Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-07 / 171. szám

-4a*.

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN:

1 írre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej.

12 oldalas szám ára 5 lej

OKSZAUUS MAUYAKrAlVU uai.—' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) I. Telefon: 5-08, 604,

ym. óvíolvasra i7í-ikszans

« ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON:

1 évre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedén# 15 pengő.

Egyes szám ára 29 fillér

^JDAPEST V.

i •

V.

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—927.

Ctaj-Kolossvir, 1930 angasxtas 7. Csütörtök

Bankellenes állásfoglalások

a Székelyföldön

Irta s GYÁRFÁS ELEMÉR

'Azokon # vidékeken, hol Erdély három nemzete egymásba vegyülve él s egymás mellett működnek az erdélyi román, szász és magyar intézetek, tarkítva még a bukaresti intézetek fiókjaival, minden látni akaró jóhiszemű embernek közvetlen közelből látnia kell azt, hogy nem a magyar jellegű intézetek különös kapzsisága okozza a pénzdrágaságot, hanem ez országot jelenség s kisebb ingadozásokkal ugyanúgy meg van a más jellegű bankoknál is. Ezeken a vegyes lakosságú helyeken a sajtó és a közvélemény már cmlitett része által szitott és jóhiszc- münek igazán nem nevezhető bankellenes agitáció éppen ezért mélyebb gyökereket verni nem tudott, legalább is vem szántott oly mélyre a néplélekben, hogy a magyarságnak politikai kérdésekben való együvétartozása érzetét és öntudatát veszélyeztetné vagy akárcsak komolyan fenyegetné is. A Székelyföldön ellenben, hol a falu népe közvetlen közelből és saját szemeivel nem látja az országot tényleg kizsákmányoló nagytőke működését, hanem csak a saját, ugyancsak magyar jellegű intézeteivel áll szemben és ezeknek kényszerűen alkalmazott magas kamatlába kölosönei után kénytelen kiizzadni az elviselhetetlenül súlyos terheket vagy tétlenül nézni, amint, a kamatok működése egész vagyonát felemészti, — itt a helyzet sokkal súlyosabb és komoly következményekkel fenyeget. Ezért addig is, mig az általános pénzügyi helyzet javnltával gyakorlati segítséget lehetne e vidékekre vinni, itt erőteljes felvilágosító munkára van szükség, melyben reszt kellene vennie az erdélyi magyarság minden vezető tényezőjének, a sajtóval az élén s főként gondosan tartózkodni kellene minden olyan megnyilatkozástól, mely e hangulat további kiélesedését idézhetné elő, mert nem túlzás, azt mondanom, hogy e tnlfeszült hangulatban a szenvedélyek továbbszitása már nem csak lelkiismeretlen népbolonditás, hanem egyenesen nemzet- ellenes súlyos bűn.

E székelyföldi agítációknak nem másodrendű célja az, hogy a nép jogos elégedetlensége egyes törtetők egyéni érvényesülésére kihasználtassák.

Szakszerű szempontból vizsgálva azonban a kérdést, !e kell szögeznünk, hogy éppen a Székelyföldön legkevésbé indokolt az u. n. nagytőke elleni agitáció, mert a beszerzett és az alábbiakban ismertetett statisztikai ada-. Jókból Idtetszően, a Székelyföldre vonatkozólag még fokozottabb mértékben helytálló az a megállapítás, amelyet az általánosságban és egész Erdélyre vonatkozólag Is konstatálhatunk, hogy t. i. az a tőke, mely a Székelyföldön kölcsönökben van kihelyezve, amely után a szé- kely nép a valóban tulmagas kamatokat fizeti s amely tőke ellen a hangulat oly elkeseredett, még kis részben sem idegen tőke, hanem majdnem kizárólag és maradék nélkül a székelyföldi kisemberek s kisrészben az ottani leözérdekü intézmények megtakarított tőkéje.

Minden csapás tehát, mely e tőkét éri, a székely Pépnek legértékesebb elemeit, a munkaképes és takarékossági tőke gyűjtésére alkalmas produktiv osztályokat Sújtja, minden csapás magára a székely népre száll visz- fsza s amennyiben a lelkiismeretlenül szitott bankellenes hadjárat eredményre vezetne — arra. az eredményre, melyet az agitátorok kitűztek, bogy t. i. a bankokat letörlek — ez a Székelyföld, egyetlen még meglevő gazdasági erőforrásának megsemmisülésével volna egyértelmű.

A beszerzett-statisztikai adatok a fennti állítások (helyességét az alábbiak szerint illusztrálják:

A három székely vármegye — Csik, Háromszék és Udvarhely — területén székelő önálló bankszindikátusi

tagintézetek alaptőkéje össresen 40,700.000 lej, tartalék- alapjaik 13,254.178, összes saját tőkéjük tehát 53,954.178 lej, vagyis az összes székelyföldi önálló magyar intézetek saját tőkéje együttesen nem több, mint egyetlen erősebb intézeté. Ez a sajnálatos helyzet annak a fiókositási és fuzionáltatási akciónak az eredménye, mely a különösen a romániai viszonyok mellett oly nagyfontosságu kisebb önálló egzisztenciák felmorzsolódását eredményezte.

Megállapíthattuk, hogy egyetlen kivételtől eltekintve __ az összes többi székelyföldi intézetek erősen

megosztott, sőt egyenesen elaprózott részvényállomány- nyal bírnak; részvényeseik t; oyomóan székely kisemberek s kis részben helyi közintézmények. Ezeknek az intézeteknek a prosperálása tehát vem idegen kapitalista érdek, hanem eminenter helyi rdek és helyi kisemberek érdekeit szolgálja.

Az önálló székelyföldi intézetek mellett jól kiépített fiókjai vannak Ősikben és Háromszékben a kolozsvári Transsylvania Banknak és a Brassói Népbanknak s ezeken kívül még két — aránylag jelentéktelen — magyar bankfiák működik Udv-oheVroe;:.. 'ben is. A magyar jellegű- bankok szér.tfj’fóidi" inSKödé.T nek 5s szerepének vizsgálatánál ki kell terjeszkedni tehát, c bank- fiókokra is. Rövidség okából csak összevonva ismertetem az intézetek erre vonatkozó főbb adatait:

léJallománv ■ Válld-tárca- Fotvö^zémla

adós V

Önálló intézetek: 267,770.280 247,805.320 113,221.80/ Fiókok: 130,684.701 106,196.630 21,536.948

Összesen: 398.463.9S1 354,001.950 334,758.755

Ezekben az adatokban nincsenek benne a Marosvásárhelyi Agrár Takarékpénztár és kiterjedt fiókjai, hiányzanak a kimutatásból a szász intézetek erős székelyföldi fiókjainak adatai is. A brassói szász intézetek behálózták Háromszéket s felnyúlnak Csíkszeredáig, sőt Gyergyészentmiklósíg, a segesvári szász intézetek domináló pozíciót szereztek maguknak Udvarhely megy ében. E térfoglalásuk világosan dokumentálja, mennyire szűkösek és elégtelenek voltak a magyar intézetek tőkeesz- közci a Székelyföld pénzigényeinek kielégítésére.

A fennti statisztikai adatokból levonandó tanulságok tehát csak a Székelyföldön működő kifejezetten magyar jellegű intézetekre vonatkoznak.

Elsősorban is megállapítható ez adatokból, bogy a más vidéken székelő magyar intézetek székelyföldi fiókjai felénél is kevesebb állományokat kezelnek, mint az önálló székelyföldi intézetek. E fiókoknak tehát a székely vidékek gazdasági helyzetére nincs döntő befolyá- suk,

A második leszögezendő körülmény az, hogy e fiókok a Székelyföldön gyűjtött 130 millió betéttel szemben ezeken a vidékeken váltón és folyószámlán összesen csak 127 milliói helyeztek ki, vagyis általában e vidékre uj pénzt nem vittek, hanem csak a székelység áltál kezelés végett reájuk bízott pénzeket helyezték ott ismét ki, vagyis ezek az ottani közönséggel szemben nem mint kölcsönt nyújtó kapitalisták, hanem egyszerűen csak mint a székelység által reájuk bízott tőkék adminisztrátorai szerepelnek.

Hogy a székelység e J30 milliós betétet miért nem vitte a saját önálló intézeteihez s miért helyezte el ezeknek a; fiókoknál, ez további kérdés, melyre döntő befolyással lehetett kétségtelenül az a betétverseny is, mely e fiókok létesitése kapcsán megindult s. amely a betéti kamatláb felhajtásában nyilvánult meg. Befolyásolta azonban ezt másodsorban a helyi intézetekkel szemben

felmerült ama bizalmatlanság, melyre a Csíkszeredái Takarékpénztár sajnálatos bukása szolgáltatott okot,

Ha most már az önálló intézetek és a fiókok álló- mányait együttesen vizsgáljuk, lényegében azonos megállapításokra jutunk.

A magyar jellegű intézetek együttesen kihelyeztek a Székelyföldön váltón 354 milliót, folyószámlán 134 milliót, összes kihelyezésük tehát 488 millió lej.

Honnan vették ezt a pénzt? Kié ez a pénz, melyet ezek az intézetek a Székelyföldön forgatnak? Kinek vagy kiknek jut az adósoktól beszedett kamatok oroszlánrésze? Kik károsodnának, ha ez az elhelyezett tőke elveszne?

E kérdésekre a feleletet megadják a fennti statisztikai adatok.

A Székelyföldön a magyar intézetek által kihelyezett 488 milliónak 80%-a vagyis 398 millió az ugyanott összegyűjtött takarékbetétekből kerül ki. Együttesen nézve tehát a székelyföldi intézeteket, ezek 80%-ban nem közvetítenek ezekre a vidékekre idegen tőkéket, — mert ilyenekhez hozzá sem tudnak jutni, — hanem 80%- ban e vidék lakossága által rájuk bizott tőkéket közvetítik ugyanezen vidék kölcsönigénylőinek. De nem közvetítenek idegen tőkéket még a fennmaradó 20% erejéig sem, mert ennek több mint fele — 53 millió — az ottani intézetek saját tőkéje — s igy a székelyföldi magyar in- tézetek tőkeközvetítő szerepe az általuk kihelyezett ősz- szegek 8—9%-ára zsugorodik össze.

Ezt nem az illető intézetek ellen vádként, hanem a helyzet r cgvilágitása céljából kell leszögezni. Nem azért nem közvetítenek az intézetek bőségesebben tőkéket, mintha nem akarnának közvetíteni; hiszen ha tehetnék és el tudnák látni a Székelyföldet az igénylések arányában hitelekkel, akkor elsősorban letörnék a Marosvásárhely i Agrár Takarékpénztár s főként az újabban mindjobban terjeszkedő szász bankok konkurenciáját. Hanem kénytelenek ezeknek a versenyét, tűrni azért, mert nem tudnak több hitelt nyújtani, mert nem tudnak maguk sem újabb külső hitelekhez hozzájutni. Hiszen csupán egyetlen egynek van közülük a Banca Naţionalâtol mindössze 5 millió lej visszleszátnitolási hitele!

Minthogy tehát a Székelyföldön dolgozó magyar intézetek működése, — sőt bizonyos fokig léte is, — a betevő közönség bizalmára s ennek támogatására van alapítva, mindenkinek be kell látnia azt is, hogy e bizalom s az ennek alapján náluk elhelyezett betétállomány megtartása érdekében az intézetek kénytelenek meghozni minden erkölcsi és anyagi áldozatot.

Meg kell adniok a betétekért az igényelt magasabb kamatot, különben felmondják azokat s nekik nem áll módjukban a felmondás arányában mobilizálni kihelyezéseiket, annál kevésbé külső tőkeforrásokhoz folyamodni. yiszont kénytelenek éppen a nagy mobil betét- állomány - által megkövetelt mobilitás érdekében szigorúan eljárni adósaikkal szemben is s nem adhatnak nekik korlátlan fizetési haladékokat és kamatengedményeket.

Messze vezetne ezúttal kiterjeszkedni a Székelyföldön a magyar intézetek által alkalmazott kamatlábak kérdése is, melyet a Bankszindikátus tavaly szintén részletes vizsgálat és tanulmány tárgyává tett s amelynek során megállapitást nyert, hogy nagyban és általában a kamat-marge nemcsak normálisnak tekinthető, de igen sok intézetnél aggodalmasnak ítélhető, hogy vájjon e kamat-marge kényszerű csökkenése esetén az intézet egyensúlyban tudja-e tartani mérlegét?

A székelyföldi magyar intézetek ellen hangzatos jelszavakkal megindult akció a fenntickből kitetszően merőben alaptalan ’ és igazságtalan, legalább' is annyiban, hogy országos bajokért általánosságban -egyes helyi intézményeket támad és okol, melyekbe bajokra okozati ; befolyást; sem, tudnak gyakorolni.

j Ez az akció emellett azonban oktalan és veszedelmes is.

Mai számunk 12 oldal