Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-18 / 180. szám
BUDAPEST V. XAXA POŞTALA PIA,- TITA IN NUMERAR No, 24256—927. Claj-KoIOMS vár, 1930 emgasjstits 18 ff ét fő ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed A716 S00 lej, hora lej. 100 egy 20 oldalas szám ara 6 le ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4, Telefon: 5-03, 6-04. X'iíl. évfolyam lrO-ík szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. _______Egyes szám ára 20 fillér. jYl Isi britanii ÁngoLRo mán ' biztoll ül IXj SS cs sitő* R. T., Bucureşti Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The fixess insurance Company Ltd. londoni biztositó társaságokkal, amelyek egyúttal a „Briíania“ viszont biztositói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. — Kartellen kívüli (XI S3 CS S3 SÍ s s Diurni besséioeh írta! Paál A »párt Sokat beszélnek mostanában a diktatúráról. Tehát nem lehetetlen, hogy ez is meglesz. Végtére Európa jórészében a zavaros belső állapotok leküzdésére megpróbálkoztak ezzel a kormányzási formával. Hol sikerült, hol nem, de mindenesetre időt töltöttek vele, változatosságot hoztak a feszült közérdeklődés számára, vagy nyakába ülhettek a minden közérdeklődésből kifáradt közönségnek. Ez is valami. Itt nálunk a közönség szintén halad a kifáradt hangulatok állapotába. Amellett a kormányzatra törő pártok között olyan élesek és kibékithetetle- nek az ellentétek, hogy egyik a másikat nem tudja kivárni az uralomban. Akármelyik kerül felül, a másik a bizalmatlanság felkeltésének minden eszközét megragadja, hogy az uralmon levő még a legszebben elképzelt terveiből se tudjon seűünit meg- valősitani. A pártok ilyen tehetetlenitő kölcsönössége talán az állapotok tehetetlenségéből is fakad. Olyan életkérdések hullottak a háború utáni társadalmakra, hogy azokkal még a kipróbált, a jól szervezett, a történelmükben egyfolyásu országok is nehezen tudnak megbirkózni. Hát még ott, ahol különböző történelmű, különböző szokásu, különböző gazdasági egyéniségű népek és társadalmak kerültek össze, ott mennyivel sokszorozottabb az életkérdések zavara. És mennyivel tapasztalatlanabb, az érdekekhez nem értőbb mindenik uralom, amelyik e sokféleségnek az együvé markolására vállalkozik! Ilyen együvé markolással akarnak egyeztetni, különböző életviszonyokat egy vérkeringésbe zárni, uj alárendeltségeket és uj uralmi rétegeket hirtelen kialakítani. Persze ebből a markolásból csak fojtoga- tás lesz, ami még a fojtogatót is idegessé teszi. Ez az idegeskedés pedig alkotni nem tud, csak kapkodni, s rémet látni. Ilyen uralmi viszonyok alatt az egyes különböző társadalmak öntevékenysége folytán lehetetlenségekbe ütközik. Vagy felülről való bizalmatlanságok ölik meg, vagy olyan kihasználások alá kerül, amely miatt nem látja érdemesnek a további munkát. A társadalom cselekvő képességének és cselekvő kedvének ez a megállása maga után vonja, hogy egyre kevesebb lesz az a jövedelmező képesség is, amit az uralomban váltakozó csoportok minde- nike olyan mohón igyekezett igénybe venni.. És hiába jönnek drasztikus adókkal és adóztatási módokkal, a társadalom nem birja. Nincs munkája, nincs jövedelme. Ma az árverések korszakát éljük, de az árveréseknek sincs adófizető eredménye. Jövőben pedig az elárverezettek már többé nem adóalanyok, s helyükbe nem jött más és kiadósabb adóforrás. Az állam pénzügyi léte kerül igy mindinkább súlyos válságba. Újabb idegességre való ok ez az uralmon levő csoportoknál. És újabb támadási felület azon más csoportok számára., akik uralomra törekszenek. Ha pedig ez utóbbiak kerülnek is felül, más emberekkel ugyanazt a markoló, fojtogató és társadalom- bénitó módszereket ismétlik. Fokozottabb rosszasággal a helyzet ugyanaz marad. Az ugyanazon kerékvágásoknak ezt a kátyúba jutását látják némelyek olyan válságnak, melyből Diktatúra ■ akasztófával Fülpescu londoni nyilatkozatában bejelenti a diktatúrái „Kern lesi szükség arra, sok embert hununk karóba! Filipescu szerint a király kellő időben bevezeti az isi államformát (Bukarest, augusztus 16.) A bukaresti politikai állapotok vizeibe minden nap bedobnak valahonnan egy követ, hogy megnyugodni ne tudjon. Most Grigore Filipescu. a bukaresti fascista hajított haza Londonból egy elég nagy követ, aminek kedélyeket felzavaró hullámverését az magyarázza egyfelől, hogy Filipescut a királyi udvar benfenteseihez számítják, másfelől pedig a külföld számára adott nyilatkozat nagyon alkalmas a kormány sok gazdasági tervének a keresztülvágására. Akasztói a-diktaturá ró 1 nyíl atkozott Londonban. Grigore Filipescu, a romániai úgynevezett, fasiszta párt elnöke, elnöke a külföldi telefonkoncessziós társaságnak is és ez utóbbi minőségében utazott ki Londonba. A. fasiszta párt romániai hátteréről vajmi keveset tudunk, azonban mint a koncessziós társaságnak elnöke, jelentős összeköttetéseket szerezhet külföldön. A Daily Herald ma Bukarestbe érkezett számában jelent meg Filipescuuak az a ny ilatkozata, amelyik ijesztő meglepetésként Itatott Bukarestben. — Károly király' — mondja á külföldi' közvélemény számára — tökéletesen alkalmas arra. hogy diktátor legyen és ő fel is készült erre. ' — Ha eljön annak az idejo, be fogja vezetni az uj államformát. Meg kell jegyeznem, hogy a király fenn kívánta tartani a. parlamenti államformát, de a pártok viselkedése ezt lehetetlenné tette s nem lehet megvárni, hogy tönkre tegj'ék az országot. — A romániai fasiszták mint uj Ţepos vajdát választották meg Károlyt királynak. Pártunknak vaskeaekkel kell kormányoznia az országot, de nem lesz szükség arra, hogy sok embert huzzunk karóra, mert néhány elrettentő példa elegendő lesz. Bukarestben sok helyen megdöbbenéssel beszélnek erről a nyilatkozatról s a szombat délutáni lapok felháborodással írnak róla. Az Adeverul azt Írja, hogy Filipescu a lehető legrosszabb szolgálatokat tette ezzel a nyilatkozattal nemcsak az országnak, barem a királynak is, akiről a külföldön jó véleménnyel voltak. Annak a kategorikus kijelentése, hogy az ország a tönk szélén áll és hogy' a pártok feltétlenül megbuknak, súlyos következményeket vonhat maga után akkor, amikor a kormány kölcsönöket keres külföldön. Azt az óhajtását fejezi, ki a lap, hogy e rettenetes diktatúra fantomját magának a királynak kellene valamilyen kinyilatkoz- tatáseal eltüntetni a háttérből. (Tudósításunk folytatása a harmadik oldalon) csak a diktatúra lehel a kivezető. Mellőzzük azoknak a kalandortipusu feltörekvőknek a szemlélését, akiknek a diktatúra valami olyan távlat, mint valami felelőtlen zavarosság, amiben felelőtlenül lehet halászni. Vannak az ilyeneken kivül és az ilyeneken felül komoly akarói, államférfiul célból való óhajtói is a diktatúrának. Ezeknek a felfogása az, hogy a párturalmak tették tönkre az országot, s a párturalmaknak haszontalan területe a parlament. Mindezt tehát meg kell szüntetni. El kell némitani a különböző uralmi akarások civakodását, s csak egy akarat uralkodjék. Még pedig lehetőleg hosszasan, hogy' az ország állapotai ahhoz az egy akarathoz hozzászokjanak, s igy e hozzászokásból előálljon a rend és a nyugalom. Kétségtelenül van ebben a felfogásban valami, ami logikusan hat. Nekünk csak annyi a megjegyzésünk, hogy a logikai felépítésnek csupán egy hibája van: a kiindulási pontja. A komoly elképzelésű diktaturapártiak csak a pártok verekedését és tehetetlen marakodását látják, s csak ezt akarják kiküszöbölni. Nem látják azonban azt a lényeget, hogy nem az uralomért való verekedés, hanem az uralom rossz tartalma az, ami a válságot okozza. Az uralom rossz tartalma abból áll, amit mondottunk, hogy t.-i. mindenik uralmi párt csak a társadalmak öntevékenységének a megkötésén, kihasználásán dolgozik, s ebben versenyez egymással. Mindenik az ország agyonegységesitését és egybe- markolását akarja, s ebben az akarásban cserélgeti és lökdösi le egymást a hatalmi polcról. Nos, a diktaturások csak ezt a cserélgetést, ezt a hatalmi változékonyságot tartják hibának, a különböző társadalmak megkötését nem. Sőt, éppen ebben akarnak nagyobb, hosszabb, megszoktatóbb állandóságot. Itt van a diktatúra elképzelésében a hiba. Ennek a hívei is az ország különböző társadalmait csak úgy összemarkolni akarják, mint az eddigi pártok, de ebben egyúttal.zavartalanságot, versenytársnélküli állapotot akarnak. Minélfogva csak az állhat pIő, hogy az ország különböző társadalmaitól a cselekvő képességet cs cselekvő kedvet még állandóbban elveszik. Legfölebb egy társadalmi réteget emelnek fölül, a többit pedig elnyomják cs szolgai állapotra kényszerítik. És e kényszeritett egyensúly körül kialakítják a nérhaság légkörét. Teremtő, alkotásra ihlető légkör fog ez lenni? Bizonyára nem. De számolnunk kell vele, mert vannak, bőven vannak Cincinnatus-hajlamu államférfiak. Mi, népkisebbségi társadalmak, sem sokat tehetünk ellene, ha olyan férfiak, mint Jorga, vagy Avcrescu, vagy más hasonló szabásuak az alkotmányos tényezőket diktatúra létesítésére tudják megnyerni. Elvégre itt nincs történelmi alkotmány, s az egész államfejlődés olyan fiatal, hogy a diktatúrával való kísérletezés alkotmányválságot és más földrengcsesebb jellegű ujitást nem fog jelenteni. Szerbia kínálja a példamutató előzményeket. Számolnunk kell tehát vele, hogy legjobban a mi bőrünkre fog menni a diktatúra. Politikai, egyesületi, gazdasági szervezkedéseink saját népkisebbségi alapjainkon nem lehetnek. Még megeshetik, hogy sajtónk se lehet. Egyetlen módunk, amivel magunkat megtarthatjuk, csak az maradhat, hogy egymást, alapszabályos szervezkedés nélkül is megismerjük, segítjük és szeretjük. Társadalmunknak szoktatnia kell magát erre a közös lelki életre, erre a láthatatlan nagy kapcsolódásra. Azzal a diktatúra kisérletezéseit is kiheverhetjük. És ha nem jön a diktatúra, akkor is jő lesz ezzel a nagy kapcsolódással felismernünk egymást, s az élethez hitet és reményt adnunk egymásnak. Szegények és szegényebbek vagyunk, s még inkább azok leszünk. Mindnyájunkra ránkfér, hogy ebbén a közös megpróbáltatásban egymás megbecsülésével és szeretet ével könnyitsünk a sorsunkon. Mai számunk 20 oldal
