Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-23 / 184. szám
JKkcÉTtmm XIII. ÉVF. 184. SZÁM. Az amerikai magyarok Budapestre zarándokolt püspökénél Noll amerikai ujságiró-püspök a magyarokról, akikkel mint mondja, sohasem volt baja (Budapest, augusztus 21.) A budapesti Szent Imre- ünnepségek egyik hires amerikai vendége, John Noll dr.- ! az északamerikai Indiana állam egyik püspöke, ki mint újságíró is igeii nagy nevet szerzett az Egyesült- Államokban az Our Sunday Visitor eimü lapjával, melynek egymillióháromszázczer előfizetője van és hatalmas befolyást gyakorol az amerikai katolikus családok életére. Az Isteni Szeretet Leányainak Svábhegy tetején épült hatalmas kolostorában találjuk meg a püspököt, egy emeleti szobában. Épen utilevelein dolgozik, melyek A püspök atya levele gyermekeihez címen jelennek meg hétről-liétre és bennük a legközvetlenebb hangon beszél hiveihez. Most még valahol csak az Óceánon jár, a horvátországi élmények és a magyar Szent Imre- ünnepségek csak a következő hetekre maradnak. De az olvasóközönségének kíváncsisága már nagyon föl van ajzva a magyarországi ünnepségek iránt, hiszen az újság most egész külön Szent Imre-számot adott ki szélesebb ünnepi tördeléssel és csupa Magyarországról szóló cikkekkel. Jönnek is a tiltakozó levelek az amerikai cseh, lengyel meg a csehbarát tót papoktól. Épen most bontja föl az egyházmegyéjében levő egyik csehbarát lengyel plébánostól érkező levelet, melyben a plébános valósággal fenyegető hangon kéri számon, miért csinál a lap ilyen magyar-propagandát. Hatalmas, lángvöröshaju, pápaszemes ember Noll püspök. Arca első pillanatra olyan szenvedélynélküli, hideg, mint minden igazán elfoglalt yankeé. Mikor megkérdem tőle, hogy érzi magát itt, elsőnek titkárja, Németh József, öuery kiváló magyar plébánosa mondja helyette: r— Életében igy még ki nem pihente magát a püs- pöFtfr. Mig a püspök meglepően egy kérdéssel felel: — Látta, kérem, ezt a panorámát? Valóban csodálatos panoráma nyílik innen a Svábhegy ormáról, a Gellérthegy a Citadellával csak egy kis dombocska, a Sashegy alig kéklik, ködben csillog a Duna, kanyarog, mint a kiöntött ezüst, egész Érdig és belátni az Alföld síkjára, talán Ceglédig. Mikor amerikai magyar híveiről faggatom, — hiszén tizenötzer magyar liive, hat magyar plébániája van — ismét meglepő rövidséggel felel: — Soha semmi bajom nem volt’velük! Az amerikai katolicizmus szociális és demokratikus szelleméről viszont a következőket mondja: — Mint püspök, nem joolitizálok, de újságom hangja a munkásoknak és szegényeknek van szánva főképpen. Hiszen az Egyesült Államok katolikussága kétharmadrészben városi tömegekből áll. Tizenhárom érsekünk van és 115 püspökünk, de nekik külön egyházi vagyonuk nincs. A kanonoki intézmény ismeretlen, hiszen nincsenek káptalani vagyonok, helyette papjainkból vá- asztunk tanácsadókat, persze, minden fizetés nélkül. Minden egyházi intézmény a nép adományából készül, ők építenek, aztán a püspök rendelkezik vele... Terme, szetes, hogy a nép baja a püspöki kar legfőbb gondja* Van a mi püspöki karunknak egy nagy szociális bízott, sága, mely hét albizottságában a nevelésügytől, a jog. védelemtől, a szociális jóléttől kezdve a bevándorlók védelméig és munkássajtóig mindennel foglalkozik. — Szocializmus? Kommunizmus? — A szocializmus meghalt Amerikában. Egy-kéí képviselőt választottak ugyan mutatóba Amerikában, de ma már ismeretlen fogalom. A bolseviki szellem a bevándorlottakkal jön hozzánk. Igazi yanke előtt ismeretlen. A mi egyházunkat, mely egységes, még nem kezd. te ki. — Hát az amerikai tótok? — Van vagy tízezer tót hívem, igen derék emberek* — És a horvátok? — Három horvát plébániám van, szeretem őket, nagyon rokonszenveznek a magyarokkal. Búcsúzom, mikor a folyosóra érek, vig énekszó hangzik fel a püspöki szobából. Valami nagy diszebédre kell menni Noll püspöknek, díszbe kéne öltözködni s neki, a munka emberének, a munkások apostolának nem nagyon tetszik. S ha valami nem tetszik neki, mindig tréfál felette, vagy énekel hozzá vidám közvetlenséggel. A vonatban felejtett kétszázezer lej értékű ékszer ni ja Eíharpüspökitől Bihar állomásig1 (Nagyvárad, aug. 21.) Izgalmas kalandban volt része csütörtökön délelőtt a bihar- püspökii állomáson egy nagyváradi urinőnek, özvegy Steiner Viktornénak, aki leánya, veje és kis unokája kíséretében utazott Magyar- országra. Biharpüspökiben a Magyarországra igyekvő utasoknak ki kell szállniok a személyvonatból, amely pár perces állás után tovább folytatja útját. A vonat már elindult, amikor az minő észrevette, hogy retiküljét, amelyben száznyolcvanezer lej értékű butonja és más ékszerei, valamint tízezer lej készpénze volt, az egyik másodosztályú fülkében felejtette. A biharpűspÖkii állomásról azonnal telefonáltak Bihar állomásra, ahonnan csakhamar jelentették, hogy a retikiil teljes tartalmával együtt megvan, azt egy fiatal házaspár, aki Steinernével egy fülkében utazott, megőrizte. Az értékes retikiilt azutáni autó vitte Steinerné után Berettyóújfaluba, ahol az uriasszony azt érthető örömmel vette át. Nagyváradi Zsidó Fíulnternáius Oradea, Str. Delavrancea 17 (Ritook Zs. u.) A nagyváradi társulati kereskedelmi, az Orth. Gimnázium és a zsidó Líceum Igazgatóságaiktól ajánlva. Elsőrendű kóser ellátás. A növendékeknek szaktanárok által való előkészítése. Minden iskolai és internátusi ügyben felvilágosítással szolgál az internátus igazgatója Szilágyi AdolS zsidó líceumi tanár. Prospektust kívánatra díjtalanul küldünk. AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (10) Ott, amikor magára maradt, leborult az asztalra Deréeey Zoltán, torka kiszáradt, szeme el forrósodott: — Ide jutottam?! Gyilkosok, rablók közé?! Sokáig ült igy ott. — Mit tegyek?... Mit tegyek?... — ismételte egyre. — Ez Chicago... Ezek Amerika hiiberurai... Kezükben vagyolf. Az erőm sóhajtás csak a gépfegyverek ellen. Messze vagy, nyugodt, kicsiny Magyarország!... Óh, MJa- gyarország, Gitus, vagyon, boldogság! Hogyan juthatnék haza, mikor diadalmasa®' jöttem el onnan, lehánytam magamról-a régi életemet! • A gyár dolgozott odakint, felül és alant. Kitűnő gyár volt, dús jövedelmű vállalkozás, törvények ellenére, de azok felet't már. A törvény elmaradt valahol messze Amerika hübérurai mögött; gyenge erőivel nem tudta többé őket utolérni. Aki a törvényt semmibe veheti, azt a törvény szolgái is odaadóbban szolgálják. Deréeey Zoltán nem volt az amerikai törvények szolgája és nem a magyar törvényé sem már. Csak az örök emberi törvények éltek benne elolthatatlan erővel. Az örök 'törvények közül pedig legparancsolóbb volt, hogy jobb sorsot biztosítson az utódainak, mint amilyen a saját küzdelmes fiatalsága. Ez hozta áií ide, meg a felesége forró vágyakozása a szebb és gondtalanabb élet után. És niost? Lehetne innen megverhen és szegényen visszatérni haza?! Ki hinné el otthon, hogy a becsület hozta haza, nem a sikertelenség? Nevetségessé válna örökre! Csak vagyonnal lehet hazamenni, mindent legyőző nagy vagyonnal, mely elfojtja a kárörömeit és a bátortalan, apró emberek szomorú kis bölesélkedé- sét. Nem is vette észre a kapitány, hogy közben bejöttek emberek a szobába. Morley-Parraghy hangjára neszeit fel, aki ezeket mondotta.; — Kicsit hirtelen jött, Zoltán, hogy beleláttál munkánkba, a neked még ellenszenves részeibe. De ezen át kellett esned. Jegyezd meg ezt: amig rajtad a kezem, nagy ur vagy az egész világon; ha azonban ellenem teszel, elérlek akárhol. — Minek hoztál ide?! — jadult fel Deréeey erre. — Miért nem hagytatok ott, abban az én kicsiny, de rendezett világomban? — Kellettél. Mindenem megvolt, csak egyetlenegy hiányzott még; kellett valaki, akihez magyarul szóljak és aki magyarul feleljen. Egy magyar észjárású, magyar levegőt jelentő barát. Furcsa? Lehet. Nekem is az, de mégis kellett. A magyar szó és a magyar lélek az én heroinom, az én kokainom... Szentimen'tálizmus ? Fenét! Szükséglet, mint az evés... A kapitány felemelte fejét. Enyhülő ttekinteibtel nézett Morleyre. — Mégsem lehet egészen gonosz az, aki igy szereti a magyarságát! Morley-Parraghy megérezte ezt a változást1. Elme solyodott, kicsit fájdalmasán: — Engem a vérem kiemelt a magyar szűkösségből. Vitt a kaland és a nagy dolgokra való vágyakozás. Otthon mi lett volna belőlem? Képviselő. Államtitkár. Szegény kis zsarnok egy apró kis vármegyén, legjobb esetben egy csepp ország reményeinek és boldogulásának fojtogátója. Ha Amerika földjén szülétek,, csak elnök -lehetnék még az én szervező erőmmel és kocká- zatszeretetemmel is. így azonban enyém ez az ország és rajta túl minden, amit akarok. A legszebb nők, a titokzatos élet és titokzatos halál... Mindent akarhatok. Rejtett fejedelem vagyok. Chicago a székvárosom, minden égtáj önti ide az alattvalóimat. Majd megtudod, hogy a mi alvilági kormányunk mennyivel hatalmasabb annál a kormánynál, mely az uralom birtoklásával kérkedik. Hatalmi rendszerünk gondosa1» ki van építve vái'osxól-városra. Embereink ott ülnek az ügyészségeken, bíróságokon és Ott vannak a börtönök személyzetében. Üzleti szervezetünk a legkitűnőbb szakemberekkel dolgozik, akik állandóan járják az országot, mindent megfigyelnek, tanulmányozzák a védelmi intézkedéseket, költségvetéseket csinálnak és az eredmény valószínűségét matematikai alapon tárják a vezetők éléi, mielőtt a végrehajtás megkezdődnék. Jaj, annak, aki ellenünk tesz!... Vallomásféle volt ez. Ne hidd azonban, hogy gyengülés. Kellettél nekünk, itt vagy. Visszamehetsz majd, ha visszaercsztlek! A bűn Napóleonja vagy! — súgta a kapitány. Mprley élesen felnevetett rá. Aztán egy kis, feke- teképü emberre mutatott, aki eddig hallgatagom állít a> szoba hátterében. — Ez Gennali, a helyettesem. Elszánt és okos. Gemnali nevetve adott kezeit és belenézett Deréeey arcába. A kapitány megborzadt ettől a nézéstől: — Önnek jettatore-szeme van, Gennali! Szinte leszögez egészen'... — Si, şi! — nevetett az olasz. — Jettatore... molto bene, corpo di Baeco! — Ezzel a jettatore-szemével uralkodik az olasz embereinken, — fordította maga felé Gennali arcát Morley a dús fekete hajba markolva. — Többet ér a szemed Gén, mint ezer gépfegyver! Egy sportruhás fiatalember tépte fel most az ajtót. Valamit súgott Morieynck, azután GennaDnak. Mindketten kirohantak erre. A sportruhás fiatalember utánuk. Deréeey magára maradt. Az olasz szemmelverő tekintetét érezte még magán, nem tudott hova menekülni előle. Agyát pedig beszőtte Parragliy Pál beszéde egészen, a magyar vidéki űré, akiből Amerika hübérura, a Dün Napolénja lett. Honfoglaló, hősies korokban mi lehet'tett volna ilyen emberekből?! Majd visszatért az önmaga sorsára. Megnyugtatta magát, hogy passzív ellenállást fog tanúsítani, Mór- leyék munkáját nem segíti elő. Lelki orvos ő itt, magyar társalkodó és semmi más. Amint az orvos elfogadja a beteg tolvajtól a megszolgált? orvosi munkáért nem vitatható jogosságu itiszteletdiját, úgy veszi át ő is a pénzt. Nem keresi az eredetét. Értéket ad értékért. A kereskedő is ad árut akárkinek, nem keresi, hogyan jutott a vevő a pénzhez. A szőke leány képét azonban hamar elüzlte Gitus, Az asszony képe valóban ott volt a tárcában, elővette és nézte sokáig. A baba mosolygó kis, kerek árpát kü*
