Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-13 / 176. szám

4 XIII. WVF_. m. SZÁM. Kivándorolt magyarok szörnyű katasztrófája az óceánon tál (Budapest, augusztus 11.) A világháború után, amikor bekövetkezett a nagy gazdasági leromlás, pél­dátlan erővel lángolt föl a kivándorlási láz. Miután. Északemerikált, úgyszólván elzárták a beözönlők elől, • népvándorlás Dél- és Középamerika, tovább Kanada felé indult meg, ahonnan mindenki az Északamerikai Egyosült Államokba remélt átjutni. A lépreesalt áldozatok, akik pénzzé tették házu­kat, földjüket, marhájukat, hogy eljussanak az „Ígé­ret földjére“, sok-sok keserű viszontagság és hányódás után rendszerint kifosztva, kiábrándulva és nem egy­szer toloncuton érkeznek haza. Akik pedig kint reked­nék, kétségbeesésükben vagy a mindent elintéző revol­vergolyóhoz * folyamodnak, vagy hihetetlen nélkülözé­sek között várják a pusztulást. Délamerika általában a kifizetések hazája. Az a hivatalnok, aki Európában 200 dollárt keres, itt nem kap többet 100—120 dollárnál, ezt is csak akkor, ha valami sajátságos föladatot végez. Hivatalnokra egyéb­ként nincs szükség. Az orvos csak nagy utánjárással, költséggel tudja oklevelét honosíttatni, de előzőén spa­nyol nyelvelni le kell vizsgáznia. A kereskedelmi és •iparvállalatok elsősorban a saját nemzetiségű tisztvi­selőket és szakembereket, alkalmazzák. A lateiner- pályán tehát cseppet sem rózsás az elhelyezkedési le­hetőség, és a Segítőbb kivándorolt sorsa megdöbbentő. Mindezt felülmúlja azonban a napszámosok, föld­munkások, iparosok hihetetlen* nyomora. A magyar vidékekre letörten, csapzottan hazaérkezett vár dorr madarak elbeszélései és övéikhez küldött kétségbeesett levelei tanúskodnak arról, hogy milyen rettentő élet vár a kivándoroltakra a délamerikai agrár Argent iná­ban és Brazíliában, továbbá Huba poklában, Mexikó fensikjain és Kanada messzi telepein. Akik Brazíliában a kávétermelők rabszolgái lesznek Egyes csoportokban százan és százan kelnek útra, de már az utazás alkalmával a csalódások sorozata éri őket. A ruhájukat olyan durva módon fertőtlenítik, hogy az teljesen tönkremegy, a hajón pedig élvezhe­tetlen ételt kapnak. Rio de Jaineiróban rendszerint nagy tömeg bevándorolt várja a hajó érkezését) és való­sággal rimánkodnak, könyörögnek a jövevényeknek, hogy ne szánjanak partra, forduljanak vissza, amig nem késő! A figyelmeztetés azonban mindig eredmény­telen marad, mert az uj kivándorlók nem hisznek jó­akaróiknak. Az, emberrakományt Santos kikötőben szállítják pariira. Innen inarhaszállitókocsikban viszik őket Sao~ Paolo városába, ahol barakkoknak nevezett ólakban töltenek egy éjszakát, szigorúan zárt ajtók mögött, mint a rabok. Másnap reggel azután útnak indítják őket százötven -háromszáz kilómé ternyi távolságra. Brazilia végeláthatatlan pusztái felé. A kivándorolta­kat a „Fazendás (farmer) Szövetség“ veszi át. és a tanyákon kávétermeléssel foglalkoztat ja őket. ' Előleg­képpen mindenki kap élelmiszert, főzőedényt és ruhá­zati , cikkeket. Pénzt a kivándoroltak egyáltalán nem kapnak. Az elszámolás mindig a kávétermelés bevégeztével és a fazendások önkényes számvetése alapján történik. Ilyenkor' rendszerint az derül ki, hogy a kivándorol­tak az elvégzett munka bérével szemben már jóval fölül adósaik a fogyasztási szövetkezetnek. Deportálja a magyarokat a kanadai hatóság Kanadába, ahol már százezer főnyi magyar él, hatodik esztendeje tart a kivándorlás. A magyarság fele Nyugatkanadában, másrészük Manitobában és az- angol Columbiában él, de a bevándoroltak zöme, a íöldmüvestársadalom Saskaitehewanban és Albertéban telepedett le. A számuk azonban már olyan nagy, a lehetőség pedig olyan kevés, hogy a kanadai hatóságok egyro jobban korlátozzák a bevándorlást. Az emberkereskedők ide is azzal csábítják ki ál­dozataikat, hogy minden kivándorló háromszáz hektár földet kap az államtól. Persze, ebből sem igaz semmi. Az újabban bevándoroltak nagyrészo szörnyűséges helyzetben él és könyöradományokból tengeti életét. Aki a nyugati szénbányákban, szövőgyárakban, vagy a montreali gyári üzemek valamelyikében kivételesen álláshoz juthat, törhetetlen akarattal, rendkívüli élel­mességgel és napi tizenhat-órás megfeszített munkával tud csak kenyere mellé egy falat húst biztosítani. Az őólakók állandóan vetekednek a jövevényekkel, igye­keznek lehetetlenné tenni, kiszorítani őket és a szén­bányákban nem egyszer elkeseredett harc dúl közöttük. A bevándorolt földművesek munkát leginkább nyá­ron kapnak, amikor éjt nappá téve robotolnak, hogy a télire valót, megszerezzék. De hiába, a téli időszakban be­köszönt az Ínség. A lelket, csak az a remény tartja bennük, hogy egyszer mégis sikerül eljutniok Északamerikába, ahol pedig szintén nagy a munkátlanság. A kivándorlás hiénái tudnak erről a vágyról és azokat, akiknek van valami pénzük, újabb gyönyörű mesékkel szédítik meg. Százötven-kétszáz dollárt kémek tőlük vízumra, úti­költségre, útlevélre és a „hatóságok megvesztegetésére“ s amikor ezt az összeget kicsalták, átadják nekik a kész okmányokat. Az átvándorlók boldogan szállnak hajóra, amely vágyaikkal együtt Északamerikába rö­pítené őket, ám a hatóság emberei megjelennek s a fölülvizsgálatnál kiderül, hogy az útlevél, a vizűm és minden okmány — hamis. De nemcsak ez't az aljasságot követik cl a hiénák. Működésűket azzal tetőzik, hogy ők maguk jelentik föl kifosztott, becsapott áldozataikat, amiért hamis ok­mányokkal utaznak. A följelentésért ugyanis a ható­ságoktól külön vérdijban részesülnek. A hatóságok jog- falán határátlépésben és okmányhamisi fásban bünö- oknek mondják ki őket s a balsorsu emberek ártatla­nul súlyos rabságba kerülnek. A kubai nyomortanyák ágyrajárói Hasonló a helyzet Havanna szigetén, ahol több mint ötezer emberből álló magyar kolónia él. Ezek a szerencsétlenek is többet koplalnak, mint esznek. Fő­leg nyáron van nagy szükölködés; csak a három hó­napig tartó téli idény hoz niéimi enyhülést. Ilyenkor seregestől rándulnak át a jobbmódu amerikaiak a szi­getre, ahol nincs szesztilalom. A kubai luxusszállók megtelnek az idegenekkel és akkor a volt orvosok, mér­nökök, ügyvédek, hivatalnokok, tanárok mint takarí­tók, eszcájgpucolók, dokkmunkások, pincérek, szoba­inasok és kifutók kenyérhez jutnak. De micsoda száraz kenyérhez! A benszülöttek, a mulattok, a kínai kulik, fekete négerek és indiánok már napi 30 centért is vállalnak munkát, ba akad. A versenyt lehetetlenség eredményesen fölvenni velük és igy hasonló bérért kell dolgozniok. Ugyanakkor 20 centet kell fizetni naponta az ágyért a tömegszálláso­kon, ahol egy-egy szobában hat-nyolc fekvőhely zsú­folódik egymás mellé. Letört szárnyú „fecskék“ Argentínában Argentinéba is boldogan) reménykedő arccal érkez­nek meg a kivándoroltak, de hetek múlva már rongyo­san kóborolnak az uccukon és hajnalonként a szemetes­ládákból csillapítják éhségüket. A tehetősebb buenps- airési lakók tudnak az . idegenek nyomoráról és kit) szik a'szemetesládák tetejére a visszamaradt élelmi­szereket. A szerencsétlenek hajnalban együtt lakmá- roznak a kóbor kutyákkal és egy jobb falatért gyak­ran összemarakodnak. A város főutján, az Avenida de Mayon, meg a Ri­va da vián emberkereskedők leselkednek a kivándorol­takra. Az újonnan érkezettet a saját anyanyelvén szó­lítják meg s nagyszerű munkaalkalmat, kitűnő állást Ígérve, egy-kettőre elszedik minden pénzét. A hiénák­nak az utón levő hajók listája és az utasok neve már egy-két nappal előbb a kezükben van. A partra szálló magyar ugyancsak elcsodálkozik, amikor az uccán a saját nevén és anyanyelviéin) köszöntik. Akkor még nem is sejti, milyen, borzalmak várnak rá. Persze, jön az áldomás,, egész tucat kecsegtető ígéret s a félrevezetett, tapasztalatlan kivándorlónak s®áz és százfajta címen hónapokon át fizetnie kell. Ha a „nagylelkű jóakarók“ már az utolsó fillért is elsaedték, tovább állnak. A kifosztottak közül többen agyonlőtték már magukat. Általában Argentínában is napirenden van, hogy a be­vándoroltak eldobják életüket. Ebben a délamerikai agrárállamban harmincezer magyar cl s ezek közül legalább tízezernek kétségbe­ejtő a nyomora. Az utolsó évek emberszállitmányait, mint „fecskékéit“ hozták ide ki, de ezeknek a fecskék­nek a szárnya nagyon letört... Kiderült, hogy munka egyáltalán nincs és ha van ás, csak hihetetlen szenve­dések árán tudják megszerezni a száraz és keserű fa­latot. A formozai vasútépítésnél jórészt magyarok dol­goznák, akik mindenükéit eladva, a jólét és a meggaz­dagodás reményében ültek hajóra. Itt mindig fuj a szél és forró homokot hord az emberek szeméhe, szá­jába. A 3ö—10 fokos hőségben sokbn. kidőlnek. Meg­történt már, hogy a mérnök a fizetés elől meglépett Erdőkbe, pincékbe kell menekülni a meleg elől, amely sok embert meg is őrjít. Mások meg erdővel, vízzel körülzárt szigeten dolgoznak, ahol övig érő gumicsizmában, ezernyi mérges állat s féreg között lápot csapolnak le és árköt ásnak. Beleőrülnek a attmfiMfe a mexikói berándoroltak Mexikóba az elmúlt tíz esztendő alatt mintegy tizenötezer magyar vándorolt ki. Déezy Lakién erdélyi származású kivándorolt magyar egyesületeit! alapított, segély egy lettel egybekötve, amely már rengeteg ma­gyart mentett meg az éhenh&LáztőL Mexikóban a folytonos forradalmak, vjRotafjásofc lehetetlenné teszik a gazdaságii föllendülést a es an oka, hogy az ipar és kereskedelem is kezdetleges. Á mexi­kói törvények értelmében a munkáltató elsősorban az őslakókmtk köteles munkát adni, de a nagy pangás miatt még ezeket sem tudják kenőképpen foglalkoz­tatni. Az országutakat az éhes európaiak százai szokták ellepni. Főtáplálékuk a kafctuezlevél és ceemegeezámba megy, ha kukoricából és babból készült úgynevezett tortiát ehetnek. A folyók mentén, földbe vájt üregekben keresnek éjszakára hajlékot s a kétségbeejtő helyzet­től és a kiállott izgalmaktól már többen megőrültek. Az indiánok is állrtindóan veszélyeztetik a telepes európaia­kat, akiknek aratás előtt gyakran egész termésüket el­rabolják. Ilyen körülmények között, aki teheti, elme­nekül. Ezek az adatok ékesebben beszélnek minden re­génynél. Az ifcthonbagyobt családoknak minden hulló könnycseppje keserű átok azokra, akik a családfőt adósságra elvitték a messzi idegenbe, hogy ott éhen vesszen és ők nyögjék az adósság terheit... H. I. tát 9 Mai fliagut nevezetű étte­rem bérbeadó teljes berendezésével együtt. Téli és nyári kerthelyiség. Bővebbet Lengyel S. oki. mérnöknél, Torda, Főtér 25 sz. módosított szövegű román és magyar együttes . kiadása I Dr. Míhelffy és Dr. Mandel ügyvédek szerkesztésében. Ára: 140 lei és portó. 1 Megrendelhető a I Keleti Újság könyvosztályánál 1 Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirü 4. «.iiminraimimmirMWHiuMMiMii'uirwiMitmniniiiMiniraniiiminniiimimiiniiiMiinnfimiiimiiinfliilii !iii!üj|IHIUIIIilH!llHaiimÍU!llittíiailil^ailll|lll|l|IBllM'i:Hli!íl!!!!iillHII!JI!lllillllílHllll

Next

/
Thumbnails
Contents