Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-21 / 182. szám

2 XIII. ÉVF. 183. SZÁM. természetet lekopirozni. Bizonjms állati fényekről van ©zó, amelyeket világitó lények, mint például róva-, rok, baktériumok, számos fajtájú mélytengeri bal ki­sugároznak magukból. Dubois és a bécsi Mollisch kí­sérletei óta, akik különösen a világitó baktériumok világát tanulmányozták, ennek az állati lénynek ter­mészetéről meglehetősen jól vagyunk informálva. Je­Edison legújabb találmánya előreláthatólag hideg lesz m ' iw——Bmm I Nyilatkozott háncsuk találmánya nagy jelentőségéről és ei&ibásottnak tarifa a hideg fényre irányuló eddigi kutatásokat (Newyork, augusztus 19.) Edison, a nagy amerikai feltaláló, aki magas kora dacára is rendkivüli frisse­séggel dolgozik laboratóriumában, a napokban egyik csikágói újságírónak nyilatkozott jövő terveiről. Edison a nyár folyamán csak öt hétig pihent és szünidejét ten­gerparti villájában töltötte el. De vakációja alatt is a Menlő-parkban felállított laboratóriumával összekötte­tésben állott. Égjük asszisztense két Ízben is megláto­gatta, hogy a jelenleg folyó kísérletekről beszámoljon. Most Edison ismét a laboratóriumában van, 8—10 órát dolgozik naponta, amint ezt már több évtizede teszi. Edison a világháború befejezése óta gya­korlatilag felhasznált találmányai közül legjelentősebbnek a kauesuk előteremtését tartja egy általa felfedezett nj kauesuk növényből, Äz olva­sóközönségnek még élénk emlékezetében van Edison­nak ez a feltűnést keltő találmánya. A hires kaucsuk- növényt, az artemisia argentatát munkatársai találták meg Mexikóban. E növény kaucsuktartalma már ré­gebb ismeretes, noha iparilag még sohasem használták fel. A kaucsuknövény rendkívül egyszerű, egyszerűbb mint a legtöbb mezőgazdasági növény és az az előnye, hogy több éves gyökérzete van. Azóta Edisonnak gum- miiiltetvényei valósággá váltak, az ős® feltaláló e ter­mészeti munkáját befejezettnek mondja. Edisonnak az a véleménye, hogy ezek a gummiültetvények európai orszá­gokba is könnyű szerrel átültethetők. Edison a legközelebbi jövő legfontosabb találmá­nyának a „hideg fény” problémáját jelöli meg. Az e név alatt ismert technikai problémát minden fáradság dacára sem tudták eredményesen megoldani. A gya­korlatilag alkalmazást találó világitótcsteknck, bár­mennyire tökéletesek és célszerűek legyenek, alapvető hibájuk van. Energiájuk egyrésze mindig hővé válto­zik át és igy a tulajdonképpeni cél. a világítás terme­lése nem érvényesül hiánytalanul. Felületesen meg­ítélve, ez a tény jelentéktelennek latsaik, mégis rend­kívül nagy gazdasági fontossága van, ha egybe vetjük hideg-fény forrásokkal, amelyek a belé helyezett ener­giát maradéktalanul változtatják fénnyé. Ez egybe­vetés arról tesz tanúságot, hogy az összes lámpák ökonomiátlanok, mert energiáik számottevő részét el­pazarolják. Ilj'en hideg fényforrásokat produkál a nagy természet, de a technikának még nem sikerült a len esetben kétségtelenül hideg fényről van szó egy uj világitó erőről, amely a legnagyobb haszon-hatásfok mellett nem pazarolja az energiát. Edisonnak az a felfogása, hogy az összes eddigi kísérletek hibásak. A hideg fény mintáját nem a világitó rovaroknál kell keresni. Edison útmutatásához képest két munkatársa foglalkozott e kérdéssel. A kísérletek még pillanatnyi­lag kezdeti szakaszban vannak. Edisonnak azonban szent meggyőződése, hogy ő még meg fogja érni a találmány gya- korlatositását, hiszen az egész csak nehány esztendő munkáját veszi igénybe. így aizi a férfiú, akinek zsenije az emberisé­get elektromos fénnyel ajándékozta meg, lesz talán is­mét az a jótevő, aki a hideg fénnyel ia segítségére siet a világ technikai tökéletesitésnek. Tart s bare Mzsfa három frontján * „ I ——flSBB——■— ■ ■ m Perzsia egyik városában kitört a forradalom — Az afridik megtá­madtak egy angol páncélvonatot — A délkínai kormány mozgósította az összes tartalékosokat az északi felkelők elten (London, aug. 19.) Perzsiából, Eszakin- diából, Kínából változatlanul riasztó hírek érkeznek. A perzsa-török front eseményeihez most a belső perzsa forrongás híre járul. Pes- kavar környékén szüntelenül támadásban vannak az afridik. A délkinai kormány pe­dig az északkinai felkelők végleges letörésére tesz végső erőfeszítést. Legújabb híreink itt következnek; Perzsiában. (Páris, aug. 19.) A lapokhoz érkezett je­lentések szerint Sirász délperzsiai városban forradalom tört ki. A zendiilők öt tisztet és 130 katonát lemészároltak. A párisi pe zsa követségen nem hiszik, hogy kommunista próbálkozásról lenne szó. (London, aug. 19.) A Morningpost tehe- ráni jelentése szerint a perzsa határőrségek újabb véres harcokat vívnak az Urmia-tótól északra a török-perzsa határvidéken a felke­lő kurdokkal, akiknek az a törekvésük, hogy ismételten török területre jussanak. A harcok még folyamatban vannak Indiában. (London, aug. 19.) Peshavarból jelentik, hogy az afridik megtámadták az egyik angol páncélvonatot. A harcban mindkét részeit voltak veszteségek. (London, aug. 19.) A Daily Expressnek' jelentik Peshavarból, bogy az utóbbi napok­ban nem voltak összeütközések a felkelő tör­zsek emberei és az angol katonaság között. Az urakzai és mormann törzsek nem akarnak csatlakozni az afridik akciójához, amiben a kabuli afgán kormányzatnak is vannak ér­demei. Nadir király kormánya ugyanis a szi­gorú semlegesség álláspontjára helyezkedik és nem engedi vissza Afganisztánba azokat a harcosokat, akik az északnyugatindiai fel­kelésben aktiv szerepet vállalnak. A Press Association szerint az angol bombarepülőgépek ma is bombázták az afri­dik állásait. Kinában. (London, aug. 19.) A Press Association' sanghai jelentése közli, hogy a délkinai kor­mány be akarja hívni az összes tartalékokat, hogy harcba vesse őket az északi felkelők el­len. Csan Kai Sek marsallnak az a szándéka, hogy reguláris csapatokat visszavon az észa­ki frontról és ezeket a déli kommunisták el­len fogja felhasználni. AMERIKA HŰBÉRURAJ írta: KILIÁN ZOLTÁN (?.) — Jelentették mégis. Kicsit tudtam már akkor is, mikor Brennan Cadillacjába beleültél. Hogy tetszik Chi­cago, ini ? — Borzalmas. Az a Grysil! És a pénzért, mikor tele van vde! — Na, egy kicsit az izgalomért is. Az este egészen kedves leánynak találtad, ugy-e? — Nagyon. Mindent inkább hihettem volna, csak azt nem, bőgj- igy lássam viszont. — Az a szamár Brennan az oka. Minek járt éppen arra, ahol Grysilék dolgoztai! — Brennan detektív! — Annál inkább. Egy detektivnek legjren magához való esze és kilátás nélkül ne bocsátkozzék harcba. — Engedd meg, de ez mégsem egészen1 igy van. Én rendőr vagyok és Brennanért csak lelkesedni tudok, Neki kötelessége volt felvenni a harcot. Hogy pedig éppen arra ment? Minden polgárnak szabad mozgási le­hetősége van, a detektivnek is! Morley vállatvont. — Most jobb neki?!... Egyébként hagyjuk ezt, be- állsz, fiam, a munkahelyedre. — A spanyolborok gyárába? — Igen. Lovely már a hajón tájékoztatott cgyről- másról. Belenyugodtál, remélhetőleg a borgyárosságba ? — Kicsit, azonban még nem egészen... — Ne aggódj semmit! — nevetett fel Morlcy-Par- raghy. — Először is: az „ilyen““ büa csak addig látszik annak, mig az első nagy pénzst meg nem kaptad belőle. Akkor nyomban a világ legigazságosabb dolgává válik. Másodszor is: mindez nem az otthoni lelkiismereted szerint bűn, hanem az itteni, úgynevezett, törvények szerint. Akik' pedig itt vigyáznak a törvényre, azok rendszerint fizetésit húznak tőlünk. Ne légy tehát ren- dőrebb az amerikai rendőrnél. Harmadszor pedig Lo­vely akarja, hogy erre a helyre kerülj! Gyere! Dcrécey szuggesztiv módon ment Morley utón. — Valóban, — gondolta — mi közöm hozzá, hogy az amerikaiak isznak?! A spanyolborok gyára nem bujt el az emberek sze­me elől. Szép uj, hivalkodó gyár volt, mint akármely más telep, mely magára és gyártmányaira egyenesen fel akarja hivni az emberek figyelmét. Morley-Parraghy rendre megmutogatoitt a kapi­tánynak mindent. Számadatokat mondott a napi terme­lésről, melyekre Derécey elámult. A körűit végén pe­dig hozzátette: — Ilyen gyárunk pedig csak itit Chicagóban ti­zenhét van. — Tizenhét? — Igen. Látod, már nyiladozik előtted a mi stílu­sunk és a mi erőnk. Ennek leszel a részese. Csöngetett Morley-Parraghy, mire egy kopaszodó, pápaszemes ur jelent meg. —- Mr. Charvith, a fővegyészünk. Mindent megmu­tat és egyelőre melléje leszel beosztva. Ezzel Morley már el is tűnt. Charvith újra muto­gatni akart, Derécey azonban biztosította, hogy erősen odafigyolt Morley magyarázataira és ismeri már nagy­jából az üzemet. — Akkor jöjjön áit* a kábítószerek osztályára! — mondta Charvith. — Óh, hát az is van?! A fővegyész tökéletes zavartalansággal bólintott:-— Egyike a legjobban menő üzemeinknek. Az Egye­sült Államok népe egymaga több kábítószert fogyaszt, mint egész Európa együttvéve. A fogyasztópiac hat, vaukét százalékban a mienk. Heroingyárunk a vegy­ipari telmika szempontjából is tökéletes, kapitány. A heroin-osztály már meg is nyílott előttük. — íme, a „show! — mutatott- a fővegyész a hó- szorü fehér porra, arra célozva, hogy a heroint Ameri- kaszerte snow-nak, hónak mondják. A szövetségi pénz­ügyminisztérium azt hiszi a saját vizsgálatai alapján, hogy „több, mint egymillió“ heroinfogyasztó van; nos, a mi becslésünk felül van a négymillión! Ez piac, ka- pitánj’, mi ? — Piac... — fakadt ki Derécey t-orkán a keserű szó. Charvith tovább büszkélkedett; — Kivettük egészen ezt az üzletet Európa kezéből. Az Unióban fejemként harminchat gram ma a kábitő- szerfogyasztás, azt hiszem, egy év múlva harminchét és félre felvisszük. Derécey elhalkuló szívvel nézte a fővegyészt;. Mily nyugalommal és tiszta üzletiességgel beszél ez az ember a legszörnyübb dolgokról. Nyugodt és pontos, mint a tudománya. Kereskedő is egyben. Mennyi pénz dőlhet ennek a zsebébe ebből a forgalomból, hogy igy cl tudja adni magát! Tökéletesíti a halált. Olyan halált azon­ban, mely a jövő nemzedékeket is megszerzi. A hadi- szerek szörnyű tudósa egy nemzedéket tesz tönkre nyílt borzalmaival és megrázza az emberi lelkeit a háború szörnyűségei ellen. Ez itt nyugodtan 'tökéletesíti a he­roinját a „piac“ növelése érdekében... Valami szerszám utáni emelkedett a kapitány keze, hogy ezt az irtózatos tudóst leöli. Megmenti a heroin­nal halálra szánt fiatalokat... Leesett azonban a keze. Mit használna ez? Más állna a helyére, a pénz sohasem elég, ezt mondták a rendőrök is... — A pénz! Ez hozott ide, engem is... Pénzt, sokát és gyorsan! Ezért a „piac!“ Charvith megütődötten nézett a kapitányra: — Mi az? Nem értem... Derécey összeszedte magát. — Semmi. Nem is érheti, anyanjTelvemen mond­tam... Valami eszembejutott... — Kitűnő könyvtárunk is van, — mondta tovább a fővegyész. — A legjobb szakkönyvtár a kábítószerek­ről az egész világon. Ahol egy uj munka megjelenik, azonnal meghozatjuk. — Köszönöm, Mr. Charvith, valamit1 a külső orga­nizációról, a terjesztésről mondjon! — Ezt Shirley ismerteti meg önnel. Én csak még egyet mutatok meg, a feltűnés nélkül, de azonnal ölő mérgek osztályát. Még nem nagy fejlettségű ez az osz­tályunk, de üzemképes azért már. — Ne! — intett Derécey. — Ma ne, Mr. Charwith, Majd kérni fogom... — Amint óhajtja! — felelte a fővegyész es vissza­vezette szobájába a kapitányt. XEolytatjuk.),

Next

/
Thumbnails
Contents