Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-07 / 171. szám
Mk-x&iniWmäi Vajda belügyminiszternek egyik állítólagos nyilatkozata — se non e verő, e ben trovato — mutatja, hogy a kormánynak nagyon is kapóra jönne, lia megszorító, guzsbakötó' s megtorló intézkedéseket alkalmazhatna a magyar kisebbségi intézetek ellen. Az adósokban is mindig meg van és meg lesz a hajlandóság, hogy szívesen fogadják és kövessék azt a hangot, mely kötelezettségeik nemteljesitésére bátorítja őket. Ilyen intézkedések puszta lehetősége, az ilyenekkel való fenyegetés, az intézetek adósainak körében a csak passzív ellenállás megkísérlése is, a legnehezebb s könynyen végzetes helyzetbe hozhatná a székelyföldi magyar intézeteket s kockám tenné azt a 452 millió tőkét, melyet az intézetek saját vagyonúkként és takarékbetétként kezelnek. Hogy ez a 452 millió kiknek a tulajdona s mely társadalmi rétegeket sújtana ennek pusztulása, azt a fenn- tiekbon már kimutattam. Ez a félmilliárd lej körüli takarékbetét és részvénytöke a szckelység utolsó mobil vagyona. Ha ea is elvisz, meglesz a nagy egyenlőség, mindenki meg faraghat ja magának a koldusbotot. f A mar os vásár helyi résn^jcaíli. főg^mnázíumo!’ ebben az évben még nem alakítják át ipar5 szakiskolává (Kolozsvár, augusztus 5.) Az Erdélyi Hóm. Kát. Státus Igazgatótanácsa ma tartja rendes havi közgyűlését. Tárgysorozaton a közeledő tanévvel kapcsolatos ügyek szerepednek, amelyek között általános érdeklődésre tarthat számot a marosvásárhelyi róm. kát. főgimnáziumnak középfoka ipari szakiskolává való átalakítása. Az erdélyi magyarságnak régi szükséglete egy ilyen szakiskola föí- áMitása. Í gy a gyergyószentmiklósi, mint a székelyudvarhelyi magyarpárti nagygyűlés részletesen foglalkozott a kérdéssel és ezeken érlelődött meg a terv, hogy az anyagi fenntartás szempontjából is súlyos problémát jelentő középiskolák valamelyikét át kell alakítani ipari szakiskolává. A választás a marosvásárhelyi főgimnáziumra esett és a Státus a maga részéről meg is tette a szükséges I előkészítő lépéseket a terv realizálásához. Az ,ij szakiskolának már a küszöbön álló tanév ben meg kellett volna nyílnia. Kellő időben he is nyújtották a közoktatásügyi kormány hoz az engedélyezés iránti kérvényt a szükséges okmányokkal együtt. A inult bét folyamán gróf Majláth (íusztáv Károly, erdélyi püspök és dr. Gyárfás Elemér, szenátor Buka restben interveniáltak is az elintézés érdekében. Az ügynek még mindig az Anghelesou tele ezer nehézségekkel járó relortán kell ke resztülmennie, melyen ezidőszerínt még a Ma- niu-kormánynak nem áll módjában változtatni és igy a marosvásárhelyi ipari szakiskola megnyitása ebben az évben lehetetlenné vált. A régi és szépmultu intézet tehát, mint középiskola, illetve főgimnázium fog tovább működni. X777. ÉVF. 171. SZÁM. amelyek miatt a vádhatóság kérte a külföldön tartózkodó könyvelési igazgató, továbbá Kátdor és Böhm könyvelők letartóztatását és az eljárás megindítását fíebreanu adóügyi inspektor ellen is. , A vádhatóság a házkutatás alkalmával feltárt dokumentumok alapján magánokirathamisitásért és csalásért kérte a bűnvádi eljárás megindítását. Raicu dr. védőbeszédében azt fejtegette, hogy a házkutatás alkalmával talált kettős mérleg teljesen üzlet- és jogszerű volt. A-Lomási Erdöipar Rt. ugyanis külföldi vállalkozás és * házi mérlegét a külföldi részvényesek szá< mára készítette svájci frank átértékelésben és igy természetes, hogy a két mérleg közt a lej ingadozása miatt eltolódások vannak. Káldor egyszerű alkalmazott volt a cégnél, aki mindenben Vadász Ernő könyvelési osztály-igazgató irányítása mellett dolgozott. Böhm ugyancsak egyszerű könyvelői tisztei töltőit be s a neve azért szerepel a mérlegen, mivel a könyvelők közül ő volt román állampolgár. A zárszó jogán Káldor és Böhm hangoztatták jóhiszeműségüket és kérték szabadlábra helyezésüket. A határozatot délután hat órakor hirdette ki a bíróság és fenntartotta mindkét letartóztatott vizsgálati fogságát. Káldor és Böhm a határozat ellen felebbezést jelentettek be. Nehézségek merültek fel a romáit»|figosz!áv gazdasági együttműködés tervezeteméi (Bukarest, augusztus 5.) A román és jugoszláv szakértők tovább dolgoznak a két ország közötti gazdasági együttműködés tervezetén. Az ipari érdekek összeegyeztetéséről van szó. A mezőgazdasággal összefüggő iparágakban, továbbá a vasiparban nem lesznek különösebb ellentétek, ellenben nagyobb nehézségekre lehet számítani a textilipari kérdéseknél. Romániának fejlett gyapjuterme- lése mellett a jugoszláv gyapjutermelés nem jöhet tekintetbe. Nálunk ezenkiviil védvámok vannak a textiliparra, Jugoszláviában ellenben a védvámok leépítésének politikáját folytatják. Koncessziókat legfeljebb az elektromos és a gépipar terén tehet az ország. As aradi törvényszék fenntartotta a LomsásI Erdöipar Rt- letartóztatott két tisztviselőjének vizsgálati fogságát (Arad, augusztus 5.) Amint a Keleti Újság megírta, az aradi vezető ügyész elfogatási parancsot adott ki a Lomási Erdöipar Itt. esoportkönyvelője, Böhm Lajos ellen, aki szabadságát fürdőn töltötte. Az ügyészség utasítására a rendőrség Böhmot őrizetbe is vette és kedden reggel beszállították az aradi ügyészségre, ahol a könyvelő a főügyész előtt megismételte előbbi vallomását. Átkisérték a vizsgálóbíróhoz, aki kihirdette előtte a letartóztatási végzést, ami ellen Böhm felfolyamodással élt. Az aradi törvényszék Popescu Siilutiu tanácsa kedden tárgyalta Káldor. Béla főkönyvelőnek és Böhm Lajos csoport köny velőnek y. letartóztatás elleni felebbezését. A vádat a Vezető ügyész, a védelmet Raicu aradi ügyvéd képviselte. A főügyész a törvényszék elé terjesztette azokat az indokokat, AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN <*•) ni. Norreya d Ayalas szétrobbantja a paradicsomot. — Nos, hát, — kezdte meg nagy figyelem között második történetét Deréeey Zoltán — a buesuzásnak az a jóslata, melyet Morloy mondott ott a grodeki nyárfa tövében, nem teljesedett be, hála az Istennek. Morley Horace-szal ismét összehozott a sors, ezúttal nem valami fán, hanem egy szép, puha ragyogó klub szőnyegén. Meglepődve kiáltottam rá, amikor megláttam: — Horace! Parraghy Horace! Szervusz! Rá ránézett. — Bocsáss meg, — mondta — de nem tudom, hogy... nem tudom, honnan... Elmeve11em magam: — Igazán ? — Á, á!... Igen... sitimmit... azon a nyárfán... tavak, sör, srapnel)... yes... assuredly! Te vagy az a harminc- kettes! Gyere, üljünk le ebbe a zugba! Leültünk. Kíváncsian kérdezősködtem: — Még mindig sikerrel játszol a hinduddal, ha szabad érdeklődnöm? Legyintett: — Már nem vagyok rongyfestő. — Hanem? —— Sem az, sem más. Felhagytam az artistaság- gal! — Nem is ez... — mondtam félig zavartan. — Hanem a kártya!? Megtaláltad újra a hindudat? fanyar mosollyal veregette le szivarjáról a hamut. — Érdekel, fiam? — Elgondolhatod, mennyire! Az a csalhatatlan módszer l — Vége, my boy! -—- füttyén tett rá Horace Hinton Morley barátom. — Elszállt, mitít. az első szerelem... — Ne beszélj! Morley elnézett a levegőbe. A terem csendjébe be- lezugott olykor a bakkszoba időnként való lármája, a zsetonok csörgése. Bajtársam sóhajtott vagy ötöt. — Hát tudod, pajtás... leszerelés után újra nekivágtam a világnak. Felkerestem régi cimborámat, a hindut. Ment is a dolog, együtt dolgoztunk megint és együtt, nyertünk. Sőt Ras Zohar, mert unta a dolgot és érdekelte a kísérlek, engem kezdett tanítani isteni tudományára. Sikerrel tanított. Egy esztendő lefolyása alatt önállósítottam magam. Csak' nemes valutában. Legutóbb Loppóban, a danzigi szabadállam pompás kis fészkében jártunk a (tavalyi nyár elején... Mert együtt maradtunk azért... Bár ne maradtunk volna! Mert. akkor jött hozzánk Norreya d’Ayalas. Nő ez, fiam, nem egy nő, hanem a nő... hej, micsoda nő! Én is, Zohar is beleszerettünk. Eleinkén titkoltuk egymás előtt! Persze, nem sokáig lehetett. Megvádoltam ekkor barátomat, kenyeres társamat. .0 meg. engem. Összevesztünk. — Mindent nekem köszönhetsz! —■ Nélkülem még a rongyfestésed sem kell! Elöntutit a düh és hálátlanná tett: — Henceghetsz! Már tudom magam is azt, ami belőled ér valamit a közönség előtt! Ras Zohar retteneteset nevetett erre. — Majd meglátod, Horace! —- és otthagyott valami leírhatatlan, titokzatos megvetéssel. Reggelre eltűnt a hindu. És vele Norreya d’Aya- las is. Bután néztem azon a napon a tengert és a fellépésemet is lemondtam. Az igazgató nem csodálkozott egy cseppek sem. Sőt. örült a zsivány. — Ha Ras Zohar nincs, önre igazán nincs szükségem. Megsértődtem: — Füttyülök önre és minden kartársára! Megélek sokkal különben! így torkoltam le a direktort és rohantam a bakkba. Odaálltam az asztalhoz a szokott módon. De abban a percben, mikor kiadtam agyamban a parancsot, valami mintha átvágott volna a fejemen... — Kilenc a banknak! — kiáltott nyomban a játékvezető. És igy ment ez egész este, amikor próbálkoztam. Megkíséreltem még vagy húszszor. Hasztalanul! Ras Zohar boszut állt... Idejekorán felismertem azonban a szerencse erőltetésében rejlő veszedelmet: abbahagytam a játékot... És ez volt a szerencsém! Most, régebben szerzett vagyonon) maradékaival, itthon vagyok, Magyarországon. Itthon pompásan meg tudok élni... És... .és kezdem is jól érezni magam... Végre is, kell az embernek egy hazájának, megnyugvásának is lenni... — Ithon pedig? Nem játszol itthon? — kérdeztem szánalommal. — Itthon? Hébe-hóba, fiam! Csak a szűzi, tiszta szerencse alapján... Isten tudja, talán jobb is, játékabb is igy a játék... No menjünk, old fellow! Kezét, nyújtotta és szemében könnycsepp ragyogott. Lassan., tétova lépésekben indult aztán a bakkszoba felé. Egyszeresük visszafordult: — Norreya d’Ayalast szeretném azonban megfojtani még! IV. A gangster. A nők tapsoltak, hogy elbeszélése végére ért a kapitány. Norreya d’Ayalas elragadtatva szorongatta Deréeey kezét: — Köszönöm, gyönyörű volt! — Mit szólsz hozzá, Lovely? — fordult Morlcy- Parraghy a szép szőke nőhöz. Lovely annyit tesz magyarul: szerelmetescn szép, ennivaló. Deréeey belereszkebett ebbe u névbe, valóban lovely ez a nő... (Folyt, köv.)