Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-07 / 152. szám
TUL tYF.152. SZÁM._^ S Hmm A szászok mérlege a régi Magyarország és az uj Románia kisebbségi politikájáról „Amit a magyarok csiná&tak, fiüszurás v;ti csupán, ma koncentrikus támadás középpontjában állunk, amely életünk mindén megnyilvánulását bekeríti!“ (Kolozsvár, julius 5.) 1919 január 8-án az erdélyi szász nemzet legfőbb határozó szerve Medgye- sen önkéntes hűségnyilatkozatot tett a kialakuló román államnak. Néhány héttel később ennek .az elhatározásnak legsúlyosabb következményeit is levonta az erdélyi szászság: engedelmeskedett a behívó parancsnak, mellyel a román kormányzótanács nevében Maniu február 1-én az erdélyi románságot és szászságot fegyverbe szólította a régi haza, Magyarország ellen. Annak az évtizednek, mely e súlyos politikai lépés óta eltelt, mostanában egyre sűrűbben állítják fel a mérlegét a szászok. A minap folyt le a szász luteránus nemzeti egyház 33. közgyűlése Nagyszebenben Teutsch, az ősz szász püspök és történetíró hivatalos székéből hivatalosan állapította meg, hogy az erdélyi szászok egyházi és kulturális intézményei a végveszedelem tragikus óráit élik. A reális és fegyelmezett erdélyi szászság azonban inár nem elégszik meg a megállapításokkal H a bizonytalan várakozással, mely ezzel jár. Tetteket követel, állásfoglalást s a harc felvételét azon a vonalon, melyet erre a célra az uj európai rend kitűz. Ennek a hangulatnak pregnáns kifejezője az a cikk, melyet alább ismertetünk. A cikk Írója: dr. Mesch Viktor gyáros. Termelő munkában elfoglalt ember tehát, kit a mindennapi élet kényszerít arra, hogy megszólaljon. A lap, hol ez az irásmü vezető helyen megjelent, a szász kisebbségi politika hivatalos közlönye, a szebeni Siebenbürgisch Deutsches Tageblatt, mely megfontoltságáról cs körültekintéséről ismeretes. Ezt a megnyilatkozást tehát az elfogultság gyanújától mentesen is tünetnek tekinthetjük. Kortünetnek, amely pontosan mutatja as erdélyi kisebbségi nemzetek halálos vergődését, mert hiszen szászokról van itt szó, kik eddig mindig enyhébb másodrendüségnek örvendezhettek a többi kisebbségek harmad- és utolsó rcndűségévcl szemben. Csalódtunk . .. A cikk Írója nem politikus, hanem gyáros. Ez a távolállása a politikától ilyenkor többet jelent, mint a leghíresebb név: jelenti közvetlenül és minden taktikai és egyéb szempont nélkül a közhangu latot. Mesch pedig igy kezdi cikkét: . A nagy Ínséghez, az általános nyomorhoz, mely ma mindent és mindenkit nyom nálunk, hozzájárul még a mi csalódásunk mindenben, mit az alatt a 12 esztendő alatt meg kellett élnünk, amióta az uj államnak önkéntesen letettük a hüségesküt... Mi minden történt azóta mi velünk? A szabadság és egyenlőség szelleméből nem maradt egyéb, mint az a tény, hogy minden csak Ígéret, üres szó volt. egyetlen nagy frázis, mely valóban kevéssé méltó nagy történeti pillanatokhoz.“ Emlékezzünk vissza, hasonlítsuk össze azt. mi egykor volt és ami ma van. Emlékezzünk azokra az időkre, amikor a magyar nemzetiségi politika éveiben a román nép képviselőivel vállvetve küzdöttünk népünk egyházáért és iskolájáért Mennyire kicsiny és jelentéktelen, mondhatnám semmitmondó volt annak az időnek ínsége, összehasonlítva mindazzal, ami ma . kockán forog. Igaz a Szászföld szétdarabolása a70-es években kemény támadás volt százados jogok ellen. Ez a jog azonban privilégium volt. Abban a korban tehát, mely a Bastille romjain épült fel, megszűntének előbb vagy utóbb be kellett következnie. A szász népnek meg kellett mutatnia, hogy egyenlő fegyverekkel küzdve helyét meg tudja állni. A rákövetkező négy évtized alatt bizonyságot szolgáltattunk népünk életképességéről. Igaz, hogy Bánífy helynév- törvénye és Apponyi iskola-törvénye nem voltak számunkra kellemes meglepetések. Mindaz a fájdalom és bánat azonban, amit a magyar nemzet a túlfűtött nemzeti képzelet folyományaképen jóhiszeműen, avagy rosszakarattal, szándékosan vagy talán szándék nélkül is nekünk okozott tüszurás volt csupán, mely ha fájt is, mégsem vágott elevenünkbe, nem érintette sorsunkat, létünket, magát az életünket. Ma azonban erről van szó s hogy ez igy van, abban egyes egyedül a román állam és román nép a hibás, iu5 az állam és az a nép, melynek mi a döntő órában szabad odaadással s szabad elhatározásából rendelke zésére bocsátottuk magunkat, kultúránkkal és egész múltúnkkal, hűségűnkkel és jóakaratunkkal, szorgalmunkkal de egyúttal __reménységeinkkel is... Az az évtized pedig, mely a román állam megalapítása óta eltelt, nem egyéb, egyetlen megrázó illusztrációjánál annak, hogy ezzel szemben mi csaknem mindig, mondhatni kivétel nélkül csupán igazságtalanságot, csak egyenlőtlenséget tapasztalhattunk. Ma már nem vagyunk mi többé a privilegizáltak, a román nép az velünk szemben, melyet az összes külső körülmények és viszonyok, az ő brutális életakarata amugyis annyival kedvezőbb helyzetbe juttatott velünk szemben... A magyar időkben csupán iskoláinkról volt szó, ma koncentrikus támadás közepén állunk, mely életünk minden megnyilatkozását bekeríti s támadást támadásra, ütést ütésre halmoz az államim, a lojális szász nép ellen. Niucs miért megsiratnunk a magyar nemzetiségi politikát, de Apponyi iskolatörvényénél és Bánfíy lielynév- átkéresztelésénél lizszerte súlyosabb ütést mért reánk az agrártörvény, melyet szociális ürügyek orvé alatt zabolátlan nemzeti ösztönök irányítottak, Ez a reform-törvény nép vagyon unkát mill iárdokkal rövidítette nieg, a kisajátított nemzeti vagyonért fillérekét-fizetett, s népünket abba az ínségbe hozta, 'amelyben ma vergődünk. Ezenkívül:, minden tiltakozás ellenére Sokszorosan nagyobb.adókat fizetünk. mint az államné.p; szász pénzből.román áll. iskola- f kút kell építenünk; megfosztottak a vezető szász 1 tisztviselők tudásától és szorgalmától, kiszorítottak a kereskedelmi és mezőgazdasági kamarákból: román. vxca ts ccgelncvezésekel követeltek tőlünk; elvették- szász’'falijaink' w'véí, biruit és szász jegyzőit és elvették' iskolánk és egyházunk százados önkormányzatát. Minden törvénnyel szemben, melyet a román parlament megszavaz a legelemibb nemzeti jogokért felörlő harcot kell vívnunk. Ez hát az az álomország, melyet tiz esztendővel ezelőtt láttunk... Türelmesek voltunk, vártunk, hosz- szu tiz esztendőn keresztül vártunk.. Most azonban belefáradtunk a várakozásba a biztatásba és Ígéretekbe. Meg kell őriznünk tiszta nézésünket de éppen ez mutatja meg nekünk, hogy ezt a tempót egyszerűen nem bírjuk tovább, ha nem akarjuk, hogy összeomoljon mindenünk, amink egykor volt, amit örököltünk s amit magunk teremtettünk, ma- gunknak. Segíthetnének rajtunk, de éppen ez az, amit senki sem akar, hiszen a külföldi románságnak ebben az évben is 36 millió lejt biztosit a költségvetés, Az úgynevezett külturzónák román propagandistáinak 13 milliót, a román tanítóságnak pedig tavaly egyet len mozgalomra máról-holnapra 150 millió lejt tudott biztosítani k költségvetés. Csaknem 800.000 arany koronát adott egyházunknak és iskolánknak a magyar állam: ez negyven-ötvenmillió lejnek felel ma meg. Ma pedig évi 5 millióval elintézettnch tekinti kötelezettségeit a román állam, azzal a néppel szemben, mely tizenkét évvel ezelőtt neki nagy politikai szolgálatot tett. — Szolgálatot, melyet elismernek. El vagyunk keseredve, mélységesen el vagyunk keseredve a román néppel szemben. melyet a múltban hittel és reménységgel követtünk. Ebben a szörnyű helyzetben, amikor a szász gyáros és iparos, a szász kereskedő és szellemi munkás, a szász adófizető, tehát az állam és egyliáz kettős adóját többé hordozni nem tudja, de nem is akarja, egyetlen utunk marad, nyitva: az, mely Ccnf- be vezet. Merem áliilani, hogy az egész szász nép egyhangúlag és egyöntetűen ezt az utat követeli azoktól, kik egyházát és politikáját vezetik!... _k. „n. Az államok aég Jobban fegyverkezne!:, mint Í914-bcn mondotta Lloyd George Londonból jelentik: Lloyd. George tegnap Bournemouth egyházi banketten beszédet mondott, melyben ki jelenteti e, hogy, a világ békéje az Anglia és az Unió közti megegyezéstől függ. Európa-, Amerika és Ázsia most meg jobban fegyverkeznek, mint a háború előtt. Az államok szerződéseket irtuk alá, melyben kötelezték magukat arra, hogy j leszerelnek, hogy háborút többet nem viselnek, ezzel szemben az államok még fokozottabb mértékben fegyverkeznek, mint 1914-ben. Egyedül Anglia az az állam, amelynek katonai létszáma egyenlő a há- boruelőttivel. Beszéde végen sürgette az egyházak közbelépését.
