Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-04 / 169. szám

wp¥j?mwsjtG XIII. ÉTF. 189. SZÁM. A CFÜ óriási eiókéssüieteket tesz a gabditakampaflif itefeomroâit6sâra (Bukarest, aug. 2.) A vasút vezérigazga­tósága elkészítette a gabonakampány lebo­nyolítására vonatkozó tervezetét. Az eddigi számítások szerint a vasútnak 286 ezer vagon gabona szállítását kell vállalnia s ebből 27S ezer vagon kerül kivitelre. A kampány idejét száznapra tervezik augusztus 15-től november 15-ig, amikor ugyanis a dunai hajózás befe­jeződik. Úgy tervezik, hogy 58 ezer vagont irányítanak Konstanca, 173 ezret a dunai ki­kötők felé, 36 ezer a szárazföldi határállomá­sokon át megy külföldre és a többi látja el a belföldi szükségletet. Az erdélyi vasutigazga- tóságok közül a temesvári igazgatóságra 13 ezer, a kolozsvárira 650, a brassóira 350 és a szatmárira 6 ezer vagop jut. Egészen uj sze­relvényeket állítanak be és uj vasúti személy­zetet is szerződtetnek. Összesen 63 uj szerel­vényre és ÎÎ73 uj vasúti alkalmazottra lesz szükség. A gabona szállítása 7 ezer vagont és 150 mozdonyt fog foglalkoztatni. A szükséges mozdonyokat Kémet- és Lengyelországból, a hiányzó vagonokat pedig Magyar- és 'Len­gyelországból szerzik be. A cukorrépa kampány szeptember 10-én fog megkezdődni és december 31-ig tart. A vasút 65 ezer vagon cukorrépa szállítására számit. A cukorrépával terhelt vagonok kisérésé­re 600 főnyi kisérő személyzetet szerződtet­lek. Tornya Gyula volt szenátort letartóztatták és csendőrök szállították lse T eines várra Semmit sem leket még tudni a letartóztatás okáról (Temesvár, aug. 2.) Csákováról ma csend- őri kísérettel beszállították Temesvárra Tor­nya Gyula dr. ügyvédet, aki az Averescu-kor- mány alatt szenátora volt a parlamentben a Magyar Pártnak. Ebben az időben Tornya Gyula dr. Bukarestbe tette át az ügyvédi irodáját és szenátori mandátumának a lejárta után összeütközésbe került a Magyar Párttal, amelynek kötelékébe azé>ta nem tartozik. Ügy­védi irodáját visszavitte a temesmegyei Csá- kovára és nem tudunk arról, hogy valamilyen politikai mozgalomban részt vett volna. Tornya Gyula letartóztatásának körülmé­nyeiről csak annyit lehet tudni, hogy a csendőrség a csákóval irodájában s lakásán házkutatást tartott s azután letartóztatta. Temesváron a csendőrségre vitték. Arról azonban, hogy mivel vádolják s egyáltalában miért tartóztatták le, nem lehet tudni semmit. A csákovai csendőrök csak annyit mondottak, hogy felsőbb parancsra járnak el. A letartóz­tatásnak ilyen módjából arra lehet következtetni, hogy vala­mi politikai váddal terhelik. A letartóztatás hire Temesváron gyorsan terjedt el és a közönség körében nagy kíván­csisággal érdeklődnek a letartóztatás oka fe­lől és különféle találgatásokkal igyekeznék azt megmagyarázni. Egyelőre azonban azt sem lehet még tudni, hogy kinek, milyen ha­tóságnak az intézkedése alapján járt el vele szemben a csendőrség Bízzuk gyomrunkat máié! fogva az Ena- féle gyümölcs sóra (FRUIT SALT) Minek várjunk a gyomor és a máj erősítésével, a belek szabályozásával addig, mig az emésztési zavarok mutatkoznak ? A mai lázas élet a gyom­rot, májat, beleket erősen próbára teszi és elővi­gyázatlanságunk következményeként előbb, vagy utóbb jelentkezik a gyomorsavtultengés, görcsök, migrain, szédülés — egészségünknek ezek az elég­telen emésztés folytán fellépő ellenségei. — Vé­dekezzünk az emésztési zavarok ellen ugyanúgy, mint ahogy ezt az egész világon ezer meg ezer ember teszi. Vegyünk "be mindennap reggel és este egy kávéskanálnyi Eno-féle gyümölcs-sót („Fruit Salt“) egy pohár vizben. — Ez a gyümöles-só babzó, enyhén hashajtó por, amely sem cukrot, sem has­hajtó ásvány-sót nem tartalmaz és mégis sikere­sen véd meg minden zavartól, sőt ami még fon­tosabb, megelőzi azt, amennyiben biztosítja az egészség előfeltételét: a gyomor és belek normá­lis működését. Bécsben az alkotmányügyi bíró­ság rendeiete következtében ötvenezer házasság vált jogilag érvénytelenné Egész Ausztria területén nagy megdöbbenést és bizonytalanságot keltett az uj alkotmány- ügyi bíróság egyik pénteki döntése, amely szerint az elvált házastársak uj házasságkö­tésére adandó diszpenzáció nem a közigazga­tási hatóságoktól, hanem a rendes bíróságok engedélyétől függ. A közigazgatási hatósá­gok eddig minden esetben megadták a cjisz- penzációt.s ilyen módon rengeteg házasságot kötöttek. Az alkotmányügyi bíróság döntésé­re való tekintettel most ezek az eddig enge­délyezett házasságok érvénytelenek, úgy hogy egyedül Bécsben a elöntéssel 50 ezer házasság vált jogilag érvénytelenné. AMERIKA HŰBÉRURAI írta: KILIÁN ZOLTÁN (3.) — Lehetetlen! — Ember, te boldogtalan küzdő, ide figyelj, olyat mondok, hogy menten leesel a fáról, ha meg nem fo­gódzol! Csalhatatlan módszerem van: annyit nyerhetek minden bankból, amennyit csak akarok! Hihetetlenül, de azért fürkészőn néztem rá. — És titok ez a módszer? Megrázta a fejét: — Nem. Megmondhatom, ha akarod. Úgysem dol­gozhatsz sohasem, te vele. — Mi a szösz, annyira egyéni? — Mindig mondtam, hogy drága fink ezek az oro­szok ! Teljes nyugalom van. — Hagyd békén az oroszokait! A módszerről volt szó, erről beszélj! — -Ja?... Hát tudod, ebben az artistabransban az ember mindenkivel megismerkedik. így keveredtem össze én is egy hinduval Brüsszelben. Ras Zoharnak hívták a fickót és afféle yoghiinutatványokkal dolgozott. Hirtelen megöregiíett a színpadon egy fiatal nézőt, öreg embereket egy szempillantás alatt megfiatalított, fát növesztett ki két perc alatt az almamagból... ilyeneket csinált. Pompás fiú volt és ezért hamar megbarátkoz­tam vele. Együtt szerződtünk mindig és'én segédkez­tem neki a mutatványainál, ő meg az enyémnél Az ő mutatványainak a megfigyelése alapján jutottam rá egyszer egy kitűnő gondolatra. Aznap erősen úsztam a bankban, egynéhány örült bankpásszba keveredtem bele. Mikor az utolsó husz* frankosomat vágtam be, kilencet fogott k:- a bank. Ki­vert a veríték. És ebben a rettenetes izgalmamban ju­tott az eszembe Ras Zohar tudománya. Mi lpnne, ha őt elhoznám ide?! Zohar kilencet láttatna velük mindig, ha én akarom, mikor én tettem... Kilenc a poinícur- ttek... Vagy a rouge et noirban mindig az a szia lenne nyertes, melyre teszek! Végre is, a kártyaszobákban sincsenek Köbben, mint a színházban, sőt ötvenedany- nyian sem; ha a színházban sikerül és a húszéves si­ttedért nyolcvanévesnek látja a nép, miért ne lehetne itt ■is megtenni az emberekkel azt, amit akarunk?! Elmondtam ezít a hindunak is. Nem szólt semmit reá. De mikor véget ért aznap este a munkánk, frakk­ba vágta magát és azt mondta: — Gyerünk! Három coup-t lehet, Horace, Azután vége. Nekem iszonyú munkámba kerül. Mentünk. Remegtem, ahogy felszaladtam a lépcsőn. Zohar be­állt a terem sarkába. Merőn nézte a krupiét', a bankáit, a játékmestert. Majd végighuzta kezét a hormokán. Tettem. Egyszerre kiáltott fel bankár, krupié, játékvezető: — Kilenc! Nyert! Így. Háromszor, barátom. Másnap rulettben dolgoztunk. Már nem emlékszem pontosan, hányszor, úgy vélem, ötször vagy hatszor en­gedett nyerni: c-saiogatónak a bank, Észvesztő halom­ban hevertek a- tétek. Ekkor raktam én is fel egy egész kis vagyont. Tisz­tán ál! előttem a játékvezető halálarca, amint a szá­jamra meredt. Kapkodott, hebegett; sokan azt hitték, megőrült. Nem csoda. Biztosra indíttatta a gépét, mégis a nyerőszámomat mutaüita az a pörgés után. Kétszer ismételtük meg ezt Soha olyan hálás, szabadult arcot, mint azé az emberé volt, mikor el­mentünk, Amikor a játékom nem a szerencse többé, — mint ő hitte — hanem ismét önmaga volt az ur. Mit untassalak ? Ennek a paradicsomnak a mozgó­sítás vetett véget. Bevonultam, Zohar hazament. Hej, de ha egyszer... — Hadnagy ur, hadnagy ur! — Kiabált egy tüzér odalent. — Tessék már bejönni az üteghez! Előbbre vonulunk! Lemâşztur.k Lent megölelt Morley-Parraghy. — Szervusz. Na. egy csalóval több van az ismerő­seid között... Ugy-e, ezt gondolod most?.. Nem is tudom, miért voltam olyan közlékeny?!,. Na. nem baj, ma még piros éle:-, holnap,. Egyikünk jr.thagyja a fogát.. Szervusz na, örültem! A magas, igen szép szőke nő, bólintott, hogy Derécey kapitány befejezte a nyárfalovaglás meséjét: — Kedves história, jellemző Morleyre. De maga kitűnő előadó, kapitány. Nős ember maga? — Igen. Egy kislányom is van. — Szóval ment a romantikától? — Élek, küzködöm, egyszerűen. — Kár., — mondta a szőke nő és különös, meleg fölénnyel nézito a kapitányt. Deréceyt bosszantota ez a nézés. — Nem kár! — felelte. — Rendes helyein vau a társadalomban és ez kielégit engem. A szőke nő most odahajolt közeire hozzá, megsi­mogatta az arcéit: — Mert egyebet nem ismer még, kedvesem. Morley-Parraghy, meg a társaság többi tagja fel­nevetett. Valamelyik hölgy ezt mondta: — Úgy van, kapitány, maga nem ismeri még az életet! Az igazit! Én ne ismerném, a rendőr? — Óh, mi minden vau még a maguk kis világán túl! — legyintett ez a közbeszóló hölgy. — Úristen, mi minden még., Morley-Parraghy szemébevágott felcsillanó tekin­tetével a kapitánynak. — Elhiheted neki, pajtás! Tudod, ki ez a nő? Nor- reya d'Ayalas. Akiről egyszer, a másodszori találko­zásunkkor beszéltem., — Az a táncosnő? — Az, az,, Norreya d’Ayalas felfigyelt neve hallatára. — Ismeri a nevemet, kapitány? — Igen. Morley beszélt magáról,. De, amit akkor mondott, azután nem hittem volna, hogy együtt látom még magukat! — Mit mondott? — kérdezték mohón a nők. — Azonnal mondja el, mit mondott! — Elmondok mindemt, ha Morley beleegyezését adja hozzá. — Hogy az ördögbe ne adnám! — kiáltott vígan Morley-Parraghy. — El ne hallgass egy szót sem, ka­pitány! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents