Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-28 / 163. szám

„OpVlOViUilé

BUDAPEST

V. kp”*

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN:

1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej.

ORSZÁGUK MAUYARPÁRTI LAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6- 04.

XIII. évfolyam 163-ik szám

ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON:

1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi«

15 pengő.

Egyes szám ára 20 fillér.

TAXA POSTÁUL Ft,A- ITTA IN NUMERAR No. 24256—927.

C/ff/-Kolozsvár, 1930 ftt/itts 28. Hétfő

A megélhetés lege

Irta: Paál Árpád

Valami nemzetközi szerződés van, melyet Románia az uj határok elnyerése fejében adott az államokat létesitő és nagyobbitó, vagy kisebbítő külső hatalmaknak. E nemzetközi szerződés szerint Románia minden lakójának az élet és a szabadság teljes és egész pártfogását biztosítja, s e biztosítás megadására úgy kötelezi magát, hogy a lakósok között nem tesz semmiféle születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási megkülönböztetést.

Ez a kötelezettségvállalás ugyancsak a szerződés szerint alaptörvényi erejű, amellyel szemben minden ellenkező törvény, rendelet vagy intézkedés érvénytelen. Eszerint tehát igen határozott és erős hangsúlyozással megírták a mi jogunkat az élethez és szabadsághoz. Megírták azok számára is, akik nemromáuok ez országban.

De ha meg nem írták volna, akkor is természetes joga minden embernek az élet és szabadság. Az emberiesség és belátó műveltség követelménye. Ha országunk az emberies és müveit lelkű világnak része és előmozdítója akar lenni, s ezen a réven akarja maga ifént az emberiség megbecsülését biztosítani: akkor papirosra irt kötelezettség nélkül is minden más nemzetiségű és nyelvű lakójának biztosit ja az élet és szabadság jogát.

Ebből a széles jogterületből mi csak bizonyos részletre kívánunk rámutatni. Aggodalmas időszerűsége van ennek, mert némely hatalomigénylő rétegek, sőt hatalomban volt rétegek is a megélhetési területeket, s különösen a f oldva gyónt még- jobban ki akarják tépni a nemromán nemzetiségű országlakósok alól. És hazafiságnak akarják feltüntetni az ilyen irányú akciót, s még a revolveres merényleteket is érdemnek akarják kikiáltani, ha azok ilyen akciók jelszavával történtek.

Hogy hazafias dolog-e az ugyanazon ország más- jellegü népeinek a megélhetésükből való kiforgatása, annak az eldöntését rábízhatjuk az erkölcs és lelkiismeret szavára. De az ilyen álhazafisággal szemben ismét és ismét hangsúlyozottan kell hivatkoznunk rá, hogy Románia ama bizonyos nemzetközi szerződésben az ország másjellegü népei javára is fogadta az élet és szabadság pártfogását.

Ebben benne van a megélhetés, a kenyér joga is. Benne van tehát az illető népek által dolgozott terület tulajdona is, azon a tulajdonon a kereset és a munka biztonsága, s a munka eredményének saját magunk és gyermekeink javára való megmaradása.

Nem szükséges semmi bizonyítás, hogy a népkisebbségekkel szemben a tulajdonnak és a megélhetésnek ezt a jogát eddigelé igen megröviditően kezelték. A földreformot se arra fordították a népkisebbségek által lakott területen, hogy a szociális szempontból fölöslegesnek mutatkozó birtokrészek ugyanazon népkisebbség szegényebb osztályainak jussanak. Hanem egyszerűen csak az volt a reformnak a népkisebbségekkel szemben való tendenciája, hogy alóluk elvonják a földvagyont, s a jobbmódut is, a szegényt is még szegényebbé tegyék.

Ez a változás megtörtént, de csodálatosképpen a román földnépe mégse lett gazdagabb. A nép- kisebbségek megélhetése elleni tendencia csak bizonyos érdektársaságoknak kedvezett, de a román népnek nem. Ellenben a tulajdon bizonytalanságát elterjesztette minden vonalon, s a mai-általános nyomorúságnak ez a körülmény nem kis mértékben az okozója.

Hallottunk olyan számadatokat, hogy 80_90 ezer magyar és német földigénylő is kapott volna a földreform folytán földosztást. Tisztelettel kijelentjük, hogy ezt a számadatot nem hisszük. Az a 80

_90 ezer kielégített földigénylő mégis csak meglátszana közöttünk. De nem látszik, egyáltalán nem látszik.

Ellenben jellegzetes megismétlődése van annak minden magyarlakta ősi nyelvterületen, hogy a kis földművesektől a saját kis birtokterületeikből is elA holland tőke

takaródét fuft a Romániából

érkező aggasztó hírek miatt

Raducann jelentésére a kormány a iegerélyesebb rendszabályok alkalmazására határozta el magát

Az összeesküvés szovjet-szálait igyekeznek

kibogozni

(Bukarest, Julius 26.) A bukaresti politikai körök most már komolyan beszélnek arról, hogy a kormány végre rászánta magát az erélyes rendcsinálásra. Kénytelen a kormány ennek az elhatározásnak az útjára lépni főképpen azért, mert külföldről olyan híreket kap, melyek szerint az országra még súlyosabb gazdasági nyomorúság vár, ha a rendcsinálásnak a tényeit nem tudja dokumentálni. Az összeesküvések, merényletek, zavargások hatása alatt y iául a hollandi tőke visszavonta azt a kölesönigéretét, mellyel a kormány a mezőgazdasági földhitelintézet alapját akarta megvetni. Ha ez a földhitelintézeti terv sem sikerül, akkor a kormány nem tud semmi jót mutatni annak a parasztságnak a számára, amelynek a pártjaként kormányozza az országot. A holland kölcsön visszamondása jellemző tünete annak, hogy az utóbbi idők belföldi eseményeit milyen szemmel nézik nyugaton.

A szovjet keze az eseményekben

A Lupta értesülése szerint a kormány úgy a belföldnek, mint a külföldnek a számára, meglepetésszerűen a legerélyesebb rendszabályokat akarja felmutatni-a zavargásokkal szemben. Az eddigi vizsgálatok megállapították. hogy a belügyminisztériumi merénylet egyáltalában nem a dobrudzsai agrártörvény miatt végrehajtott bosszuállás, hanem

egy óriási összeesküvésnek volt az egyik részletterve.

Ez a nagyszabású összeesküvés részben ko- mitácsi alapokon, részben pedig a szovjet kezétől irányítva kezdte meg a maga akcióját. Ezt igazolná az a tény is, hogy az a Co ropehin antiszemita diák, akit a Dnyeszteren fogtak el, amint Szovjatoroszországba akart átszökni, szintén ennek a macedo-román diák- szervezetnek a tagja.,Azzal a váddal terhelten faggatják a kihallgatása alkalmával, hogy

információkat akart átvinni Oroszországba és utasításokat kellett volna, hogy onnan visszahozzon.

De nemcsak utasításokat hozott volna a gyanú szerint, hanem azt hiszik, hogy főképpen pénzt. Honnan volna ennek az antiszemita szervezetnek olyan óriási pénze az agitációs munkára, ha nem volna egy ilyen szenzáciő(Folytatása a második oldalon.)

vettek. Úgy a szatmári, mint a. székelyföldi vidékeken előfordult, hogy elköltözött középbirtokosok párszáz holdját a falubeli kisemberek magánkézből megvették, s maguk között néhány holdas részletekben szétosztották. Az agrártörvény is az ilyen vételeket és a tizholdig való terjedelmű parcellázásokat megengedte. A kisbirtokos magyarok javára azonban ezt a sajátüzemü földosztást talán seholse hagyták érvényben.

Mindenütt vagy újból meg kellett venniök, most már az államtól is, a már , egyszer megvett földjeiket. Vagy még ma sincs az a birtokukban.

Vagy ott van Kolozsváron, s Tordán az a helyzet, hogy a magyar földmivesek a saját párholdas földjeiket, amikben ősi birtokosok, kénytelenek bérlőkként művelni. De ez még a jobbik eset, hogy saját maguk bérlői lehetnek. Egyébként azt. a pár hold földjüket is át kellett adniok, nem is földműveseknek és se kisajátítási'árat, se egyéb megtérítést nem kaptak érte. Sőt némelyik volt tulajdonos még az adóval is meg van róva elvett földje után.

A Székelyföldön külön tendencia, hogy a köz- birtokosságok-vagyonát is félosztás alá vegyék, vagy községi tulajdonná tegyék. Községi vagyonként állami kezelésbe jut az a vagyon. Közbirtokossági kezelésben mégis inkább az emberek kezelésében maradt volna, s a félholdas embernek, sőt az egész vagyontalannak is tudott jó kisegítést adni. Hát ezt az ősi és kipróbált kezelési módot ki kellett venni azoknak a kis földmives magyaroknak a kezéből.

Hogy a volt földért., a volt saját földért mennyi fáradságot, utánajárást, költekezést kellett végbevinniök ezeknek a szegény embereknek, az szinte elképzelhetetlen. Az eredménye: az eladósodás, a vagyoni romlás, a városok felé való vándorlás, a munkanélküliség hirtelen feltornyosulása, a nyomor. Hogy ennek a szomorú folyamatnak vámszedőí lehetnek a magyarok között is, ez mitsem változtat azon a helyzeten, hogy legfőképpen és legmeg- renditőbben a magyar néprétegekre nézve vált kérdésessé a megélhetés.

Legfőbb okát mégis csak abban kell látnunk, hogy a magyar néprétegek alatt bizonytalanná tették azt a kis vagyont és azt a földet, ami az övék volt. vagy amit saját otthonuk területén szerezhettek volna. Akármiféle romanizáló célzatból történt is a másjellegü népeknek ez a kisodrása a saját területükről, a román nép mégse nyert vele semmit. Csak parazita rétegek tolultak felül,-akik vezetni,, békét teremteni, dolgozni nem tudnak, s igy a kisebbségi népeken megszokott nyerészkedést másutt is folytatják és a román nép rétegekre is elhozzak a bizonytalanságot és nyomort.

Jól meg kell gondolni, hogy a megélhetés jogának az ország egyik-ríiásik népétől való elvonása mégse hazafias cselekedet. Még gazdasági szempontból se az. Csak nyomort okozó elbánás az ilyen; a nyomor pedig hasonlatos a kezdődő rothadáshoz. Átterjed oda is, amit épnek szeretnénk megtartani. Nincs más mód, ott kell kezdeni a helyrehozatalt, ahol a nyomorokozást kezdették. Vissza kell adni a népkisebbségi népeknek, vissza kell adni az ő szegény és megpróbáltatott. néprétegeiknek a maguk természetes és régtől lakott gazdasági területeit. Vissza kell adni az ő megélhetési jogukat.

Mai számunk 20 oldal