szeretem azokat » férfiakat, akik feleségüket dicsérik, — lÉs azokat, akik magát dicsérik? — Engem mindenki dicsér, — És, akit maga szeret, vájjon az dicséri-e a leg­jobban? — Akiit én szeretek? — mosolygott fel Lovely megint azzal a meleg fölénnyel. Azután elnézett va­lahova messze, dúdolva a jazz-band besziiremkedo dal­lamát. Deréeey izgatottan kérdezte újra: — Akit maga szeret, Lovely? — Mit akar róla nudlii ? — Mindenit... Vagy talán semmit... Őszinte vagyok, Lovely, nem akarok tolakodó lenni; de érdekel az, hogy kit szerethet egy ennyire szép nő igazán?... — Csak egy férfit, kapitány, és ezzel meg is van adva a lehetőségek határa. Félistent nem kapok én sem. A kapitány most közelebb húzódott — Morleyt szereti, Lovely? — Jobban tetszett nekem az előbb, mikor a fele­ségét dicsérte, — igazított a haján valamit Lovely és rákönyökölve mindkét karjával az asztalra, hidat for­mált két kezével. Erre a táindöklőn fehér hidra fek­tette az állát. — Maradjunk csak az előbbi eszmekör­ben, amely boldogságot ad magának és amely kielégíti (magát! — Egy dologról van itt csak szó, — keménykedett a kapitány — a maga szépségéről. Erről tudok csak beszélni egyre, de maga mindig letérit... — Én? — Persze. Ha elragadtatva szólok magáról, a fele­ségemet juttatja eszembe. Viszont, amikor ugyanezen az alapon én érdeklődöm... — Elfelejti, kapitány, hogy én táncosnő vagyok, maga meg rendezett társadalmi állású családfő. A maga számára csak kedves figyelem lehet, ha valaki a családi élete iránt érdeklődik. • — Bosszú akar ez lenni azért, hogy ‘ai előbb elé­gedetten Nyilatkoztam a sorsomról? — Nein... néni... de fcvt akar Morleyvel? • — Tehát nem őt* szereti ? * ' '' ’ — Morley Ncrrreyát szereti és nekem eszemágábán sincs zavarni őket. örülök, hogy együtt vannak. •— És a hindu? — A hindu?... Gangsiter ő is... Különben ne akar­jon mindent tudni... Szeressen bennünket azzal, amit magunkról adunk... Ki tudja, látjuk-e egymást még va­laha?! — Bizonyos, hogy találkozunk még. Morley pe­riodikusan megjelenik az életemben. És amig itt ma­radnak Budapesten, mindennap látni fogom. — Már nem sokáig maradunk. Horaeenak időn­ként kedve kerekedik Budapestre jönni, ilyenkor el­kísérjük. — Artj hittem, ide szerződtek. — Dehogy, — fojtotta el mosolygását Lovely — nem szerződünk mi sehova sem! — Bocsásson meg, azt gondoltam, hogy artistaság- ból élnek. — Óh, egészen másból... Sajnálom, hogy maga bem táncol, kapitány. — Holnap mit csinálnak? — Mjorleyt kérdezze. Ő visz bennünket itt min­denhova. Nem tudom, mit szeret ezen az unalmas vá­roson. Hogy tud maga itt élni? — Miért? — Kicsi és csendes minden. Szegény — Nekünk, idevalóknak, túlontúl sok történik itt. Nem is hiszi, mennyi! — Leket. De maga nem illik ebbe a keretbe. Fo­gadjunk, hogy Horace elhozza magát hozzánk! — Ebbe a fogadásba nem mehetek bele, Lovely, annyira bizonyos vagyok abban, hogy megnyerném. Itt születtem, itt is halok meg. Biztos állásom van. Lovely megfogta mosit a kapitány kezét: — Mennyit keres maga ebben a városban? — Keveset. A maguk számaihoz mérten igen ke­veset. — Mégis? — Vagy ölvén dollárt havonta. Loveiy felállt, odalépett Deréceyhez.,és megeső-' kolta. Azután kiment a 'táncolok közé. •..., ■ — Ml volt ez? Szánalom’?"Gúny,? fci'j^c^iny'lés? —■ suttogta élszégyenülten a kapitány. — Miit akar ez a nő, mulatni rajtam ?... Minek is állok szóba ilyen nép-> seggel. ,i (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents