Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-04 / 169. szám
Kin. BVF. ns. szám. IS A esetiek támadják Scotus Viatort kisebbségvédő nyilatkozata miatt A sajtó Masaryk elnök fiát, a londoni esek követet teszi felelőssé Súlyos támadások érik Szlávik belügyminisztert A kisebbségellenes politika hatása (Kolozsvár, aug. 2.) Nemrég«» Scotus Viator nyilatkozatot adott a budapesti „Magyarság“ cimü lap. nak a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban és ebben éles kritika tárgyává tette a csehszlovák kisebbségellcnes julitikát, megerősíti egy évvel ezelőtt a Felvidéken szerzett tapasztalatairól Írott könyvének megállapításait. Scotus Viator cikke nagy megdöbbenést okozott a cseh sajtéban és a bűnöst a londoni cseh követben látják, aki történetesen Masaryk elnök fia. Szlávik belügyminiszter panaszkodik Az első meglepetés hatása alatt Szlávik György belügyminiszter szólalt meg és igyekezett a megriadt cseh közvéleményt megnyugtatni; nyilatkozatával azonban még több bajt csinált. Az angol publicistának arra a vádjára, hogy az állampolgársági kérdésben sokat vétnek a cseh hatóságok, Szlávik azt a kijelentést tette, bogy ő havonként háromezer felvidéki állampolgársági kérvényt intézett el, jórészt kedvezően. Egyébként azt hiszi, hogy Scotms Viatort félrevezették, de még erősebb az a gyanúja, hogy a fordítás nem volt hü. ő egyébként irt is rögtön Scotus Viatornak, közölte vele a hiteles adatokat az állampolgársági kérdésben s reméli, hogy ezek alapján a nagy angol majd helyreigazítja azt a közleményt, amely az ő nevében jelent meg a magyar lapban. Szlávik belügyminiszternek — aki mellesleg nem cseh, hanem tót és azelőtt ka>ssai főispán volt — ez a reménye még mindig nem teljesedett, mert sehol sem- mi nyoma annak, hogy Scotus Viatort meggyőzték vol na ezek a prágai hivatalos adatok állítólagos téved é séről. „Külföldi barátaink ellenünk fordulnak“ A cseh kormánysajtó hiába várva a Szláviktól megígért Scotus Viator-féle megnyugtatást, igyekszik agyonhallgatni az ügyet, az ellenzéki lapok azonban annál jobban lármáznak. Nem azért, mintha magukba szálltak volna és belátnák, hogy nagy baj lehet, ha már a csehek eddigi főpatronusa is elitéli kormányzati rendszerüket, hanem Szlávik nyilatkozatába kapaszkodtak bele és azon szörnyüködnek, hogyan lehet ennyi felvikifogásclnivalót, csupán szemének világoskék színét tette szóvá egyszer egy kolozsvári újságíró. — Hát azt már igazán nem festhetem feketére! — dünnyögte félig bosszúsan, félig fölényesen mosolyogva a nagy intelligenciájú Kovács Gyula, amikor ezt az okvetetlenkedő kis „kritiká”-t elolvasta. A régi szent aktorok közül való volt. Csak hivatásának élt. Ha játszott, egész nap kerülte az embereket. Ilyenkor nem ment sehová. Nem szólt, nem beszélt. Nem foglalkozott semmivel, csak a szerepével. Ismerősei, kollégái tudták ezt a szokását, és tiszteletben tartották. Ha játéknapon találkoztak vele, tiszteletteljesen üdvözölték, de soha meg nem szólították. Araikor egy-egy újabb szerepre készült, tavasztól őszig rendszerint a szabad mezőn próbálta ki azokat. Itt osztotta be magának a szerep dinamikáját. Eleinte csak mormolni kezdte a szavakat, de később — belemelegedvén — egyre hangosabb lett és szavalt, kiabált fáradhatatlanul. Akárhányszor megtörtént, hogy a mezőn dolgozó jámbor emberek az egymagában hangosan beszélő és ágáló nagy darab ember láttára ijedten hányták magukra az ó-ritusn keresztet. Azt hitték szegények, hogy valami őrült szaladgál a mezőkön. De hát törődött is velük Ecsedi Kovács Gyula. Elmerülésében talán észre sem vette őket. Ha nem játszott, szívesen elbarátkozott a fehér asztalnál is. Kitűnő társalgó volt és vidám cimbora. De a léha mulatságot nem kedvelte, valamint a léha embereket sem. Kedvelt helye volt a temető, ahova gyakran kijárt klasszikus szerepeibe — különösen Hamletbe — elmélyedni. Mert, ha társas lény volt is, a magányt nagyon szerette. Alapjában ábrándos lélek volt. Erre vallanak költeményei is. Nem csodálatos, hogy egy kiváló felkészültségű lelkes színész, aki a tollat is jól forgatta, nem színpadi tanulmányokat és nem darabokat irt, hanem — néhány szinmüforditáson kívül — csupa lírai verset? A líra túltengő volt henne, mint színészben is. Ezért volt kitűnő szerepe Lear, Othelló, Bánk bán, Dózsa György és általában az érzelmes bősök. De a humor iránt is volt érzéke, amit különösen Don Caesar de Basán-javai, a „Proletárok” Timot Pál-jával és sok vidám alaphangú szerep eljátszásával tett bizonyságot. déki embernek — havonként többezemek — elismerni cseh állampolgárságát. Szóval a csel) ellenzéki sajtónak az fáj, hogy kormánya miért nem vétett még többet a kisebbségi jogok ellen. Érdekes ebben a tekintetben Strbmy volt miniszternek lapja, a Poledny List, mely július 12-iki számában ilyeneket ir: „Olyan eset történt, amelyről hallgat a sajtó nagyobbik ítésze. Kellemetlen eset, de eltitkolni gonoszság lenne a nemzettel és az állammal szemben. Scotus Viator, a tótok ismert háboruelötti védője s a mi függetlenségünk angliai propagálója, ellenünk fordult. Körülbelül egy évvel ezelőtt a Felvidéken járt, tapasz, talatairól kritizáló könyvet is írt, amely felett azonban nagyjában napirendre tértünk. Most egy magyar lapban cikke jelent meg a magyarokkal szemben folytatott politikánk ellen. Élesen bírálja benne az állampolgári jogok engedélyezése körüli cseh gyakorlatot a burkol, tan a revízió kérdéséről is ir. Bzlávik belügyminiszter aggodalmát fejezte ki a cikkre, hogy talán nem híven adták benne vissza Scotus Viator szavait, de egyidejűleg beismerte, hogy a belügyminisztérium havonként háromezer—ötezer állampolgársági kérvényt is elintéz. A köztársaság tizenkét- tedik esztendejében tehát tízezrek állampolgárságát intézik el. Ez szörnyű tény, mely azt bizonyítja, hogy nem tudunk kormányozni. De a belügyminiszter egyidejűleg azt is mondta, hogy utasítást adott olyan irányban, a kémkedési ügyeket ezután intelligens közegek nyomozzák és ezóta a kémkedési ügyek száma csökkent. De hát az Istenért, mit csináltunk tizenkét év óta a Felvidéken? Vájjon miért nincs mindezideig válasz Scotus Viatortől a magyar lapban megjelent kritizáló cikkére vonatkozólag? Ha már Scotus Viator is szembefordult velünk Angliában, ő, aki ismert ben. nünket az osztrák uralom alatt és Tisza-kormánya idején, akkor már igazán nem csodálkozunk Rothermere, Snorvden, s a hivatalos Anglia párisi magatartása miatt. De hová is rohan a mi politikánk? Vagy talán senkisem fogja fel, hogy lassan nem is lesz már barátunk a külföldön? Miért van Masaryk János követünk E. Kovács Gyula három ízben is volt a budapesti Nemzeti Színház tagja. Először 1362-ben, mint fiatal | segédszinész, amikor a „Hölgyfutár” a nagy Lendvay leendő utódát üdvözölte benne. Néhány év múlva (1869) már mint Othelló és Bánk jeleskedett az ország első színpadán, de ezúttal is csak rövid egy esztendeig ma- radt ott. 1878-ban újra a Nemzeti Színháznál találjuk, ahol ekkor különösen Lear király-áéval, Makbeth-jcvel, Antoniusá-val, Jágó-jával és Petur-jával keltett feltűnést. Ugyanakkor kinevezték drámai segédreudezőnek is. De hiába, Kovács Gyula háromévi ottléteié után megint csak visszatért Kolozsvárra. Hogy mi vonta ide? Elmondja ő maga — egy versében: „Az az eszmény, álom, hit; Mely a művészet felé vitt, Lct-elemem, láng-tartalmam, Mit oly kínnal fojtogattam, Minőt esdett, mily feló tört, Itt találta meg a légkört, A talajt, a kórt világot, A tűzhelyet, a boldogságot.” Ez a vers játékszinkedvelő Kolozsvár himnusza ... Kovács Gyula itt találta meg önmagát, itt talált megértő lelkűkre. Több volt ő itt, mint színész. Fogalom lett és eszménykép. Apostol és hősi hadvezér, aki naggyá tette a szinteret is, ahol dicső csatáit megvívta. A Kolozsvári Nemzeti Színház az ő müvezetősége alatt érte el legkiválóbb korszakát. Kolozsvári élete boldog harmónia volt. Halála: a legszebb megdicsőülés. A sesegvári csatasikon halt meg, amikor Petőfi halálának 50-ik évfordulóján Jókai ünnepi ódáját szavalta. Költőnek, színésznek lehet-e szebb halála? Lelkét Petőfi ragadta magához. Holttestét hazahozták Kolozsvárra. Siratta, gyászolta egész Erdély. Szegény és gazdag egyaránt. Sírjánál Szentgyörgyi István, pályatársa, búcsúztatta: — Dicső Bánk bánom! Hűséges Tiborezod örök búcsút vesz tőled! E szavak hallatára szem nem maradt szárazon. Olyan temetése volt, mint egy erdélyi fejedelemnek. S ez a nagy temetés meg is illette. Hiszen csakugyan fejedelem volt. Az erdélyi magyar játékszín fejedelme. ... ..'.vr a ......-i—.-.r-/;. •. több, mint féléve távol Londontól? Most, araikor ott politikai és gazdasági pozíciókat vesztünk. Hát nincs nálunk felelősségérzet, nincs áliamfentaxtó öntudat, hogy szembe forduljunk érdekeink hazárdjátkosaival? Fel fogja .e közvéleményünk, mit jelent Scotus Viator lépése?“ A Felvidék magatartása Kordac* érsek lapja, a Cech, a következőket írja ebben a kérdésben: „Bizony, bizony szomorú dolog, hogy egyik barátot a másik után veszítjük el; ez annál szomorúbb, mert itt olyan érdemes és befolyásos emberekről van szó mint Scotus Viator, az -angol publicista és iró. A haladással kérkedő politika és a szocializmus el fog minket temetni." Ez a „haladással kérkedő politika“ tudvalevőleg állandó megjelöiése a huszita politikának. A cseh nép pártiak állandóan azt hangoztatják, hogy emiatt a politika miatt romlik egyre jobban a csehek helyzete a Felvidéken. Erről ugyancsak a Cech most ezt írja: „Ha még hozzávesszük ezekhez az állapotokhoz a Felvidéket, ahol napról.napra fagyosabbak a csehekkel szemben, aminek a most Szent Adalbert, tiszteletére rendezett ünnepségek voltak olyan szembetűnő tanúi, hogy majdnem sirt. az ember ezeken az ünnepélyeken, — igazán nem csodálkozunk, hogy az egész cseh és tót katolikus világban nem akadt egy előrelátó és a katolikus ügyet szolgáló ember, aki ezeknek az állapotoknak tarthatatlanságát felismerte és helyrehozataláról gondoskodott volna.“ Szó sincs róla, katolikus sérelmek is vannak bőven a esek köztársaságban, de nagyon téved a cseh néppárt, ha azt. hiszi, hogy csak ez az egész baj. Scotus Viator, tói is megtudhatják, hogy a kisebbáagellcnes politika mennyire árt az államoknak külföldön is. avizse\ O10HAT0 IIEészkőIfszfet vakolati és üveggyártás! célokra, aszfaBfpogáesát burkolásra és szigetelésre csak vagontételben szállít Bitumen Komán fissfa'tválfatBt Et. . Felvilágosítást nyújt" Németh Ákos oki. építészmérnök Tárgu-Mlures, Str. Pr. Carol 7. mmm A lE&tl&Jaal GRAND PRIX ELŐ NA 1 9 29 EGYEDARUSITO : CLUJ, PIHT& UNSKIB 23.
