Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-26 / 161. szám
7 XIII. ÉTF. 161. SZÁM. A gazdasági összeomlás miatt a falun is fellépett az öngyil* kossági járvány — Székelyföldén súlyos károkat okoz az állatállomány pusztulás i — Milliók útja a véaső katasztrófa felé (Kolozsvár, julius 24.) Alig telik el nap, hogy egy-egv öngyilkossági hir a. faluból ne érkeznék. Ma-holnap aggasztó társadalmi tünetté válik a falusi ember öngyilkosága. Eddig is voltak falun, akik eldobták maguktól az életet valami egészen rendkivüli megpróbáltatás elviselhetetlen súlya alatt, de a nép egészséges idegrendszere és etikai világa távol tartotta magától ezt a modern epidémiát. Az életnek megbecsülése még a legsúlyosabb körülmények között is érvényesülni tudott. A falusi nép öngyilkosságában nem a módszer a meglepő, hiszen kútba ugrás, vonatelé fekvés, mérgezés, kötél vagy revolver szerepelnek ma is, hanem az ok, ami miatt eldobják maguktól az életet. Majdnem refrénszerüen tér vissza ez az ok: „Nem tudok megélni.“ Az anyagi összeomlás'és kilátástalanság Toppantja össze ma az erős gerincű földmivest. Az agrárkatasztrófa halottal ők, »kiknek holtteste Románia legnagyobb problémájára figyelmeztet. Érdemes mélyebben beletekinteni abba az életbe, amelyet máma milliók élnek és igen sokszor fákról lecsüngő holttestekben végződik. A buzatengerek, kukoricaerdők, virágos rétek népe közeledik a végső kétségbeeséshez. Aki csak a romantikát vagy a poézist, erdők, mezők áldásának szépségét látja, annak sejtelme sincs, hogy ez áldás mögött milyen rettenetes élet rejtőzik. Kisérjük végig a falusi ember munkáját és állapítsuk meg kilátásait, hogy valamelyes fogalmat szerezzünk arról a kietlen sorsról, amelyben él. A mindennapi kenyér páriái Mindenki tisztában van ma azzal, hogy a mezőgazda, nemcsak megveszi, hanem rá is fizet a termésére. Akinek dolgoztatnia kell, akármilyen kitűnő ée képzett gazda legyen, akármilyen módszert alkalmazzon is a mai árak mellett, feltétlenül többet kell kiadnia, mint amennyit terményeiért kaphat. A falusi ember ezzel szintén tisztában van. Ránézve csak egy megoldás van, ha sajátmaga dolgozik. így legalább nem fizet- rá, de munkájának ellenértékét nem képviseli az a hozam, amelyet földjéből kisajtolhat. A vegetativ élet legfontosabb szükségleteit tudja mindössze nagy nehézségek árán biztosítani. Ahoz, hogy megélhessen, különösen szorgosabb munkaidőben hajnali 2.—3 órakor kell kezdenie a. munkát egész családjával együtt a mezőn, amely eltart esti 8 óráig, tehát napi 16 __18 órát kénytelen a legsúlyosabb munkában tölteni, csak azért, hogy betevő falatja meg legyen. Vele dolgoznak felesége, gyermekei testet, lelket megölő nehéz robotban, szűkös táplálék mellett. Nem költői túlzás, ha azt mondjuk, hogy minden buzaszá! egv-egy verejtékcsöppből kelt ki és minden kukorica szemért az idegerő utolsó maradékát is odú kell adniok. Ma már a falu népe nem az a daloló, töretlen emberi erőt és energiát képviselő szép Isten teremtése, mint aminek hiszik, hanem kisajtolt, korán megvénült, összetört.testű, bizalmát veszített, szerencsétlen pária, akit nem véd senki és semmi. Ha a természeti csapások, tűzvész, jégverés, nem jön közbe, akkor is képtelen az igénytelenség legalacsonyabb fokán álló megélhetéséről gondoskodni. A mező, erdő csak annyit biztosíthat, ami megmenti az éhhaláltól, de már arra nem elegendő, hogy ru- házkodjék belőle, adót fizessen, polgári kötelességeinek eleget tegyen, gyermekeit neveltesse vagy pláne kultúrára valamit áldozzon. Egy alig pár holddal rendelkező falusi gazdának az adója, községi és más illetékei évente legalább is egy tehén árába kerülnek. Két tehene közül tehát minden évben oda kellene egyet adnia, hogy el ne árverezzék a házát a feje fölül. De ha odaadja, mivel dolgozik? Kénytelen tehát kölcsönpénz után járni. A kölcsönpénz azonban drága. Huszonöt százalékot kell fizetnie érte. Még a legjobb termés esetén is nagy nehézségekbe ütközik a kamat törlesztés is. A kölcsön tehát pár év alatt kétszeresére, háromszorosára emelkedik s kis egzisztenciák összeomlanak súlya alatt és megperdül a dob, vagy jön a kivándorlás és az újabb jelek szerint az öngyilkosság. így magyarázható, hogy ma Erdélyben minden falunak horribilis adóssága van. Egy alig ezer lelket számláló kis község lakosságának az adóssága átlag meghaladja a millió lejt. Teljes kliátást-alanság Pénzcsinálásnak régi módszerei teljesen csődöt mondottak. A falusi ember biztositéka, különösen Erdélyben a termények mellett az állattenyésztés volt. Meg kell figyelni azonban ma a vásárokat. Ezer számra hajtják fel végső szükségükben a szerencsétlenek nemcsak a nélkülözhető állataikat, hanem még az eke és szekér elől is kifogják igavonóikat, csakhogy pénzhez jussanak. Az álatnak azonban nincsen ára. A legnépesebb vásáron is alig nebány darab cserél gazdát nehány ezer lejért. Egy pár ökörnél például csak a mult évihez viszonyítva, 5—6 ezer lej a veszteség. Természetesen ilyen vásár mellett nemhogy segíteni todna helyzetén, hanem méginkább tönkreteszi magát. A szegény embernek megmarad tehát az elveszitett munkanap és a keserűség mellett a háta megett tornyosuló adósság. A falu életében kis dolgok nagy problémákat takarnak. Érdekes jelenség például, hogy az olyan község, amelyben eddig 3—4 kis mészárszék boldogulni tudott, ma egyet sem képes eltartani. Az emberek lemondtak a húsról is. A mészárosok úgy segítenek magákon, hogy ahányan vannak, közösen vesznek meg etry-egy borjut, vagy sertést, a húsát egymásközt elosztják és igy árusítják ki hetenként egyszer, jobb esetben kétszer. Újabb veszedelem Már ebből a pár odavetett vonásból is kitűnik, hogy a falu élete kész katasztrófa és ezt az életet éli máma Románia lakosságának mintegy nyolcvanszázaléka. Pedig amit vázoltunk, még csak az „ideálisnbb“ helyzeti A valóság a legtöbb helyen még súlyosabb. A napokban egy háromsoros hir húzódott meg ® sajtóban, amely arról szól, hogy Székelyföld mintegy 20— 30 községében seriésvész, száj és körömfájás lépett fel. Újabb értesülésünk szerint az állatvész hatalmas pusztítást végzett már eddig is és ezrekre megy az elhullott állatok száma.' Ha a pusztulást statisztikával fejezzük is ki, már hatalmas összegre rag a veszteség, amely a szegény falusi emberek ezreit érte, de a valójában még elvisel- , kötetlenebb a helyzet. A 8—10 ezer lejes kár, amely Így egy-egy gazdát ért, tulajdonképpen nemcsak 8—10 ezer lej veszteséget jelent, hanem újabb, hasonló ösz- szeg kiadását is. A téli sertést, az igavonó barmot, ha elhullott, újból be kell szereznie. Újból a barikhoz kell tehát fordulnia drága pénzért. Végeredményében tehát lehet mondanunk, hogy egy ilyen kisgazdára nezve egy-két állatjának az elvesztése 15—20 ezer lejt jelent, ami egyéb kiadások mellett pénzügyileg képes megrendíteni és súlyos helyzetbe bor-mi a kis egzisztenciá- Kát* Erkölcsi összeomlás fenyeget Ilyen körülmények között érthető, hogy a falu népe lassanként elveszíti bizalmát mindenkiben és mindenben, etikailag is alá süllyed, összeomlik és ogy állam szempontjából sem kívánatos gondolat és érzésvilág vesz erőt rajta. A pauporizált, anyagi lehetőségektől megfosztott, elszegényedett milliók között könnyű dolguk van azoknak a felforgató eszméknek és szociális rendszereknek, amelyek az állam biztonságát veszélyeztetik. Apró- cseprő dolgoknak látszanak külső clfektusaikban ezek a dolgok, amelyeket csak a falun éló' emberek ismernek teljesen, de kétségtelen, hogy országok sorsa függ tőle. A néphang-ulat sehol máma kedvezőnek a nyomasztó gazdasági viszonyok miatt nem mondható. A gazdasági egyensúly megrendülésével, a nép életnívójának alákanyailásával a rossz és rövidlátó gazdaság- politikák tiz esztendős eredményeképpen ma már szinte megoldhatatlan problémává izmosult a falu baja. Rettenetes felkiáltójelek tehát, a kiéhezett, agyondolgozott, kiuzsorázott éa kétségbeesett munkás holttestek. A gazdasági összefüggések miatt a falu problémája könnyen magával ránthatja a várost is, azt a várost, amelynek ipara és kereskedelme már amúgy is a csőd szélén áll. A népfemntartó alapok inognak tehát és a föld maga alá temeti a fiait. A nápolyi földrengésnek 1700 halottja van, ennek a láthatatlan földrengésnek azonban, amelytől még látszólag a buzakalász sem rexdül meg, a halottai és pusztításai kiszámíthatatlanok. Nyíró József
