Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-04 / 169. szám

îs^iâlă TAXA POST AIA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24258—927. Claf-Koiozsrár, 1930 atfgesrtaa 4. HétfŐ ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN ORSZÁGOS MAG YAKHAKTí LAP 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unini (Főtér) 4. o,«, _IAA Li" - - i «PfiW/vn. K .AO ß. 0/4 egy hóra 100 lej-. 20 oldaSas szám ára 6 lej. Telefon: 5-08, 6-04. XIII. évfolyam 169-ik szára ELŐFIZETÉS MAGYAEOESZÁGOK* 1 évre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes számára 20 fillér. Bukovinában bombát dobtak be egy zsidó kereskedő ablakán Toíwl és Banilot ram! a merénylet tettesei! letartóztatták, de megszöktek a csendőrség kezéből Francia gránátokkal csinálnak politikát a vasgárdlsfák (Bukarest, aug. 2.) A csernovicí hatóságok pénteken értesítést kaptak arról, bogy Dorna Candreni községben Rubinger ottani kereskedő lakásának ablakán csütörtökön éj­jel 3 órakor ismeretlen tettesek gránátot dobtak be, amely azonban szerencsére nem rob­bant fel. Rubinger az éjszakai kalandról azonnal értesítette a csendőrséget, amely be is vezette a nyomozást s csakhamar megállapi tóttá, hogy Danilo és Totu ismert antiszemita vezérek a kérdéses éjszakán átutaztak a kö-zségeu. Mindkettőjüket letartóztatták, Dani- lonak és Totunak azonban sikerült az őrzésükre rendelt csendőrtől megszökniük. A két antiszemita vezér lakásán házkutatást tartottak s Totu bőröndjében egy modern francia gyártmányú gránátot találtak. A sziguranca is bevezette a vizsgálatot, s valószínűleg rö­vid időn belül a két szökésben levő agitátort letartóztatják. Egyelőre őrizetbe vették azt a fuvarost, aki Danilot és Totut a községbe szállította. 9 legnagyobb polllysÉ! , Irta; Paál Árpád Igen elterjedt felfogás szerint a politikus az, áld ravasz és kétszinü. Aki kifelé olyan látszatot tud adni a cselekvéseinek, mintha azok bizonyos nagy közérdekek végett történnének, azonban lénye­gükben ezek a cselekvések a hirdetett közérdekkel ellenkeznek. Más érdeket, más irányt, más elrejtett célzatokat szolgálnak. Szóval: politikus az, aki be­csapja a világot. Ez — mondom __ igen elterjedt felfogás. Bi­zonyára a közönség ismétlődő, sok tapasztalata rög­zítette meg, hogy a politikusokat azonosítsa a nem őszinte emberekkel. Pedig nyilvánvaló, hogy tulaj­donképpen az igazi politikának őszintének, emberek jóságával dolgozónak és nyilt közcélokra törekvőnek kellene lennie. Ennélfogva az igazi politikus is olyan, aki az emberek jóra törekvésének az összefoglalója, s nem e törekvések szétzilálója. Nagy őszinteségekkel, az em­berek erkölcsiségének a megmozditásával dolgozik, s nem aknázásokkal és emberek félrevezetésével. * Éppen azért eredményei is maradandók lesznek, mert nemtelen fegyverekkel nem küzdött értük, hanem meggyőződést és közakaratot támasztott azok érdekében. Sajnos, hogy a közönség felfogásában nem ez a kép van a politikusról. Ismétlem, hogy rossz ta­pasztalatok sorozata az, ami ar, intrikusság, a kép­mutatás, a becsapásra törekvés és az őszinteség­hiány tulajdonságait látja a politikusban jellem­zőbbeknek. Csak úgy jut ez eszünkbe, hogy látnunk kell azt az irtózatos csürést-csavarást, amit az uj köz­igazgatási törvénynyel a népkisebbségek ellen, s különösen a magyarság ellen végbevisznek. Annak­idején azt hirdették e törvényről, hogy ezzel be­hozzák az önkormányzatok korszakát Romániába, s behozzák a helyi és vidékenkénti igazgatások ön­állóságát. Még a tavaly nyáron a népkisebbségek nemzet­közi kongresszusán is beadták, hogy az önkormány­zatnak és decentrálizációnak milyen nagyszerű uj korszaka következik ezzel az uj törvénynyel. Hogy tehát a népkisebbségek is hogyan megkapják ebben a maguk vidékére nézve a maguk rendelkezési jogát, fis ime, egy év múlva ott állunk, hogy a helyi ön- kormányzat csak ott funkciónál, ahol népkisebbsé­gek nincsenek. Ahol azonbaa népkisebbségek vannak, s a helyi közigazgatás vezetésében arányosan résztvenni akarnak, ott a kormány, vagy a kormánytól utasí­tott hatóságok mindenütt elgáncsolják, hogy helyi ügyeiket az illető népkisebbségek megbízottai vezet­hessék. Igazán érdekes térkép volna, amelyik fel­tüntetné, hogy a megválasztott önkormányzati ta­nácsok itt Erdélyben hol nem működhetnek. A Szé­kelyföldön, s a népkisebbségi többségű városokban. Ami pedig legutóbb Nagyváradon történt, az még durvaság is az ottani magyarság becsapásában. Itt a nyolcvan százalékos többségű magyarság a békés együttműködés kedvéért belement a román polgármester iránti megegyezésbe, de magyar al- polgármesterség ellenében. A helyi választás meg is történt ilyen értelemben. A román polgármester is, a magyar alpolgármester is kétharmadon tuli sza­vazattöbbséget kapott. A belügyminisztérium azon­ban csak a polgármester választását erősítette meg, a magyar alpolgármesterét nem. Ellenben a magyar alpolgármester megerősí­tése helyett kinevezett egy olyan román tanácstagot alpolgármesternek, akire még egyharm adrésznyi szavazat se esett a választáskor. A kormány igy va­lósággal felrúgta _ nem a saját helyi pártja pak­tumát, __ de felrúgta a saját közigazgatási törvé­nyének azt. a néhány vékonydongáju önkormányzati lehetőségét is. Mert még ez a közigazgatási törvény se engedi meg, hogy a belügyminiszter polgármestert, vagy alpolgármestert, kincy? ‘'essen akkor, mikor azt a helyi tanács kétharmad többség© pián megválasz­totta. A törvény ilyen kinevezési jogot csak akkor ad a miniszternek, ha a jelöltek közül egyik se kapja meg a kétharmad többséget. A megerősítést megtagadhatja, s ilyen meg­erősítés nélkül a megválasztott működésbe nem kezdhet. Ezt a megtagadást azonban meg kell indo­kolni azzal, hogy az illető megválasztott az állam- biztonság szempontjából, vagy a társadalmi rend érdekéből nem megbízható. Ha ilyen megbizhatlan- sági okok nincsenek, a megerősítés meg se tagad­ható. Kinevezést azonban még a választás megerősí­tése nélkül se tehet a miniszter. Hanem legfelebb uj választásra utasíthatja az illető helyi önkor­mányzati tanácsot. Ez olvasható ki a Maniu-kor- mány közigazgatási törvényéből egész világosan és határozottan. És mégse tartják meg, s éppen csak a megválasztott magyar alpolgármesterre nézve nem tartják meg. Tudatlanság ez, vagy rosszakarat? Egyik sem. hanem __ rendszer. Nagyváradon túllépnek a tör­vényen, másutt ürügyeket találnak ki, vagy egyéb mesterkélésekkel operálnak, hogy az önkormányzat vezetése még részben se juthasson magyar ember, vagy más népkisebbségi egyén kezébe. Ez a rendszer a nyugati határszél félmilliós magyarságával szemben a törvénynek azt a célzatos intézkedését használja ki, mely szerint, a megyék­ben meg a negyvenkilenc százalékos kisebbség se juthat be a megyevezetésbe. Ennélfogva Bihar 160 ezres, Szilágy 100 ezres, Szatmár 80 ezres magyar­ságát már a törvény elintézte. Viszont ugyanez a törvény a városokban a húsz százalékos kisebbségeknek is már vezetésbe való befolyást enged. Ezt aztán a belügyminisztérium fejleszti úgy tovább, hogy a húszszázalékos kisebbsé­geknek száz-százalékos túlsúlyúk legyen a városok­ban. A városi kisebbségek ugyanis már nem a nép- kisebbségiekből telnek ki. így lehet eltüntetni a nyugati határszélen is, a városokban is — az igazi népkisebbségeket. Törvénnyel, ha lehet. De még a törvényt is túl­lépve, ha kell. A nagyváradi eset .ezt. a rendszert valósággal reflektorvilágitásba állítja. Csakhogy ez a reflektorvilágitás igen rossz fényt vet arra a kormányra, mely a tavaly a nem­zetközi piacon is eldicsekedett a maga uj' önkor­mányzati törvényével, s annak a. népkisebbségekre kiható előnyeivel. Kiderül, hogy ez az állítás nem volt őszinte. Kiderül, hogy e törvény látszatai mö­gött tulajdonképpen a népkisebbségek körvonalait akarják elmosni. Kiderül tehát, hogy amit el akar­nak mosni, az mégis _létezik. Pedig éppen azt akarták elhitetni a világgal, hogy: ime, a népkisebbségek is számuk arányában önkormányzathoz juthatnak, de mégse övék sehol az önkormányzat, tehát _jóformán nincsenek is itt népkisebbségek. Magyarok éppen nincsenek. Hanem éppen Nagyváradon nagyon vastag fogás volt, aho­gyan ezt a látszatot felkelteni akarták. Az ilyen fogások a magyarságban is, de a többi népkisebbségekben is olyan ellenhatást kelt­hetnek, hogy a kirakatnak szánt önkormányzatból teljesen kivonulnak, s társadalmi összetartásokkal igyekeznek majd magukon segíteni. Csak a maguk emberét pártolják a maguk magánköreiben, csak a maguk iparosait, kereskedőit, és földmiveseit. Az op­portun itásból igénybevett keveredéseket és társulá­sokat. abbanhagyják, a villámháritó szerepű alkal­mazásokat is leszerelik. Minek villámháritó ott, ahol villámok helyett minden egyébbel csak ártanak ne­künk, s csak kiűzni és kinullázni akarnak min­denből. Keresünk és találunk egyéb önvédelmi módokat magunknak saját magunkban. A becsapott emberek okos kijózanodásával. Addig is valami üzenetünk volna — a Vámbéry Rusztem külföldi testvérünk számára. <5 a magyar- országi ellenzéki politika egyik fontos, alapos és te­kintélyes embere. A minapában egy Írása jelent meg itt, a Brassói Lapokban. A haladó magyar köz­vélemény tolmácsaként azt fejtegette, hogy meny­nyire demokratikusnak tartják ők a Maniu-kor- mányt, s éppen ezért mennyire alkalmasnak a ma­gyar és román jóviszony kiépítésére. A román belügyminisztériumban erre az ide- hajlongásra jóízűen nevethettek. Azt mondhatták közben: „Kedves balek ez a Vámbéry!“ És talán éppen abban az időtájban adhatták le Nagyváradra azt a pofot, ami az egész itteni magyarságnak szólott. De szólott az nemcsak nekünk, hanem minden jóhiszemű külföldi magyar testvérünknek is. Eléggé a határszélen hangzott el. hogy a haladók és demo- kratikusok másutt is hallhassák, s nagy jóhisze­műségükből egy. kissé felocsúdjanak. Kiábrándulá­suk nyomán rájöhetnek, hogy akiket ők demokrati­kusoknak hiszenek, azok csak _ nagy politikusok. Talán a legnagyobb politikusok. Mai számunk 20 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents