Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-24 / 185. szám
. . ,9 ■? j TAXA POŞTALA PTAJD fc?E°î V 7 / '^woImS*8 Claj-Kolozsvár. 1939 augusztus 24 VaSăMSip MáÉEMlUÉSfc ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lei. ORSZÁGOS MAUYAKPAKT1 LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 04. XIII. évfolyam 185-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 28 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 28 fillér. Vagy koncentrációs kormány, vagy átszervezett Maniu-kormány----- ■ mOEBC—Recseg-ropog a kormány szekere — Vaidát máris elejftettnek tekintik A magyar nyomor * Valami sokat várunk a miniszterek memorandumától a magunk életnehézségeinek enyhítésére, mint ahogyan lessük a fel-felbukkanó jelenségeket, amelyek reményeket csillogtatnának meg. Az emberek, mi magyarok, annyira el vagyunk csigázva — gyötrődve, hogy már alig-alig bizunk az önmagunkon segítés lehetőségeiben, hanem várjuk a kívüliről ránk csapó szerencse- fordulást. Várjuk, hogy a kormány igy, a kormány úgy, valami törvény, valami külföldi tőkeözön, valami gazdasági rendszerváltozás felkap a földről, ahova elvágódtunk és felemel a saját egzisztenciánk utjának rendesebb kerékvágásába. A jóhiszemű magyar ember megszokta már, hogy várja a jót a maga számára is. Hiszen kétségtelen, hogy valamennyiünk magángazdasági helyzetét ez ország krízise rántotta magával a mélységbe s aa ország termelési viszonyainak általános feljavulása meghozza az egzisztenciális életlehetőségek javulását. De ebbe a várakozásba kár belevetni minden reménységünket úgy, bogy a reánk szakadt nyomornak tanulságaira ne fordítsunk figyelmet. Mert ha javul és fordul itt valami, nem azért fordítják és javítják, hogy rajtunk, magyarokon segítsenek. Ha egyáltalában lehetséges volna és a gazdasági törvényszerűségek ezt megengednék, akkor olyan kilábolást terveznének a kritikus helyzebtől, amelyből mi, magyarok kimaradnánk. Olyan átgázolást a nyomor Vörös-tengerén, hogy mi itt maradjunk ezen az innenső parton. Hiszen amint már nyíltan be kellett ismerni, a krízis azért zuhant ilyen súlyos mértékben az országra, mert a racionalizálási tervek kisebbségellenes zsarnoki hajszájával..tették tönkre az ország termelőképességét. A tiz éven át kíméletlenül és elvakultan tombolt gazdasági diktatúra romlásba vitte az országot, csakhogy árthasson a kisebbségi termelő tényezőknek. Az a módszer, amely minden bankba, minden gyárba, minden vállalatba, részvénytársaságba beültette kiadott paranccsal a maga embereit, annyira hasonlít a Dnyeszteren túlról jött tanítások példáihoz, hogy valószínűleg onnan tanulták. Csakhogy odaát egy kapitalizmust felszabdaló irányzat programjával ültették be az embereket a magán- gazdaságok vállalataiba, itt azonban csak embereket jutalmaztak és a termelés elé emeltek gátakat. Egyelőre nem látszik semmi komoly derű az országos krízis homálya mögött. Nem látszik semmi reménysége annak, hamarosan fordulni fog ez az élet- emésiztő, általános helyzet. De ha jön, sem azért jön a fordulat, hogy a magyar emberek életét erősítse meg a gazdasági talajon. Nekünk azonban meg lehet az a tanulságunk, hogy minden erőnket ráfordítsuk a magyar életegzisztenciák megerősítésére. Ha lehetséges volna, nagy erőfeszítéssel kellene gondolnunk arra, hogy izoláljuk magunkat, a magyarságot olyan gazdasági rázkódtatásokkal szemben, amik másoknak a rossz, helytelen, kegyetlen üzleti spekulációiból következnek be. A gazdasági törvényszerűség nem engedi meg a splendid izolation határvonalainak a kiépítését, azonban vannak védekezési módozatok, amik adódnak s amik nem lehetetlenségek. Az például, hogy legyen olyan magyar öntudatos köizszcllem, amely egymás támogatását nem találja nehéznek. A magyar közönségből élő vállalatok, üzletek, intézetek, intézmények nem veszik figyelembe azt, hogy valamivel tartoznak is a magyar egzisztenciáknak. A magyar ember nem ért fel még eléggé a testvéri szeretetnek arra a magaslatára, honnan örömmel nézné és segíteni igyekezne minden törekvő magyar embert, a maga gazdasági érvényesülésében. Sőt, marcangoják sokszor egymást, ok nélkül gáncsolják, az irgiység szemüvegén át néznek rá a mások nehéz küzdelmeire, ha annak valami, kilátása mutatkozna meg. A nemzeti magyar gazdasági politikát várjuk a bankoktól, a nemzeti gazdasági öntudat szerető felfogását kell kiérlelnünk magunk között, hogy a védelmi fal ebből épüljön fel. Különben minden ráz- kódtatás minket sújt a legjobban és minden feljavulás bennünket segít a legkevésbé. Ha mindent mi várunk másoktól, a magunk számára a legteljesebb mértékben, mi leszünk a jóhiszeműségünknek áldozatai. Ne emeljünk a várakozó jóhiszcunúcgünkbőlsirhantokat a jövőnk temetésére. (Bukarest, augusztus 22.) Az utóbbi időben a belpolitikai helyzettel kapcsolatban olyan kirek terjedtek el, amelyek szerint a Maniu-kormány nem élvezné a király teljes bizalmát s éppen ezért rövid időn belül helyét át kell adja egy olyan kormánynak, amely egyelőre parlament nélkül látna hozzá az ország gazdasági szanálásához. Tekintettel a kérdés nagy horderejére, munkatársunk a különböző pártok vezetői körében információkat kért a politikai helyzet felől és informáciai alapján a politikai helyzet képét a következőkben körvonalazza: A hir abban az alakjában, hogy a király éles kifogásokat támasztott volna a Maniu politikájával szemben, nem állja meg a helyét. Az az igazság, hogy az uralkodó rendkívül behatóan érdeklődik az ország gazdasági kérdései iránt és a helyzet szanálása érdekében, amint az a külföldön is megtörtént több országban, örömmel látná egy koncentrációs kormány megalakulását, amely a pártok legkiválóbb politikusait cs szakembereit tömörítve, tekintélyével és szakképzettségével könnyebben láthatna hozzá a problémák megvalósításához, mint egyetlen párt kormánya, amely az ellenzék meg-megujuló tármadásai miatt nem fordíthatja minden tudását és energiáját arra a Vagy Madgearu vagy Ismeretes, hogy a gazdasági krízis okait és szanálási módozatait Madgearu és Manoilescu miniszterek memorandumokban tárgyalták s ezekben a terjedelmes elaboratumokban meglehetősen különböző utakat és módokat javasoltak a helyzet megjavitására. A memorandumok a kormány gazdasági bizottsága elé kerültek, ahol állítólag a miniszterek között heves vitára került sor. Az ellenzéki lapok arról Írtak, hogy akármelyik megoldási módot is fogadják el, a másik álláspontot képviselő miniszter le fog mondani és a kormány kclelén kelül újabb komplikációk várhatók.  gazdasági bizottság befejezte tanácskozásait, arról kommünikét adtak ki. Ez a kommüniké megállapítja, hogy a bizottság megvizsgálta mindkét memorandumot s elhatározta, hogy minisztertanács elé terjeszti azokat a rendelkezéseket, amelyeket a helyzet megjavitására megfelelőeknek lát. A lapok értesülései szerint a kormány úgy oldotta meg a szituációt, hogy nagyjából a Madgearu-féle program alapjára helyezkedett, több olyan módosítással, amelyet a Manoilcscu- memorandum gondolataiból vettek át. Ezzel kapcsolatban a Dreptatea, a kormány hivatalos lapja azt írja, hogy a liberálisok a maguk pártjának szokásai után ítélnek és azt hiszik, hogy ha egy demokratikus kormányban az egy év tagok között bizonyos nézeteltérések vannak, mindjárt az illető kormány helyzetének megrendülése a következménye. A különböző vélemények ellenkezőleg elősegítik az objektiv látást és az abból folyó cselekedetek hatékonyságát. A nemzeti bank francia pénzügyi szakértőjének, Auboiúnak jelentése élénken foglalkoztatja még az illetékes köröket. Jól informált helyen úgy tudják, hogy ez a jelentés erősen megingatta Vidrighin vasúti vezérMai számunk 12 oldal munkára, amelyet az ország helyzete megkövetel. Az a tény, hogy a koalíciós kormány terve a király trónralépése után megbukott, a jelen pillanatban nem hozható fel nyomós érv gyanánt. A pártok helyzete azóta lényeges változásokon ment át. A liberálisok, akik akkor nagyon intranzigensül viselkedtek, most sajtójuk hangja és vezető politikusaik nyilatkozata után Ítélve, nem idegekednének egy ilyen megoldástól. Ha azonban a koalíciós kormány terve nem jöhet létre, úgy politikai körök véleménye szerint a kormány átszervezésének kell megtörténnie. Maniu az uralkodó teljes bizalmát élvezi, a helyzet azonban olyan természetű, hogy a kormány jelenlegi összetételében, egyes tagjaiban heves támadásoknak volna kitéve, azonnal a parlament megnyitása után, az ellenzék és magának a nemzeti- parasztpártnak egyes körei részéről is. Különösen élénken kommentálják azt a körülményt, hogy Őfelsége a belügyi helyzetről Cădere belügyi államtitkárral informáltatta magát és nem Vajda belügyminiszterrel és ebből azt a következtetést vonják le, hogy Vajdának a legutóbbi idők f.semcnyci miatt le kell mondania. Ha a kormány átszervezése akadályokba ütközne, úgy meglepetések nincsenek kizárva. Manoilescu lemond ? igazgató helyzetét, annyira*, bogy a kormány kebelében fölmerült a menesztés gondolata. A probléma azonban meglehetősen nehéz, mivel Vidrighinnek 10 éves szerződése van az állammal. Egyesek úgy tudják, hogy a kormány azon is gondolkozik, hogy a vasutat, miután az autonóm szerv nem vált be, újból teljesen állami felügyelet alá vegye. Jugoszlávia tulenergikus. A Lupta értesülése szerint a Népszövetség szeptemberi ülésszakán Jugoszlávia, a kisantant államok nevében rendkívül energikus deklarációt fog tenni Géniben. A deklarációban a kisantant államok a Nép- szövetség intervencióját fogják kérni a macedón ügy rendezésére s le fogják szögezni, hogy abban az esetben, ha Magyarország megkísérli a Habsburg restaurációt, ezt a körülményt a maguk részéről casus bellinek fogják tekinteni. A király kihallgatáson fogadta Hans Otto Rothot és a kisebbségi kérdés iránt érdeklődött (Bukarest, aug. 22.) A romániai németpárt elnöke, Hans Ottó Rótb dr. kedden délelőtt kihallgatáson jelent meg őfelségénél a sinajai Foisor-kastélyban. Az audiencia másfél óráig tartott és azon az ország általános politikai helyzetéről volt szó, főképen a gazdasági krízisről. Az általános politikai kérdésekkel kapcsolatban a király behatóan érdeklődött a kisebbségi probléma ügye iránt is és szó volt a kisebbségi törvényről, valamint a kisebbségi iskolák államsegélyéről. Őfelsége az összes szóba került kérdésekben határozott és jólmegfontolt véleményeket nyilvánított.
