Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-14 / 177. szám
4 KüutftsWrsifa XIII. ÉYF. 177. SZÁM. Akkor vegyen Akar Ön jó gépselymet dolgozni ??? (■ütei’iuaiin gépsely met Fiipsiselsí egész Homónllo: Emasiuei Wisner, Bucureşti, Eoitard M^pio Ho. 3. ai m Liipéoyben, 23 bányász halálának első évfordulóján Betömték a lövések helyeit a villanytelep falán, de senki nem törődik a lemészárolt munkások hátramuradottaival — A Keleti Újság kiküldött munkatársától — (Lupény, augusztus 12.) Ezelőtt egy évvel eldördült a sortüz és száz bajönettel kergettek halálba huszonhárom munkást Lupéftyben. Most ijesztő csönd vau ezen a vidéken, a nyomor okozta letargia, érzik mindenütt, ma már nincs erős ellenállás, nincs politika és nincs sztrájk, ma már csak a falás kenyérért folytatott isszomyu harc uralja Zsilvölgyét. Valami kis gyenge kísérlet történt arra, hogy gyászistentisztelettel ünnepeljék czít az évfordulót, az engedélyt meg is adták reá, de végül nem volt aki, elmenjen a gyászistentiszteletre. Fekete foltok a szürke falon. Nem kell sokat kérdezősködni, mindenki tudja, hogy hol van az a hely, a villanytelep és az épülő szén- mosó között, ahol egy kis csatornába tömtek huszonhárom hullát. A társulat hatalmas fatelepén visz az ut odáig, egy- másbafutó iparvágányok pályatestjón. Jobbra a lupé- nyi vízmüvek központja emelkedik, mögötte a villanytelep gépháza. Az alig száz négyszögmétemyi udvar hátteréül ugyancsak a villanytelephez tartozó műhely szolgál. Előtte a másfélmáter mélységű csatorna vezet el, mely a Zsilbe viszi a villanytelcpen elhasznált szenyvizet. A műhelyépület fala át és áf van lyuggatvg. Az igazgatóságot bizonyára esztétikai szempontok vezették, amikor a lövések helyeit fekete agyaggal he- tömte. Tiz centiméternyire egymástól válnak ki a fekete pontok a műhely szürkére füstölődött falából. Az esztétikai, szempont azonban nem ment-odáig, hogy az elcsúfított falat fehérre is bpimcszcltes.se az igazgatóság. A .fekete pontok ott sötétlenek, mintegy memen- tójául munkásságnak, karhatalomnak egyaránt. Kisért a sortüz és a szuronyrohani. Ezen a helyen talán vissza lehetne idézni a tavalyi jelenetet. A műhely és a telep, valamint a vízmüvek épületei között összegyűlt 150—20ö munkás. Azon a helyen, ahol most, állok, egy Munteanu Teodor nevű ur, a legtarkább múltú „független“ munkásvezér egy hordón állott és szónokolt. És ekkor a munkásság, mely már hetek óta állta a sztrájkot, meg akarta rohanni a vízmüveket, hogy a bányák megteljenek vízzel és ezzel ne csak a sztrájk, hanem a bányavállalat is véget érjen. Nem tudni, ki adta ezt) a kétségbeesett ötletet a munkásoknak. Csak azt tudjuk, bogy azelőtt Muateanu Teodor ur, a „független“ munkásvezér tartott gvujtóhatásu beszédet. És akkor jöttek a greni- cserok, egy egész század katonaság, töltött Steyr puskákkal és valaki (vájjon kicsoda? Még mind a mai napig sem derült, ki!) tüzelt vezényelt. Ugyaniakkor szu- ronyrohamot is vezényeltek. Mert amint alább látni fogjuk, Domokosnak, akit ma is sirat árva csecsemődével hátramaradt púpos felesége, a nyakát szúrta keresztül egy bajorét éspedig hátulról. Ott találták a többi huszonhárom között a kanálisban. Munteanu Teodor nem látható Lepényben Valahogy ágy volt. Csak azért írja meg igy az ember, mert azt hisszük, talán már leégett Borsa, azóta már megsebesítettek egy államltitkárt és hasonlók... Azóta már azt is kezdik elfelejteni, hogy a borsai áldoz«! toknak teljes kártérítést Ígért a kormány7, hát hogy ne felejtenék el, hogy egy évvel ezelőtt a lupényi muh- kásmészárlás hátramaradottjainak is valami hasonlót Ígértek. Kár, hogy Munteanu Teodor nincsen jelen, amióta szabadom jár, csak nagy7 ritkán és akkor is csak inkognitóban jelenik meg Lupényben. Ő bizonyára kijárná a segélyt a kormányom!. .. Modt a hatalmas szénmosó építkezési munkálatai folytnak az udvar nagyrészén. Megkérdezzük a munkástól, aki idáig kalauzolt: a munkáknál legalább .a munkanélkülieket is foglalkoztatják?. Nem — hangzik a felelet — a munkát egy brassói vállalat végzi, és saját munkásait hozta ide... Ég felé emelkedő betonépületek közül vezeti el innen , az utunk. Megyünk felkeresni Szigeti Domokos feleségéit. Látogatás egy zsilvölgyi „hadiözvegynél“. Bet tone te s ez a szivetfacsaró egyformaság. Egyik ház, olyan,, mint a másik, egyik lakás sem különbözik a másiktól, egyformán feketére füstölődnek a lupényi kőszón porában. Nyolc házba tévedünk be, mig elérkezünk Szigeti Domokosaiéhoz. Igazi zsilvölgyi munkáslakás. Egy szoba konyha. A bútorzat: három ágy7, egy asztal, egy szekrény, három láda. De a padló ragyogóan fehér. Itt lakik özvegy Szigeti Domokosnó, bátyjánál, aki munkás és aki ezidő- szérint keres 1740 mondd egyezerhétszáznegyven lejt havonta. Ebből eltartja feleségét és gyermekét, valamint Szigeti Domokosnét és gyermekét. A lupényi munkástelepen egy munkás öttagú családjával egyezrhéb száznegyven lejből él. Rózsik» nevű tizenöthónapos kislány üde kacajjal kapkod ceruzám ultán és Szigeti Domokosaié még jobbami begörbítve púpos, nyomorék vállát, megtöri! a székei, amelyen nekem kell helyettfoglalnom. Szigeti Do- rookosnó hihetetlenül sovány, csont és bőr csupán, a hangja gyermekies és félénken vékony, a szeme nagy és barna és minidig tele van könnyel. Hiszen szomorú évfordulója van szegénynek. Megindul a szájából a panaszlavina, melyet bizonyára nagyon sokszor útnak indít, de amelynek nincsen semmi ereje és mem tudja megolvasztani azt a kemény kőfalat, melynek a neve: Könyörtelenség. „Adtak pénzt, hogy elmenjek innen máshova.“ — Nem kapok semmit, sem segélyt, sem nyugdijait, mert a férjem csak három és fél éve volt a társulatinál, amikor leszúrták. Egy nagy lyuk volt a torkán, csak úgy folyt belőle a vér. Ott volt a csatornában, a hátán feküdt, amikor megtalálták. Azt mondják, bizonyosan be akart ugrani a csatornába menekülés közben és.hátulról a nyakába döfték a szuronyt. És csak lm- 9zonhatéves volt... Adtak eddig részletekben egy kis pénzt, de az arra se volt elég, hogy az adósságaimat kifizessem. Mikor legutoljára adtak pénzt, azt mondták, hogy ezt azért kapom, hogy elmenjek innen máshová, munkát keresni... j. De hogy mentem volna el, amikor a nyakamon a gyerek, szoptatni' kellett, szolgálni nem mehetek vele. Férjhez is mennék másodszor, de nyomorék asszony nem kell mindenkinek, csak egy olyan jó embernek, mint a szegény férjem volt... Leveszi a falról az esküvői képet és megmutatja az urát. Jóképű, magyar legény, vidékies fekete zakóban áll a képén, karján a mirtuszkoszoras Szigetimé. „Olyan a szivük, mint a kő...“ — Senki nem törődik velünk, mindönki elfelejtette, amit ígért. A társulat azt mondta, hogy kifizeti három hónapi munkabérét az elesett munkásoknak, de egy krajcárt sem kaptunk belőle. Ha nem volna a bátyám, már régen éhenveszrem volna... De itt sem maradhatok örökké, hiszen a bátyáin is csak négy napot dolgozik betonként és ételre is alig elég, amié keres. Megáldja az Isten azokat, akik segítenek rajtam. Az itteniek csak nevetnek, amikor elmegyek hozzájuk, olyan kemény szivük van, mint a kő... Szóról-szóra mondja igy: olyan kemény a szivük, mint a kő... Itt kissé elakad a könnytől. „Ha volna 300—400 lejem havonta.“ A kisleányára mutat. — Még csak szigorú sem tudok lenni hozzá, — mondja, — hiszen alig három hónapos volt, amikor meghalt az apja és úgy szerette, egész nap eljáitsza- dozott vele... Még volt egy kisfiam, de az meghalt, isten nyugosztalja, de jó helyen van!... Bizony, nem tudom, hogyan fogom felnevelni ezt a gyereket... Ha legalább három-négyszáz lejem volna havonta, az Ls elég volna addig, mig valamivel nagyobb lesz a gyermek. .. Három-négyszáz lej. Ezek egy zmlvoigyi „Hadiözvegy“ igényei. És ezek a legtermészetesebb igények Zsil völgyében. Három-négyszáz lej egy jó bányamunkás' jövedelme hetenként. Amiből olykor hét gyermek él meg. Hát hogy ne élne meg belőle egy hónapig egy nyo- merék asszony az ő tizenöthónapos kislányával. Akit még szoptatni kell. Mert a Zsilvölgyében két évig szoptatják a gyermeket. Az anyatej olcsó... Elmúlik az idő és távoznunk kell Szigeti Domokosáétól. Várja, hogy a vigasztaló szavak mellé ígérjek is valamit neki. Valamit a három-négyszáz lejes havi jövedelemre vonatkozólag. Sajnos, csak visszhangnélküli szavaim vannak. Barzilay István. Megjelent •• I AZ UJ módosított szövegű román és magyar együttes kiadása Dr. Mihelffy és Dr. Mandei ügyvédek szerkesztésében. Ära: 140 lei és porté. Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztáfyánáí Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4.
