Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-14 / 177. szám

’Tin. WF. Î77. SZÁM. 5 KÍNZÓ FAJDALMAITÓL MEGSZABADUL, ha aranyeres bántalmaí (vérzés, nedvezés, viszketés, stb.) ellen a mindig bevált HAEMORSAN KÚPOKAT, VAGY KENŐCSÖT HASZNÁLJA Kapható minden gyógytárban. Mintát ingyen küld a főlerakat: GEA-KRAYER RT., Timişoara. »000 Folyik a vizsgálat, amíg egy morzsa sem marad háromezer ember kenyeréből Ioaniţescu államtitkár szubjektív nyilatkozatára nehány objektív megállapítás — KI kárositotta az adóalapot: a Lomásí vagy a pénzügy Igazgatóság? (Arad, augusztus 12.) Joanitescu pénzügyi ál­lamtitkár, mint megírtuk, nyilatkozott a Lomási Erdőipar Rt. adóeltitkolási ügyéről. A pénzügyi államtitkár urban nincsen annyi finomság a dol­gok megértése iránt, hogy tudja, nem illik, nem fair dolog a mérkőzés befejezése előtt nyilatkozni, különösképpen nem illik olyan szubjektivitással, amivel elárulja, hogy személyes antipátia is vezeti a szőbanforgó vállalat ellen. Ez a szubjektivitás nem egészen szokatlan az aradiak előtt, akik ti al­ják, hogy a rövidlátó soviniszták szemében szálka volt az ország legszebb, lcgüzemképescbb vállalata, a magyar Lomási Erdőipar Rt. A Lomásiról nem lehetett kisütni, hogy az igazgatókat tulfizetik (hi szén éppen ezért, mert véleménye szerint nem töm­ték eléggé pénzzel, jelentette fel őket dr. Grünfeld) nem lehet ráfogni. És ebben az irtózatos gazdasági válságban az emberek, alkalmazottak ezreinek eg­zisztenciáját teszi bizonytalanná könnyelmű gaz­dálkodásával, mint a Resica, melynek üzeméről épp e sorok Írója rántotta le a leplet. Ki hamisított? — Az adóhivatal! Kellett tehát kapni ezen az alkalmon. Nem vitatjuk mennyi igaz a vádból, mennyi nem. De igenis vitatjuk, hogy teljes objektivitás vezette a vállalat ellen a vizsgálatot. Van erre egy nyomós bizonyítékunk! A vizsgálat, illetve a feljelentés (sajnos olyan könnyű összetéveszteni a kettőt) azt állítja, hogy a Lomási dupla könyvvezetés alapján adózott. Hát ez nem igaz! Nem igaz azért, mert. a Lomási egyáltalán nem. könyvei után adózott, hanem az aradi pénzügyigazgató­ság által megállapított adókulcs alapján. Alapjában véve ott a hiba, hogy a Lomásí nem jelentette fel az aradi pénzügyigazgatóságot még i annak idején: adócsalás miatt. Mert, ha van adó­csalás pluszban, kell hogy legyen mínuszban is. Ha adócsalás az, ha kevesebb jövedelem után fizetek adót, mint amennyi van, adócsalás az is, ha több jövedelem után adóznak meg engem, mint ameny- nyit ki tudok mutatni. A Lomási esetében pedig ez történt. A Lo­mási hamis könyvei Károm és fémillió lej nyereségről szá­molnak he, ezzel szemben a vállalat 18 . millió lej jövedelem után fizetett adót. Az történt tehát, ami az ország minden részében, vállalattal épugy, mint magánszeméllyel, kereske­dővel épugy, mint orvossal: az adókivetőbizottság' nem fogadta el az adatokat, hanem önkényesen ál­lapította meg a ki-kinek a nyereségét. Vagyis ha­misított. Joanitescu államtitkár urnák felkopik térdig a lába szegénynek, mert ő most sorba járja az erdélyi vállalatokat. Jelenleg Temesváron van. Mindenütt azt keresi, hogy a megsokszorosított adó­alapnál nem „tévedtek“-© közegei. Megnyugtatjuk, tévedtek. Mert az a vállalat, amely ma az alkalma­zottakat, az adók kifizetése után még nyereséget mutat ki, ez biztosan nem őszinte. Ezt csak azért teszi, hogy az adóközegek ne bogarásszanak fölösle­gesen üzemeikben és ne tegyék ki magukat ennek a beláthatatlan következményű gyanúnak, amit adóeltitkolásnak neveznek ők és irtóhadjáratnak lá­tunk mi. Figyelje meg Joanitescu, melyik erdélyi vállalat fizeti ki dividendában a nyereséget? A bankok, az iparvállalatok „nyeresége“ szépen bent marad tartalékolás cimen, mert csak igy lehet jö­vőre megfelelő adóalappal kereskedni a morozus pénzügyi tisztviselőknek. Az igy kikesergett adóala­pot erre még a hatszorosára emelik s létrejön az az adóalap, mely után fizetik azt az adót, amit miután kifizették, hamisnak deklarálnak. Hát kérdezzük mégegyszer: ki állapította meg a hamis adókul­csot? Igen érdekes a Rebreanu _.Grünfeld dr.-nak szembesítése, amelyről különben beszámoltunk. Rebreanu pénzügyi inspektor megvesztegetési ügyé­nek tárgyalásán kiderült, hogy dr. Grünfeld, ' a feljelentő magának is tartott egy keveset abból a pénzből, amit megvesztegetés elmén felvett. Ezt úgy is érthetjük, hogy osztozott Kebreanu- val, Ha lett volna adóeltitkolás, aligha osztozhatott volna, Rebreanunak akkor lett volna annyi esze, hogy ne engedjen át dr. Grünfeldnek egy vasat sem. Miért tette volna? Pénzt annak adok, aki ve­lem szivességet tesz. Akivel én megállapodom, hogy megvesztegetés cimen kiemelek egy összeget a pénz­tárból. avval megfelezem. De ahol látom, hogy haj van, hogy szükség van rám; ott miért adjam én vissza a pénz egy részét? Ez merőben ellenkezik a Rebreanu-féle em­berek gondolkozásával. Inkább ezt a hipotézist vé­lem helyesnek. Erre külön figyelmet kell fordítania a vizsgálatnak _ nem a Joanitescu-féle vizsgálat­nak, hanem annak az objektiv eljárásnak, amire az ország minden polgára számíthat. Úgy tudjuk, hogy a vállalat denunciánsa örökre elkészül hagyni az országot. Általában leg­alább is eddig előkelő úriembernek ismerték Ara­don, ahol ma sem értik meg, hogyan tehette a fel­jelentést az ellen a vállalat ellen, melynek tekinté­lyes vagyonát köszönheti. Egyetlen oka volt a személyeskedés. A vállalat fiatal vezérigazgatóján akart bosszút állni. Kemény vezérigazgató, energikus, ambiciózus és nem min­dennapi kapacitású ember, aki abban a pillanatban, amint átvette a vállalatot, hozzáfogott bizonyos re­formokhoz, amelyeknek útjában állt a régi vezér- igazgató bizalmasa, dr. Grünfeld. Az Összeütközés­nek az lett a vége, hogy dr. Grünfeld megkapta vég kielégítését. A megbántott személyes hiúság, tehát nem is anyagiak vezették ezt az embert, hogy feljelentse a vállalatot. Kemény vezérigazgatónak kevesebbet ártott ezzel __ hiszen ő nem volt még a vállalat­nál, amikor az állítólagos visszaélések történtek, — ellenben tulajdon kollégáit, éveken keresztül hű­séges munkatársait juttatta elvakultságában a vizsgálati fogság meghurcolásain keresztül er­kölcsi és anyagi összeomlásig. Ez az, amit Aradon nem fognak soha megbo­csátani dr. Drincunak és dr. Grünfeldnek, a két „purifikátomak“, akik sokkal inkább erkölcsi ha­lottak, mint a Lomási. • Szemben ülünk Kemény vezérigazgatóval, aki sáppadt, összetört az éjjeli-nappali munkától, az energiátölő izgalmaktól. Kérdezzük, ez a vállalat az izgalmas napok alatt nem szenvedett-e fennaka­dást? Nem. Képzeljük el, mennyi energia, odaadó önuralom kell ehhez: tovább vezetni egy zökkenő, egy gíkszer nélkül zavartalanul a hatalmas vállala­tot, míg körül a legizgalmasabb pillanatok pereg­nek. A megfizetett munka mellett a legmagasabb feszültség azonban nem látszik át az igazgatói szoba párnázott ajtaján. Csak itt, velünk szemben rop­pant össze a vezérigazgató, mikor fáradtan meghaj­szolt an legyint a kezével. __Feleljen Joanitescunak __biztatjuk. Joani­tescu valósággal ellenségesen nyilatkozott önökről, levetette az objektivitás látszatát is és kilépett a közhivatalnokok előirt elzárkózottságából. Nyilat­kozott a vizsgálat alatt, ezt a lehetőséget akarjuk nyújtani mi is a vállalatnak. _ Mi csak az objektív megítélésre appellá­lunk, __ feleli nyugodtan Kemény vezérigazgató. Nem igaz a dupla könyvvezetés nevetséges vádja. Az adót mi nem is saját könyveink alaján fizettük, hanem az adókivető bizottság önkényesen megál­lapított kulcsa alapján. Könyveink 3,301.000 lej* nyereséget mutatnak ki, mire a pénzügyigazgató­ság 18 millió lej után vetette ki az adót 4 millió 800.000 lejt. Ezeket mondja Kemény vezérigazgató és már­is jelenti valaki: __ Az urak itt vannak. Az urak, ez a bizottság, foytatódik a vizsgá­lat, egy perc szabadidő nélkül, mindaddig, amig egy morzsa sem marad háromezer ember kenye­réből. Gyárfás Endre. Titulescu Budapesten meglnvitőUa ffagirarersság vezető férfiéit, tsogy Bukarestben tartsanak előadást Budapestről jelentik: Titulescu, Romá­nia londoni követe kedden átutazott Magyar- országon. Útját Budapesten eredeti prog­ramjától eltérően félnapra megszakitotta s a Ritz-szállodában szállott meg. A nála megje­lent újságíróknak a következőket mondotta: — Mindenesetre a magyarság iránti szimpátiámat je­lenti az, hogy ez alkalommal ismét megállapodtam Budapesten. A magyar-román kereskedelmi szerződés pa- rafálása a szinajai agrártárgyalások utáni ideges atmoszférában nyugalmat jelent és megnyugvással tölt el. Titulescu ezután felvetette azt a gondo­latot, bogy nagyon üdvös volna, ba Manoilescu példájára a két ország vezetőíerfiai a másik államban elő­adásokat tartanának' s ezzel szolgál­nák a közeledés gondolatát. Titulescu ezután leadta névjegyét Korányi bárónál és Imrédi Béla dr.-nál, a magyar Nemzeti Bank igazgatójánál, akikkel annak idején Hágában tárgyalt. Telepítési ingatlan alapot létesített a kormány. rA napokban jelent meg a kolonizálási törvény végrehaj­tási utasítása, amely megjelöli azokat a módozatokat, hogy milyen eljárással kell megszervezni a telepítési ingatlan alapot. Utasitást ad arranézve is, hogy a föídbirtokreform ki nem osztott egységei és az állami birtok felesleges részei értékesítésével kell létrehozni a telepítési ingatlan alapot. A felszabadult részek érté­kesítéséből a kormány nagyobb birtok egységeket vá­sárol, ahol telepíteni fognak. A telepítési alapot a most négyévi idó'tartamra kinevezett hét tagból álló Nemzeti Telepítési Hivatal adminisztrálja.

Next

/
Thumbnails
Contents