Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-22 / 183. szám

6 Xlll. UVF. 183. SZÁM. __________________________________________________________KtJUrrUjaafo Bjjel petróleumvilágnál, a krumpliveremben gyártotta az ezresbankókat a nvárádszeredai ezermester A kis leánya árulta el a székelyföldi bankógyárost Á háború az oka mindennek, meg a földreform, — mondotta a letartóztatott gazda,— aki a virágok közül csak a muskátlit szereti (Nyárádszereda, augusztus 20.) Egész kiesi falu ez a Nyárádszereda. A Marosmentén fekszik, néhány ezer lakosa van. Magyar és román vegyesen. Soha semmi különös romantika nem szinezte be életét. Eseményei a falu határán túl soha nem hal­latszottak át. Most országos szenzáció középpont­jába került Nyárádszereda. Gálfalvi Ferenc nyá- rádszeredai ezermester bankót gyártott. Ezreseket. Gálfalvi Ferenc is csendesen élt egykor. Csendesen és naponta elvégezte rendesen a dol­gát addig, amig a háború jött. A háború úgy el­sodorta a házatájáról, mint az orkán egy szelet fehér papirt a Szaharán. Feldobta először a Kár­pátok havas gerincére, le a szakadékokba. A 32-eseknél, a „masingevernél“ szolgált. Majd a Sanmichaeli pokolban főzték meg idegeit, vérét, iz­mait addig, amig egy céltévesztett olasz golyó úgy átlőtte a tüdejét, hogy a lélegzetét is kölcsönbe vette. Abból az oxigénből, amit a laibachi orvosok pumpázták bele. Mint rokkant került haza és az állam a vér­áldozatát havi ötven lejre taksálta. Nem sok ugyan, de megélni még sem lehet belőle. Miért is olyan nehéz ez a kutya élet. Rokkant volt a báboru végén Gálfalvi gazda, de az agrárreform sem könyörült rajta. Nem kapott egy talpalatnyi földet sem, pedig a nem rokkant szomszédai kaptak. Be ezek románok voltak és öt-tis hold földdel áldották a háborút. Pedig Gálfalvi Ferenc nem volt egészen érték­telen ember. Amennyire a tüdőlövése engedte, el- járogatott dolgozni. Ha a faluban valami nagyobb reparáció akadt, mindenüvé őt hivták. Ezermester­nek nevezték. Ha kellett vakolt, épitett, tetőt fe­dett, zárat javitott, az órához is értett. Faragott kutgémeket, díszes kapufejeket. Nem is volt csoda, hogy mindenhez értett, mert a háború végén a kommandó még a térképcsináló intézetben is fel­használta a kézügyességét. Itt tanulta ki a „litográ­fiát“. Bankógyár a krumpliveremben. A nyárádszeredai alvégen van Gálfalvi mester viskója. Rendes kis házacska. Piros cserepü és muskátli nyílik a tenyérnyi levegőtlen ablakban. A ház kertszögében van egy sertés ól, emellett pedig szépen kideszkázott krumpli-verem, de sötét. A Vidéki szülők zépiskoiás gyermekeinek fdzjnyolal alatt teljes ellátását, valamint akár nyil­vános iskolában, akár magánúton vég­zendőtanulmányaik pedagógiai felügye­letét vállalom. Szives tájékozásul köz­löm. hogy gyermektelepem amodern hy- giéna minden követelményének megfele­lően van berendezve: egészséges, tágas hálótermek, nagy ebédlő, olvasó és ta­nuló termek, nagy park, tornaszerekkel és játszóterekkel, télen korcsolya és rodii pályával. Vitamindus, egészséges táplálás mellett a gondjaimra bízott gyermekek testi, szellemi, valamint lelki fejlődése felett személyesen őrködöm Dr.Hollósné Breider Erzsi Oradea, Chefül Crlsului (Alsó Kö- rSsoldal) 273 sz. — Telefon 425. Gyermektelepem megtekintésére az érdeklődő szülőket bármikor szívesen látom. az alig hétéves leánykája lement a verembe. A! veremben pedig színes papírokat talált. Rosszakat,, eldobott féloldalasokat. A különös képek megtet­szettek neki. Összeszedte a furcsa papírdarabokat s elvitte játszani. Mutogatta a pajtásainak, meg is ajándékozta őket s egyszer csak a faluban hire járt, hogy Gálfalvi mesteréknél annyi a pénz, hogy Ágnes bankóval játszik az uccán. Az emberek csak nézték az érdekes bankókat és a fejüket csóválták. Közbelép a csendőrőrmester is. A különös hir szájról-szájra járt. Volt már szenzáció! Volt már mit beszélni a faluban. A csend­őrőrmester is meghallotta az „esetet“. Körülnézett az ezermester portáján, ahol a krumpliveremben megtalálta a „gyárat“: a primitiv ezerlejesek lítográf köveit. Gálfalvi pedig a vallatásnál semmit sem taga­dott. Elmondta csendesen, ahogy a rossz tüdejéből tellett, hogy éjjel petróleumvilágnál festette a kő­vel az ezreseket. Ideje nem volt még értékesiteni őket. Nem volt még elég „aktuális“ __ mondotta reménytelen hangon. Nehéz az élet a háború óta. Családom van. Földem nincs. Gondoltam, ha egye­dül csinálom, nem jön rá senki. Meg aztán elfelej­tettem bezárni a vermet s beleszólt az Isten a kisleánnyal. A vallomás után Gálfalvit letartóztatták. krumplit kihordták, mert más célra kellett a hely a gazdának. Valahonnan kerített két litográf követ, festéket. Kölcsönkért egy ezresbankót egy darab­ban. Rajzolt, kísérletezett, festett, amig primitiven, akárcsak egy rossz reklámcédula ... sikerült az ezres. A verembe járt éjjelente és a petróleum- lámpa szegényés fényénél, egyedül sokszorosította merész ábrándjainak színes papírdarabját. Nem is sokáig tartott a gyártás. Egy reggelen, mikor valahová elhívták a gazdát ezermesterkedni, A kolozsvári női kórház, ambnla- torinm és a dolgozóház tisztviselői, ápolónői és más alkalmazottai hat hónap óta nem kapnak fizetést Antiszociális labdajáték az egészségügyi minisztérium és a kolozsvári tanács között — Tönkremegy Kolozsvár három altruista intézete (Kolozsvár, augusztus 20.) Hónapokkal ezelőtt irtunk arról, hogy a kolozsvári városi tanácshoz s tudomásunk szerint az összes erdélyi városok taná­csaihoz a közegészségügyi minisztériumtól rendelet érkezett, amely utasitotta a tanácsokat, hogy a vá­ros területén lévő és addig állami vezetés, illetve támogatás alatt álló kórházakat vegyék házikeze- lésbe. A rendelet értelmében jövőben az egészség- ügyi minisztérium az ilyen közintézmények fölött csak a felügyeleti jogot gyakorolja. A minisztérium rendelete érthető módon nagy megdöbbenést kel­tett, különösen pedig Kolozsváron, mert a rende­let a városoknak amúgy is nagyon igénybe vett költségvetését újabb és jelentős kiadásokkal ter­helte meg. ügy a kolozsvári városi tanács, valamint a többi városok vezetőségei legélesebben tiltakoztak a közegészségügyi minisztérium rendelkezése ellen. Küldöttségek és memorandumok mentek Buka­restbe, de pozitiv eredmény nélkül. Azóta néhány erdélyi város már házikezelésbe is vette a kórhá­zakat. Kolozsvár azonban mindezideig ellentállt. Köz­gyűlésen és több tanácsülésen foglalkoztak a kér­déssel, végre is arra a határozott álláspontra he­lyezkedtek, hogy Kolozsvár város költségvetése nem birja meg ezeknek a kórházaknak a fenntartási költségeit. Kolozsváron három, illetve két kórház és a dolgo­zóház tartozott a rendeletszerinti kategóriákba. A kórházak közül a női kórház és a polikli- nikai ambulatorium. A rendelet megérkezése óta a három közintézménynek a vezetősége több Ízben kérte a várostól a kórházi személyzet és alkalma­zottak fizetésének a kiutalását, mert egyelőre az orvosokat az állam fizeti. A tanács azonban min­den egyes alkalommal a jelentős összeget kitevő személyi kiadások kifizetését megtagadta. E helyen nem akarunk azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy az egészségügyi minisztériumnak volt-e joga a váro­sok nyakába sózni e tetemes kiadásokat. Itt csak arra világítunk rá, hogy Kolozsváron hat hónap óta ennek a három közintéz­ménynek az összes alkalmazottai: tisztvi­selők, kezelőszemélyzet, ápolónők, szolgák, alkalmi munkások egyetlen bani fizetést nem kaptak. El lehet gondolni, hogy a női kórház, ambu­latorium és dolgozóház kezelőszemélyzete, ápolónői s más alkalmazottai a saját hibájukon kívül milyen rettenetes helyzetbe jutottak. Akadtak szociális gondolkozású igazgatófőorvosok, akik saját zsebükből fizették ki a legsürgősebb személyi és dologi kiadásokat, hogy a kór­házak működésében akadályok ne merül­jenek fel. Hat hónap azonban hosszú idő és ezalatt úgy az egészségügyi minisztérium, valamint a városi tanács egy csomó alkalmazott fizetéséről és ellátá­sáról teljesen megfeledkezett. De ettől eltekintve is a kórházi épületeket gondozni, tisztogatni kell, higiénikus berendezéseiket nem szabad elhanya­golni, tehát hat hónap óta a három közintézmény a legnagyobb nehézségekkel küzd és ha ez a huza­vona még sokáig tart s a városok és a közegészség- ügyi minisztérium nem tud végleges megállapo­dásra jutni, akkor megtörténik, hogy a népjóléti, tisztán szo­ciális alapon működő intézmények kény­telenek lesznek kapuikat bezárni. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy úgy á Női kórház; valamint az Ambulatoriumban részben szegény, ingyenbetegeket ápolnak, részben pedig a hatósági kötelező orvosi ellenőrzéseket végzik. Nyilvánvaló tehát, hogy a kórházakra és á dolgozóházakra szociális szempontból is nagy szükség van. Kolozsvár város tanácsa, amint érte­sültünk, eredeti álláspontjától nem fog eltérni, tehát a kórházak vezetői hiába kopogtatnak a pénz­tárak ablakain, pénzt a várostól nem kapnak. AI közegészségügyi minisztérium pedig már az év ele­jén beszüntette a fizetéseket s igy a kórházak va­lósággal a levegőben lógnak és még mai napig sem tudja senki, hogy tulajdonképpen állami, vagy városi intézmények. A közegészségügyi miniszté­rium figyelmét e helyen hívjuk fel az itt elmon­dottakra. Altruista intézményeket nem lehet fenn­tartani úgy, hogy a legszükségesebb dologi és sze­mélyi kiadások fedezve ne legyenek és éppen azok a kis egzisztenciák ne kapják meg a fizetésüket, akik arra a leginkább rá vannak utalva. T>= Katona Jmréné Vríleány Ott dona 'Budapest, V. Sas ucca 24. II. Pift. Telefon: 2?$—55. «»•» Modern kényelem. Elegáns urî miliő. Kitűnő ellátás. Kérjen prospektust.

Next

/
Thumbnails
Contents