Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-25 / 186. szám
XIII. ÉYF. 186. SZÁM. Ahol a király diszkis s a főhercegek freskókat festenek... Flueras képviselő beszél stockolmi útjáról, „Észak Velencéjének“ kuliarájáról és Svédország társadalmi viszonyáról (Bukarest, augusztus 23.) A napokban tért vissza az országba Flueras János szociáldemokrata képviselő, a romániai munkásmozgalmak egyik vezető politikusa, aki a szakszervezetek stockholmi kongresszusán a romániai szakszervezeteket képviselte. Megelőzőleg a genfi munkaügyi hivatal szokásos évi1 értekezletén vett részt, ahol — amint arról már külföldi távirataink beszámoltak — igen éles kifogások hangzottak el a Maniu- kormány munkáspolitikájával szemben:. Munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni Flueraşsal, aki külföldi utjának színes élményeit és értékes tapasztalatait a következőkben foglalta össze: A sziklák helyén virágzó városok ... — A genfi értekezletről a munkásság kiküldöttei mindnyájan Stockholmba utaztunk, az impozánsnak Ígérkező nemzetközi szakszervezeti kongresszusra. Velünk utazott a nemzetközi munkaügyi hivatal vezetője, a nagytekintélyű Albert Thomas is, aki fontos és igen sok körültekintést igénylő állásában megmaradt a munkásság őszüli e barátjának s érzelmeit a kongresszuson valóban klasszikus beszédben juttatta kifejezésre. A romániai szakszervezeteket Mirescu képviselőtársammal kettőn képviseltük s a kongresszuson igyekeztünk is kapott mandátumainknak erőnktől telhetőleg megfelelni. — A kongresszus tulajdonképpeni munkájára természetesen ez alkalommal nem térhetek ki. Ahelyett azonban érdekesnek és tanulságosnak vélem elmondani néhány élményemet, melyet a sziklák e csodálatos, északi országában szereztem. Mert valóban csodákat láttam ottan, az emberi ész, erő és kitartás titáni müveit, melyek az embert önkéntelen elismerésre késztetik. Ez az aránylag kis nép két keze munkájával boldog otthont teremtett magának a világ legsivárabb vidékén, sziklákat döntött le, termőföldeket varázsolt a föld .színére, virágzó városokat épített olyan helyeken, ahol az valóságos istenkisértés számba ment és főképpen: olyan kultúrát teremtett, melyhez foghatót Európa egyik országában sem láttam. Elmesélek egy kis epizódot, mely igen jellemző a svéd nép öntudatos gondolkozására. Stockholm felé utaztunk s mivel a csomagomnak benn a fülkében nem volt helye, a keleteurópai utas régi jó szokásához híven, azt kitettem a folyosóra. Ez este volt s reggel hiába kerestem a csomagot, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Természetesen azonnal szóltam a kalauznak, aki miután meghallgatott, nyugodtan és mosolyogva a következőket mondta : „Ne tessék aggódni, a csomag nálam van. Én vittem cl a folyosóról, ahol szabályrendeletünk értelmében ilyen közlekedési akadályok égy polcig sem állhatnak. Mert ne feledje uram: nem vagyunk Németországban...“ Rábólintoítam nagy. komolyan, hogy igaza van, de ugyanakkor eszembe jutott a CFR és eszembe jutottak a nagyszerű német vasutak. Milyen messze vagyunk mi Svédországtól! . „ Rendőri készenlétnek és frakkos udvaroncnak sehol nyomait se láttam, csupáni a pálya minden oldalán felharsanó éljenzés adta hírül a koronás államfő látogatását. A munkás saját villájában piheni ki a munka fáradalmait. — Nem lenne teljes a kép, ha nem vázolnám egykét szóval Svédország munkásviszonyait. Mindenekelőtt: Svédországban, nincsenek keleturópai értelemben vett proletárok. Ellenben van egy öntudatos munkásosztály, melynek minden egyes tagja olyan élet- standardra van berendezkedve, hogy az a mi mérté- kcinkkel mérve talán hihetetlennek tűnik fel. Ott a fizikai munkás csak abban különbözik a szellemi munkástól, vagy a hivatalnoktól, hogy kél keze munkájával s hatalmas gyártelepeken keresi kenyerét, életszükségleteiben azonban teljesen egy azokkal. Alkalmam, volt ellátogatni néhány munkásnyaraló-telepre, ahol a munkások csaknem kilencven százalékának saját kis villája van. Munkája végeztével a munkás autójába ül és nyaralójában piheni ki a munka fáradalmait. Ami pedig a munkaadókat illeti, azok legkulánsabb módon viselkednek a munkásokkal szemben. Példaképpen elsősorban a Kreuger vállalatait említhetem fel, ahol csak szervezett munkások dolgozhatnak. Minden gyártelepnek megvan a maga munkásszövetkezete és munkásbankja. Általában a polgári osztály és a munkásság között nincs meg az a nagy ellentét, mely Európa csaknem minden országában fellelhető. Stockholm szocialista polgármestere csaknem tíz év óta áll a város élén s egyelőre nem is fog távozni onnan, mert a munkásság mellett a polgári lakosságnak is legteljesebb bizalmát élvezi. — Persze mindez a romániai viszonyok szemszögéből nézve fantasztikus szint és mére'tct kap. Pedig igy van. Mert, amig Európa véres harcokban lelte örömét, addig ott fenn északon sokkal nemesebb harcot vívtak meg. A természettel hadakoztak, mig végül, az övéké lett a győzelem. A nagy küzdelem pedig közelebb hozta egymáshoz az embereket s arra tanította őket, hogy minden előítélet' nélkül a világon legtöbbre az épitő és alkotó munkát becsüljék — végezte érdekes Nyilatkozatát Flueraş képviselő. (k.) Készítse el a végrendeletét, aki Háromszék megyében autózik Halálos autóUatasztróSa Ojíoz melleit egy haíoít és 3 suslyos sebcsültJc* (Sepsiszentgyörgy, augusztus 23.) Háromszék- megyében, több mint egy évtizede, az elhanyagolt utakkal semmit sem törődnek az illetékesek. Küldöttség küldöttséget ér már évek óta. Kell másra a pénz, meg hát ezen a vidéken leginkább magyarok laknak. Semmi sem sürgős, ha közügy. Az idén végre volt valami halvány reménysugár, belekapcsolták az útépítési akciót a közismert Stewart- tervekbe, A Stewart-akeió pedig felborult, akárcsak most a Kovács László barátkai kereskedő autója. A dolog igy történt... Kovács László barátkai kereskedő, Róza leánya, két utas: Boross Ferenc és Lászkay Miklós a „Sepsiszentgyörgy 347“ számmal jelzett áruval megrakott teherautón igyekeztek Barátkáról Ojtoz felé1. Az autót Kovács László vezette, aki vizsgázott gépkocsivezető. A leánya, Kovács Róza mellette ült, a két utas pedig az áru tetején. Az ut ezen a részen borzalmasan rossz. Hatalmas gödrök ásitanak az utasok elé ás a jármüvek által kivágott kövek a közlekedést még bizonytalanabbá'teszik. Kovács kereskedő az ut rosszasága miatt a rendesnél is lassúbb tempóban vezette a kocsit és ez az egyik nagyobb gödörben hatalmasat zökkent. A zökkenéstől a fék elromlott és a kocsi a lejtős utón lejeié veszettül száguldani kezdett. A végzetes ugrás. A vezető a veszélyt észrevéve, hirtelen odaszólt., társainak és a mellette ülő leányának, hogy ugorjának le a kocsiról. A vezető utasítására a bennülők le is ugrottak, de a kereskedő leánya, a 18 éves Rózsika olyan szerencsétlenül zuhant az úttestre, hogy koponyaalapi törést szenvedett és azonnal szörnyet halt. A vezető és két társa súlyos sebekkel és zuzódások- kal menekült a biztos haláltól. Kovács László kereskedő borda és jobb felsőkarcsont törést szenvedett, Boross Ferenc alsó lábszárának mindkét csontja, Lászkay Miklósnak a homlok és könyökcsontja repedt meg. A hullaházban egy haL.i, a kórházban három sebesült... a nyomozás folyik. Az autószerencsétlenség áldozatait először a mezőn dolgozó emberek vették gondozásba. Később egy szentgyörgyi autó vitte be őket a megyei köz- kórházba. Mind a három sebesült állapota súlyos. Kovács Rózsikát egyelőre a hullaházban terítették ki. Onnan szállítják haza. A szerencsétlenség áldozatai egyhangúan azt mondják: __Az ut az oka mindennek. Aki a háromszéki országúira merészkedik, készítse el a végrendeletét. A nyomozás szabályszerűen folyik. ( __ vas.) Fenséges irók, tudósok és művészek. — Megérkezésünk után a polgármester cs a város szociálista vezetősége fogadott bennünket a stockholmi városháza dísztermében. Hát az valóban diszterem. Háromezer ember számára készült az aranynak és a márványnak ez ,a mesebeli hajléka, moly káprázatos diszkeseivel és vonalaival őszintén .szólva jobban lekötötte figyelmünkét, mint a ' barátságos fogadtatás, melyben a külföldi munkásdelegátusokat részesítették. Mont külön érdekességet okvetlenül meg kell említenem, hogy van a stockolmi városházán egy terem, melynek történelmi freskóit az uralkodóház egyik férfitagja festette. Mikor pedig meglepődésemet fejeztem ki ezen a szokatlan jelenségen, svéd informátoraim a világ legtermészetesebb hangján jelentették ki, hogy ebben egyáltalán nem látnak semmi különöset, a svéd dinasztia tagjai ugyanis csaknem mindannyian rendes polgári foglalkozást űznek s köztük bizony igen sok neves tudós, iró és művész akad. A svéd nép rajongással szereti uralkodó családját. Erről különben - alkalmam vök -meggyőződni a régi olimpiász stadionjában rendezett tornaünnepély alkalmával, ahova a király minden diszkiséret nélkül, a mi minisztereinket megszégyenítő kopott kis autón érkezett egyszerű sport ruhában. IC. ZONGORÁK. LITFIZKTÉSRE SS LEGJOBBAN SZÉKELY« RÉTI ERDÉIYRÉSZI SUTORCYÂR R T sál TÂRGU-HUREţ FIOKOK BRASOV SIBIU KÍVÁNSÁGRA UTAZÓT KÜLDÜNK
