Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-07 / 152. szám
XIII. »VF. ist. SZÁM.----- . . : ■ ------—; :------p^gggjggftgj&gjggfitgg Scofus Viator Bethlen londoni útja alkalmából cikket irt, amelyben nélkülözhetetlen szükségnek látja az utódállamok kisebbségi kérdésének igazságos rendezését Az erdélyi magyarságnak több évszázados kulturális hagyományainál fogva szükségé van kulturális autonómiákhoz hasonló berendezkedésre Seton Wátsűtt, aki Scotus Viktor néven nagyon ismeretes a mi olvasó közönségünk előtt is, Bethlen István londoni útja alkalmából cikket irt, amely bizonyos vonatkozásban érdekes és jellemző és főképpen az utódállamok számára tanulságos. — Bethlen István látogatása kétségtelenül örvendetes esemény — mondja az angol nemzetiségi szakértő. Azok is, akik nem értenek egyet az ő bosszú időn keresztül követett kormányzati elveivel, szintén égy on-1 tctüen megállapítják, hogy a szabad eszmecsere közötte és á brit munkáskormány tagjai között Középeurópa nagy kérdéseire vonatkozóan mindkét fél részére nagy előnyökkel járhat Bethleni István gróf reálpolitikus, nem képzelheti tehát azt, hogy látogatása radikális változásokat vonhatna maga után egyik vagy másik európai jelentőségű kérdés megoldásánál, ezt egyébként elég tisztán kifejtette az angol munkáspárt lapja is. Éppen ezért helytelen lenne, ha a magyar közvélemény túlzott reményeket fűzne ehhez a látogatáshoz, nem szabad azonban eltévednünk az ellenkező végletben sem. gyár nép aggódva gondol elszakított fiainak asszimi- láíódására az ellenséges fajok között. Ha tudnánk olyan eszközt találni, amellyel megvédhetnénk nemcsak a papíron, hanem a reális élet minden szférájában is az idegen uralom alá került fajtestvéreink magyarságát, ha az állampolgárság és a nemzetiség fogalmai egymástól elválaszthatók lennének, ha a nemzetiség, a fajok szabad fejlődése olyan nagymértékben biztosítható lenne, mint a vallásos hit szabadsága a modern európai államokban, a revízió kérdése elvesztené legkeserübb és legaggodalmasabb jelentőségét, kialakulhatna az eddiginél nyugodtabb atmoszféra. Áz uj és nyugodtabb atmoszférában, ha ugyan egy ál tálában megteremthetjük azt, még mindig nagy gazdasági nehézségekkel kellene számolni; a gazdasági megegyezés azonban aránylag könnyű, ha a legsúlyosabb politikai és pszihológiai véleményeltérések tisztázódtak. Merem állítani, hogy a mai Európában a legfontosabb cél a meglévő határok jelentőségének redukálása, úgy politikai, mint gazdasági és kulturális szempont pontokból. A határokon át elő kell mozdítanunk a lehűtő legszabadabb érintkezést. Ma ettől a céltól mesz- sze vagyunk és ha csak nem akarjuk elragadtatni magunkat a kétségbeeséstől, amely nj kataklizmához vezet, ezért a célért kell mindnyájunknak küzdenünk. Ezek a javaslatok első pilantásra talán túlságosan elméleti jellegüeknek tűnhetnek fel, a magyar olvasók egy része talán hajlandó lesz arra, hogy célszerűtlen és illuzórius elméletnek tekintse mindezeket. Mindazonáltal megkockáztathatom a kijelentést, hogy ezek pszihológiai szempontból lényeges feltételek. A szembenálló feleknek azzal kell elindulniok egymás felé, hogy elvben kívánják a barátságosabb lépések megtételét. A győzteseknek kell az Mindkét oldalon engedményeket kell tehát tenni, de nem túlzott kivánság az, ha az eddigi győzteseket kérjük meg az első lépések megtételére. Úgy Csehországban, mint Romániában, vannak dg elég széleslátókörü államférfiak, akik megértik, hogy ha kisebbségeiknek biztosítják a szabad fejlődés lehetőségét, természetesen nem csupán a külföldi közvélemény megtévesztésére szolgáló papiros-nyilatkozatokkal, első lépést megkezdeni sokat lehetne beszélni, nekem is megvan a határozott véleményem, ez a vita azonban csak a vádak és viszon- vádak újabb sorozatára vezetne. Ebben a pillanatban az a legfontosabb, hogy még mindig súlyos elégedetlenség tapasztalhatta, a békeszerződésben biztosított egyes kisebbségi jogokat nem mindenütt méltányolják, már pedig ez nem kevésbé érdeke a többségnek, mint Bethlen látogatása logikus következménye a hosz- szasan elhúzódó keletű jóvátételi vita likvidálásának. Korányi Frigyes báró erről az eseményről azt mondotta, hogy csak ezáltal lett Magyarország ismét igazán szabad ország, ezáltal fejeződött be ránézve a bábom. Lehet, hogy ez a kijelentés Valamennyire túlbecsüli a tényeket, az áprilisi megegyezés azonban mindenesetre egy korszak befejezését és egy nj korszak kezdetét jelzi. Rámnézve ezzel kapcsolatban az a kérdés rendkívüli fontosságú, hogy lehet-e ebben az uj korszakban közelebbi és barátságosabb kapcsolatot létesíteni Magyar- ország és az utódállamok között. Abból a szempontból indulok ki, hogy a kisebbségi kérdés még mindig megoldatlan, égő probléma, nemcsak magyar szempontból, hanem Európa más részeiben is, Tirolban, Isztriában, Galíciában stb. A magyar kisebbségeknek különösen nagy és jogos sérelmeik vannak, amelyeket már régen el lehetett volna intézni. Én, természetesen, nem fogadom el miniden változtatás nélkül, a maga egészében, a magyar álláspontot a magyar kisebbségek kérdésében, bele kell nyúlnom 1 diát a darázsfészekbe és rá kell mutatnom a határok kényes kérdésére. A revízió kérdése Mindenekelőtt unind a két oldalon le kell szögezni azt, hogy néprajzilag tökéletes határok emberileg eléi- hetetlenek. Az aiíápérzés miMeneşiştre az, hogy. a jnaMEGÉRKEZETTA ____ BSSEMER HßGS'ENftACHER ULM PILSEN liSiíshía. friss ci&i»olis a„FLOiUDA‘- ~ " hanem a reális életben érvényesülő alkotmányos garanciával, olyan uj légkört teremthetnek, amelyben sok minden válik lehetségessé. A közvélemény már elég rége®' tud arról, hogy Romániában a Maniu-kor- mány bizonyos ilyen értelmű intézkedéseket tervez, ezen az utón Pop Ghita küldetése volt az első lépés. Ugyanezen a téren Csehországban Derer dr. is tett már valamit, mikor novellájával megkísérelte a „Staat- slosigkenit’’ kérdésének megoldását. A kolozsvári beszélgetések — Jelenlegi fejtegetéseim keretein kivül esnek a felvidéki, vagy az erdélyi magyar kisebbségek sérelmeinek összefoglalása, pedig ezek közül a sérelmek közül igen soknak orvoslását már régebben fontosnak és sürgősnek nyilvánítottam. Talán megengedik nekem annak fölemlitését, hogy amikor 1928-ban a Felvidéken több kiváló magyar politikussal találkoztam és az ő segítségükkel összegyűjtöttem egy nagyon részletes dossziére való anyagot a magyar sérelmekből, legjobban felháborított annak felismerése, hogy ezeknek a sérelmeknek kilencven százaléka igen könnyen orvosolható lett volna a cseh állam presztízsének és érdekeinek sérelme nélkül. Ugyanczit mondhatom azokról a beszélgetésekről is, amelyeket Kolozsvárt folytattam erdélyi magyarokkal és amleyckből azt láttam, hogy az erdélyi magyar sérelmek is orvosolhatók a román nemzeti és állami érdekek csorbítása nélkül. Sokat beszélnek kulturális autonómiáról, ez a kifejezés azonban gondos meghatározásit kivan. Nyilvánvaló, hogy az olyan országban, mint Erdély, ahol a székelyek és szászok évszázados ősi kiváltságai még mindig élő tradíciót jelentenek és ahol még a modem időkben is, — különösen a szászok — olyan módon vannak megszervezve, hogy nincs területi kontinuitásig, olyan rendszert kellene bevezetni, amely biztosítaná a kisebbségek számára saját nyelvük használatát és lokális kiváltságaikat, anélkül, hogy feláldoznák a központi ellenőrzést, amelyhez minden modern államnak ragaszkodnia kell. Kibontakozást a lehetetlen helyzetből — Szándékosan nem teszek semmiféle Összehasonlítást a romániai _ vagy csehországi magyarok jelen- • légii helyzete és a háború előtti Magyarprszâg nem;] zeti kisebbségeméi; helyzete között. Erről a táFgyrcff a kisebbségnek. Nagy tömegeknek az állampolgári jogoktól való megfosztása a bukás csiráját rejti magában az államra nézve, ha csak nem gondoskodnak valóságos kiirtási módszerek alkalmazásáról. Az eugénétikc tudománya lassanként meggyőz bennünket arról, hogy elsőrangú érdeke a fajnak önmagának tiszta és keveretlem fenntartása, mert nagy tömegek beolvasztása veszedelmes az uralkodó fajra nézve. Szerbiában és Olaszországban még mindiig él az az illúzió, hogy a faji viták megoldását az erőszakos asszimiláció hozhatja meg. Bizonyos, hogy ebben a tekintetben az idő kiábrándulást fog hozni és a lecke nagyon kemény lehet; mindazonáltal egyre súlyosabb azoknak a munkája, akik más rendszert hisznek és minden ösvényt felkutatnak, hogy a maii lehetetlen helyzetből kivezető utat taíláljanak. OillÉlllllinn!!Biil!ia!iliíriiniliBil!!IH!iltin!l!IH!il!!H!ll!!Wll!«llirB!:ll»!l!n!linai!ll!n!Hiain;i) Férfi- éE fiuruha áruház! uirj, CáKa lehelé Uordinhiíd 2 a. mi sfcM'óS&l Lja.jibgaagaag5a^
