Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-25 / 186. szám
XIII. ÉVF. 186. SZÁM. 3 Jró és közönség Kitűnő munkatársunk, Nyirő József, érdekes és valóban újszerű kéréssel fordul az alábbiakban a közönséghez. Abból kiindulva, hogy elsősorban a közönségnek van joga a kritikus tógáját felöltem, kritikai véleményeket kér uj könyvéről az olvasótól. A Keleti Újság örömmel ad fórumot Nyirő uj szempontjainak, amelyek alkalmasak arra, hogy a kritika szerepét a hamupipőke- sorból méltó polcra emeljék. irót, különösen, ha a tehetség mellett megfelelő szellemi kultúrával is rendelkezik. Megtörtént például saját szerény esetemben is, hogy összevetettem a megjelent könyvemmel kapcsolatosan irt húsz-harminc kritikát és nem volt annak a könyvnek egyetlen valamire való sora sem, amelyről ne a legellentétesebb véleményt nyilvánították volna. Amit az egyik kritikus „gyönyörű“ -nek talált, a másik csapnivalóan rossznak tartotta. Közbül állok én, aki okulni, tanulni szeretne belőle és nem tudom, hogy melyiknek higyjek. Az embert természetesen az önkritika kisegíti a dilemmából és végül is kedélyesen elszórakozik a kiriti- kus eseten. Amennyiben ismeretlen olvasóim közül, ha egy rész is tesz eleget kérésemnek, sok olyan dolgot, szempontot ismerek meg, ami írói szempontból megbecsülhetetlen. Ennek a meggondolása késztetett, hogy minden álszemérem levetésével olvasóimhoz forduljak. Teszem pedig sietve, mielőtt uj könyvemről megjelennének a kritikák, mert még a látszatát is el akarom kerülni, mintha ezeknek hatása érlelte volna meg az olvasókhoz intézet tiszteletteljes kérésemet. Nyirő József. fl harminchárom évvel ezelőtt eltűnt flndré sarfeutazónak most találták meg holttestét a íleges tenger White Island szigetén Mindenesetre szokatlan kérés, amellyel az erdélyi magyar közönséghez fordulok, de elhatározásomat komoly megfontolás és több éves tapasztalatok váltották ki. Akik figyelemre méltatták az erdélyi irodalom érdekében kifejtett eddigi szerény munkásságomat, meggyőződhettek róla, hogy az erdélyi magyar irodalom helyzetét, hivatását mindig az erdélyi magyarság ethikai és népi magaslatokon álló kultúrájának szempontjaiból Ítéltem meg, amely eleve kizár minden egyéni, üzleti, irodalompolitikai, vagy esetleges érdekcsoportosu- lási eltévelyülést. A teljes irói és művészi szabadság tisztelete mellett, minden korlátozás tagadásával legfőbb hitvallásom, hogy azt a sok értéket, amit témában és tehetségben Erdély nyújtani képes, a legnyugatibb kultúrájú fegyverzetben európai, helyesebben világirodalmi horizontra kell emelni, ami örök értéke maradjon ne csak az egységes magyar kultúrának, hanem az emberiség nagy szellemi kincsesházának is. Ennél kisebb feladatot írónak nem volna szabad kitűznie. Az erdélyi irót éppen kisebbségi helyzete kötelezi a lehető legmagasabb művészi feladatokra. Az erdélyi magyar kultúra sorsa függ tőle, hogy ma talán fontosabb hivatás vár a jó erdélyi könyvre, mint valaha. Az iró és népe* közötti benső kontaktust nem adhatjuk fel és nem tévedhetünk a kiadói élelmesség által Nyugaton megteremtett kommereializált üzleti utakra, amelyek mint propagandaeszköz jók lehetnek, de mint cél bizonyos tekintetben már- már a kultúra prostitúcióját jelentik. , Sajnos itt van az ideje annak a megállapításnak is, hogy az iró, helyesebben az Írás és a közönség közötti pár év előtt még meleg kapcsolat megszűnőben van. Bizonyos fásultság észlelhető mindkét részről. Az okok felsorolását most mellőznünk kell, de ezek ismerete még nem szünteti meg a tényt, sem azokat az egészségtelen tüneteket, amelyek az utolsó években az erdélyi irodalmi életben is jelentkeztek. Vannak, akik ezt nem tartják lényegesnek és mentalitásban távol állanak tőle, hogy jelentőséget tulajdonítsanak neki. Engemct éppen ez a körülmény késztetett arra az elhatározásra, hogy a magam részéről, ha szokatlan formában is, keresem az olvasókkal való szellemi kapcsolatot, amely a dolog természete szerint minden iró és olvasója között megvolt, de csak egyóldalulag. Az iró megírta a könyvét, az olvasó elolvasta, de nem volt meg a lehetősége, hogy véleményt is nyilvánítson felőle. Minden könyv megjelenését kisebb- nagyobb kritikai megnyilvánulások követték. Megtörtént, hogy a bátrabb olvasók közül is nehányan, ismeretlenül is kifejezést adtak véleményüknek, vagy ismerősök, barátok udvariassági formában megjelenő véleménye zárta le a könyv útját. A közönség szótlanul nyelte le a könyvet is, a kritikákat is és az önállóbb gondolkodásúak megtartották maguknak a véleményüket. Én azonban ezeket az elhallgatott véleményeket rendkívül fontosaknak tartom éppen fenti szempontjaim miatt és éppen erre való tekintettel azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok mindazokhoz, kik alig két hete megjelent „Isten Igájában“ cimü könyvemet olvasták, hogy írják meg nekem róla legőszintébb véleményüket, minden keresettség, stilizálás nélkül olyan spontá nan, amint azt a könyv befejezésekor érezték. Tudom, hogy ez a különös kérés különböző megítélésekre ad alkalmat, de függetlenül ezektől, az a gondolat vezet, hogy saját irói fejlődésem érdekében minél szélesebb körből megismerjem az olvasók véleményét. Lehet, hogy bátorság kell hozzá, de én bevallom, hogy kritikára szükségem van és __ mindenkire ráfér. A kritikai elfogulatlanságot azonban ezzel az ötletemmel is szeretném biztosítani. Amit az u. n. hivatásos kritika nyújt, azt is teljes hódolattal fogadom, de igen sok szempont van, ami sok esetben megbízhatóságát és szavahihetőségét lerontja előttem. Túlságos közel vagyok hozzá, túlságosan ismerem; semhogy fenntartás nélkül elfogadhassam megállapításait. A kritika kritikájára pedig nem vállalkozhatom. Ha saját tapasztalataimból csak a legenyhébbet választom is ki, arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy az eddigi kritika teljes tájékozatlanságban hagyja az (London, aug. 23.) Andre svéd sarkkutató holttestét egy norvég sarkkutatóexpcdició a Jeges tenger White Island szigetén megtalálta. Andre 1897-ben léggömbbel utazott a Spifzbergákról két társával az északi sark irányába s azóta nyoma veszett. A jéggé fagyott holttestet a fagy jól konzerválta. A sarkkutató feljegyzéseit is megtalálták, úgyszintén két társa közül egyiknek holttestét. A norvég kutatóexpedició szeptember tizedikén hajóján visszahozza a 33 éve a jégsiva(Bukarest, aug. 23.) Dobrudzsában — amint a Keleti Újság megírta — a sziguranca kiterjedt kémszervezetnek jött a nyomára, amely az eddigi adatok szerint Bulgária és a szovjet részére szerzett volna adatokat. A vizsgálattal kapcsolatban a belügyminisztérium utasítására kiutasították az ország területéről Djade Fergu konstancai albán tanárt. A kiutasítást azzal indokolják, hogy ő is nagy szerepet játszott volna a kémkedési ügyben. Djade Pergut szombaton reggel Kons- tancában hajóra tették. A sziguranca szombatra virradó éjjel számos házkutatást tartott Konstanea város területén, amelyeknek során nagymennyiségű bolgár nyelvű lázió röpiratokat találtak. A röpiratok a bolgár irredenta szövetség várnai központjánál készültagban hevert holttesteket Norvégiába. André Salamon Justin, svéd mémbk egyike volt az északi sark legendás hó'seinek. Ahány expedíció elindult utána a jégmezők sivár hazájába, mind Andrét kereste. 1904-ben a stockholmi bíróság hivatalosan holttá nyilvánította. 1908-ban azzal lepték meg a világot, hogy Chalker kapitány Labrado északi vizén megtalálta. E hir azonban akkor sem bizonyult igaznak. tek és azokat az eddigi eredmények szerint augusztus elsején osztogatták a lakosság között. Szombat reggel egyébként a bolgár határon belül Ciuiungiuc községben letartóztatták Theodora CaJicoff bolgár egyetemi hallgatónőt, akinél megtalálták a svájci, danzingi, hamburgi és bécsi kommunista központok üzeneteit, továbbá a berlini szovjetkövetség bizalmas utasítását. Rajta kívül még négy diákleányt tartóztattak le, akik a kémkedés fó'mozgatói voltak, s állandóan föntartották a kapcsolatot az orosz, a bul- gár és más európai kémszervezetek között. Az utóbbi idők legnagyobb kémkedési bűnügyének földerítése az egész ország rendőrségét foglalkoztatja, Bukarestben is több házkutatás történt. »-V'N/N/V./N/W WWWVVaVWVIAA/WWVI íeKerneínüf- vásárolni bizalom dolga-ezért tapasztalt háziasszonyok csak a 100 év óta bevált minőségű tannwaldi árut használják. Kinézése szép, kellemes a viseletben, emellett tartósabb bármelyiknél, mert Tannwaldi fe-> fiérnemü egy életre szól! A sziguranca kémhálózatot leplezett le, amely szerinte egyszerre csinált bolgár- irredenta és szovjet-propagandát
