Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-30 / 190. szám

XIII. ÉYF. 190. SZÁM.

jascmOEMb

Zsúfolt ház előtt kezdődött meg az Erdélyi ITluzeum Egyesület

vándorgyűlése

A díszközgyűlés — Erdély tudósai a Bolyaiak sírjánál Az első tudományos előadáson

kívánta és akarta, hogy Erdélynek Múzeuma legyen,

„Nem költőileg színezett, hanem valódilag fényképezésit, tanulságos panorámája, az Egylet múzeuma és tudományos működése által“ s mégis csak 1859-ben alakulhatott meg.

Mennyi tűz, mennyi nagy akarás, mennyi áldozat egyszerre, egy célért! Minden kúrián megmozdult valami, de a gróf Kemény József hagyatéka, egy rendkívül gazdag könyvtár lett 1854-ben, az igazi alapvető tőke. . .

Erdélyért minden! „Az ország lelkesedése kitört és pedig annál hatalmasabban, mennél tovább és mennél erősebben volt lefojtva (Az E. M. E. és a Muzeum, irta Kelemen Lajos). Mikó ajándékul adja házát és tiz hold kertjét, melyet Muzetnn-kert- wek ismertünk.

<Marosvásárhely, augusztus 28.) Az Erdélyi Muzeum Egyesület háromnapos vándorgyűlése élénkséget, mozgalmat vitt Marosvásárhely életébe. Szerda este jó! sikerült ismerkedési estélyt rendeztek a vándorgyü- : lés már megérkezett résztvevői. Csütörtökön délelőtt 11 órára a megnyitó diszgyülésro zsúfolásig telt meg a városház közgyűlési terme. A díszközgyűlést Boros György dr., erdélyi unitárius püspök nyitotta meg a következő beszéddel;

Mélyen tisztelt közgyűlés!

Nemes Marosvásárhely város mivolt közönségét, rövid hat hét alatt, most másodszor üdvözölhetem elnöki minőségemben. Először a hitélet növelésére, épült szép templomban, most az E. M. E. jelen közgyűlésén. De nem teljes az örömem, mert ez a szék Egyesületünk választott elnökét, Gróf Wass Béla urat illeti meg. Ői, ■beteges állapota gátolja a megjelenésben és elnöki tisztje betöltésében. Egyhangúlag megválasztott két al elnökünk —• mély fájdalmunkra — nem nyerte meg kormányunk előterjesztését a királyi jóváhagyásra. Tehát én, mint Egyesületünk és választmányunk egyik legrégibb tagja, köszöntőm a kögyülésrc össze se reglett tagtársakat és a nagybecsű közönséget.

Minthogy a rendőrhatósági engedélyt megnyertük és Marosvásárhely város ezt vés meghívását és vendégszeretetét élvezzük, mellőzzük az aggasztó gondokat, irányítsuk figyelmünket azokra a magasztosan szép, az emberi mivelődés legfőbb érdekeit szolgáló eszmékre és föladatokra, melyekért az E. M. E. lobogója alatt Erdély legjobbjai lelkesedtek és áldozni ddvezitő gyönyörűségnek tartották.

Ha az E. M. E. múltja s ha az itt oly nagy számmal megjelent fajtestvérek arcáról kisugárzó lélek nem volna kellő bizonyság, akkor hivatkoznám c kis földrész ezer éves életére és ujuló meggyőződéssel val- lanám, hogy Erdélynek olyan egyéni lelke volt, van és lesz, amilyen a földtekén sehol föl nem található. Ennek az erdélyi léleknek az E. M. E. mindig legfőbb ex poncnse volt.

Erdély népe a világ nagy versenyében.

Az a nemzet, amely Körösi Csorna Sándorokat és Bölöni Farkas Sándorokat, Bólyaiakat, meg Brossaikat termel, sorsát nem bizza a vak véletlenre. Erdély népe a Kárpátok kis medencéjében megtanulta a sastól, hogy ha látni akar, felül keli emelkednie a bércek és hegyek korlátain. Xem elégedett meg azzal, hogy arány- számát messze túlhaladó -iskolákba küldheti ifjúságát, hanem nagy bőséggel vándoroltatja őket, a mivolt nyugat iskoláiban és népei között. Itthon népe veleszületett tehetségeit úgy kimiveli, hogy ne szoruljon idegenre akkor se, ha ekére van szüksége, akkor se, ha templomot akar építeni.

Ez a Iclkii adottság szolgál magyarázatul ahhoz a világtüoenrinyhez, hogy itt a vallás reform idejében a hitszabad Ragot törvénybe iktatták s ahhoz is, hogy Erdély aranykoráról lehet beszélni.

Az a kétszáz esztendő, amely ilyen fénykévékkel vonul el szemünk előtt, bizonyltja, hogy itt minden készség, minden tehetség megvolt arra, hogy Erdély népe érvényesítse utasát a világ nagy versenyében. Az a száz esztendő, amely e kettőre következett az idegen szellem elleni harcban, hol elcsüggedve, hol clcrnyedvc, mái—már nem is várt« a jobbkort, mely után buzgó imádság epedett százezrek ajakén, hanem a nagyszerű halált, hol a temetkezés felett egy ország gyászban állt.

De a lélek nem ismer halált. Lám Erdély lelke szárnyára vészé Csorna Sándort és elindítja az ősök után a távoli keletre, Farkas Sándor egy lelkes erdélyi főurral ráteszi életét egy rozoga vitorlásra, hogy a miveit nyugatról hozzon uj ismeretet hazájának.

Ha a testvér országot vállára veszi Széchenyi, hogy ha még nem volt, már legyen, Erdélyünkben megfujja a harsonát a mi Széchenyink: Mikó Imre, mert tudja mit mond a próféta: ha megharsan a kiirt, a városban, megriad a nép.

Xem a véletlen müve Mt. Közgyűlés, hogy az Erdélyi Muzeum Egylet ma százéves létezését ünnepelhetné, miután éppen száz éve, hogy az Amerikából hazatért Farkas Sándor a Muzeum Egylet felállítására te ivet készített és indítványt teilt.

De az sem volt a véletlen müve, hogy az Erdélyi

Országgyűlés már 1841—43. évi ülésszakában kimondotta az Erdélyi Muzeum felállítását s mégis tiz évet kellett várni, hogy újból megszólaljon a harsona.

Emlékezés gróf Mikó Imrére.

Erdély lelke teremtő képességének, önmagához méltó eredménye a-z a fogalom és eszme, melyet a Gróf Mikó Imre név alá tömöritett ölvén esztendő, azért, hogy Erdélynek Múzeuma, mivcltéget kereső népének Egyesülete legyen.

Minthogy én az ember egyéni értékét minden fölé emelem, mert a világ szépségét, gazdagságát, az Isten teremtő hatalma mellett, az emberi lélek alkotó ereje - nek tulajdonítom, e perc hangulatát fölhasználva, gróf Mikó Imrét kellene bemutatnom, hadd lássa ebben a viszonylatban mindenki, mit vihet ki nemes szivláng alatt, az elszántság hatalma és az éreakarat.

Mikó, életének egyik fő céljául tűzte ki a Muzeum megteremtését. Az erdélyi faur a családi örökség drága kincseit őriző magánvár helyett, a nyilvánosság napié nyérc, összes embertársai oktatására és gyönyörködtetésére kiválttá kitárni a magáét és másokét, azt is amit a föld kebele rejteget, azt is amit a föld színe termel s a tudás és a művészet öltöztet uj alakba.

Nemcsak Mikó Imre, Erdély népének színe, java

De a Muzeum a megkezdett utón hatalmas léptekkel és öntudatos célkitüzéssel-haladt g már 1861-ben igazgatója, Brassai Sámuel, jelentheti, hpgv a Muzeum a közönség előtt megnyílt s az Egylet első évében 9 ■nyilvános előadást tartott.

Uj élet, uj munkásság és céltudatos előretörés minden irányban, oly annyira, hogy midőn a második egyetem eszméje I860—70-ben megpendült, Kolozsvárral egy város sem versenyezhetett, mert jogakadé- uviája mellett az. Erdélyi Muzeum hatalmas. könyv és levéltára, ásvány, növény és régiség gyűjteményei felbecsülhetetlen értékkel hívták ide a tudományért alakuló egyetemet.

Akkor is hittük s most is azt gondoljuk, hogy a Muzeum és az Egyetem mint édes testvérek kezet fogva •működhetnek együtt. A Muzeum a magyar állammal készséggel és örömmel lepett szerződésre, mert hisz minden törekvése a tudomány mÍvelése és Erdély közkincsének forgalomba hozása és gyarapítása volt.

A két intézmény között voltak félreértések, de a kapcsolat létrejött. A Müzeum megtartotta vagyonát s az Egyetemet felhatalmázzá használatára. A szaktaMarosvásárhely Mikót tiszteletbeli polgárává választja s küldöttsége 1856-ban 4000 forinttal gyarapítja máris szépen növekedő alapját.

Aki megakarja füröszteni lelkét a nagy lelkek megszentelt keresztvizében, lapozzon vissza évkönyveinkbe, nézze végig gróf Mikó leveleit és beszédeit és azt & négy napig zajgó és lelkesedő Erdélyt, amely 1859 novemberében együtt volt Kolozsvár redutjában a Muzeum alakuló gyűlésén. Nemcsak Erdély, Magyarország is ott volt lelkében és szólott báró Eötvös József szavaival. Szólották gyönyörű beszédekben és mikor sor került arra, hogy milyen nyelvet használjon a Muzeum Egylete egy test egy szájjal hangoztatta a magyart. De az elnök, gróf Mikó titkos szavazást kívánt és az eredmény S83 szavazat a magyar nyelv mellett. Ezt az eredményt bekoronázta a kormányzó, Lichtenstein herceg szavazata a magyar nyelv mellett és egyetlen. egy sem ellene.

Kardok csörögtek, kendők lobogtak, süvegeket ráztak, a lelkesedés határtalanná lett.“ (U. o. 34.)

Ha kérdezi a mai tudakozó, hogy miiért kellett erre az eredményre olyan soká várni, vegye emlékezetébe, hogy 1848 után 1849 következett e ezután az 50-es •évek s a turul madár tört szárnnyal vergődött 16 siralmas esztendő alatt, az idegen szinmei átfestett anyaföldön.

nárókát elfogadta a tárak őreinek. A Választmányba bevette és esízel biztosította magának a Muzeum vagyona ellenőrzését és gyarapítását ns, amennyibe® az állam haszonélvezeti segélyösszeget szavazott weg.

E pontnál kezdődik egy hatalmas kiterjedésű mező, melyen a tudománynak rain den ágált, a régészetet, az ásvány, a növény, az állatvilág és még a művészetet is szemlélni, egy gazdag könyvtárat tanulmányozni lehetett.

Aki ismeri az Erdélyi Muzeum különböző cimii vagyonát, azt nem lepi meg, hogy többször esett szó arról is az egyetemi tanárok és múzeumi tagok körében, hogy tudományos akadémiává kellene átalakítani. Ezt

azért kell figyelembe ajánlanom, mert a fennebb vázolt viszony ezelőtt 12 esztendővel gyökeresen megváltozott. A kolozsvári tudomány egyetem a magyar állam tulajdonából át tétetett a román állam kezébe. Egy nemzet életében oly rövid idő tizenkét esztendő * az Erdélyi Müzeum és a román állam közötti viszony még annyira kezdetleges és rendezetlen, hogy mi mint Erdélyi Muzeum Egylet ma még a megértés, a helyes, jogos és igazságos kibontakozás reményéről és lehetőségéről vigasztaljuk magunkat.

Az uj impérium alatt

A romám állam kell, hogy méltányolja azt a felbecsülhetetlen előnyt, melyet a Muzeum különböző gazdag táraiban a tudomány szolgálatával már tizenkét éve élvez. Méltánylást követel az az óriási áldozat, melyeit közelebbről hozott Egyletünk, midőn az ajralui'dai aranvlelctet is őrizetébe bocsátotta és hajlandóinak nyilatkozott arra is, hogy szerződéses viszonyban lép a román állammal, mint tulajdonos, a tulajdonjog fenntartása mellett, azzal az önként kínálkozó, de elengedhetetlen fenntartásával, ami alapszabályának sine qua nonja, hogy adminisztrációjában, tudományos működésében, mint eddig, ezután is a magyar nyelvet fogja használni. Hiszen semmi kétség nem forog fenn aziránt, hogy az Erdélyi Múzeumot és az Erdélyi Muzeum Egyletet elődeink a magyar tudományosság növelésére, a tudományos ismeretek népszerűsítésére állították föl. Elődeink jó példák után indultak cl, mert nemcsak Magyarország teremtette meg Magyar Xcmzeti Múzeumát, hanem erdélyi szász testvéreink megelőzték a maguk : Verein für Sicbenbürgische Landeskirche“-jiik felállításával, román testvéreink pedig nyomunkba léptek 1861-ben felállított ,,Astra“-jukkal. Közöttünk senki sem akadt, aki ezek ellen az intézetek ellen akár féltékenységből, akár rosszindulatból lépéseket tett, akadályokat gördített volna. Sőt a különböző városokban fölállított magyar és székely tárakat, gyűjteményeket, múzeumokat, bár csekély erőnk szétforgáeso■lásáuak látszottak, testvéri jóindulatban és tudományos támogatásban részesítette.

Minél tovább halad a világ, annál általánosabb köz- 'fcincse lesz az emberiség kezében a tudománynak minden vívmánya. A tudományért áldozni tudó és áldozó Román állam önmagához és kitűzött céljához hivea ■fog eljárni, ha az állam mostani polgárai által a múltban megteremtett kulturális intézményeket s ezek között múzeumokat, nemcsak védelemben részesíti, ha lnom közérdekű, nemes törekvéseikben támogatni is fogja, hogy az állam területén élő polgárok tudása és mivelődése minél több oldalról jövő áldásos forrásokból gyarapodjék.

Fájó érzéssel gondolunk vissza a világháború után eltelt tizenkét évre, mert Egyesületünk nem tudott, olyan munkásságot folytatni, amilyent közönségünk elvárhatott volna. Erőnk nagy részét e jogviszony tisztázásáért folytatott, jórészt meddő hare, újra meg újra kezdett magyarázatok, küldöttségek emésztették lét. Sőt amint már beszédem kezdetén kijelentettem, még azért és hálásnak érezzük magunkat, hogy vándorgyűlésünk megtartására engedélyt kaptunk.

De hála. az isteni gondviselésnek, hogy együtt lehetünk. Hála Marosvásárhely város közönségének, hogy létezésünk kezdetén megmutatott áldozatos jóságát megismételte 1906-ban vándorgyűlésünk befogad»**

Uj élet uj munkásság: