Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-23 / 184. szám
4 XIII. SVF. 184. SZÁM. IRODALOM MEGRENDELÉSRE Újabban egyik német színpadi kiadó több neves és kitűnő íróval lépett érintkezésbe, hogy egy bizonyos témát dolgoztasson fel. Ahogy üzleti nyelven mondják: „rendelést tett“. Megismertette az írókkal a szóbanforgó nyersanyagot és közölte, hogy milyen értelmű feldolgozását szeretné s megemlítette még, hogy mikorára kivánja „szállíttatni“ a kész dolgot. Ezt tette a kiadó. De mit csináltak az írók? Először is: a legtöbb közülük nem fogadta el a megbízást. Páran hevesen és erélyesen tiltakoztak az irói szabadság elvének megsértése címén. Páran viszont gondolkozási haladékot kértek. Kettő azonban minden további nélkül késznek nyilatkozott a kért terminusra a darabot leszállítani. Kettő közülük tehát akadt, aki a rendelést „felvette“ s ezáltal mintegy aprobálta, hogy igenis, lehetséges ez is. Az iró is dolgozhat rendelésre. A dolog igy nagyon rendben volna. A kiadó adhat fel rendeléseket, ha üzleti céljai igy kiván-' ják s mindig akadhat iró, aki az ilyen rendeléseknek eleget tesz. Nem szükséges az irodalom amaz eliparosodásának korában élnünk, amiről e helyen már annyiszor irtunk, hogy a rendelésre dolgozó iró igazán ne legyen különös. Különös az volna, ha nem akadna még lámpással se iró, aki rendelésre dolgozik... Mondom, a dolog nagy általánosságban véve rendben volna. Ám egy német újságíró nem igy gondolkodott s az esetből kifolyólag nyakába vette Berlint. Felkeresett egy csomó irót és kikérte a véleményüket: mondván: mit szól ön ehhez mester!? Mi a véleménye a rendelésre készülő irodalomról?... Kívánatos az ilyesmi?... Az újságíró, mint mondanom sem kell, a meghallgatott vélemények alapján irt egy szép és terjedelmes cikket, minden határozott konklúzió nélkül', szembeállítva egy csomó pro és kontra véleményt a kérdésben. A cikk persze, ahogy az ilyesmi történni szokott, további vitákat és hozzászólásokat provokált. Az ügynek ebben a fázisában is a dolog úgy alakult, mint kezdetben. Akadtak, akik tagadták a rendelkezésre készülő irodalmi alkotás helyénvalóságát s akadtak olyanok, akik védték. S a véleményeknek ez a megoszlása nem is csoda. Mind a két vélemény egyforma eréllyel hivatkoz- ] hat például arra, hogy rendelésre már a múltban is dolgoztak az irók. (Shakespeare egy egész csomó; darabját rendelésre készítette.) Viszont igaz az is, hogy a rendelésre dolgozó iró típusa még sem megszokott a köztudat számára. Sőt: az irói teremtés __világirodalmi képviselői révén__úgy él a tudatban, mint a legszabadabb, kizárólag az ihlet kötöttségeitől függő tevékenység. A kérdés tehát ugylátszik, mintha eldönthetetlen volna. Ellene is és mellette is egész helytálló érveket lehet felsorolni. Nem lehet tagadni sem elvileg, sem gyakorlatilag sem az egyiket, sem a másikat, mert Ugyanúgy köszönhetünk a szabad raptusnak, mint a megkötött rendelésnek műremekeket. Ez a kérdés is, mint a legtöbb irodalmi kérdés, úgy tiinik, mintha csak temperamentummal vagy személyes interpretálással volna eldönthető... Mondom, úgy tűnik, mert a szóbanforgó kérdés nézhető egy olyan vonalról, ahonnan kiderül, hogy valójában műiden irodalmi alkotás __ rendelésre készül és készült s igy a vitára a legkevésbé sincs szükség. Hogyan? A magyarázat nagyon egyszerű. Azokat, akik a rendelésre készülő irodalomról hallanak, mindig zavarba hozza az, hogy a kiadó (vagyis egy üzletember) felkel az Íróasztalától és elmegy az Íróhoz és valami olyasmit mond, hogy kérek egy egész estét betöltő vígjátékot. És elfelejtik, hogy az az iró, aki egy kiadó közbejötté nélkül írja könyvét vagy darabját, szintén rendelésre dolgozik azzal a különbséggel, hogy a megrendelő az ő esetében nem X. Y. kiadó vagy más, hanem az iró Önmaga, aki könyvének megírását maga maga szabta ki feladatául. A különbség ugyanis a kettő között __ lényegileg véve — semmi. Különbség a kettő között csak a külsőségekben van. Maga az alkotás folyamata mind a két esetben egyformán szabad, illetve amennyiben befolyás alá kerül, ez a befolyásolás az irói alkotás részleteit ugyan úgy érheti, ha X. Y. kiadó megrendelésére készül a dolog, mint amikor az iró jószántából. S ha ez az érvünk nem lenne elegendő, hivatkozhatunk egy másikra. Mindenféle rendelés valamely célnak a kifejezését jelenti. Ha tehát tiltakozunk a rendelésre készülő irodalom ellen, akkor ez valójában a célszerű............ni ség ellen való tiltakozást is jelenti. Már pedig célszerűség és tervszerűség a legihletettebb, a leg- raptusosabb költői munkában is van. Minden irói alkotás tervszerint készül, ha ezt a tervet előzőleg nem is vetik papirra. A darabot rendelő kiadó esetében tehát legfeljebb csak arról van szó, hogy ez a terv papirra kerül s csak azután jön létre az alkotás... Természetesen felfogásunkat némileg nüanszi- rozni is kell. Kétségtelen ugyanis, hogy rendelésről csak azzal a feltétellel lehet szó, ha a megrendelt dolog az iró belső vonalára esik. (Tragikus költőirt f> <ti fi n **• —r n n ii <i n> it, ^ *■ — -— —- — nél nem rendelhető komédia.) Ám ez a kötöttség az önmaga rendelésére dolgozó Írónál is adott... A rendelésre készülő irodalomban nem tudok egy másik, valamilyen tekintetben is alacsonyabb rendű irodalmat látni a nemrendelésesnél. Mind a kettő végső soron ugyanaz s Shakespeare Szent- ivánéji álma ugyanolyan „tiszta“ alkotás, mint a Hamlet, amit nem „rendelés“, hanem úgynevezett szent düh vetett papirra. Az irodalom mindig a megcsináláson múlik és nem a kisérő körülményeken. (0. G.) (G. G.) Woldemaras Ilivel tizenkét közéleti egyéniséget akartak meggyilkolni Litvániában (Páris, aug. 21.) Az Echo de Paris kow- nói jelentés alapján közli a litván hatóságok azon feltevését, hogy Rusteika ezredes, memeli rendőrfőnök elleni merényletet Woldemaras volt miniszterelnök hivei követték el. Memeli jelentés szerint a hatóságok elfogtak két diákot és egy tisztviselőt, akiket a merénylet elkövetésével gyanusitottak. A gyanú alaposnak bizonyult. A két diák hosz- szas faggatás után bevallotta, hogy a tőrszu- rásos merényletet együtt követték el. Az volt a tervük, hogy tizenkét közéleti szereplő ellen követnek el merényletet, kik között két miniszter is van. Kolozsvárra újra összehívják a színházi ankétot a városok szinpártolóegyleteinek bevonásával Aradon is megalakult a szinpártoló egyenlet — A színészek szociális helyzetének konszolidálását is programmjába veszi a színházi értekezlet (Kolozsvár, aug. 21.) A kolozsvári Magyar Szinház társulatának szervezése nagy erővel folyik. A dolog különösen azért sürgős, mert a mostani szintársulat augusztus végével befejezi működését és szeptember elsején már az uj együttes kezdi meg nagyszebeni vendégjátékát. A szerződtetések a szin- pártoló megbizottainak és Janovics igazgatónak együttes megbeszélései alapján történnek. A színészeknek mégcsak egyrészével sikerült megállapodni, de a tárgyalások minden irányban jó utón haladnak. Értesüléseink szerint a magyar színészet kérdése iránt az egész országban sikerült az intenzivebb sajtóakciónak felkelteni a közönség érdeklődését. Minden városban megalakult a Szinpártoló Egyesület, igy legutóbb Nagyváradon, ma pedig, mint tudósítónk jelenti, Aradon. A szinpártoló elnökévé Vass Gusztáv dr.-t, a Kölcsey Egyesület titkárát választották meg. Az aradi szinpártoló alakuló ülése kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy a közönség intenzív kapcsolatát kell megteremteni a szinház igazgatóságával. Ismeretes, hogy az erdélyi magyar színészet megmentése irányában megindított mozgalmat a Kolozsvárt megtartott irói és uj- sá.girói ankét indította el. Az ankét annak idején kimondotta, hogy szükségszerben ismét össze fog ülni, hogy az aktuális kérdésekben hallassa szavát. Szó van arról, hogy az ankétet közelebbről megismétlik és ezúttal be fogják vonni a városokban újjáalakított szinpártoló egyesületeket is. A cél az, hogy megvessék alapját a szinpártoló egyesületek szövetségének. Ennek az ankétnek egyik legfontosabb tárgya a színészek szociális helyzetének fokozatosabb védelme lesz, mert a magyar közönség, amely erején felüli áldozatokat hoz a színészet fenntartása érdekében, méltán elvárhatja, hogy a színészek anyagi helyzetét biztosabb bázisokra fektessék és legalább a létminimumot biztosítsák számukra. Kutjepov öccse öngyilkosságot követett el Párisból jelentik: Grenobleból jelentik, hogy a nehány hónappal ezelőtt elrabolt Kuli epov orosz emigráns tábornok öccse, aki egyik gyárvállalatnál egyszerű munkásként állott alkalmazásban, tegnap idegességi rohamában öngyilkosságot kísérelt meg. Kutiepov borotvával át akarta vágni a torkát, de terve véghezvitelében kellő pillanatban még sikerült megakadályozni. Sérülései nem életveszélyesek. módositott szövegű román és magyar együttes kiadása DR. MIHEÜFfFY és Dig. MANDEL ügyvédek szerkesztésében Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4
